Sieb&NI&Kemp&Orosz&Petri's Szilvassy adatai
Szilvássy.
Szilvássy.
Wappen: In B. ein w. Einhorn mit d. Vorderläufen einen Bogen spannend u. einen gefl. Pfeil aus demselben abzuschiessen scheinend. – Kleinod: Die Schildfigur wachsend. – Decken: bg. – rs.
Adels- u. Wappenbrief v. König Ferdinand II., d. d. Baden bei Wie, 5. Juni 1635 (kundgemacht: Petneháza, Szabolcser Ctt, 6. July 1. J.), für Gregor Szylbaczy, für seine Ehefrau Helen Thúry, für d. Kinder: Franz, Benedikt, Katharina und Elisabet u. fr d. Bruder Caspar Szylbaczy.
(Leg. C. Ctt. A. Zemplin).
Szilvássy család. [Nagy Iván]
Szilvássy család.
Pozsony megyében találjuk a XVI. században, a mikor Szilvássy György 1550-ben Szenczen egy szőlőt vesz zálogba Bély Miklóstól.
Borsod megyében e század első negyedében (1816) élt Szilvásy Sámuel táblabiró.
Zemplin megyében a Szilvásy család e század elején birtokos Füzeséren. Szirmay C. Zemplin not. top. 376.*
Szilvássy család. (Kecset-Szilvási, és cseszeliczki) [Nagy Iván]
Szilvássy család. (Kecset-Szilvási, és cseszeliczki)
Erdély ős családa, mely az oklevelekben e két, sőt több előnévvel fordúl elé. Birtokviszonyaikra vonatkozó oklevelek és peres iratok oda mutatnak, hogy a Doboka megyei Kechet Szilvás, Kolos várm. Mező-Szilvás, és a tordai Magyar-Szilvás egy s ugyan azon, még pedig gazdag család birtokait képezték.
Okleveles emléke a családnak a XIV. század derekáig terjed fel. 1367-ben Szilvási (de Zylvas) Pálnak fia András Szilváson birtokos volt. A kolosmonostori convent kiadványai szerint Décsey Miklós szíves közlése után, ki e család származására vonatkozólag a legtöbb s hitelesb adatokat szolgáltatta.*
1376-ban Szilvási Dénes fia Péter Doboka vármegyében Szilvás helységet elzálogosítja 50 márkáért Teoki Tamás, Teoki Antal, Kecheti Gergely, és Kecheti Jánosnak. Ugyan a kolosmonostori convent kiadv. Décsey szerint a következőkkel együtt.*
1394-ben Péter mester Vereb György alvajda fia, (filius Georgii de Vereb vicevayvodae) beiktatja Szilvási Pál fiát Andrást Torda megyei koppáni jószágába. Ezen Andrásnak és fiainak Bertalan, Bálint ésJánosnak, valamint testvérének Lászlónak 1407-ben Barcsán Peres Mihályné Detrek Ilona Torda megyei Gerestelke helységét birtokukba engedi. Ezekből következő származás derűl fel:
I. tábla.
Pál László 1395.; András; Bertalan 1407.; Bálint 1407.; János 1407.
Itt a származási kimutatás megszakad.
1456-ban Hunyadi János és huga részére Kolos és Torda megyei jószágokról kelt kir. iktató parancsban találjuk Szilvási Balást egyik királyi emberűl kijelölve. Teleki, Hunyadiak kora X. 496.* Ezzel egykorú volt
Szilvásy Bálint 1446-ban tordai esperes, fejérvári prépost. Szereday Ant. Notitia Capit. Albensis.*
A XVI. század elején kecset-szilvási Szilvásy Kristófot találjuk, kinek 1502-ben neje Bethlen Kata volt, Hodor K. szerint.* és a ki 1505-ben Csesztvei Barabás Lénárt és Kecheti Lászlóval II. Ulászló királytól adományban nyeri B. Szolnokban Theurpen, Kemene és A. Gyékénes egész falukat, kodori, f. gyékénesi és péterházi részjószágokat és Dobokában Kecheti Péter magvaszakadtán egész Kechet helységet; a beiktatásnál Kechet és Kodorra Bethlen Miklós nevében Szilkereki Lukács, Péterházára pedig Bogdan moldvai vajda nevében Vajda Demeter ellentmondott. 1514-ben Kristófot és nejét Katát a boncznyíresi jószágokba Szapolyay vajda beiktatni parancsolja, itt is az iktatásnál ellentmondtak Nyíresi Tamás fiai Tamás, János és Miklós.
Említett Szilvásy Miklósnak neje Kata 1538-ban már özvegy volt. Fiai Márton és András Eurdeog Ferencztől 1000 mfért zálogba veszik a n. esküllői, ördög-keresztúri, fodorházi, sólyomkői, szent-katolnai, kovácsi, ujfalvi, és eugroczi részjószágokat, a nagyesküllői kőházzal együtt a kolos-monostori convent előtt. Ezenkivűl Márton beiktattatik Majláth István vajda parancsa mellett Veresegyháza helységébe, de a beiktatásnál Kendy Ferencz képében Szentegyedi Balás meztelen karddal ellent áll. Kolosmonsotori conv. Décsey sz.*
A két testvér nővére, Kristófnak leánya Zsófia Kendy Gál fiához Kendy Mihályhoz ment nőűl, a ki végrendeletében 1538-ban nejének a lónai, válaszúti, losádi, borsai és a báthoki részjavakat oly kikötéssel hagyományozta, hogy azt a Kendy testvérek 1000 m. for. letétele mellett magokhoz válthassák.
