| « KOMÁROM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. | KEZDŐLAP | NÓGRÁD VÁRMEGYE. » |
549KOMÁROM VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Irta ifj. Reiszig Ede dr.
Irta ifj. Reiszig Ede dr.
Komárom vármegyét, melynek dunamelléki és a Vágdunán innen eső része lovasnép lakóhelyéűl kinálkozott, a honfoglaló magyarok már az első letelepülés alkalmával megszállották és az itt lakó népet, a hol ellenállásra találtak, szolgaságba vetvén, az elfoglalt területet a megszálló nemzetségek maguk között felosztották. A rendelkezésünkre álló adatok, úgy a helynevek, melyek számos ősi nemzetség- és személynevet őriztek meg számunkra, mint a tatárjárás előtti korszakból fenmaradt oklevelek már kiterjedt nemzetségekről tesznek tanúságot.
Csak kevés vármegyében találkozunk az ősi törzsökös magyar nemzetségek oly nagy számával, mint Komáromban. És a legrégibb adatok, a melyek ez ősi magyar nemzetségekről fenmaradtak, a nemzetségek tagjainak oly tekintélyes számáról emlékeznek meg s a nemzetségi birtokok oly mérvű összefüggését, egy területen való csoportosulását tüntetik fel, hogy ezek az adatok szinte kétségtelenné teszik, mikép ama nemzetségek e területeken már évszázadokkal az előtt letelepedtek, míg az eredetileg idegen őstől származó nemzetségek többnyire a tatárjárás utáni időben szereztek birtokokat a vármegye területén, a mi azt bizonyítja, hogy a tatárjárás előtti korszakban a vármegye túlnyomó része még az első megszállók utódainak birtokában volt.
A Szemere nemzetség.
Fenn, a vármegye északkeleti részein, a Zsitva patak balpartján, a Szemere nemzetség helyezkedett el. E vidéken van Szemere helység, tőle nem messze feküdt Hoba falu, mely az Anonymus által honfoglaló vezérnek megtett Hoba (Huba) emlékét tartotta fenn, továbbá a nemzetség többi birtokai, mint Kürt, Nyék (Jászfalu), Csuz, Für, Tajd és Lót, melyek egymás mellett majdnem összefüggő területet alkotnak. Ez a vidék Anonymus korában, tehát a XII. század második felében, felfelé a Tursok (Törzsök) erdőig a nemzetség ősi birtokaként volt ismeretes. A nemzetség egyik őse alkalmasint Szemere semptei ispán volt, a ki 1175 táján szerepel.
Okleveles adataink azonban csak a tatárjárás utáni korszakból vannak e nemzetségről, melynek tagjai 1247 előtt a Nógrád vármegyében fekvő Esztergályt kapták, de Péter, Márton, Sena, Ivánka, Tamás, Miklós és Godus ezt a birtokot odaadták Sándornak és Lestyáknak, a kik ezt a jószágot, valószinűleg mivel a többi nemzetségi birtokoktól távol feküdt, a királynak engedték át, IV. Béla király ezért 1247-ben a banai várhoz tartozó Kövedet (Komárom vármegye északi részén) adta nekik. A nemzetség tagjai közül: Sándor 1247 táján Lóton, Lestyák pedig Szemerén lakott. Bertalan, gyermektelen lévén, gútai birtokát két halastóval együtt az esztergomi érseknek ajándékozta.
Szemere comes 1290-ben Csúzon lakott. Fia Salamon, kinek nem voltak fiai, miért is testvérének, Öszénynek fiai, Kázmér és Jakab örökölték birtokait. IV. Tamás is fiörökösök nélkül halván el, lóti jószága a Csúzi családnevet viselő I. Sándor fiaira: Miklósra, Jakabra, Szemerére és Benedekre szállott. (Karácsonyi: Magyar nemzetségek III. 57-60.)
A nemzetség tagjai országos hivatalt nem igen viseltek, Tamás 1269-ben előfordul, mint királyi ember, Öszény fia, Tamás pedig, a ki alkalmasint egy az előbbenivel, 1270-ben az Aba nembeli Péter fia Lőrincz locsmándi főispán képviselőjeként szerepel. (Wenzel VIII. 248. és 321.) A XIV. században e nemzetségből 550származó Lóti család az 1339. május 8-án megtartott vizsgálat adatai szerint Lót, Kürt és Szemere (Komárom vármegye), továbbá Tajd (Bars vármegye) helységekben, a Csúzi család ellenben Lót és Nyék helységekben volt birtokos. (Anjouk. Okmt. III. 545.)
Az ugyane nemzetségből leszármazott Szemerei család egyik ága kihalt. Nagyemőkei Bertalant, kinek neje Szemerei Péter leánya, Ilona volt, 1495-ben Szemere, Kamocsa, Köved és Nyárad részeibe iktatták. 1382-ben Szemere Péter által tömördön elkövetett hatalmaskodásokról értesülünk.
A Koppán nemzetség.
A Duna jobbpartja mellett és a Csallóközben a Koppán nemzetség ősi birtokai terültek el. Ősi nemzetségi monostorának emlékét a Monostor puszta őrzi, melyet vagy Merkur fia, Katapán, 1138-ban székesfehérvári prépost, vagy Katapán székesfehérvári prépost, később egri püspök (1198-1216.) építtetett.
A fenmaradt legrégibb oklevelek, a XIII. század első feléből, már rendkívül kiterjedt nemzetségre mutatnak, ezért Karácsonyi szerint (i. m. II. 328.) a közös ős legalább is a XII. század elején élt, ha azonban tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy e nemzetség legrégibb birtokait a Duna mentén, tehát egy halászattal is foglalkozó lovasnép számára legalkalmasabb területen találjuk, továbbá hogy ősi birtokai, melyek a Duna mindkét partján szinte összefüggő egészet alkotnak, eredeti magyar neveket őriztek meg, valószínűnek kell tartanunk, hogy e nemzetség is az első foglalás jogán bírta az általa megszállott területet.
Egyes főbb birtokait véve alapul, a nemzetség a következő ágakra oszlik: bábolnai, bálványszakállasi, ekeli, lovadi és millértői ágakra.
A bábolnai ág Tiszabábolnán, Borsod vármegyében tünik fel a tatárjárás után az 1259. évben, tehát valószínűleg a tatárjárás utáni években nyert ott birtokokat. Ez az ág azonban Komárom vármegyében is birtokos volt; így II. Miklós 1259-ben Koppánmonostora kegyuraként szerepel (Czinár Mór: Monast. II. 232.), sőt a Vértes északi nyúlványaiban is birtokos volt, még pedig Gyarmaton, Kápa és Básztély falukban. Ez utóbbinak emlékét ma a Fejér vármegyében Fekvő Vasztély puszta őrzi. Ezeket azonban valószínűleg házassága révén szerezte II. János, kinek neje Básztélyi Aglent volt, s a ki e birtokokat 1267-ben anyjának hitbére fejében oda adta. Ez ág ősi birtoka a Koppánmonostorától nyugatra eső alsóvasi puszta, melyet II. János fia Miklós 1290-ben elidegenített. (Karácsonyi i. m. 328-331.)
