ISTORIE ŞI IDEOLOGIE

coordonator: Manuela Dobre

eBooks
Pagina anterioară
Pagina de start
Cuprins
Despre autor
Pagina următoare

PUTEREA PROBATOARE A DOCUMENTELOR DOMNILOR MUNTENI ÎN ŢARA FĂGĂRAŞULUI ÎN SECOLUL AL XVII-LEA

Lukacs ANTAL

Stăpânirea domnilor munteni asupra Ţării Făgăraşului, în formula ducatului, a avut consecinţe decisive asupra omogenizării structurilor sociale ale regiunilor de pe cele două laturi ale Carpaţilor. Transformarea feudalităţii prestatale făgărăşene în boieri a fost validată de domnie prin privilegii care au devenit temeiul juridic al noului statut al acestora, puterea lor probatoare fiind invocată de acum încolo pentru protejarea dreptului de stăpânire asupra domeniilor feudale1. După revenirea definitivă a Ţării Făgăraşului sub autoritatea regală, în deceniul al nouălea al veacului al XV-lea, boierii făgărăşeni se vor strădui să obţină confirmarea statutului lor de către noile autorităţi, adeseori pe baza hrisoavelor domneşti. Documentele au fost prezentate în judecăţile de natură patrimonială, în faţa slujbaşilor princiari pentru atestarea scutirii de obligaţii a boierilor, în procesele cu fiscul ori cu saşii învecinaţi, puterea lor juridică fiind foarte rar pusă sub semnul întrebării.

În cele ce urmează, vom prezenta un asemenea caz, semnalat mai de mult în istoriografia noastră, reluarea fiind justificată de regăsirea documentului menţionat.

După o călătorie de studii de trei luni în Transilvania, prilej nepreţuit de cunoaştere a bogatelor arhive de aici, Bogdan Petriceicu-Haşdeu publica în coloanele revistei “Columna lui Traian” regestele unor documente inedite referitoare la români, depistate de el cu această ocazie2. Pornind pe urmele indicaţiilor marelui istoric, am avut deja ocazia să regăsim şi să publicăm câteva dintre documentele care priveau istoria Ţării Făgăraşului3. Continuarea investigaţiilor noastre a permis reperarea altora, menţionate şi ele de Haşdeu, care aduc mărturii importante despre valoarea probatorie, până târziu în secolele XVI-XVII, a vechilor documente pe care boierii făgărăşeni le obţinuseră de la domnii Ţării Româneşti în perioada ducatului.

Documentul în cauză fusese emis de principele Gheorghe Rákóczi I. la 14 noiembrie 1640 referitor la procesul dintre satele Şinca din Ţara Făgăraşului şi Zărneşti, aparţinător de Braşov, pentru stăpânirea asupra muntelui Nămaia de la izvoarele Bârsei. Haşdeu precizează că satul făgărăşean a câştigat pe baza unui hrisov dat de voievodul Ţării Româneşti, Basarab voievod, în 8 mai 1372. Informaţia a fost preluată ca atare, corectându-se doar numele voievodului, pe baza datei, în Vladislav, şi cuprinsă în principalele colecţii de documenete ale Ţării Româneşti. David Prodan a intuit că este vorba de fapt despre documentul emis de Laiotă Basarab în 1476 în favoarea boierilor din Şinca, Ohaba şi Ludişor.4

Documentul princiar a fost regăsit de noi într-un transumpt al capitlului din Alba Iulia, eliberat din ordinul Mariei Terezia, la cererea magistraţilor braşoveni, în anul 1751.5 Directorul fiscal, reprezentantul principelui în cauza judecată, a prezentat documentul domnului muntean, scris, după cum se susţine, în limba română, întărit cu sigiliul atârnat şi cu semnătura autografă a acestuia, şi emis la Bucureşti în anul de la facerea lumii 6084! Că descrierea nu este exactă o dovedeşte chiar originalul documentului, păstrat din fericire şi astăzi!6 Documentul este scris în limba slavonă, sigiliul s-a pierdut, semnătura nu este autografă şi evident, data nu putea fi cea indicată în 1640. Starea precară de conservare este răspunzătoare pentru citirea incompletă a veleatului, interpreţii neputând desluşi cifra sutelor.7 O informaţie contemporană certifică faptul că documentul era deteriorat încă din acea perioadă şi că anul 6984 nu mai era lizibil. În urbariile Ţării Făgăraşului din anul 1637, la satul Perşani se consemnează că braşovenii au ocupat cu forţa un munte al lor încă în anul 1631, cu toate că veniturile acelui munte reveneau de drept boieritului din Ohaba, aşa cum au dovedit-o cu o scrisoare veche, ruptă şi fără sigiliu, scrisă în limba valahă, emisă de voievodul muntean Basarab înaintaşilor lor.8

Documentul a atârnat greu în înclinarea balanţei în favoarea satului Şinca deşi nu trebuie să pierdem din vedere nici faptul că principele era direct interesat în recuperarea munţilor şi pădurilor pe care braşovenii le ţineau ocupate pe nedrept. Acelaşi urbariu menţionează cazuri asemănătoare la Şinca şi Vad, principele însuşi fiind nevoit să dispună reluarea lor de către provizorul cetăţii.9 Disputele nu erau de dată recentă, pătrunderea Braşovului în Ţara Făgăraşului încă din a doua jumătate a secolului al XV-lea deschizănd un şir de acţiuni care vizau dobândirea prin toate mijloacele (danie, cumpărare, zălogire sau chiar cu forţa) a cât mai multor sate care să asigure controlul importantului drum ce lega Ţara Bârsei de Ţara Făgăraşului.10

Transumptul pe care-l publicăm conţine şi hotărnicirea făcută în anul următor, 1641, cu menţionarea tuturor juraţilor şi martorilor prezenţi la faţa locului. Sunt enumerate peste 50 de boieri făgărăşeni din satele învecinate, dar şi din sate mai îndepărtate, ca Voila, Arpaşul de Jos, Berivoiul Mare etc. Comparată şi completată cu alte izvoare contemporane, această listă poate contribui în mod substanţial la reconstituirea realităţilor sociale ale Ţării Făgăraşului în prima jumătate a secolului al XVII-lea.