Márton és András testvérek – nem tudni, mi okon, – nótáztattak és a tőlök elkobzott kechet-szilvási, boncznyiresi, iklódszent-iványi javakat Izabella királyné 1548-ban hivének Gyulay Mihálynak adományozta. András 1540-ben már nem élt; ekkor már özvegye és árvái János, István és László említetnek, mint a kiknek Járay Margit 228 mforintban elzálogosítja Torda megyében a n. oklosi részjószágot. Ezek szerint
Kristóf ágazata így áll:
II. tábla.
Kristóf 1502. 1514. (Bethlen Kata); Zsófia (Kendy Mihály); Márton 1538. nótáztatott.;András 1538. nótáztatott (Márta, özvegy 1540); János 1540.; István 1540.; László 1540.
Úgy látszik – hogy a Szilvásyak ma is élő ága, mely itt a IV. táblán látható, – ezen II. táblán álló András valamelyik fiától, (tán Jánostól) eredt, azonban az adatok hézagossága ezt eldönteni nem engedi; és mielőtt ezen máig élő ágazat származását bemutatnók, még egy más ágat kell felmutatnunk, mely a XVII. század első felében valódilag fiusított vonalon terjedt kihalásáig, mintegy 1639-ig. Ezen ág ismert kezdője mező szilvási Szilvássy Ambrús, kinek atyját Jánost Décsey adatai szerint Ambrúsnak atyja János lett volna, de kérdés: melyik?* és elődeit az eddig közlött táblázatokon kimutatni nem tudjuk.
Nevezett Szilvássy Ambrús állítólag ágának utolsó fitagja volt. Élt 1469-ben, midőn Küküllőben Saliban birtokát Byró Benedeknek 26 arany forintért elzálogosítja. Két fia Gál és András magnélkűl halván el, egyetlen leánya Ilona Cseszeliczky Mátyáshoz ment férjhez, és a kihalt ág ősi birtokát Kolosban Mező-Szilvásnak felét férjével együtt 1498-ban II. Ulászló királytól fölkérte, és adományilag meg is nyerte. Azonban ez csak is a családnév megalapitására szolgált, mert magát a jószágot még ugyan azon évben farnasi Veres Benedek özvegyével Somkereki Erdélyi Ilonával elcserélték Torda megyében a mikesi jószágért és Szelistye helység egy negyed részeért. Décsey Mikl. és Hodor K. szerint.* Nevezett szilvási Cseszeliczky Mátyás II. Ulászló királynak udvari szolgája lévén, ettől hű szolgálataiért 1504-ben Torda megyében fekvő puszta-egresi, magyar-peterdi, és az indali részjószágokat kapta. Ugyan ez évben adományban kapta magvaszakadt Járai Ferencz birtokait u. m. egész Remethe helységet, a f. és alsó-járai részjószágokat, Kis-Oklost, és Kis-Bunitát. A beiktatásnál azonban ellentmondtak Járai Balás és fia László, Járai László, Járai Bernát és fia Miklós, Lupsai Miklós és Pál testvérek, Hosszu-asszói Gergely és fiai Mátyás, Mihály, Márton, Miklós és Péter, Petherik Imre és P. Lászlóné Dorottya.
Szilvási Ilona (Sz. Ambrús leánya) első férje Cseszeliczky Mátyás halála után másodszor férjhez ment Gyerőffy Szalátielhez, gyermekei első férjétől Cseszeliczky Mátyástól András, János és Imre anyjok családnevét a Szilvássy nevet vették fel, saját vezetéknevöket előnevül viselvén; így támadt a cseszeliczki Szilvássy család, melynek családfája Ugyan azok szerint.* egy ágon a kihalásig következő:
III. tábla.
Szilvássy Ambrús de m. szilvás.; Pál † 1498.; I. András †; Ilona 1498. 1505. (1. Cseszeliczky Mátyás 2. Gyerőffy Szaláthiel); Cseszeliczki Szilvássy II. András 1525. 1532.; Cs. Sz. János 1516. 1532. (peterdi Hosszuaszói Potentiana); Imre (Mihálcz Ilona); II. Imre; III. Imre tordai főisp. 1582.; Cs. Sz. Bora 1525. 39. (1. Kabós Zsigm. 2. Haray Sebestyén); Haray alias Szilvássy Kata (Szabó Pálné 1582.); Tordai Szilvásy Zsigmond deák; Torda Szilvássy Anna (tordai Jobbágy Istvánné); János †; István.; III. András 1557. (Valkay Magd.); Ist ván 1568. (Ebeni Kata); Erzse (Toroczkai János); IV. András (Tordai Bora); Ilona (Pápay Balázs); Anna (Torma István); II. Mátyás tatár rabságban †; Boldizsár tordai főispán † 1639. (Perneszy Erzsébet); Erzsébet (Henter Pál); Bora ? (Gyerőffy Fer.)
E táblázaton Szilvássy Ambrúsnak leányától Iloná-tól Cseszeliczky Mátyásnétól látjuk a cseszeliczki Szilvássyak leágazását. Ennek fiai közé I. Imrét, (kinek neje Mihálcz Ilona Lugosy Istvánné lett,) egy irónk után Hodor Károly, Kemény József „Laterculi genealogici” czimű gyűjteménye nyomán. Décsey szerint – úgy látszik – ezek nővére volt volna Sz. Erzsébet Bogáthy Andrásné is.* helyeztük. Tőle ered II. és III. Imre, ki 1582-ben Torda vármegye főispánja volt, és bírta Szilvást, Csürülyét és Szelistyét Torda vármegyében.