A bálványszakállasi ág őse Bályán volt, kitől a helység nevét vette. Tamás és Bályán 1247-ben Gadóczczal határos birtokosok és Keszegfalva urai. (Knauz: I. 370.) Bályán 1260-ban megosztozik unokaöcscsével, Györgygyel, Szakállason (Bályán-Szakálos) és Káván.
E két unokatestvértől származnak a Bálvány-Szakállasi, Kávai és Véki előneveket viselő Harcsa, Keszeg és Pozsár (Ponty) nevű családok. Pozsár György comes 1308-ban vétel útján megszerzi Véket. (Anjouk. Okmt. I. 147.) Az ekeli vagy ekli ág birtokai Ekel körül csoportosultak, honnan 1243-ban Ekli nemzetségnek is iratik.
I. András 1228-47-ben szerepel. 1239-ben perben állott a garamszentbenedeki apátsággal Szántó nevű falu miatt (Nemes-Ócsa mellett), 1241-ben a tatárjárás borzalmai alatt a Vágközben lakott s egyik atyafiának nejét vette oltalmába, a ki hozzá menekült. (Wenzel, VII. 148.) Fiai, Czene és Gergely, 1261-ben megosztoznak Ekelen és Lakszakállason, Gergely 1261-97-ben esztergomi kanonok. Czene fia, György és nagybátyja, Gergely 1297-ben visszakapják a Dudvágon, Ekel mellett fekvő Lögör nevű halastavat.
A lovadi ág ősi fészke Lovad helység, mely Ács felett a Duna mentén terült el. Ebből az ágból Paulinus és Jakab comesek a Tatától keletre fekvő Tardost bírták, melyet azonban II. Endre király 1217-ben elvevén tőlük, kárpótlásúl a pozsonymegyei Berényt adja nekik. II. Paulinus 1268-ban Árpa és Bana mellett, tehát Lovadon volt birtokos.
1297-ben ez ág sarjai Jakab, Frigyes, János és László a győri káptalan előtt megosztoztak Lovad, Halász és Izsép falvakon. 1346-ban Lovad már Nagymartoni Mihályé. (Fejér IX. 1. 409.)
A millértői ág Kolozsnémától keletre eső Millértő faluban volt birtokos. János 1247-ben, Gadócz birtok eladása alkalmával, szerepel; Megyercstől délnyugatra 551is birtokos volt. Ez ág sarjaival az 1309-1325 közötti években is találkozunk. (Hazai Okmt. VII. 281. 337.)
A vármegye délnyugati részén, a Czonczó patak partján, az Igmánd nemzetség telepedett le a róla elnevezett Nagy-Igmándon és Kis-Igmándon, melyek e nemzetség ősi szállásbirtokai voltak. Okleveles adatok azonban csak a XIII. század első feléből vannak e nemzetségről. Már a XIII. században szerte ágazott. A legrégibb adatok szerint 1233-ban 16 felnőtt tagja volt.
Egyik ága az essegvári ág, mely a Veszprémtől északnyugatra eső Essegvárt építette. Ennek az ágnak sarja András (1233-1257) az osztrák háborúban, 1233-ban szerzett érdemeiért, 1235-ben az Igmánd melletti Csanakon öt eke földet nyert adományul. A tatárjárás után ismét Csanakon kért birtokokat a királytól. IV. Béla király egy földterületet adott neki, melyet a királyi lovászok visszatérvén, András kénytelen volt a neki adományozott földből egy részt átengedni. A tatárjárásból kitetszőleg András Csepen is birtokos volt. (Wenzel, VII. 456.) Fia Miklós (1253-1270.) Billegét és Tótvázsonyt bírta, de ezeket a birtokokat, alkalmasint azért, mert a IV. Béla és fia, István ifjabb király között kitört belháborúk alatt az utóbbihoz csatlakozott, elvesztette, de utóbb V. Istvántól visszanyerte, s azokban 1273-ban megerősíttetett. Fiai közül András 1282-ben a hódi csatában esett el, Lőrincz 1294-96 között erdélyi vajda, 1304-ben I. Károly király párthíve volt. Fiai: Lőkös († 1308 előtt), mint I. Károly király dunántúli birtokairól, rokonai, a Lőrente nembeli Miklós mester fiai javára (Fejér, VIII. 1. 364.), elköltözött a vármegyéből, s a Tisza vidékén telepedett le. Birtokait ekként a Lőrente nembeli Tamás (1309-1324.) és Beke (1309-1346.), az Essegvári család ősei szerezték meg.
A nemzetség egy másik ágából származott Mikefia Miklós unokaöcscse, Mikófia Márton, Nánafia Mike, Tamásfia Mózes, továbbá Apcz fiai, Miklós és József 1262-ben meg akarták venni a Tatától keletre eső Tarján falut, de más birtokosok ellenmondása miatt e vétel meghiusúlt. (Karácsonyi, II. 239-243.)
A Csák nemzetség.
Azon a vidéken, hol a Vértes hegység rengetegei Komáromot Fejér vármegyétől elválasztják, a Csák nemzetség birtokai terültek el. E nemzetség ősi fészke Fejér vármegyében, Csákvárott volt, honnan mindegyre jobban terjeszkedett Komárom vármegye felé. A Vértes rengetegeiben, ott, a hol egy-egy tisztás kibukkant az erdő sűrűjéből, e nemzetség tagjai azt csakhamar birtokukba vették, így idővel megvetették lábukat a mai Komárom vármegye területén is. Anonymus szerint Árpád az egyik honfoglaló vezérnek, Elődnek adta a Vértes erdőt, kinek Szabolcs fiától származó unokája Csákvárt építette.
Már a XI. században találkozunk Csákfia Györgygyel, a ki az 1038-1046. években Béla herczegnek, a későbbi királynak Lengyelországban kisérője és szolgája volt. Összefüggő adataink azonban csak a XII. század végétől kezdődőleg vannak e nemzetségről, de ekkorra már felette szétágazott, tagjai úgyannyira elszaporodtak, hogy ősi fészkükben már nem találtak elég területet a megélhetésre, így a távoli Nyitra, Pozsony, Sopron és Somogy vármegyékbe költözködtek.
A Kisfaludi ág birtokai a vértesszentkereszti monostor körül terültek el. Ez ágnak oklevélileg első ismert őse I. Ugrin (Ugron) comes 1146-ban szerepel első ízben, ő volt a vértesszentkereszti monostor kegyura. Fia II. Ugron 1185-ben zágrábi, 1188-1203-ig győri püspök, 1204-ben esztergomi választott érsek († 1204). Testvére, I. Miklós (1212-1239.) 1214-ben komáromi főispán (várispán), később csanádi, majd bihari és pozsonyi főispán. Fiai közül Lőrincz comes (1231-78.) a Kisfaludy, és János mester (1237-1275.) a Mihályi család őse. A mos említett Miklós Bokodot bírta, míg Vértes-Keresztúr és Ecser ez ágnak közös birtoka volt. Lőrincz 1278-ban Vértes-Szentkereszten kapott három házat, testvérének, Jánosnak fia, III. Ugrin (1299-1305.) az 1305. évi osztály alkalmával a Vértes melletti birtokokat kapta.