1751 octombrie 23, [Alba Iulia]

Nos Capitulum Cathedralis Ecclesiae Carolino Albensis in Transilvania. Memoriae commendamus tenore praesentium, significantes quibus expedit universis; quod pro parte et in Personis Amplissimorum simul et Consultissimorum Dominorum Christophori a Seevald Judicis Primary, Joannis item Seuler de Seulen Willici, et Georgii Herman Senatoris Liberae Regiaeque Civitatis Coronensis, in suis ipsorum propriis, caeterorumque ejusdem Civitatis Magistrorum, Senatorumque et civium nominibus et in Personis, exhibitae sunt nobis et praesentatae Literae quaedam Sacratissimae Caesareo Regiae Majestatis Mariae Theresiae, Dei Gratia Romanorum Imperatricis, ac Germaniae, Hungariae Bohemiaeque Reginae, Archi-Ducis Austriae, Ducis Burgundiae etcetera, Hereditariae Principis Transilvaniae et Siculorum Comitis, Dominae Dominae nostrae Benignissimae, Requisitoriae Sigillo ejusdem Majestatis ab extra in medio, loco videlicet solito, super cera rubra ductili impressive communitae et roboratae, clausaeque confectae et emanatae, nobis vero praeceptorie simul et benigne sonantes et directae in haec verba:

MARIA THERESIA, Divina favente Clementia Romanorum Imperatrix, ac Germaniae, Hungariae Bohemiaeque Regina, Archi-Dux Austriae, Dux Burgundiae etcetera, Haereditaria Princeps Transilvaniae et Siculorum Comes. Fidelibus nostris Wenerabili Capitulo Albae Carolinensis, Gratiam Nostram Caesaream et Regio Principalem!

Exponitur Majestati nostrae in Personis Prudentum ac Circumspectorum Chistophori a Seevald Judiciis Primary, Joannis Seuler de Seulen Willici, et Georgii Herman Senatoris, in suis ipsorum propriis, sic et caeterorum Magistrorum, Civium, et Senatorum Liberae Regiaeque Civitatis Coronensis Nominibus et in Personis, qualiter Fidem Paribus Literarum, et Literalium Instrumentorum, puta: Transactionalium, Cautionalium, Emptionalium, Wenditionalium, Contractualium, signanter vero Metalium, factum videlicet Territorii Possessionis Zernesth, in Districtu Barcensi, cum territorys Possessionum Pojana Meruluj, Sinka, Ohába et Holbach, omnino in Districtu Fagarasiensi existentium concentrantis, ac aliarum quarumlibet Judicialium quocunque tempore, et sub quibusvis verborum formulis confectarum et emanatarum, Ipsos Exponentes quocunque modum tangentium et concernentium, in Sacristia Vestra, seu Conservatorio praefati Capituli Vestri repositarum et locatorum, ad paesens pro Jurium suorum tuitione plurimum indigerent, essentque Iisdem eadem summe necessaria.

Proinde vobis harum serie committimus et mandamus firmiter, quatenus acceptis praesentibus, statim vos praescriptas Literas in Sacristia seu Conservatorio praefati Capituli vestri repositas et locatas, diligenter requirere et reinvenire, requisitarumque et reinventarum tenorem in Transumpto Literarum vestrarum sub Sigillo vestro Capitulari et Authentico Iisdem Exponentibus extradare modis omnibus debeatis et teneamini. Caveatis tamen ne dolus et fraus hac in parte eveniat aliqualis. Secus non facturi.

Datum in Libera Regiaque Civitate nostra Saxonicali Cibiny, die nona Mensis Octobris. Anno Domini Millesimo Septingentesimo quinquagesimo primo.

Quibus receptis nos Mandatis Altefatae suae Majestatis, in omnibus uti semper tenemur et par est, humilima cum submissione obedire satisfacereque volentes, praemissa diligenti requisitione nostra, reinvenimus Mandato Requisitorio in certas quasdam Literas Metales, hunc tenorem continentes:

Nos Georgius Rákótzi, Dei Gratia Princeps Transilvaniae, partium Regni Hungariae Dominus, et Siculorum Comes etcetera. Damus pro memoria per praesentes; Quod Nobis die decima currentis Mensis Novembris, instante scilicet termino celebrationis Judiciorum octavi diei festi Beati Lucae Evangelistae11 proxime praeteriti, ad quem ut puta terminum, universae Causae Dominorum et Nobilium Transilvanensium ex publica eorundem constitutione adjudicari solitae per Nos generaliter fuerant prorogatae, una cum fidelibus nostris Generosis Michaele Tholdalaghi de Ertse, Consiliario nostro, ac in judicys in Persona nostra Praesidente, Capitaneoque Supremo Sedium Siculicalium Marus et Udvarhely, Magistris item Prothonotarys nostris, ac Juratis Sedis nostrae Judiciariae Assessoribus pro faciendo Causantibus Judicio moderativo in eadem Sede nostra Judiciaria pro Tribunali sedentibus, Egregius Blasius Maxai de Nyárádtheö, pro Fideli nostro Generoso Stephano Wársólczi de Kolosvár, Causarum Fiscalium in Transilvania Directore nostro ut Actore ab una, ac Egregius Franciscus Pál de Kénos, pro universis Incolis et Inhabitatoribus Possessionis Zernest, ad Civitatem nostram Brassó pertinentis, velut Inctis, partibus ab altera, utrinque cum sufficientibus Procuratorys Mandatis, juxta tenorem et continentiam quarundam Literarum fidelium nostrorum Generosorum, Egregiorum et Nobiliorum Ladislai Cseffei de Noszály in partibus Regni Hungariae ditioni nostrae Transilvanicae annexis et incorporatis Magistri Prothonotary, ac Comitis Comitatus Szolnok interioris Supremi, Joannis Sárosi de Póka, Tabulae nostrae Judiciariae Jurati Assessoris, ac Sedis Siculicalis Marus praedictae Notary, Georgii Hajdu de Wizakna Supremi Judicis Nobilium, et Michaelis Székely Vice Comitis Comitatus Albensis Transilvaniae, hominum nostrorum, ex speciali Commissione nostra ad id deputatorum et transmissorum, Adjudicatoriarum Sententionalium, in quadruplici papiro clause confectarum, Sigillisque eorundem usualibus ab extra, in dorso earundem impressive communitarum et roboratarum, in figura Judicii nostri comparentes. Idem Procurator dicti Actoris, easdem Literas Adjudicatorias Transmissionales contra praenominatos Inctos nostrum Judiciarium producere curavit in conspectum, quae declarassent: qualiter in hoc Anno praesenti Millesimo Sexcentesimo quadragesimo, die vero Nona Mensis Octobris proxime elapsi, inter universos Incolas et Inhabitatores praenominatarum Possessionum Sinka et Zernest in Districtu Bartzensi et Comitatu Albensi Transilvaniae praedicto existentium habitarum, ratione et praetextu cujusdam Alpis vulgo Numay havassa vocatae, in praedicto Comitatu Albensi Transilvaniae existentis adjacentis, quedam Causa et Litis differentiae orta, mota et suscitata extitisset.