Jánosnak a táblán álló három gyermekén kivül még többet is tulajdonítanak, azonban ezt a chronologia valószinűtlennek tanusítja, Szintén Hodor K. szerint, ki Juditot Virginás Péternét, Borát Koszta Istvánnét és Annát Kemény Györgynét is e János leányainak irja, azonban ezekről alább leszen szó.* mert e János aligha egy személy azon Szilvássy Jánossal, ki 1562-ben Kolosvár mellett Léta vár ostromakor Kővári, Erdély tört. III. 176.* ennek fölrepített romjai alatt lelte halálát.
Jánosnak Hosszuasszói Potentiánától egyik fia István, Hodor szerint Ebeni Katát birta nőűl, e szerint ő lett volna azon István, ki Décsey M. a kolosmonostori conv. regestrumai szerint.* alsó-járai prédikátummal élve, 1602-ben ezer m. forintba női hozományképen a f. és alsó-járai, m. szilvási, n. és kis-oklosi, remetei, ivánfalvi, k. bányai, peterdi, berkeszi, csáni, és boldóczi jószágait nejének hagyományozta. LeányábanIlonában Pápay Balásnéban ága kihalt.
III. Andrásnak nejeűl Valkay Magdolna iratik. Hodor K. szerint.* Fia IV. András Torday Borát birta nőűl. Ez lehetett azon András, kit gróf Eszterházy Miklós 1628-ban a török portára követűl ajánlott. Ennek négy gyermekét ismerjük: 1. Annát Mike Sándor gyüjteménye szerint ez Erzsébet lett volna.* Torma Istvánnét, 2. II. Mátyást, a ki III. Imre magvaszakadtán birta Szilvást, Szelistyét és Csürülyét, de tatár fogságba esvén, azokat édes anyja zálogba adta; 3. Boldizsárt, kiről alább, és 4. Erzsébetet Ki Hodor szerint Judit és néhol Zsuzsinak iratik.* Henter Pálnét; és ehez számitják még Borbarát Gyerőffy Ferencznét Hodor K. szerint.* is.
Boldizsár ez ágnak, sőt családjának egyik legtekintélyesebb tagja. Nejét Perneszy Katát azok közé számitják, ki után Báthori Gábor hálóját kiveté. Boldizsár 1602-ben B. Zsigmondot kikiséré. Báthori Gábor notáztatja és ekkor vingárti jószágát veszté, de ő kimenekűl. 1606-ban követ a moldvai vajdához, 1607-ben országos tanácsos a kath. fő rendek közt, Erdélyi egyház tört. adatok. 1860. 237. A család különben az unitária egyházhoz tartozott, legalább a kecset-szilvási ág. Székely S. Unitária vallás tört. 113. lap.* egyszersmind a fiscalis uradalmak bérlője. Utóbb Torda megye főispánja. Meghalt 1628. körűl magtalanúl. Özvegye Perneszy Kata, ki előbb Pálfy Jánosné, másodszor Keserű Jánosné volt, a visszakerült vingárdi és ohábai jószágokat Mikó Ferencznek és Józsefnek engedte át 1630. jan. 26-án. Ugyan ott és heringfalvi és más 17 helységbeli részjavait mg azon évi febr. 15-én Zólyomi Dávidnak és Apaffy Györgynek engedi át. 1634-ben anyósának Torday Borának és sógorának Szilvásy II. Mátyásnak átengedett Szilváson egy puszta házhelyet, Csürülyén és Szelistyén két puszta házhelyet a curialis funduson, melyeket halálok után mint öröküket birhassanak. 1636. apirl. 19-én a Mikó Józsefről maradt vingárdi jószág iránt annak özvegyével Macskási Juliannával szerződésre lép, de a birtoklás iránt 1637. mart. 17-én választott birák intézkedtek. Halála után pedig 1640. jan. 23-án a jószágok a kir. fiscus foglalta el. Meghalt Perneszy Kata 1639. aug. 15-én kora 77. évében a bolyai kastélyban, melynek sírboltjában nyugosznak a Szilvássyak hamvai.
II. Mátyás, kiről már szóltunk, II. Rákóczy György alatt a szerencsétlen lengyel hadjáratban részt vévén, tatár rabságba esett. Anyja Tordai Bora, hogy fiát kiválthassa, annak apai örökségét Szelistyét Benkő Bálintnak s nejének Pulhakker Borának 600 tallérban, a szilvási és csürülyei jószágokat pedig 2600 m. forintban Szigethi Mártonnak elzálogosította. Ki is váltá fiát 1300 m. for. lefizetése mellett, azonban a viszontlátás örömét nem élvezhették, mert Mátyás haza felé való utjában elhalt, és ágát sírba vitte. Leány testvérei a fiúágat illető szilvási javakban nem örökösödvén, Mátyásnak minden jószága, és az elzálogositottakhozi jog is a kincstárra szállott. 1670-ben Bethlen Miklós (a később gróf és kanczellár) e javakat Apaffy I. Mihálytól adományban kapta, és így M. Szilvás, Szelistye, Csürülye egészen, és a k.-petherdi és indali részjószágok a Bethlen család kezére jutottak.