A nemzetség trencséni ágának is voltak birtokai Komárom vármegyében, mint Vitám és Gesztes várak. Ezek ősi jószágok voltak, s kétségtelen, hogy ez ág ősi fészke is a Vértes aljában volt és csak a XIII. században szerzett birtokokat a Vág vidékén. Ennek az ágnak őse I. Máté. Fiai közül István (1260-69.) Füzitőn volt birtokos, másik fia, II. Máté, az Igmánd közelében fekvő elpusztult Bille 552helység és Komárom várának birtokosa, tőle örökölte testvérének, Péternek (1265-85.) fia, III. Máté, a felvidék hatalmas kényura Komáromot 1307-ben, melyet 1317-ig bírt, mikor is Károly király fegyveresen elfoglalta tőle.
Csák Máté testvére, Csák (1284-1300.) szintén rettegetté tette nevét rablókalandjaival; 1297-ben Radvány és Külső-Karva elpusztítása miatt emeltek ellene panaszt. A negyedik testvér Márk volt, kinek fia, II. István (1280-1307.), mint Károly király híve, 1302-ben azt a sereget vezette, mely Venczel királyt Buda várában ostrom alá vette. Fiai, Péter és II. Márk, 1308-ban részt vettek a pesti országgyűlésen.
Az újlaki ágból csupán Pósa fia, III. Ugron (1240-1311.) szörényi bán, főlovászmester, volt birtokos a vármegye területén; 1269-ben Füzítő szomszéd birtokosaként említik. Fia, Miklós (1311-1360.) országbíró és szerémi főispán már nem szerepel a vármegyében. (Karácsonyi i. m. 293., 305., 311-312., 327., 338.)
A tatárjárás előtti korszakban még a következő nemzetségek éltek Komárom vármegye területén.
A Csolt nemzetség.
1. Csolt. E nemzetség ősi fészke a Békés vármegyében fekvő Csoltmonostora, mely 1222-ben már fennállott, de már jóval a tatárjárás előtti időben bírta Vata-Csanakot (ma Csanak puszta Nagyigmánd közelében), melyet I. Vata fia, II. Vata, továbbá Gyula fia, Imre, Csépán fiai, István és Gotthárd, I. Márton fiai, I. Dénes és II. Márton 1233-ban eladtak az Igmánd nembelieknek. (Wenzel VI. 350.) E nemzetséggel többé nem találkozunk a vármegyében.
A Miskolcz nemzetség.
2. Miskolcz. E nemzetség borsmonostori ágából származó Domonkos bán fia, Bors bán (1194-1234.) a Tata környékén fekvő Dunaszél, Usztincs, Sztáncs és Szomód falvakat bírta, melyeket 1233-ban a borsmonostori apátságnak adott, de mivel e birtokok egy részét Pósa nevű nemes birtokolta, azért más birtokokat adott a monostornak. (Fejér, III. 1. 362., 365.)
A Szák nemzetség.
3. A Szák nemzetség is, melynek ősi fészke Tolna vármegye, még a tatárjárás előtt telepedett le. Nevét a Kisbértől keletre eső Szák falu őrízte meg Komáromban. A komáromi ágból első ízben János és Petus (Pető) szerepelnek, a kik 1221 táján eladták berei részüket. Lesták fia, Péter 1232 táján, mint választott biró, a mai kisbéri határhoz tartozó Esztár helységben 16 hold szőlőt adott a hantai egyháznak. A nemzetség gyaláni ágából Konrád (1240-1269.) főpohárnok és győri főispán 1250-ben Terjént (ma Kéthely) nyeri adományul. Fia, I. János, 1273-ban hadi érdemei jutalmául Vasdinnye egy részét szerzi meg. 1292-ben az alországbiró itélőtársa. János fiai, Domonkos és II. János, 1329-ben megerősítő levelet kértek Terjénre (Kéthely) és más vármegyékben fekvő birtokukra. (Karácsonyi III. 38-43.)
A tatárjárás utáni korszakban a következő nemzetségek szereznek birtokokat a vármegye területén:
Balog-Semjén.
1. Balog-Semjén, mely nemzetségből I. Mihály (1250-1292.) a Semjéni és II. Egyed (1250-1281.) a Kállay-család őse, a kik a Dráván túl kaptak jószágokat a királytól; de e birtokokat nem tartották meg, Mihály a maga részét a Tata közelében fekvő, ma ismeretlen Zelcz helységért cserélte el, II. Egyed pedig 1280-ban Badalót kapta cserébe Hontfia Gergelytől. (Karácsonyi I. 192.)
Csór.
2. Csór. E nemzetség ősi fészke a fejérvármegyei hasonnevű helység, melyről a krónikák már 1108-ban megemlékeznek történeti események keretében, de okleveles adataink róla csak a XIII. századtól kezdve vannak. Komárom vármegyében csak a XIV. század első felében szerez birtokokat. Tamás, csókakői várnagy, kir. főajtónálló (1326-1358.) 1331 szeptember 4-én iktató parancsot nyer a királytól Tatán a Szent-Péter egyháza közelébe eső udvarházra és malomhelyre. 1332-ben Barancsföldét nyeri adományul. 1340-ben Mócs falut szerezte meg, melyet a bíróság Apród András elleni perében neki itélt meg. Ága azonban fiaiban kihalt. (Karácsonyi i. m. I. 387.)
Szécs.
3. A Szécs nemzetségből Mikó comes fia, II. Mikó 1275 táján, Hetényben vett egy jó darab földet Sükösd esztergomi kanonoktól. Fia, Mikó, 1305-ben végrendelkezett. Miután leszármazói nem voltak, tatai jószágát unokahugának, Jakab leányának, Gyöngyösnek, hetényi és örsi birtokát az esztergomi érsekségnek hagyta. (Knauz, II. 194. 559.)
Sartivánvecse.
4. A Sartivánvecse nemzetség hevesvármegyei ágából származó Poroszlai Hanczkófi család tagjai 1420-ban Neszmélyre tartanak jogot, mely 1359-ben még Neszmélyi Hanczkó birtoka volt. Valószinűleg e nemzetségből származik 555a Sartivándi család is, melynek sarjai 1438-ban és 1459-ben mint királyi emberek szerepelnek.
Az Anjouk uralmának megszilárdulása változást okozott a vármegyei birtokviszonyokban.