Propter quod nos ad dirimendam illam inter praefatas partes controversiam, dictos Commissarios nostros ad praedictum locum litigiosum transmisissemus, eisdemque serio demandassemus, ut Ipsi ad facies loci litigiosi accedenti, dictam Controversiam ratione ejusdem Alpis inter partes motam et intentatam dirimerent et sopirent, praenotatique Commissarii nostri, juxta Commissionem nostram ad facies praenotatae Alpis litigiosae accessissent, ibique praemissam controversiam complanare et dirimere volentes, tandem dictus Director noster eorundem exurgens in praesentiam, exhibuisset et praesentavisset quasdam Literas Donationales Magnifici quondam Bassarabae Vajvodae olim Regni Wolachiae Transalpinensis, ac Terrarum Fagaras et Omlás Baronis, sub pendenti ejus Sigillo, manusque propriae subscriptione, in anno creationis mundi Sexagesies millesimo octuagesimo quarto, die octava Mensis Maii, in Civitate Bukurest emanatas, et in pergameno patenter Walachica lingva conscriptas, quae inter alia continuissent: quomodo Idem Bassaraba Wajvoda certis quibusdam Nobilibus in Districtu Fogarasiensi residentibus et commorantibus, vulgo Boérok vocatis, annotatae Possessionis Sinka integram dimidietatem una cum praedicta12 Alpe litigiosa certos ob respectus dedisset, donasset et contulisset.

Quam ob rem dictus quoque Procurator annotatorum Inctorum in contrarium exhibuisset quasdam Literas Privilegiales in pendenti sigillo patenter confectas, quae demonstrassent; qualiter metae ac termini, Limitesque quarumlibet terrarum, silvarum et Alpium Rukaiensium a metis et terminis Brassoviensium distinguerentur et separarentur. Quibus sic habitis, tandem exhibuissent praefatae ambae partes litigantes ad comprobandum eorundem assertionem, certorum quorundam Testium fassiones et attestationes, quibus exhibitis et praesentatis, continetiisque earundem perlectis, intellectis, et sane discussis, supplicarunt quod fatarum partium Procuratores per Commissarios nostros praedictos, in praemissis Juris aequitatem, justitiaeque complementum elargiri. Unde Iidem Commissary nostri, habito et assumpto superinde Consilio praematuro, quoniam ex praescriptis etiam Literis Donationalibus praefati quondam Bassarabae Wajvodae manifeste elucuissset et constasset, ac etiam ex praedictorum Testium Fassionibus et Attestationibus lucide apparuisset, et innotuisset praescriptam Alpem litigiosam ad ipsam Possessionem Sinka de iure pertinere.

Ob hoc, quia et Testimonia dictorum Inctorum invalida, paucioraque, et quaedam ex eis viribus destituta, et aliena adjudicata fuissent, eandem praenotatam Alpem litigiosam vulgo Numay havassa vocatam, simul cum cunctis suis utilitatibus, et pertinentys quibuslibet eisdem universis Incolis et Inhabitatoribus praenotatae Possessionis Sinka perpetuo possidendam adjudicassent et commississent, ita tamen, ut in Supplementum testium praenotatorum non quidem de necesse, sed tantum pro bene esse, Incolae Barones saepefatae Possessionis Sinka decimo quinto se ratione Alpis dictae litigiosae, eaedem videlicet meta et limites ejusdem Alpis, usque ad fluvium Bartza pataka vocatum extendantur, juramenti Sacramentum praestare debere judicialiter decrevissent et commississent.

Quo judicio praenotatorum Commissariorum nostrorum praenotati Incti minime contenti, Causam eandem sanioris revisionis gratia, in Curiam nostram, nostram scilicet in praesentiam per viam Appelationis provocassent. Iidemque Commissary nostri Literas suas praemissas Adjudicatorias Transmissionales transmisissent.

Quibus exhibitis et praesentatis, continentiisque earundem perlectis, supplicarunt tandem praefatarum partium Procuratores, per Nos in praemissis suis Pricipalibus Juris aequitatem, justitiaeque complementum elargiri. Unde nos habito et assumpto superinde praefatorum Praesidentis, Magistrorumque nostrorum Prothonotariorum, ac Juratorum Sedis nostrae Judiciariae Assessorum, nobiscum in discussione et examine praesentis Causae constitutorum et existentium, consilio praematuro, et sana deliberatione, praescriptum Judicium, et Judiciarium deliberationem annotatorum Commissariorum nostrorum in eo, ubi Incolis Baronibus saepe nominatae Possessionis Sinka decimo quinto se super metis et terminis dictae Alpis litigiosae Juramenti Sacramentum in Supplementum testium praestandum esse adjudicassent, tanquam incongrue et illegitime latam et pronunciatam corrigere et emendare, ac Incolis Baronibus Possessionis Sinka toties dictae, vigesimo quinto se, sibi similibus honestae famae, bonaeque conditionis hominibus ejusdem Possessionis Sinka, super metis, terminis et limitibus praenotatae Alpis litigiosae Numay havassa vocatae, quod videlicet meta et limites praedictae Alpis litigiosae Numay havassa nuncupatae, inter Possessiones Sinka et Zernest sit Bartza patak. Prima die Mensis Juny Anni proxime affuturi Millesimi Sexcentesimi quadragesimi primi, coram Egregiis et Nobilibus Vice Comitibus, Judicibusque Nobilium Comitatus Albensis Transilvaniae, et altero Requisitore Capituli Ecclesiae ejusdem Albensi Transilvaniae, in facie praescriptae Alpis litigiosae Sacramentum juramenti esse praestandum.

Quorum quidem juramentum ita uti per nos deliberatum exstitit depositione rite et legitime peracta tandem, Iidem Vice-Comites et Judicialium ac Requisitores praetactarum Alpem litigiosam cum cunctis ejusdem utilitatibus et limitibus memoratis, universis Incolis et Inhabitatoribus saepe dictae Possessionis Sinka omni eo jure, quoad ipsos pertinere dinoscitur in perpetuum tenedam, restituendam esse judicandum, decrevimus et commissimus prout decernimus et committimus per praesentes.

Fidelibus igitur nostris dictis Wice-Comitibus et Judicialium ac Requisitorum harum serie committimus et mandamus firmiter, quatenus, die et termino superius ad id praefixo, ad facies dictae Alpis litigiosae Numay havassa vocatae accedendo, praescripti juramenti Sacramentum dictorum Incolarum Baronum vigesimo quinto se honeste famae et conditionis hominibus, sibi scilicet similibus, in praenotato loco, modo antelato fiendum recipere debeant et teneantur, dictante juris aequitate, et justitia mediante.

Datum in Civitate nostra Medgyes, die decima quarta Mensis Novembris, Anno Domini Millesimo Sexcentesimo quadragesimo.

His inferius in calee partis dextrae scriptura talis legebatur: Lecta, et extradata per Stephanum Kassai, Jllustrissimi Domini Domini Principis Transilvaniae Prothonotarium; Erantque Sigillo ejusdem Serenissimi eotunc Principis Judiciali et Authentico super cera rubra ductili impressive ab infra in medio communitae et roboratae, patenterque in simplici papiro confectae et emanatae. Quarum quidem literarum praemissarum executionis consignatio sequitur hoc tenore:

Anno Millesimo Sexcentesimo quadragesimo primo, die prima Junii, praesens executio facta est praesentibus Generosis, Egregiis et Nobilibus Joanne Kemén de Bükös Comite etcetera, Francisco Gál de Kénos Directore etcetera, Martino Literato Felvintzi de eadem Felvintz, Joanne Kovásznai, Joanne Kantor, Joanne Kertész Judicialium, Nicolao Katy, Andreas Literatus Hévizi, omnino de Fogaras, Providis item et Ignobilibus Thoma Mészaros, Vice-Judice Substituto, Petro Warga jurato, Serbul Boér de Ludisor, Dragits Boér de Lutza, Oprea Lasul de Alsó Arpás, Stoika Boér de Bessembák, Ladislao Sorbumon de Gurez[Hurez!], Opra Gabrilla de Jaas, Sztoika Bulya de Ohába, Nyaguly Strembuly de Sinka, Opra Pipoh, Opra Kornya de Illyen, Sorbán Ispán de Lucza, László Ispán de eadem, Dridiffi Juon de eadem, Stephano Boér de Nagy Berrinyo[Berivoi!], Stanila Ispán de Wojla.