A végzet azonban jobban kedvezett azon Szilvásy András ágának, mely előbb a Doboka megyei Kechet-Szilvásról, utóbb pedig és jelenleg is Cseszeliczkéről irja magát. Ennek származási táblája Décsey M. közl. szerint.* következő:
IV. tábla.
András (Jankafalvy Magdolna); I. János 1584–85.; Péter 1590. 1608. szbiró (1. Horváth Kata 2. Haranglábi Margit); Zsófia (Almády Gásp.); 1-től Mihály de Gálfalva.; Erzse (Torma Péter); István 1630. (Hajósi Bornemisza Rebeka); Folyt. a köv. lapon.; 2-tól Magdolna (1. Szilágyi István 2. Füzesi Katona Pál)
István, ki az előbbi lapon. 1630. (Hajósi Bornemisza Rebeka); Péter (Bánffy Margit); Sára.; II. Boldizsár 1668. (n. megyeri Keresztesi Zsuzsa); Druzsiána.; Miklós (Szilvásy Zsuzsa); Zsuzsa.; II. János † 1730. (1. Czegei Vass Zsuzsa 2. Keresztúry Erzse 3. Kéméndi Várady N. 4. Inczédy Klára); 1 t. III. Boldizsár (gr. Bethlen Bora); 2-t. Judit (Darvay Fer. Patában; 4-t. Sámuel sz. 1720. (Mara Kriszt.); Ádám sz. 1718. † 1809. (Némethy Anna); III. János sz. 1721. † 1805. kir. hívat. (1. Bánffy Erzse 2. b. Győrffy Anna); Krisztina sz. 1716. (1. osd. Kún Gásp. 2. Mára Izsák); Julianna (Náprády István); Zsuzsi (Naláczy Dániel); Bora (Naláczy Gábor); Ilona 1753. (Bydeskuty Ferencz); Erzse (Száva Sándor); Bálint 1781. Hunyadi alisp. (1. Buda N. 2. Kendeffy Judit); János.; Miklós 1803.; Farkas és öt leány.; Miklós 1849. (Gedő Anna); Béla.; Ida (Pálffy Dénes); Gizella (B. Kemény Géza); Kati.
A tábla élén álló András volt talán az, ki 1603-ban az apáczai ütközetben elesett. Wolph. Bethlen. tomo V. 409.* Nejével Jankafalvy Magdolnával kapta Kolos megyében a légheni birtokot. 1590-ben három gyermeke János, E János lehet az, ki Dézsen született, külföldi egyetemen (Argentinae) tanúlt. 1591-ben mint pap a m.-vásárhelyi ref. közzsinaton beszédet tartott és azt kinyomatta Szebenben. Katholizált, és több értekezést is irt. Benkő Transylv. II. 348. 358.* Péterés Zsófia Almády Gáspárné Ennek második férjeűl Kendy Mihályt írja Hodor Károly.* beiktattatnak Koppáni Gergely magvaszakadtán a Torda megyei koppáni, csáni, indali, p. egeresi, szarkadi és boldvai jószágokba, azonban ellentmondtak Székel Bertalan, Cheréni Márton maga és István, Gábor fiai neveikben is. Fiai közűl
Péter 1599-ben Kolos megyei szolgabirónak iratik, a mikor Közép-Szolnok megyei Árpástó és Cheh-Horváthban fekvő jószágait elcseréli Bo rnemisza Anna, előbb Cháki Mihály, azután Zichy Ráfael fejedelmi udvarnok nejével Doboka megyei Centhe, Noszoly és Fekethe helységbeli részjavakért. 1601-ben Szentpály Jánostól B. Szolnok megyében a láposi kerűletben egész Libathon oláh falut 1400 m. forintért megveszi. Ugyan azon évben Kolos megyei Kalotaszegben, Valkón három jobbágyát elcseréli Perneszy Gábor gyámjával B. Szolnokban a kozárvári és szunyogszeghi pusztabeli birtokokért. 1606-ban Lónai Kendi István Dobokában a boncznyiresi Szilvássyféle jószágokat birtokába bocsátja. 1608-ban megcseréli azon megyei szavai jószágot a Rudnay István s neje Almády Druzsiána szilkereki és m. palatkai jószágaival. Péter légeni előnévvel élt és 1612-ben (maj. 15-én) számüzetett, de 1614-ben felmentetett. Első neje Cheh-Horváthi Horváthi Kata volt, kitől a gálfalvi előnevet viselt Mihály, ErzseTorma Péterné, és István gyermekei maradtak. Második neje a kihalt Haranglábi családból Margit volt, kitől egy leánya Magdolna előbb Szilágyi Istvánné utóbb Katona Pálné, született. Ezek közűl
István 1630-ban gyermekei és testvérei nevében ellentmondott Kassay István itélőmester beiktatásának Kolos megyei Kötelend, és Torda megyei Indal, és P. Csánra nézve. Nejétől hajósi Bornemisza Rebekától két leánya és két fia maradt, kik közűl Péternek Hodor K. szerint.* nejétől Bánffy Margittól Miklós fia és Zsuzsa leánya maradt, Boldizsárnak pedig Keresztessy Zsuzsannától (n. megyeri Keresztessy Ferencz és Béldi Kata leányától) csak is egy fia
János született. Ez négy ízben nősűlt, három nejétől hét gyermeket nemzett, Hodor e János testvéreiűl írja azon négy leányt, kik a táblán leányaiként állanak.* ezek közűl Ádám 1809. jul. 6-án halt meg, 1742. körűl nőűl vette Némethy Annát. III. János őrnagy és 1791. 92. 94-ben kir. hívatalos volt. Meghalt 1805-ben kora 84. évében, eltemetve Kolosvárott a belső templomban. A család jelenleg Sámuel Hodor és gr. Kemény József szerint Sámuelnek gyermekei Péter és Zsuzsa Túry Lászlóné volt.* maradékaiban él, kik közűl Miklós 1849-ben a forradalomban tevékeny részt vett.