Az ősi nemzetségek közül az évtizedeken át tartó belháborúk alatt többen elpusztultak, kivesztek, mások elköltözködtek, helyüket új családok foglalják el, a melyeknek sarjai az Anjouk trónküzdelmei közepett szerzett érdemekért nagy kiterjedésű birtokokat nyertek.
A XIV. században új birtokosok: a Druget nemzetségbeli Doncs (1333-41.), a komáromi várbirtok ura, Simontornyai Laczkfi 1387-ben Komárom várát, a Nagymartoniak 1346-ban Ácsot, 1352-ben Nagy- és Kis-Keszit, a Thege család 1356-ban Abát, a Zeur család 1386-ban Agyagost nyeri.
A Nagy Lajos, de még inkább Zsigmond király uralkodása alatt osztogatott várépítési engedélyek és birtokadományok hatalmas főúri osztály alakulására vezettek s a már fennálló várakhoz egyre több birtok sorakozik; ilyképp hatalmas uradalmak keletkeztek, melyek idővel megnövekedvén, az illető várral együtt, a melyhez tartoztak, gazdát cseréltek.
Uradalmak.
A XV. század elején a legnagyobb uradalom a komáromi volt, melyhez 22-23 helység tartozott. A komáromi uradalom rendszerint a király birtoka volt, de rövid ideig mások is bírták zálogban; így 1422-ben Garai Miklós nádor, 1456-ban Széchy Dénes esztergomi érsek, 1490-ben Corvin János.
A másik nagyobb uradalom a tatai volt, melyhez 4-9 helység tartozott. Eredetileg szintén a királyé volt, de az 1426-1465 közötti időben a Rozgonyi család bírta; később ismét a királyé lett. Hunyadi Mátyás Corvin Jánosnak adta, a ki 1490-92-ben bírta. 1498-tól kezdve újból a királyé lett.
Vitám várát a hozzátartozó uradalommal 1440-ben a Rozgonyi család nyeri adományul. 1444-ben azonban Ujlaki Miklósé, 1453-tól kezdve ismét a Rozgonyiaké, a kik a század végéig bírják. 1493-ban a vitámi uradalmat Egervári László horvát-szlavon bán nyerte zálog czímén, de 1496-ban elhalálozván, özvegye ismét Kanizsai Györgyhöz ment nőül, s így a vitámi uradalom a Kanizsai családra szállott. Gesztes várát a hozzátartozó uradalommal 1438-1460 között szintén a rozgonyiak bírták; később 1464-ben az Ujlakiak kezébe kerül, a kik a század végéig bírták.
Az említett négy uradalmon kívül a következő nagyobb birtokos családokkal találkozunk a XV. század folyamán a vármegye területén: a Losonczi Bánfi család 1433 előtt Igmánd, Csicsó, Kocs, Kéthely, Császár helységeket bírta, melyeket a király Hunyad váráért elcserélt; e birtokokat ezután Hédervári Lőrincz kir. lovászmester kapta Zsigmond királytól adományba. A Héderváriak ekként megvetvén lábukat a vármegyében, újabb birtokokat szereznek. Lőrincz fia Imre 1449-ben Tamástelke pusztát bírja, 1475-ben a család a két Bánhidát veszi zálogba. A Báthory család Ravaszkeszőt és Újfalut bírta, melyet 1464-ben zálogosított el. Guti Országh Mihály nádor 1460-ban ugyancsak Ravaszkeszőt bírja zálogban. A Bucsányi Korlátkői család még a XIV. században telepedhetett le a vármegyében. Zsigmond 1412-ben elzálogosította gallai pusztáját, 1498-ban Ozsvát, a vármegye főispánja, II. Ulászló királytól adományba kapja Szák és Bana helységeket; 1502-1510-ig komáromi és tatai kapitány. Péter 1519-ben Piszkén és Lábatlanon is birtokos; 1519-26-ig a vármegye főispánja.
Lévai Cseh Péter kir. lovászmester 1424-ben Zsigmond királytól adományt nyer Pobor István hetényi és Petend pusztai birtokaira.
Az Ónodi Czudar család 1410-ben Loval részeit bírja; 1439-ben Alcsi részeit zálogosítja el. A Gordovai Fáncsi családnak Szenden volt földesúri joga, de itteni részeit a kormányzó 1446-ban Bucsányi Ozsvátnak adományozza.
A Kanizsai család 1397-től 1421-ig Megyer várost bírta Für és Csicsó helységekkel együtt. A Nagylucsei család 1495-ben megkapja a magvaszakadt Ivácson Miklós jószágait (Ekel, Andrásháza, Szakállas és Lak puszta). Kálnai István fia, Benedek, 1405-ben Zsigmond királytól új adományt nyer Bagotára, több más hont- és barsvármegyei jószágokkal egyetemben.
Az ősi komárommegyei nemzetségek közül a következők voltak a XV. században nagyobb birtokosok:
556A Koppány nemzetségből származó Bábonyaiak, a kik a velük rokon, Akai, Hathalmi és Kovács családokkal együtt 1455-ben V. László királytól Bábolna, Kajánd, Kovácsi, Abostyán, stb. birtokokra nyertek adományt.
A Posár család Kávai ága 1466-ban a Kávai Harcsa családdal közösen bírja Vizvár, Káva, Szovád és Bálványos helységeket.
A Marczelházi Pozsárok 1482-ben Marczelháza, Szovát, Keszegfalva, Madar, Pat és Vék, 1485-ben Vizvár és Káva helységekben birtokosok.
Ugyancsak az egykori Koppány nemzetségi javak birtokában találjuk a Némai Kolos családot, mely egyike a vármegye legősibb nemzetségeinek. 1268-1379-ben Némát bírják. Kolos mester 1332-ben sisakdíszviselési adományt nyert, fia Jakab, kir. allovászmester 1378-ban Kis-Keszőt kapja Lajos királytól, 1379-ben Banát és Árpát, 1382-ben Millértőt. Jakab fiai 1412-ben új adományt kapnak Vas, Körtvélyestelek, Béd, Árpaföld, Porvad, Úrnépe, Nána és Dobozfölde birtokokra. 1425-ben Szovát földesurai. 1426-ban Néma, Lőrinczülése és Köves-Gyolcs pusztákat nyerték adománykép a királytól. 1386-ban Jakabot a Koppán nembeli Vasi Sidó (Zsidó) László testvérévé fogadván, a család felveszi a Vasi előnevet. Vasi Kolos László 1460-ban Ács és Hathalom birtokosa, Jakab 1519-ben Czonczón birtokos.
A Szemere nemzetségből származó Csúziak 1416-ban Kamocsa, 1436-ban Pilis, Komlós, Szent-Kozma-Demjén birtokosai, 1460-ban Hoba, Buzád és Vizesvár, 1416-60. Nyáras urai. E család túlélte a mohácsi vészt. A Szemerei családból Péter leánya, Ilona Nagyemőkei Bertalanhoz ment nőül, se házasság révén Szemere, Kamocsa, Köved és Nyárad részei a Nagyemőkeieké lesznek.