Providis item et Ignobilibus Joanne Markos Judice Substituto, Fabiano Beszegh, Martino Barthos, Joanne Demeter, Juratis in Halmágy, Petro Stephán, Joanne Weler, Juratis in Nagy Sáros, Michaele Lonigyer, Georgio Gelner, Juratis in Baránykutha, Thoma Kamerth, Georgio Bek, juratis in Nádpatak, Hermanno Zip, Joanne Sutoris, juratis in Zelistáth, Komano Belecz, Sztoika Kiisde, Bukuro Kiisde, Nyagojo Intze Boeronibus in Perseny, Komano Járul Judice, Bukuro Ferencz Senarabe [sic!] in Burczyn, Joanne Bornemisza Judice, Martino Kis, juratis in Sárkány, Michaele Santa Nobile, Georgio, Joanne, Laurentio Balogh, Joanne Syne, aliisque quam pluribus ibidem collectis, Suae Illustrissimae Celsitudinis ac Prudentum et Circumspectorum Jobbagionibus, suis ipsorum Dominorumque suorum Terrestrium nominibus et in Personis, in praefatis Possessionibus et Districtu Terrae Fagarasiensis, Coronensis, ac Sedium Saxonicalium existentibus residentibus, Homines Ilustrissimae Celsitudinis suae Regy Testimonio nostro Capitulari semper presente, ad facies Possessionum Sinka et Zernest, exacto primum a Boeronibus juxta tenorem Literarum Sententionalium, ( puta Barbule Radotza de Buczin, Jovan Czetz, Sztoika Motok de Szesztsor, Sorbán Popa, Komsa Popa de Vajvodény, Russori Miklós, Komán Algye de Reusory, Rétsei János de eadem, Miklos Ursz, Komsa Rusz de Marsina, Opra Kaplia de Desan, Grama Jonasko de Ludisór, Raduly Mathia de Illyén, Pap János, Komán Boér de Buczon, Michael Felföldi de Todoritza, Sztoika Lupul de Wád, Sztán Boér de Grid, Dragits Boér de Parróh, Koltsár István, Radul Czotza de Komána, Peter Salamon, Sandor Salamon, Sztoika Salamon, Thoma Móga, Koman Pers alias Bobetz, Retsy János, Barb Radotzie, Sztoika Kiisde) firmissimo super metarum ostensione juramento: Ego tale et tale juro per Deum viventem, qui et Pater, Filius et Spiritus Sanctus etcetera.

Et praesentibus una et consimiliter accedentes, ascendendo per quamquam antiquam semitam a parte Possessionis Sinka, in margine silvae, verticeque Alpis Numay havassa vocatae versus partem dextram primam metam novam terream penes Ovile, vulgo Isztina dictae, quod Ovile est Boeronis Ludul Sztoiae de Sinka, erigi curasset, de hinc continue ulterius versus eandem dextram partem seniter flectendo, in apice Excelsi monti, vulgo Wurful Herszaul nuncupati, circa dumos pinetos secundam novam metam terream erexisset a parte occidentali.

Ab hinc Orientem versus paululum declinando in eodem monte tertiam metam novam terream aggregassent. Inde versus Orientem tendendo, in latere cuiusdam Bértz inter piniferas, vulgo Ubersia Barsegia vocati quartam de novo erigi curassent. Postea in eadem latere ulterius progrediendo, versus eandem dextram partem eundo, ad caput praedicti Bértz meridiem versus, quintam metam novam terream erexissent.

Ab hinc meridiem versus descendendo, ad rivulum Bartza patak vocatum, hinc iterum ad dextram partem Occidentem versus in fine Piszkul Hersaly nominati, inter duos rivulos Bartza dictos sextam metam novam terream construxissent. Exinde ulterius versus Occidentem eundo, ad verticem montis Gruj Lungul vocati, septimam metam quam inter arbores piniferas crucibus signatas pro veris metis reliquissent. Hinc descendendo Orientem versus ad fluvium Nagy Bartza vize vocatum, ubi est antiqua ferri fodina e regione fluvy Rukaj decurrentis, octavam novam metam terream erexissent. Hinc penes fluvium Bartza ascendendo, ad verticem montis nonam metam ultimam terream novam13 aggegassent, quae metae distingunt metas Possessionis Sinka a metis Zernesd.

Ex certa scientia et deliberatione praefatorum Dominorum Rectificantium et mutua correspondentia Dominorum praefatorum Saxonum separantes et sequestrantes, eadem territoria suae Illustrissime Celsitudinis et Incolis annotatae Possessionis Sinka, eorundemque Successoribus, haeredibusque et posteritatibus utriusque sexus universis, simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinentys quibuslibet et quovis nominis vocabulo vocitatis, ad eadem de jure, et ab antiquo spectantibus, et pertinere debentibus, intra metas praefatas existentibus, sub suis veris metis limitatis, restrictis et rectificatis, jure perpetuo et irrevocabiliter tenendam, possidendam pariter et habendam reliquissent omni prorsus contradictione exclusa.

Seriem itaque huiusmodi Executionis, Reambulationis nostrae Dominorumque Rectificatorum Metali, una cum Vicinorum et Commetaneorum, qui praemissae Metali Reambulationi, Rectificationique nostrae interfuerunt, Nominibus et Cognominibus, terminoque asssignato uti fuerat expediendum ad relationem suae Illustrissimae Celsitudinis, et nostri hominum fidedignam [!] fideliter et conscientiose sub Sigillo Capituli huius usitato et Authentico suae Illustrissimae Celsitudini rescribendam duximus Eandem ad vota foeliciter valere desiderantes.

Datum die decima sexta diei Reambulationis, Rectificationis, Sequestrionis, Executionis nostrae praemissae14.

Nos itaque taliter requisitarum et reinventarum praespecificatarum Literarum tenores et continentias, de verbo ad verbum, sine diminutione et augmento, variationeque prorsus aliquali, praesentibus Literis nostris inserentes, Par, sive Transumptum hujusmodi ad Mandatum Altefatae suae Majestatis Literatorium, jurium praefatorum Dominorum Exponentium uberiorem futuram ad cautelam necessariam, sub Sigillo Nostro Capitulari Authentico fideliter et conscientiose extradandum duximus et concedendum, communi justitia et aequitate suadente.