Sámuel fiának Bálintnak Hodor K. e Bálintnak fiáúl írja Ádámot, v. Andrást – úgymond – ez utóbbinak nejéűl Endes Bora iratik.* János vagy Farkas fiától unokái Sándor és László Hunyad megyei főbiró.
A családból fordúlnak még elő többen olyanok, kiket a táblázaton elhelyezni, vagy megjelölni elegendő adatok hiányában nem lehet. Illyenek:
Kechet-szilvásy Szilvássy András 1566–«»1595-ig Doboka vármegye alispánja, közben 1585–88-ig egyszersmind főbiró; Hodor Doboka várm. 425. 435.* ki úgy látszik a IV. tábla élén álló Andrással egy személy.
Dobokai Szilvássy András, 1595–1600. és «»1609–29. Doboka megyei alispán, 1630–47-ig alispán, Ugyan ott 426. 435. 456.* (ha mind ez adatok egy személyre vonatkozhatnak, mert véleményem szerint két személy, az egyik András 1595–1609. alispán és a másik András az, ki 1609–47-ig mint alispán és főbiró szolgált). A dobokai előnév világosan megkülönböztetésűl használtatott az előbbi kechet-szilvási Szilvássy András ellenében. Ezen dobokai Szilvássy Andrások egiyke, az előbbi, lehetett a III. táblán álló IV. András, a Torday Bora férje; a másik dobokai Szilvássy András neje szúkereki Somlyay Judit jogán örökölte jenői birtokát, melyet Kendi Krisztinával a kechet-szilvási és tótfalusi birtokért elcserélt, azonban 1616-ban új adományt nyer több birtokai között Jenőre, benne magát statuáltatja, miért Kendi Krisztina képében Giróthi Torma György ellentmond. Egy leánya Hodor K. közl. szerint ennek (t. i.) Andrásnak Somlyay Judittól gyermekei voltak még: Erzse Eördögh Istvánné, Péter Drugetyevith Horváth Judit férje, János, Zsófia előbb Almády Gáspárné, utóbb Kendy Mihályné (ki a IV. táblán áll) Zsuzsi előbb Zakariás Zsigmondné, utóbb Nagy Jánosné, és András.* maradt: Judit, élő 1643-ban. Lehet, hogy ez volt azon Judit, kit előbb kézdi-polyáni Veres István, utóbb galgói Rácz Péter nejének olvasunk. Hodor K. közl. szerint.*
1633-ban élt cseszeliczki Szilvássy András, mert ez évben vele és Koszta Mátyással szerződésre lép Szilvássy Bora kocsárdi Csegezy György özvegye, s nővére Szilvássy Erzsébet Bogáthy Andrásné, vagyonuk átengedése mellett holtig való tartást kötvén ki magoknak. Ezek bizonyosan a III. táblára lennének helyezendők, úgy az itt 726. lapon jegyzetben említett három leány is Judit Virginás Péterné,Bora Koszta Istvánné, (tán ez volt másodszor Csegezy György neje) és Anna Kemény Jánosné is.
1641-ben Szilvássy Mihály máskép Szilv. Zsigmond Mihály Lorándffy Zsuzsanna fejedelemnő udvarnoka és főpohárnoka ellenemond m.-szilvási, szelistyei és meurei birtokilletősége elzálogitására nézve Szilvásy Pál testvérének.
1648-ban Szilv. Erzsébet Súky Pálné.
1665-ben Szilvássy Bálint, nejével Kenderessy Annával Hunyad megyéből beiktattatnak a hátszegi Nagy-Osztrói birtokba. Ezen Bálint 1662–1671-ben a portára követségben járt. Az erdélyi fejedelemhez 1662. april. 17. Konstantinápolyból irt levelének pecsétén czímerül oroszlánt viselt, mely első jobb lábával kardot (tán buzogányt) tartott. Gr. Kemény József gyűjteményében Hodor K. szerint.* 1671. nov. 14. Drinápolyban kelt levelén „Szilvássy Bálint” köriratú pecsétén kerék paizsban három nyílvesszőt tartó kar látszik. Gr. Kemény József gyűjteményében Hodor K. szerint.* Alsó-Árpásért ezer aranyat fizetett Bornemisza Annának. Gyermekei Gáspár és Kata Buda Lászlóné, kik 1684. maj. 2-án osztoztak és azon évben Árpásfalut eladták Teleki Mihálynak.
1668-ban Szilvássy Magdolna Szigethy György neje volt Léghenben.
1701-ben Sz. Kata tordai Vajda Ferenczné.
Év nélkül olvassuk a következőket:
Sz. Andrást, kinek neje szászczegői Balogh Mária.
Sz. Anna, Makray Sándorné.
Sz. N. neje Hegyesy Amália.
Patai Szilvássy Péternek nejétől Folthy Zsuzsannától leánya volt Zsuzsánna előbb somogyomi Torday Miklósné, utóbb kövesdi Bóér Lászlóné.
A család czímere kerek vértben kettős farkú, ágaskodó oroszlán, mely első jobb lábával buzogányt tart. A vért fölött zárt sisak, melynek koronájából ugyan ollyan oroszlán emelkedik ki.
Szilvássy, l. Mátyus (alias Sz.) – Lohin-Szabó. [Kempelen]
Szilvássy, l. Mátyus (alias Sz.) – Lohin-Szabó.
Szilvássy (kecsetszilvási és cseszeliczki). [Kempelen]
Szilvássy (kecsetszilvási és cseszeliczki).
Hunyadmegyei család. – Vö. NI. X/722–32. (gen.); Gf. II/85–6.; Böjthe 270–9. (gen.).Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Borsodmegyében Pál, Mátyás, 3 István, János, András fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. X/732.; Forgon II/284–5.