Ivácson János 1412-ben Andrásházán, 1426-ban Ekelen és Lak-Szakállason bírt földesúri joggal. 1453-ban visszakapja a Némai Kolosoktól ekeli, andrásházi, stb. részeit.
A Konkony-Thegék a XIII. században (1260-1270.) tűnnek fel; Konkoly puszta birtokosai. 1356-ban Abát bírják. Orbán, Komárom vármegye alispánja 1438-ban új adományt nyer Konkolyra és Abára. György 1451-ben Hunyadi János kormányzótól Veres-János-Földe pusztát nyeri adományul. János 1471-ben Mercsérre és Konkolyra új királyi adományt nyer. György 1485-ben Gyallai előnévvel él.
A Kürthyek ősei már a XIII. században birtokosok a vármegyében.
Kaluzi Lukács leánya, borbála, Nyéki Miklós neje, 1392-ben fiusíttatván, a kürthi és a koltai birtok fiára, Balázsra szállott, a ki felvette a Kürthi nevet. László 1485-ben Pati, majd Véki előnévvel él, László 1507-ben Kerekszállás birtokosa.
A Csóka család 1405-ben Némai és Ujteleki, 1426-ban Verestői, 1464-99-ben Aranyosi és 1486-ban Böki előnévvel fordul elő.
A Dinnyei Vas család 1446-ban Nagy-Bottyánban birtokos, Márton 1448-ban szolgabíró, János 1505-ben országgyűlési követ, Mátyás 1516-ban Vasdinnyén birtokos.
A Vérti család 1471-ben Marczelházán részbirtokos, Ozsvát 1485-ben Kurtakeszi előnévvel él.
A Nagygyövedi Pobor család, mely Bars vármegyéből származott át, 1419-ben Zsigmond királytól Felső-Csehit nyeri adományul. István 1424-ben elveszti hetényi és petendi javait, de 1436-ban mégis Petend pusztai birtokos.
A Szandai és Zagorhidai Tárnok család Egyházas-Szakállast (1452-68.) birta. (Dr. Csánki Dezső i. m. III. 482-534.)
Birtokviszonyok.
A török hódoltság következtében a vármegye dunántúli részében, az ősi birtokosok nagyrészt földönfutókká lettek s a mely terület nem került idegen kézbe, ott is új birtokosokkal találkozunk. A régi birtokos családok egyrésze végképp eltűnik, helyöket újak, ismeretlen származású jövevények, vagy más megyéből kiszorultak foglalják el, a kik részint királyi adomány, részint házasság, vétel, vagy sokszor erőszak útján szereztek magoknak birtokokat. A pusztulás képét legélesebben tűnteti fel az 1553. évi adóösszeírás, mely szerint a vármegye összes portáinak száma - szemben az 1495. évi összeírásban feltűntetett 2161 portával, - 506 1/2-et tett ki, mely 36 birtokos kezében volt.
E családok a következők: Ács (Álcs) 1, Amade Mihály 3, Bakics Péter 2 1/2, Békes Imre 2, Bornemisza János 2, Csóka Albert 2, Désy Boldizsár 9 1/2, 557Dévay János 2, Enyedy Albert 1, esztergomi érsek 189, Füssy Jakab 2, Füssy Ferencz, Felpéczi Ferencz 17, Gadóczy Mihály 1, Kapocsy Imre 15, Kávay József 4, királyi javak 134 1/2, Kolos János 14, Kürthy Pál 3, Literatus Márton 3, Literatus Imre 1 1/2, Muthy Lőrincz 1, Nyáry Ferencz 4, Nyulszigeti apáczák 14, Pozsár Menyhért 40, Szentpéteri János 12, Tajnay Imre 1, Ugronovics Vid 10, Ürményi Ferencz 1, Vésztői Gáspár 2, Wass István 2, Zoltay Lőrincz 2 1/2, Zomor János 0.
Az újabb birtokosok közül a XVI. század második felében Apponyi István és János 1551-ben Radványon, Lábatlanon, Kurtakeszin, Piszkén, Apáczatelken, 1559-ben István Lábatlanon birtokos. A Bajcsyak 1585-ben Szilason, a Galántai Balogok 1540-ben Almáson, 1589-ben Eklen, Désházy István (1529-30.) főispán Bagotán, a Dersffyek 1559-ben Lábatlanon és Piszkén, Erdeögh István 1578-ban Nagymegyeren, az Erdőhegyiek 1540-ben Füzitőn és Almáson, Gadóczi Farkas Márton 1560-ban Keszegfalván, Hrussói Jeromos özvegye 1551-ben Radványon, Kurtakeszin, Virten, Szerdahelyi Imreffy 1526-ban Bábolnán, Baranyavári Istvánfi Miklós alnádor 1558-ban Lábatlanon, a Kereskényiek 1570-ben Gyallán, Nyáry Ferencz 1551 előtt Radványon, Kurtakeszin és Virten birtokosok, az Ordódyak 1534-ben Bagotát szerzik. A Szilasi Pázmányok 1598-ban Lakon, Szentmiklósi Pongrácz Gáspár 1551-ben Kurtakeszin, Radványon, Virten, 1559-ben Lábatlanon, Piszkén, a Sárkányok 1584-ben Csúzon, Jászfalun és Szemerén, a Semberiek 1581-ben Csúzon, Sóky György 1589-ben Madaron és Marczelházán, a Tessényiek 1584-ben Jászfaluban, Thúry György 1567-ben Andrásházán és Kis-Keszin, a Zakál család 1561-ben Nagymegyeren voltak birtokosok.
A XVII. század birtokviszonyairól az 1622., 1643. és 1693. évi összeírások nyújtanak némi tájékozást.
Sajnos, ezek az összeírások is felette hiányosak, mert nagyon sok helységnél nem tűntetik fel a birtokosok neveit, sőt egyes járások is hiányoznak az összeírásból. 1622-ben a törökök hódoltságában levő helységek közül Udvard az esztergomi érseké, Madar a Pozsár családé, Szemere, Jászfalu, Kolta, Für, Csúz, Kürt, Baromlak, Anyala, Naszvad, Szimő, Martos az esztergomi érseké, Marczelháza Pozsár Lukácsé, Szent-Péter a komáromi váré, Hetény az esztergomi érseké, Szőny a komáromi váré, Császár Nyáry Miklósé, Mocsa az esztergomi érseké, Kisbér Nyáry Miklósé, Tata, Baj a tatai váré, Bánhida és Kocs Nyáry Miklósé, Mór Nádasdy Pálé, Neszmély és Almás a komáromi váré. A szabad helységek közül, melyek nem voltak a törökök kezében, Nagy-Tany a komáromi váré, Nagy-Keszi, Kis-Keszi és Lél több nemesé, Néma és Ásványtő a szentmártoni főapáté, Csicsó, Nagymegyer és Izsap a komáromi váré, Egyházasszakállas több nemesé, Apáczaszakállas az apáczáké, Zémő az esztergomi érseké, Kamocsa és Vizvár a Csúzy, Szentmihályi, Szentpétery és Gúta családoké, Várbogya és Megyercs a komáromi váré, Bicske Széchy Györgyé és Batthyányi Ferenczé, Gyuró és Vereb Jakussith Andrásé, Farma Nyáry Miklósé. (Fényes Elek: Komárom vm. 63. l.)