Datum Sabbato proximo ante Dominicam vigesimam primam post Pentecostem Anno Domini Millesimo Septingentesimo quinquagesimo primo.

Lecta, correcta, et extradata per eosdem

Capitulares

Direcţia Judeţeană Braşov a Arhivelor Naţionale, Fond Primăria Oraşului Braşov, col. Privilegii, nr. 676.

Orig., hârtie, sigiliu timbrat.

1 D. Prodan, Boieri şi vecini în Ţara Făgăraşului în secolele XVI–XVII, în vol. Din istoria Transilvaniei.Studii şi evocări, Bucureşti, 1991, pp. 17–19.
2 Trei luni peste munţi. Dare de seamă despre o escursiune sciinţifică în Transilvania, “Columna lui Traian”, V(1874), p. 125 şi urm.
3 Ţara Făgăraşului la începutul secolului al XVI-lea. Documente noi, în vol. Naţional şi universal în istoria românilor. Studii oferite prof.dr. Şerban Papacostea cu ocazia împlinirii a 70 de ani, Bucureşti, 1998, pp. 207–230; Două traduceri latine ale unui document emis de Mircea cel Bătrân şi o familie de boieri din Ţara Făgăraşului, în vol. Faţetele istoriei. Existenţe, Identităţi, Dinamici. Omagiu Academicianului Ştefan Ştefănescu, volum îngrijit de Tudor Teoteoi, Bogdan Murgescu, Şarolta Solcan, Bucureşti, 2000, pp. 347–354.
4 Vezi A. Lukács, Documente false şi interpolate privind Ţara Făgăraşului în secolele XIII-XV, în vol. Miscellanea in honorem Radu Manolescu emerito, ed. Zoe Petre şi Stelian Brezeanu, [Bucureşti], 1996, pp. 100–101.
5 Direcţia Judeţeană Braşov a Arhivelor Naţionale, Fond Primăria Oraşului Braşov, Colecţia Privilegii, nr. 676.
6 Direcţia Municipiului Bucureşti a Arhivelor Naţionale, Documente istorice, CXXXIV/47. Publicat în DRH, B., I, pp. 253–256. Documentul a ajuns în împrejurări necunoscute în colecţia lui Grigore Tocilescu şi a fost donat Academiei Române în 1910 de Facultatea de Litere din Bucureşti. Aceste informaţii le-am obţinut prin bunăvoinţa domnului Director al Bibliotecii Academiei Române, prof. Gabriel Ştrempel, căruia îi mulţumesc şi pe această cale.
7 Datorez mulţumiri domnului Marcel Ciucă pentru sprijinul acordat în cercetarea documentului.
8 Urbariile Ţării Făgăraşului, ed. D. Prodan, Bucureşti, 1970, I, pp. 503–504.
9 Ibidem, pp. 201, 500, 502–503.
10 Pentru întreaga problemă v. studiul fundamental al lui Gernot Nussbacher, Posesiunile oraşului Braşov în Ţara Făgăraşului în secolele XV–XVII, în “ Anuarul Institutului de Istorie şi Arheologie” Cluj, XXIV, pp. 325–336.
11 18 octombrie.
12 Scris deasupra rândului.
13 Scris deasupra rândului.
14 16 iunie.
eBooks
Pagina anterioară
Pagina de start
Cuprins
Despre autor
Pagina următoare

© Universitatea din Bucureşti 2003. All rights reserved. No part of this text may be reproduced in any form without written permission of the University of Bucharest, except for short quotations with the indication of the website address and the web page. This book was first published by Editura Universităţii din Bucureşti ISBN: 973-575-658-7
Comments to: Manuela DOBRE
Last update: Septembrie 2003
Web designer, Text editor: Annemarie LIHACIU

Wed, June 17, 2009 9:35:38 PM

XXIX. Torda város helyhatósági alkotmánya (constitutiója).

From:	Tibor Breznan View Contact
To:	dbreznan@hotmail.com; breznan breznan

XXIX. Torda város helyhatósági alkotmánya (constitutiója).

I. Rákóczi György Fejervárott szept. 4-én 1633-ban maga és Márkosfalvi Márton titoknok aláirása alatt kiadott oklevelében átirta és megerősitette Torda városának azon Constitutióit, melyek Hidvégi Mikó Ferencz fejedelmi tanácsos Csik-Gyergyó és Kászon főkapitánya és kincstárnok, valamint Alsó-Balásfalvi Cserényi Farkas, Belső-Szolnok vármegye főispánja és Kolozsvári Kassai István fejedelmi tanácsos és itélőmester (protonotarius Regni Trans.), mint fejedelmi megbizottak jelenlétében egyfelől Iklódi Toldalagi János közügyigazgató és tordai kamara-ispán s más kamarai tisztek közt, másfelől tordai főhadnagy Pál János s Torda polgárai közt a megnevezett fejedelmi kiküldöttek jelenlétében 1631-ben augusztus 29-én létrejött, s melynek eredetileg is magyarul szerkesztett pontjai következők:*

1. A minemű dolgok, causák és casusok ennekelőtte eleitől fogva a városi birák és sóvágók között előfordultak és termináltattanak, ennekutána is a tordai birák előtt folytattassanak és végeztessenek be, az aknai dolgok a kamaraispán előtt.

2. Mint szintén a városbeliek, azonképen az akna szolgái is, kiki maga búzájának s egyéb veteményének dézsmáját behozza.

3. Kamaraispán uram sóvágók háta megett lakó zselléreket czirkálja fel és azokat mind indifferenter posztozza be az aknára.

4. A mi a városnak közönséges igazságát illeti, abban, mint szintén a városi rend, azonképen a sóvágók is conjunctis viribus egyaránt való terhet viseljenek az egyéb szokás szerint való határ oltalmazásában is egyetértsenek.

5. Derék hid, malom és főgátoknak csinálásában, töltésében és egyéb közönséges szükséghez való város dolgaiban, melyek a sóvágóknak is hasznokra szolgálnak, egyenlőképen való terhét viseljék a sóvágók a városbeliekkel, mindazáltal a sóvágók szolgáltatásában oly módalitás tartassék, hogy az mián az akna meg ne fogyatkozzék.

6. A tordai biró a szükséghez képest a sóvágókat, vagy egyszersmind mindnyájan őket, vagy egy héten harmadát, más héten más harmadát hajtsa közönséges dologra, a mint a szükség mutatja.

7. A korcsmárlás dolgában pedig közönségesen valami módot és rendet tartanak a városi rendek, a sóvágók is abban egyetértsenek és magokat ahhoz tartsák. A borkérdésben pedig a borbirótól várjanak, mind szintén a városi rendek. Lehessen az borkorcsmárlásban is az városi rendekkel egyenlő állapotjuk a sóvágóknak is.