Pozsonymegyében is élt (1550.) ily nevü család. – Vö. NI. X/732.
Nemességét Szabolcsmegyéből 1776. legf. helyen igazolta nemességét 2 Mihály. (LR. L/333.)
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Abaujmegyében István, Hontmegyében István és Zsigmond, Sopronmegyében 3 István, Frenc, György, Miklós, 2 Márton, Zemplénmegyében András igazolják nemességüket. – Vö. T. XXII/145.; Gorzó pk. 28. NI. X/732.
Szilvássy (farádi). [Kempelen]
Szilvássy (farádi).
Előnév adományozása – régi nemességük épségben tartása mellett –1913. máj. 10. dr. Sz. Márton udv. tanácsos, ügyvéd, dr. Sz. Kálmán vármegyei járásorvos és Sz. Jenő Máv. ellenőr részére.Szilvássy (másképen Mátyus). [Kempelen]
Szilvássy (másképen Mátyus).
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1652. jun. 2. Sz. György, János és másik János nyertek. (OL.:Htt. Nob. Szabolcs.) Hiteles másolat Sz. Pál tulajd. Hódmezővásárhelyt. Kihirdette 1655. jul. 20. Zemplénmegye.Címereslevele kelt 1649. máj. 23. (pannonhalmi orsz. lt.)
Címereslevelet III. Ferdinándtól 1651. jan. 20. Sz. Mátyás, János és György nyertek. (Hit. másolat Sz. Pál tulajd.Hódmezővásárhelyt). Kihirdette 1651. aug. 23. Borsodm.
Címereslevelet 1665. febr. 10. Sz. Pál nyert (Hevesm. lt.) kihirdette 1615. Hevesm. – Vö. Orosz 280.; NIf. I-308.
Szilvássy (illyefalvi). [Kempelen]
Szilvássy (illyefalvi).
Címereslevelet 1611. jun. 24. Sz. János nyert. – Vö. Áld. 110–1.; Siebm. 248.; Sándor I-55–6.Címereslevele kelt 1635. jun. 5. (Zemplénm. lt.) – Vö. Siebm. 637.
Szilvássy. [Kempelen]
Szilvássy.
Címereslevele kelt 1599. aug. 23. (Beregm. lt.) – Vö. Siebm. erd. 235.; Gf. V/73.; T. XXVI/92.; NIf. II/230.Címereslevelet 1602. jun. 7. Sz. Jakab s fiai kaptak. (Vasm. lt.) – Vö. Balogh 267.
Szilvássy [Orosz-H]
Szilvássy
.1665. évi armalisáról a Nagy családnál tettünk emlitést. 1676-ban Pál gyöngyösilakos igazolta nemességét. (1676. év 193. jkl.)
Familienstamm Kristóf Szilvásy
Eine Kurzbiografie als Übersetzung und Auszug aus Magyarország Családai von Iván Nagy.
Zu Beginn des XVI. Jahrhunderts finden wir in den Quellen Kristóf Szilvásy, dessen Ehefrau seit dem Jahre 1502 Káta Bethlen war. Dieser erhielt 1505 zusammen mit Lénárt Barabés von Csesztve und Lásló Kechetzi von KönigUlásló II. in B.-Szolnok die gesamten Dörfer Theurpen, Kemene und Gyénékes, die Teilgüter Kodor, Kyekenes und Péterháza sowie in DobokaPéter Kecheti die gesamte, ohne Erbfolger auf den Herrscher übergegangene Ortschaft Kechet geschenkt.
Bei der Einsetzung für Kechet und Kodor stimmte Lukács Szilkereki im Namen von Miklós Bethlen dagegen; bei der Einsetzung für Péterháza war esDemeter Vajda, der im Namen des moldauischen Woiwoden Bogdan die Gegenstimme abgab. Im Jahre 1514 befahl der Woiwode Szapolyay, Kristófund seine Frau Káta in das Gut von Boncznyres einzusetzen; auch hier stimmten bei der Einsetzung die Söhne von Tamás Nyiresi, Tamás, János undMiklós, dagegen.
Die Frau Káta des erwähnten Kristóf Silvásy war 1538 bereits Witwe. Ihre Söhne Martón und András über- nehmen von Ferenc Eurdeog vor dem Convent von Kolosmonostor für 1000 MForint die Teilgüter Eskülló, Ördög-Kersztúr, Fodorháze, Solyomkó, Szant-Katolna, Kovács, Ujfalva und Eugrocz, gemeinsam mit dem großen Steinhaus in Eskülló. Außerdem wurdeMárton auf Befehl des Woiwoden István Majláth in der Ortschaft Veresegyháza eingesetzt, doch bei der Einsetzung leistete Balás Szentegyedi in Gestalt von Ferencz Kendy mit blankem Säbel Widerstand.
Die ältere Schwester der beiden Brüder, Kristófs Tochter Zsófia, heiratete den Sohn von Gál Kendy, der 1538 in seinem Testament seiner Frau die Teilgüter Lóna, Válazút, Losád, Borsa und Bathok unter der Bedingung hinterließ, daß die Geschwister Kendy diese bei Hinterlegung von 1000 MForint für sich eintauschen können.
Den Brüdern Márton und András - man weiß nicht aus welchem Grunde - wurde der Prozeß gemacht und mit den von ihnen beschlagnahmten Gütern Kechet-Szilvás, Boncznyres und Iklodstant-Ivány beschenkte KöniginIzabella im Jahre 1548 ihren Getreuen Mihály Gyulay. András lebte 1540 schon nicht mehr; zu dieser Zeit werden bereits seine Witwe sowie seine Waisen János, István und Lásló erwähnt, als jene, für die Margit Járay das Teilgut Oklos im Comitat Torda mit 228 MForint verpfändet.