A XVII. század első felében a Csákyak, az Esterházyak, a Nádasdyak és a Zichyek szereztek birtokokat a vármegye területén. Esterházy Miklós nádor 1632-ben és 1636-ban Nagymegyeren, Izsapon és Keszin birtokos. A Csákyak közül László, Komárom vármegye főispánja (1642-46.), Tata örökös kapitánya, Gesztest szerzi. Zichy Pál még II. Ferdinánd király uralkodása alatt zálogjogon szerzett a kamarától Komárom várához tartozó hét helységet, ezeket azonban III. Ferdinánd a zálogösszeg megtérítése mellett gróf Puchaim János Kristófnak engedte át, 1657 után azonban Puchaim Adolf a komáromi várhoz tartozó összes jószágokat, négy helység kivételével, gróf Zichy Istvánnak 57.818 frtban lekötötte. 1659-ben I. Lipót király a zálogba adást megszüntetvén, a komáromi uradalmat gróf Zichy István győri főkapitánynak adta.
Az 1643. évi összeírás adatai szerint a tatai uradalmat gróf Zichy Ferencz bírta; ehhez Tata, Baj, Szomód, Bánhida és Naszály tartozott. A gesztesi gróf Csáky Lászlóé volt, s ehhez Császár, Környe, Szend, Dad, Nagyigmánd tartozott. Ezen kívül még a következő nagyobb birtokosok voltak a vármegyében: a veszprémi prépost Kisbért, gróf Zichy István Kocsot, Szápáry András Banát bírta, az utóbbi 1638-ban Bábolnán és Kajándon is birtokos volt. 558Gróf Nádasdy Ferencz Szák, Mór, Bokod és Szent-Erzsébet helységeket birta, melyek ekkor közigazgatásilag szintén Komárom vármegyéhez tartoztak.
A törökök kiűzetése utáni korszak birtokviszonyairól az 1693. évi összeírásból nyerünk némi tájékozást. Ez összeírás szerint csak ezer lakosa volt a vármegyének; a vármegye ama része, mely a Vágdunán túl esett, vagyis a mai udvardi járás, nagyrészt elpusztult, hasonlóképp a dunántúli rész is, csak a Csallóközben és Igmánd vidékén találunk elszórtan helységeket. A vármegye dunántúli részében: Környe, Dad, Igmánd, Szend, Császár, Ászár és Ács gróf Esterházy Ferenczé volt, Kisbér a győri káptalané, Neszmély és Almás a komáromi generalátushoz tartozott, Lábatlan a Nedeczky és a Huszár családok birtoka volt. A Nagybaráti Huszár család 1678-ban nyert adományt Lábatlanra, Virtre, Radványra és Piszkére, zálogjogon a keszegfalusi kastélyt is bírta. A Nedeczkyek Lábatlanon kívül 1690-ben Virten és Radványon és a Lábatlanhoz tartozó pusztákon is birtokosok voltak. Szőny, Kocs a gróf Zichy családé, Ete a komáromi jezsuitáké, Héreg és Mocsa az esztergomi érseké volt. A Ghyczyek 1676-tól kezdve Nagyigmándon birtokosok. Tata, - Tarján, Szomód, Mány, Bokod, Naszály és Baj helységekkel - a Hochburg-féle uradalomhoz tartozott. A tatai uradalom 1697-ben Krapff Ferencz József haditanácsos birtokába került. A csallóközi falvak közül Csicsó gróf Zichy Istváné, Thuriszakállas gróf Amadéé, Szímő, Gúta az esztergomi érseké. Az udvardi járásban Szent-Péter a komáromi generalátusé. Madar részben a jezsuitáké, részben a Pozsár családé, Kürt, Udvard, Naszvad és Martos az esztergomi érseké, Für, Csúz a báró Ghyllányié, Bagota az Ordódy családé.
A szatmári békekötés utáni korszakban ismét számos birtok cserélt gazdát.
A tatai uradalmat 1727-ben gróf Esterházy József vette meg 343.523 frtért a báró Krapff családtól, melyre 1746-ban királyi adományt eszközölt ki. Gyulay Ferencz 1716-ban a Posár család férfiágának magvaszakadtával Keszegfalvát, Madart és Patot nyeri királyi adományul. Konkoly-Thege János és neje 1727-ben a komáromi Csajághy kuriába, továbbá Bök, Örkény, Újtelek, Vidaháza, Aranyos és Kamocsa helységekben levő birtokrészekbe iktattatnak.
A Nedeczkyek is számos birtokot szereztek, így Nagy-Kesziben, egyesség útján, 1755-ben Karván, Piszkén, Bikalon, Virten, Radványon nyertek részbirtokokat a gróf Gyulay családtól (Nedeczky Gáspár: A Nedeczkyek. 455. lap); a gróf Zichy család Szőnyt bírta, melyet 1734-ben Stegner Mátyásnak adott haszonbérbe.
Nagy vagyonra tett szert az Ikladi Szluha család is. Ferencz a vármegye alispánja, 1715-ben nádori itélőmester, bárói rangra emeltetett; 1716-ban Szemerén bírt földesúri joggal, 1728-ban Ógyalla és Újgyalla birtokába iktattatott. György grófnak Gadóczon hat kúriája volt.
Az állandó katonaság intézménye az új közterheknek minél szélesebb mértékben való megosztását tette szükségessé, mely czélból III. Károly király 1723-ban, majd 1732-ben az egész országra kiterjedőleg nemesség-vizsgálatokat rendelt el. De e munkálatok nem nagy eredményre vezettek, ezért 1754-55-ben újból országos nemesi összeírás rendeltetett el, melynek tulajdonképpeni czélja az volt, hogy a kormány az ország területén lakó kiváltságos osztály számát illetőleg tájékozást nyerjen. Ez összeírás szerint Komárom vármegye területén 1156 nemes találtatott, ebből 670 volt birtokos és 486 volt armalista.
A XIX. század elején a vármegyei összes nemesség számát 12.697-re tehetjük, míg Komárom városában, hol a XVIII. század végétől kezdve mindegyre több nemes család talált otthonra, a nemesek száma 2212 lelket tett ki, vagyis a város összlakosságából egy nyolczadrész tartozott a kiváltságos osztályhoz.
1848-ban, közvetetlenül a nagy átalakulások előtt, a vármegye területén a következő uradalmak állottak fenn: a tatait és gesztesit gróf Eszterházy Miklós, az almásit és a szőnyinek egyharmadát gróf Zichy Miklós, két harmadát gróf Zichy János örökösei bírták. A nagymegyeri, vagy csicsói gróf Zichy Istváné, a kisbéri gróf Batthyány Kázméré, a gútai és az érsekújvárinak a vármegyében fekvő része az esztergomi érseké volt.