8. Hogy pedig ennekutána újabb veszekedésre való minden alkalmatosság teljességgel abscidáltassék és ezek a végzések utrinque (mindkét fél) jobb módjával és állandóbban megtartassanak, a mi k. urunk ő Nga kegyelmes parancsolatjából ilyen vinculumot vetünk közikbe, hogy ha a sóvágók és kamaraházhoz való szolgák ezekhez a felyül megirt Articulusokhoz éppen és egészben magokat nem tartanák, hanem az ellen cselekednének, in tali causa (ily esetben) a tordai birák és polgárok protestáljanak az engedetlenek ellen a régi mód és szokás szerint, senki ebben őket megháboritani ne merészelje, sub gravissima indignatione dicti Illmi Di Principis nostri. A tordai birák és polgárok is tartozzanak mindazáltal a felyül megirt articulusokat megtartani és a sóvágókkal és kamaraházhoz való szolgákkal azoknak contentioja (tartalma) szerint alkudni és szép egyezségben élni stb. Ugyanezen fejedelmi biztosok jelenlétében az ó- és új-tordaiak közti egyenetlenségek is elintéztettek ugyanazon év augusztus 29-én, a következő eredeti magyar szövegű pontok szerint:*

Közli egész terjedelmében gr. Kemény Dipl. Trans. VII. k. 549-553. lap. Lásd Erd. Muzeum levéltárában.

1. Az régi királyoktól adatott örökséghez való tilalmas erdőket ne kárositsák és tüzre a tordai birák ellen ne pusztitsák, az erdőbirákat ne fenyegessék, hanem az erdő oltalmazásában egyetértsenek a régi módok szerint; az új-tordaiaknak is erdőbirájok lévén, ha mikor mi szükségük leszen, tanács hire nélkül reá ne menjenek, a minthogy magoknak az ó-tordaiaknak sem volt soha szabad tanács és erdőbiró hire nélkül reámenni és hordani, a minthogy most sem szabad, ezután is e mód megtartassék.

2. Az Aranyoson való szükséges derékhidnak épitésében is, hogy az ó-tordaiakkal egyetértsenek az új-tordaiak, ne veszekedjenek, ugy, hogy ha mikor 20 szekeret a hidra való fahordásnak ürügye alatt küldtek és a hidhoz három szekérrel hozzanak s a többit magok számára tartsák meg; hanem ha az hid szükségiért való fáért mennek, hozzák az hidhoz, ne hordják haza.

3. Hogy külső idegen embereket a magok árnyékában az új-tordaiak sóhordásban és egyéb kereskedésben magokkal vám nélkül - a városnak nyilván való kárával - ne hordozzanak; ha pedig az idegenek az új-tordaiak szekerei közé elegyitnék szekereiket, az vámos vigyázzon reá és az olyanokon az ő igazságával éljen. Ha pedig az új-tordai szekerek közzül az ilyenek mellett támadna az vámos ellen, a vámos avagy az ó-tordai biró találja meg a hadnagyot felölle, et mox et defacto az olyanokon azon paenat (büntetést) tartozzék felvenni az hadnagy, melyet az olyan vámot elszökő ember megérdemelne.

4. Minthogy az új-tordaiak sponte és libere leválák, hogy ezután a Tordának romlására és praejuciumára (kárára) a városi rendből magok közé soha senkit be nem fogadnak; ezután azért minden időben az efféle observáltassék; ha pedig tanáltatnának effélék, a biró a hadnagyot megtalálván, azokat mindjárást restituálja.

5. Hogy pedig ennekutána az újabb veszekedésre való alkalmatosság teljességgel abscindáltassék (eleje vétessék) és ezek a végzések utrinq. jobb módjával és állandóbban megtartassanak, a mi k. urunk eő Nga parancsolatjából ilyen vinculumot vetettünk közikbe, hogyha az uj-tordaiak az felyül megirt Articulusokhoz éppen és egészen magokat nem tartanák, hanem az ellen cselekednének, in tali causa, az uj-tordaiak is tartozzanak vámot adni, mint szintén egyéb idegen uton járók; senki pedig azoktól való vámvételben megháboritani őket ne merészelje sub gravissima indignatione Ill. Dni Principis nostri stb.

De ez nem enyésztette el a két városrész közti egyenetlenséget, sőt az ugy elmérgesedett, hogy 1672-ben máj. 25-én Ns. Torda vármegyének Bogáthon tartott közgyüléséből a főispán Teleki Mihály, Macskási Boldizsár, Bodoni György kir. tábl. ülnökök, szt.-mihályfalvi Szoboszlai János Tordam. főbirája, Kovács István s mások küldettek ki és bizattak meg az ó- és uj-tordaiak közt előfordult nehézségek elintézésére; kik is ugyanazon évi jun. 2-án Tordán megjelenvén, nem kevés bajjal ezen - mindkét városrész összes lakói által elfogadott - végzéseket hozták:

1. Hadnagyot, Assesorokat arra alkalmas egyének közül együtt válaszszanak, a megválasztottak erős hittel legyenek kötelesek nagynak, kicsinnek igazságot szolgáltatni.

2. Határosztás egyenlő akarattal történjék.

3. Korcsma, mészárszék, vásárok iránt együttesen egyik a másik hátránya nélkül végezzenek.

4. Mikor város szükségére bizonyos ideig a korcsmárlást közakaratból fentartják, azon idő alatt senki magány nyereményre italt ne áruljon.

5. Az ily fentartott időn túl bort mind Ó-, mind Uj-Tordán mindenki szabadon s bárhol árulhat, csakhogy minden vederről egy-egy pénzt illető eklezsiájuknak beszolgáltassanak.

6. Külön határa a két városrésznek nem lévén, marhájukat - a tilalmason kívül - bárhol legeltethetik.

7. A quartára nézve, ha meg nem egyezhetnek, a Generálist találják meg.

8. Város hasznára boltok épittethetnek.

9. Ezután mindenki egy szabadsággal és egy törvénynyel éljen, ki ezen pontok ellen vét, 50 forinton maradjon, melyet per menedéken kivül (remidium) felvegyen a vármegye. Ez 1674. jan. 26-án a bogáthi gyülésen felolvastatván, helybenhagyatott és megerősittetett.*

Van Torda városának egy 1666-ban ápr. 9-én Torda vármegye előtt felolvasott, helybenhagyott és kihirdetett statutuma, mely e város szervezetére világot vet s melyet itt kivonatilag ismertetnem kell.*

1. Torda városának biró helyett minden évben új esztendő napján választott hadnagya legyen.*

2. A hadnagy mellé 10 vagy 12 törvénytudó, igazságos, szabadságszerető személy választassék valláskülönbségre való tekintet nélkül.

3. A hadnagy az esküdtekkel minden kedd napon gyülést tartson s ott a tordai határon levő minden fekvőkről stb. törvényt üljön, valamint az ingó javak és örökösödés kérdéseiben is, melyek Torda vármegye törvényszékéhez kivánatra felebbezhetők.

4. Pénz, ezüst, arany, marha, osztozás, adósság, lopás, becsületsértés stb. kérdései város törvényes székén tárgyaltatnak s végitélet és végrehajtás is ott történik.