Dementsprechend stellt sich der Zweig von Kristóf Szilvásy so dar:
......................................................
Es sieht so aus, daß auch der heute noch lebende Zweig der Szilvássy’s, von einem der Söhne des in dieser Tabelle stehenden András - vielleicht von Janós – abstammt, jedoch erlaubt es die Lückenhaftigkeit der Angaben nicht, dies zu entscheiden.
( So lt. Ivan Nagy, jedoch wohl widerlegt durch den von Rudolf Kékessyentwickelten Stammbaum der Familie Szilvássy de Pata ).
Ivan Nagy fährt, nach Darstellung eines weiteren Familienzweiges, fort:
Besser begünstigte jedoch das Schicksal den Zweig von András Szilvási, der sich zuerst von Kechet-Szilvás im Comitat Doboka nannte, danach wiederum und auch heute von Cseszeliczke nennt.
Seine Abstammungstafel ist folgende:
siehe die entsprechende Tafel IV. im ungarischen Text –
Der an der Spitze stehende András war wahrscheinlich der, der 1603 im Gefecht von Apácza ums Leben kam. Mit seiner Frau, Magdolna Jankafalvy, erhielt er im Comitat Kolos den Besitz Léghen. Im Jahre 1590 wurden seine drei Kinder János (1) , Péter und Zsófia Gáspárne Almádi (2) in die vonGergely Koppány ohne Erben hinterlassenen und an den Herrscher gefallenen Güter Koppány, Csán, Indal, P.-Egeres, Szarkad und Boldva im Comitat Torda eingeführt, jedoch widersprechen dem Bertálan Székel und Márton Cherény in ihrem eigenen wie auch im Namen ihrer Söhne István und Gábor.
Von ihren Söhnen läßt sich Péter 1599 als Stuhlrichter ernennen, als er seine in Arpástó und Cheh-Horváth des Comitats Közép-Szolnok gelegenen Güter durch einen Vertrag mit Anna Bornemisza, der Frau zuerst von Mihály Cháki, danach von Fürstenhöfling Ráfael Zichy, gegen die Teilgüter in den Ortschaften Centhe, Noszoly und Fekethe des Comitats Doboka eintauscht. Im Jahre 1601 kauft er von Janós Szentpály für 1.400 MForint das gesamte Dorf Libathon-Olah des Gebiets Lápos im Comitat B.-Szolnok. Im gleichen Jahr tauscht er in Kalotaszeg und Valkó drei seiner Leibeigenen mit seinem Vormund Gábor Perneszi gegen die Pustagüter Kozárvár und Szunyogszeghi im Comitat B.-Szolnok. Im Jahr 1606 gibt István Lónai Kendi die Güter der Familie Szilvássy von Boncznyiresi im Doboka in seinen Besitz. 1608 tauscht er das Gut Szava dieses Comitats gegen die Güter Szilkerek und M.-Palatka von István Rudnay und seiner Frau Druzsiána Almádi.
Péter lebte mit den Nachnamen von Légen und wurde am 13. Mai 1612 verbannt, doch im Jahre 1614 aus dem Bann entlassen. Seine erste Frau warKáta Cheh-Horváthi, von der die Kinder Mihály, Erzse Péterné Torma undIstván blieben, die den Namen von Gálfalva trugen. Seine zweite Frau warMargit aus der ausgestorbenen Familie Harangláby, von der ihm eine TochterMagdolna, zuerst Istvánné Szilágy, später Pálne Katona, geboren wurde.István widersprach 1630 im Namen seiner Kinder und Geschwister der Einsetzung des Gehilfen des Landeshauptrichters István Kassai in das Gut Kötelend im Comitat Kolos sowie in die Güter Indal und P. Csánra im Comitat Torda. Von seiner Frau, Rebekától Bornemisza von Hajós blieben zwei Töchter und zwei Söhne, von denen Péter von seiner Frau Margit Bánffy ein Sohn Miklós und eine Tochter Zsuzsa, und sein Bruder Boldizsár
wiederum von Zsuzsanna Keresztessi - der Tochter von Ferencz Keresztessyund Kata Beldi – auch nur ein Sohn Janós geboren wurde. Dieser heiratete viermal, bekam sieben Kinder von drei Frauen, von denen Adám am 6. Juli 1809 stirbt, der 1742 Anna Némethy zur Frau nahm. Janós III. war Major und in den Jahren 1791, 92 und 94 königlicher Beamter. Er starb 1805 im Alter von 84 Jahren und ist in der inneren Kirche von Kolosvár beigesetzt. Die Familie lebt momentan in den Nachkommen von Sámuel (3) fort, von denenMiklós aktiv an der Revolution von 1849 teilnahm.
Die Enkel des Sohnes von Sámuel, Sándor und Laszló waren Oberrichter des Comitats Hunyadi.
Aus der Familie kommen auch noch mehrere solche vor, die man aus Mangel an ausreichenden Daten nicht in die Tabelle einsetzen bzw. angeben kann.
- Dieser Janós kann der sein, der in Dézs geboren wurde und an einer ausländischen Universität – Argentinae – studierte. 1591 hielt er als Pfarrer vor dem öffentlichen reformierten Kirchentag von M.-Vársánely eine Rede und ruckte sie in Szaben. Er wird katholisch und schrieb auch weitere Abhandlungen. – siehe Benkó, Siebenbürgen II. 348, 358.