Ezenkívül még nagyobb birtokosok voltak: Pálffy Antal herczeg Madar és Marczelháza (a bátorkeszi uradalom tartozéka), gróf Sándor Móricz (Szomor), herczeg Lichtenstein Alajos (Ács, melyet 1824-ben vett meg Esterházy 559Károlytól), gróf Esterházy Vinczéné (Apácza-Szakállas), a szentmártoni főapát (Tömörd, Ölbő, Kis-Keszi), az esztergomi káptalan Izsa, a bábolnai kir. ménesintézet (1807 óta áll fenn), gróf Hunyady József (Kamocsa).
Alább közöljük a vármegye nemes családait, különös tekintettel azokra, melyeknek sarjai a közpályán szerepeltek, s a melyek 1848 előtt a vármegye területén birtokosok voltak.
Családok
Ábrahám.
A XIX. század első felében Izsap helységben volt birtokos.
Aranyossy (Aranyosi).
Törzsökös komárommegyei család, melynek ősei 1290-ben kaptak királyi adományt egy komárommegyei birtokra. Hogy ez a birtok Aranyos volt-e, mely később Felaranyos, Ontopa, Vidaháza és Bök pusztákkal együtt a család tulajdona volt, okmányilag nem igazolható. Tamás 1437-ben egyezkedik Kistanyi Lőkös Mátyás fiaival. Kálmán 1469-ben 11 arany forintért Aranyosi Andrástól és rokonaitól egy birtokrészt vesz meg. Gáspár, a kit az oklevelek írástudónak mondanak, 1511-ben Aranyoson egy Úthosszaföld nevű birtok ura volt. Pál és Mátyás 1744-ben Aranyoson birtokosok. A XIX. század első felében Aranyoson volt birtokos. Tagjai közül Dénes 1848-ban szolgabíró, ennek fia, Dénes főszolgabíró (1867.), később ügyvéd Tatán. László († 1905.), a »Király József«-féle alapítvány ügyésze. Czímer (színjelzés nélkül): sziklán épült vártorony kapujában görbe kardot tartó könyöklő kar.
Asztalos.
Eperjessy János és neje, valamint gyermekei, továbbá rokona, A. János 1646-ban nyertek czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól, melyet 1647-ben hirdettek ki Pozsony vármegyében. 1728-ban már Komárom városában birtokos. Az 1754-1755. évi összeírásban Mihály van felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába. Tagjai közül István 1848 előtt Komárom vármegye táblabírája. Móricz († 1884.) megyei ügyész. Aba mint szolgabíró kezdte pályáját Komárom vármegyében, majd törvényszéki ülnök, utóbb törvényszéki bíró lett s mint kúriai bíró ment nyugalomba. István Pest vármegye szolgabírája. Béla ez időszerint Komárom vármegye főjegyzője. Czímer: kékkeretű vörös pajzsban zöld halmon hatágú aranycsillag és ezüst félholdtól kisért ágaskodó természetes színű farkas, előlábaival harczi csákányra támaszkodva. Sisakdísz: kinövő, vörösruhás, sárgazsinóros és öves, vöröskucsmás magyar vitéz, jobbjában három búzakalászt tartva, balját csipőjén nyugtatva. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Antal.
E családból György 1731-ben Érseklélen birtokos. Az 1754-1755. évi nemesi összeírásban István, János és Gergely vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába. Tagjai közül Gábor (szül. 1843.), 1896 óta a dunántúli ref. egyházkerület püspöke, komáromi lelkész. Géza (szül. 1866. Tata), ref. tanár Pápán.
Bajcsy (Bajcsi).
Régi komáromvármegyei család, melylyel első ízben a XVI. század második felében találkozunk. 1585-ben János Szilason birtokos, birtokát egyesség útján nagybátyjának, Sebestyénnek engedi át Ürögdön bírt részjószágaiért cserébe. 1614-ben István, 1643-ban Katalin Szilason, 1626-ban István Bajcson volt birtokos. Idővel Nyitra vármegyébe költözködött. József, a ki Nyitra-Ivánkán volt birtokos, 1753-ban jószágát elcserélte Barinay Teréz baromlaki javaival, ekként a család ismét Komárom vármegyében telepedett le. Az 1754-1755. évi összeírásban Sándor, Jakab, Pál, Mihály, István, János és József szerepelnek Komárom vármegye nemeseinek névsorában.
Balogh (Galántai).
A család multját a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A család már 1540-ben Almáson, 1589-ben Ekelen birtokos. Tagjai közül kiváló szerepet játszott János 1794-től II., 1806-tól I. alispán, az 1792., 1796., 1802., 1806., 1807. és 1808. évi országgyűlésen Komárom vármegye követe.
Balogh.
BALOGH.
Veszprém vármegyéből Csögle községből származik. Ádám 1610-ben nyert nemeslevelet, melyet 1611-ben hirdettek ki Győr vármegyében. A család egyik ága 1790-ben Komárom vármegyében telepedett le, hol Csepen volt birtokos; Pozsony vármegyétől nyert nemesi bizonyítványát 1805-ben mutatta be. István 1832-ben nyert bizonyítványt Komárom vármegyétől. Imre jelenleg az ógyallai járás főszolgabírája. Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén repülésre kész fehér galamb, csőrében zöld koszorúval. Sisakdísz: görbe kardot tartó vörösmezű könyöklő kar. Takarók. kékarany-vörösezüst.
Barcza (Nagy-Alásonyi).
BARCZA.
Veszprém vármegyéből származó család, mely idővel Nemes-Vid veszprémvármegyei és Csabdi fejérvármegyei helységekben szerzett birtokokat. György 1681-ben Kemenes-Szent-Mártonban (Vas vármegye) volt birtokos. György 1742-ben Kis-Unyomban, Péter, Zsigmond és István 1751-ben Nemes-Magasiban volt birtokos. Vas vármegyétől nyert nemesi bizonyítványát 1820-ban mutatta be Győr vármegyében, hol Enesén telepedett le. Komárom vármegyében csak később Naszály helységben szerzett birtokokat. Tagjai közül István († 1862.) részt vett az 1809. évi nemesi felkelésben. Zsigmond 1848-ban nemzetőri százados, majd Veszprém vármegye főszolgabírája. II. Zsigmond († 1852. Téten) mérnök. Géza 1869-1872-ig a tósziget-csilizközi járás főszolgabírája, jelenleg ügyvéd és birtokos. II. István 1848-ban nemzetőr, később ügyvéd, majd főszolgabíró. Gyula ügyvéd és enesei földbirtokos. Béla jelenleg devecseri, Géza téti, Dezső győri ügyvéd. - Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén nyugvó leveles aranykoronán könyöklő pánczélos kar három zöldszárú és levelű piros rózsát tartva. Sisakdísz: pajzsbeli kar. - takarók: kékarany-vörösezüst.