5. Ezeknél nagyobb, 50 frton felül haladó ügyeknek felebbezése az ország törvényei értelmében meg van engedve vármegyéhez vagy táblára. A liquidum debitumok a segesvári t.-czikk szerint tárgyalandók.

6. Ha a felperes 50 frt summáig a tordai széken akar perelni, azt szabadoson tehesse s az alperes tartozzék megfelelni.

7. A quinque causákban (5 eset) is azon summáig a felperes a városi törvényszéken indit pert, s az alperes, akár akar, akár nem, tartozik megjelenni.

8. Ha valamelyik fél a tordai törvényszéken pert kezd, de azután azt más székre vinné, perpatvar büntetésen (calumnian) marasztatik, s perétől örökre elesik.

9. Gyilkosságért is a tordai széken lehet perelni s a vádlott tartozik megjelenni; ha a gyilkos tetten kapatik, az ország törvényei szerint azon széken történik elitélése és kivégeztetése is.

10. Idegenek, keringők, törvénytelenséget, erőszakot tevők és pártolók a sértett fél kérésére a város határán bárhol elfoghatók s megbüntethetők.

11. A nemesség cselédei, zsellérei a városi törvényszék előtt tartoznak törvényt állani; azonban az urak és asszonyaik illedelmes megtalálásának alkalmazásával.

12. Tiz forintig menő ügy véglegesen elláttatik a tanács által minden felebbvitel kizárásával. Paraszt-rend hadnagy pecsétjére tartozik megesküdni, nemes-rend csak urunk parancsára.

13. Nyolcz napi idézés város idézője által hadnagy pecsétjével történik.

14. A perek az idézéstől számitott 8 nap előtt meg nem kezdhetők.

15. A nyolcz nap elteltével felperes irásban adja be keresetét, az alperes, ha kivánja, párt vehet s szintén irásban felelhet; ha meg nem jelenik, >nemora< iratik a következő ülésig.

16. Ezen második széken az alperes felelhet s három kifogást ajánlhat, azután érdemlegesen is hozzászólhat; ha az alperes ekkor sem jelennék meg, ismét nemora iratik.

17. A kétszeri meg nem jelenés után az alperes a jegyzőnél megtekintheti a pert s párt vehet, hogy a 3-ik széken tárgyaltassa; de a késedelemért 2 frtot fizet.

18. A felperesi exmissio szerint ezen 3-ik széken végleges itélet mondatik; későbbi remedium és fellebbezés az 50 frtos ügyben meg nem engedtetvén.

19. Ha valaki patvarkodásból citáltat valamely ártatlant vagy szegényt s azt ok nélkül fárasztja, a szék megfizettesse költségét, fáradságát s a harmadik széken mentse fel.

20. Az ügyek a bejegyzési rendben vétessenek elő, azonban a szék némely szegény ember dolgát soron kivül is előveheti.*

21. Az esketésről való jelentéseket pecsét alatt tartoznak kiadni.

22. A bepecsételt jelentés: >Nobilibus Ductori et Juratis sedis Judiciarie Assesoribus Oppidi Torda< czímen kézbesittessék.

23. Ha a peres felek látni akarják, hadnagy vagy jegyző bontsa fel.

24. Ezen perrendtartást - igy végződik a helyhatóságilag alkotott szabály - szabad akaratból elfogadjuk s tartására kötelezzük magunkat, de idegen vagy vármegyei személyt ide nem értünk, kivéve a tordai területen elfogott idegen gonosztevőket.

25. Idegen, Tordán levő házat, örökséget s ingatlan javat törvénynyel ne keressen, hanem ha mi jussa van, Ns. Torda vármegye levén illetékes törvényszéke, a tordai nemeseket vármegye székén keresse; azonban ha akarja, itt is perelhessen, a fellebbezés ily esetben megengedtetvén. A birságok a következőkben állittattak meg: calumnia 33 frt és causae amissio. Indebita, 16 frt 50 den. Violatio sedis 16 frt 50. Emenda linguae 33 frt. Emenda capitis 33 frt. Mortuum homagium 33 frt 33. Vivum homagium 16 frt 50. Major potentia 25 frt. Depositio causae 1 frt 50. Revocatio procur. 1 frt 50. Onus repulsionis 16 frt 50 den.*

Torda város constitutiónak kiegészitésére igen kedvező alkalmat szolgáltatott nekem egy nagybecsű gyüjtemény, a mely a budapesti nemzeti muzeum levéltárában a gr. Bethlen-család levéltárával került. Ezen eredetiben levő régi (kutyabőr) kötésű terjedelmes okiratgyüjteménynek czíme: >Ordines sive Constitutiones senatorum et civium Oppidi Thorda ab anno 1603<, a melyben 1603-tól egész 1677-ig terjedőleg be vannak irva,* e városnak constitutiói, különféle rendszabályai, eskű-minták, a közgyülések nevezetesebb végzései, határozatai, tisztviselők utasitásai, az évente megtartott tisztujitások eredményei, s más sok közérdekű ügyek. Oly érdekes, s e város belkormányzatára, az ottani jogviszonyokra, s főleg e város magas műveltségi szinvonalára mutató oly sok becses adat foglaltatik e gyüjteményben, hogy annak egész terjedelmében való közlése is nyeremény lenne jogtörténelmi irodalmunkra nézve. E munka szűkre szabott kerete azonban nem engedi meg egész terjedelmében való felvételét; mindazonáltal még se tarthatom magamat fölmentettnek attól, hogy abból a Torda város multjára, önkormányzatának kiválóbb jelenségeire és sajátságaira vonatkozó részét ki ne emeljem, s azokat legalább kivonatilag ismertetni ne iparkodjam. Igy mindjárt kezdetén (6-7 levél) találunk egy fontos rendszabályt, mely szigorú büntetést szab azokra, a kik a közügyek szolgálata alól ki akarják vonni magokat, >a ki a biróság alól vonogatja magát, 200 frton maradjon, az, ki a polgárság elől 100 frton maradjon; az, ki pedig egyéb közönséges tiszttől 40 frton propter neglectum publici sufragii<. A 2. pont a város ládáján levő pecsétekről intézkedik, a kulcs a birónál álljon, az elszámolt regestrumok is oda tétessenek. A 4. pont szerint a tisztviselők karácsony előtt 2 héttel tartoznak számot adni tisztökről 12 frt büntetés terhe alatt. Az 5. k. p. szerint a jegyzőkönyvet a jegyző vezesse. A fejedelmek itt létekor való gazdálkodáshoz szükségeseket is ő vele irassa fel a biró.

A ki bort hoz a városra az egyház pénzét (quartát) megadja. Végre irja, hogy város ládájában van egy kehely (merő aranyos), egy ezüst talnér (igy) az oltárhoz való sacramentumra és comunicálásra ordináltattak.