- Károly Hodor schreibt ihr als zweiten Mann Mihály Kendy zu.
(3) Nach Hodor und Graf József Kemény waren Péter und Zsuzsa Láslóné Túry die Kinder von Sámuel.
Solche sind:
András Silvássy von Kechet-Szilvás war von 1566 – 1595 Untergespan des Comitats Doboka, zwischendurch von 1585 – 1588 gleichzeitig Oberrichter und ist - so sieht es aus - personengleich mit dem in der IV. Tabelle an der Spitze stehenden András.
András Szilvássy von Dobokan ist von 1595 – 1600 und von 1609 – 1629 Untergespan des Comitats Doboka und Untergespan von 1630 – 1647, wenn alle diese Daten sich auf eine Person beziehen. Meiner Meinung nach sind es zwei Personen. Der eine András ist der, der von 1609 – 1647 als Untergespan und Oberrichter dient. Der Nachname von Doboka wurde als klare Unterscheidung gegenüber dem vorigen András Szilvássy von Kechet-Szilvásgenutzt.
Der eine dieser András Szilvássy von Doboka könnte der in der III. Tabelle stehende András IV., der Mann von Bora Tordey, sein. Der andere András Szilvássy von Doboka erbte mit dem Recht seiner Frau, Judit Somlyay von Szúkerek, den Besitz Jenó, den er mit Krisztina Kendi gegen Besitze Kechet-Szilvás und Tótfalus tauschte. 1616 erhielt er unter mehreren Gütern auch Jenó geschenkt und hat sich selbst darin als Eigentümer eingesetzt, weshalbGyörgy Torma von Giroth im Namen von Krisztina Kendi widersprach. Eine Tochter von ihnen (1) blieb übrig: Judit lebte im Jahre 1643. Es kann sein, daß dies die Judit ist, die wir in den Quellen zuerst als Frau von István Veres von Kézdi-Polyán und später von Péter Rácz von Galgé finden.
Im Jahre 1633 muß András Szilvássy von Cseszelinsky gelebt haben. Denn in diesem Jahr schließen Bora Szilvássy, die Witwe von György Csegezy von Kocsárd und deren ältere Schwester Erzsébet Szilvássy mit ihm und Matyás Koszta einen Vertrag mit dem Inhalt, daß bei Übergabe ihrer gesamten Vermögen sie bis zum Tode versorgt werden. Diese wären sicherlich in die Tabelle III einzuordnen und so auch die hier (I.Nagy S.726) angeführten Töchter: Judit Péterné Virginás; Borá Istvánné Koszta – vielleicht war sie die zweite Frau von György Csegezy – und auch Anna Jánosné Kemény.
1641 widerspricht Mihály Szilvássy, anderswo Zsigmond Mihály Szilvássy,Höfling und Obermundschenk der Fürstin Zsuzsanna Lorándffy, seinem Bruder Pál Szilvássy bei der Verpfändung der Besitzungen von M.-Szilvás, Szelistye und Meure.
Im Jahre 1648 gibt es eine Erzsébet Szilvássy Pálné Súki.
1655 wird Bálint Szilvássy mit seiner Frau, Anna Kenderessy aus dem Comitat Hunyad in den Besitz Nagy-Ostro in Hátszegi eingesetzt. Dieser Bálint war in der Zeit von 1661 – 1671 in der Gesandtschaft an der Hohen Pforte. Sein aus Konstaninopel am 17. April 1661 ins Fürstentum Siebenbürgen geschriebener Brief trägt als Stempelwappen einen Löwen, der in seinem rechten Vorderfuß einen Säbel – vielleicht eine Keule – hält (2). Auf seinem, am 14. November 1671 in Drinapolis geschriebenen Brief, ist auf seinem Stempel mit der Rundaufschrift „ Bálint Szilvássy“ im runden Schild ein drei Pfeile haltender Arm sichtbar. Für Alsó-Arpás zahlte er Anna Bornemisza eintausend Goldstücke. Seine Kinder sind Gáspár und Káta Láslóné Buda, die am 2. Mai 1684 ihren Anteil erhielten und im gleichen Jahr Aspásfalu an Mihály Telekiverkauften.
1668 war Magdolna Szilvássy die Frau von György Szigeti in Leghen.
1701 gibt es eine Káta Szilvássy Ferenozné Vajda von Torda.
Ohne Zeitangabe lasen wir folgendes:
András Szilvassy, dessen Frau ist Mária Balogh von Szászozegó.
Anna Szilvássy, Sándorné Makray.
Die Frau von N. Szilvássy ist Amália Hegyesi.
Die Tochter von Péter Szilvássy von Pata von seiner Frau, Zsuzsanna Folthy,war Zsuzsanna, zuerst Miklósné Torday von Somogyom, später Lászlóné Bóér von Kövesd.
Das Wappen der Familie ist ein zweischwänziger, sich aufbäumender Löwe im runden Panzer, der im rechten Vorderfuß eine Keule hält. Über dem Panzer ist ein geschlossener Helm, aus dessen Krone ebenso ein Löwe herausragt.
- Nach K.Hodor in der Sammlung von Graf József Kemény.
Nach der Mitteilung von K.Hodor waren noch Kinder dieses András von Judit Somlyay: Erzse Istvánné Eördögh; Péter, der Mann von Judit Horváth Drugetyewith; János; Zsófia, zuerst Gáspárné Almádi, danach Mihályné Kendy – die in der IV. Tabelle steht; Zsuzsi, zuerst Zsigmondné Zakarias,danach Jáncsné Nagy; und András.
Letzte Änderung am 24.12.2005