Egy 1609-ki végzés a puszta telkek iránt intézkedik, nevezetesen a könnyen megépithető házakra kimondja, hogy ha örököse nem épiti vagy holléte nem tudatik, s igy jobban elpusztulván, később felépitése többe kerül; de különben is kihalás esete is foroghatván fenn, a midőn az városra marad,* az is a várakozás miatt károsodnék. Azért az ily puszta örökséget, ha ki felépiteni akarja, becsültesse meg, s értékét adja a város kezére, ha aztán az örökös megjön, adják azt kezére, ha azzal nem lenne megelégedve, a tett épitkezéseket fizesse meg az épittetőnek (8. levél).

1612-ben 3 frt birságot szabnak arra, ki vasárnap marháját befogja, csak kényszer esetben mentik fel (7. levél).

1612. jun. 17-én a káromkodás ellen hoznak szigorú rendszabályokat. Férfiaknál a lelkével káromkodókra három botütést, külső rendűeknél kalodába rekesztéssel súlyositva, attól (a kalodától) 100 pénzen válthatja magát, de a 3 plagát kikapja; ha nő káromkodik, 2 frtig büntetik, ha harmadszor is vétkezik, azon is 3-at üssenek (7. levél).

1613-ban előadván, hogy sok ember alattomban vesz és ad el örökséget, s ily módon oly idegen elemek tolakodnak a városba, a kik távol vannak az város igazságától; azért elrendelik, hogy a régi szokás szerint >minden valaki, a ki örökséget veszen, vagy pedig ad, az város székén adja és vegye, mert valaki különben cselekszik, az eladott és megvött marhát mindgyárast elfoglalják és elpriválják az eladott és megvött örökségtől, jótól (11-12. lev.)<

1614. febr. 7-én Erdélyi István birót függesztik fel hivatalától, mig az ellene emelt vádakkal szemben nem igazolja magát (12. lev.).

A gyüjtemény 5. levelén van beiktatva a hivatalnokok fizetése. E szerint biró kap 40 frtot s a malomból 12 köböl buzát. Jegyző 25 frtot s 4 köböl buzát.

A pap 80 frtot s a Rákos patakán levő kétkövű malom másfél kerekének hozományát. Rector 50 frtot és 4 köböl buzát.* Város szolgája 12 frtot, Fodor igler dolmánt és Karassia nadrágot kap, biró uramnál étkezik.

1616. máj. 30-ról van egy igen érdekes határozat, a melyben a többek közt ez áll: Mikor ide az mi székünkre kérdőt (zekünkre kerdeott) hoznak kinről (kivülről) való atyánfiai, a régi jó rendtartást ezután is fentartsák, hogy t. i. törvény-kimondástól 13 dénart, irástól 16, az bepecsétléstől 24 dénart vegyenek, s csak ezt gyüjtessék be polgár uraim a város szolgája által. Igy csak a feljül megirt 24 pénzt tartoznak azjáraiak és kolozsiak fizetni.

Ez adat arra, hogy Jára és Kolozs bizonyos ügyeiket a tordai törvényszékhez fellebbezték.

1665-ben a mészárosok ügyét rendezik, mikor az universitás elrendeli, hogy a mészárszék közhelyen legyen négy nyilással, hogy könnyen hozzáférjenek; abban reggeltől estig mindig elég hus legyen. A hust melegen nem szabad mérni, a kivágandó marhát előző nap délutánján vágják le, s a vásárbirák mindig megszemléljék a levágandó marhát, hogy beteg, vagy bolond (kergeteges) ne legyen, a hus fontjának árát két pénzre szabták.

1675-ben ismét visszatérnek a mészárosok ügyére, két húslátot (igy) rendelnek, a mig ezek meg nem vizsgálják, marhát levágni nem szabad. A ki ez ellen vét, 1 frtot fizet, a ki a húslátókat böcstelenitené (igy) 3 frtot. A húslátóknak minden marha után 2-2 font húst adnak. Szombaton mindenik mészáros egy-egy font húst ad az iskolabeli deákoknak.

E nagyon üdvös közegészségi intézkedések párositva levén a nevelésügy pártolásával, becsületére válnak Tordának.

1667. jul. 14-ki közgyülésen ismét foglalkoznak a vasárnap megszegőivel, s hivatkozva az 5-ik Edictumra, mindazokra - kik méltó mentséget nem adnak - 6 frt birságot szabnak, s ez iránt a városszolga által amicabiliter megintik; ha a birságot meg nem fizetné, avagy zálogot nem adna, a szék (törvényszék) küld két ülnököt, ha ezeknek is resistálna, a közgyülés vagy szék 12 frt erejéig indit ellene végrehajtást, s ha valamely főtiszt kedvezni akarna az ilyennek, az ily részrehajló tisztviselőn is 12 frtot exequáljanak.

Ez a tordaiak mély vallásosságáról nyujt bizonyitványt; de másrészről a véghatározat igen érdekes mozzanatát tárja fel a protectio és hivatalos bűnpalástolás elleni intézkedéseknek, s jogtörténelmi tekintetben is méltán figyelmet kelthet.

1672. jan. 1-én statutum alkottatott, a mely kimondja: Valakik számadással tartoznak praedecesor Hadnagy, vagy mások s a következendők is az egész tanács előtt tartoznak számot adni; az, holott meg examináltatván, ratiójuk az egész Universitas előtt (közgyülés), mint lött a számvétel elolvastassék; lássa és értse minden ember.

Továbbá elhatároztatott, hogy: Valamikor a Széken maratság esik (Széksértés), hadnagy uram senkivel meg ne békélhessék, annál inkább a poenát magának ne tarthassa; hanem egész tanács közt oszoljon az efféle maratság. Egy részes levén ebben hadnagy uram is, mint egyik assesor. Ezen statutum érdekes már csak azért is, mert a nyilvánosság előtti számadás, tehát a tisztviselők nyilvános felelősségének elvét akkor mondotta ki, a midőn ilyenről Európa többi részében nem is álmodtak. Valamint a tisztviselők tekintélyét illetőleg valódi alkotmányos intézkedéseket foganatositott.

Ez évről még van egy érdekes határozat, mely szerint Mursu Miklós és Andreka a város jobbágyaivá szegődve, hogy város földéről el nem szöknek 40 frt terhéig kezességet válalt egy csomó nemes és nem nemes ember, nem tordaiak, hanem mind külbirtokosok és földes urak, kik után oda van jegyezve, hogy hány jobbágygyal birnak.

1675-ben márcz. 19-én az utak és utczák tisztán tartása iránt rendelkeznek; ganénak az utczákra való rakását, tapasztani való sárnak onnan való vételét 12 frt birság alatt tiltják.

Végre ez évben elrendelték, hogy az assesorok város közönséges szükségére szakitsanak erdőt (a Nagy-Királyerdejéből), de öreg épületfán kivül (így). A ki tilosban vág, 12 frtig büntesse a hadnagy és erdőbiró.

Azt is megjelöli, hogy az akkor kiszakitott erdő a borévi határtól az Apatur révéig terjed; az onnan hozott fát Aranyosszék faluiban - 12 frt büntetés terhe alatt - lerakni nem lehet, hanem mindenki egyenesen haza hozza.*