Bangya.
A család Trencsén vármegyéből származik. Philo János és Zakariás 1638-ban nyertek czímeres nemeslevelet III. Ferdinándtól. Zakariás unokája, Farkas vette fel a B. családnevet. A XIX. század első felében Kolthán volt birtokos.
Baranyay (Bodorfalvi).
BARANYAY.
Első ismert őse Bodorfalvi v. Zákacsfalvi, máskép Zákosfalvi b. Lajos, a ki I. Ulászló királytól 1440-ben Baranya vármegyében két pusztát nyert királyi adományúl, ú. m. Bodorfalvát és Zákosfalvát. Unokája, Pál, 1526-ban Mohácsnál esett el. 560Ennek fia, Pál, Szeged várának bevétele alkalmával (1542.) török fogságba került. Fia, Gáspár Rákóczi Zsigmond és Báthori Gábor udvarában szolgált, 1618-ban azonban odahagyva állását, a Felvidékre jött, hol Wesselényi Ferencz a Bistricza várhoz tartozó jószágok prefektusává nevezte ki. Fiát, Zsigmondot 1641-ben gróf Esterházy Miklós a török nagyvezérhez küldötte követi minőségben. 1653-ban az érsekújvári várban lévő trencséni lovasság ezredese. Fia, Gáspár 1685-ben Érsekújvár megvételekor tüntette ki magát. 1699-ben királyi adományba kapja Kurtakeszit. 1701-ben új királyi adományt nyer a baranyavármegyei ősi birtokokra. 1710-ben a kuruczok által elfogatván, Bercsényi táborába került s annak udvari prefektusa lett, de 1711-ben odahagyva a kuruczokat, kegyelmet nyer. György 1697-ben Komárom vármegye alispánja, 1701-ben újból alispán. Gáspár fiai közül: János a kuruczvilágban a francziákhoz pártolt, de 1715-ben kegyelmet nyervén, hazajön. 1717-ben a Határőrvidékre rendeltetvén, 1735-ben ezredes, 1748-ban lovassági tábornok és egy huszárezred tulajdonosa lesz. Imre királyi táblai ülnök. (1732-1766.) II. János 1772-ben a 2. huszárezred ezredese, 1779-ben vezérőrnagy. Imre fia, József, 1778-ban Ács, Ekli, Néma és Keszi helységekben volt birtokos. János ezredes és későbbi tábornok fiai, Mihály és Imre Váczon végezték tanulmányaikat, de alkalmasint még gyermekkorukban elhaltak, mert utódaikról nincsenek adataink. A családot a fenti Imre, kir. táblai ülnök két fia, János és József terjesztette tovább. Géza, jelenleg Kurtakesziben birtokos, a Komárom Vármegyei és Városi Múzeum-Egyesület igazgatója stb. Czímer: ezüstben zöld halmon természetes színű daru, felemelt jobb lábában kavicsot tartva.
Baráth.
Az 1754-1755. évi összeírásban a családból István özvegye, Bessenyei Judit és fia, Farkas, továbbá András, János, Ádám, Miklós, Péter és Pál vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába. A XIX. század első felében Nagy-Megyer helységben volt birtokos.
Barlanghy.
B. Ferencz nagyszombati városi tanácsos, 1755-ben nyert czímeres nemeslevelet. Czímer: kékben, előlábaival ezüstgolyót tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: pajzsalak növekvően. Takarók: mindkét felől kékarany.
Barthalos.
E családból az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban János és Imre szerepelnek Komárom vármegye nemesei közt.
Bathó.
BATHÓ.
B. György, Mihály, Ferencz és Sándor 1625-ben nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1626-ban Esztergom vármegyében hirdettetett ki. A család idővel Bars és Komárom vármegyékben telepedett le, az előbbi vármegyében 1773-ban, az utóbbiban 1826-ban hirdettette ki nemességét. Barsban Fajkürtön, Komáromban Csúzon volt birtokos. Tagjai közül Bálint († 1900.) kir. tanácsos, országgyűlési képviselő, majd Komárom vármegye alispánja. Lajos ez idő szerint vármegyei aljegyző, Béla budapesti ügyvéd, Aladár Csúzon gazdálkodik. Czímer: hasított pajzs. Elől kékben arany oroszlán. Hátul kékben, két kék rózsával megrakott ezüst harántpólya. Sisakdísz: feketével és aranynyal haránt vágott és alsó részen két vörös liliommal megrakott sasszárnyból kinyuló, kardot markoló kar. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Batthyány (Németújvári, gróf).
A család multját a Pozsony vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Lajos nádor 1755 után Kisbért szerzi meg a hozzátartozó uradalommal, hol Tivadar gróf 1790-ben cserépedény- és kelmefestőgyárat alapított, utána az uradalmat Kázmér gróf (született 1807., † 1854.) 1848-ban Baranya vármegye főispánja, majd kormánybiztos és a függetlenségi nyilatkozat után külügyminiszter, örökölte.
Beckers (Westerstetteni, gróf).
A család Bajorországból származik. 1714-ben birodalmi nemességet, Henrik Antal 1738-ban birodalmi lovagi rangot nyert, melyben 1741-ben beiktattatott. Károly Ágost 1790. szeptember 24-én birodalmi grófi rangra emeltetett B. József cs. kir. vezérőrnagy, József nádor hadsegéde, az 1802. évi XXXIII. t.-czikkel honfiusíttatott. A XIX. század első felében Alfréd Jászfaluban volt birtokos. Czímer: harántosan felnegyedelt pajzs, szivpajzszsal és fekete pajzsfővel, abban koronás haladó ezüstoroszlán. A koronás vágott szívpajzsban alul kékben aranyliliom, felül ezüsttel és vörössel hasítva. A nagy pajzs: 1. felül: ezüsttel és vörössel koczkázva, 2. elől: aranyban befelé fordult koronás fekete sas, 3. hátul: vörösben befelé fordult ezüstsas. 4. alul: kékben, hármas zöld halmon haladó fehér kos. Három sisak. Sisakdíszek: I. befelé fordult fekete sas. II. (középső) ezüstszívekkel megrakott vörös és vörös szivekkel megrakott ezüst nyilt szárny közt szivpajzsbeli liliom. III. vörössel és ezüsttel koczkázott két ormány közt koronás aranyoroszlán. A pajzsot hermelin bélésű vörös palást övezi. Pajzstartók: mindkétfelől természetes színű leopárd.
Beliczay (Jeskófalvi).
BELICZAY.
B. alias Nemes Ádám 1672 márczius 7-én nyert czímeres nemeslevelet Lipót királytól, mely 1672-ben hirdettetett ki Turócz vármegyében. A család nemességét 1680-ban és 1776-ban Nyitra, 1755. november 7-én Bars, 1782-ben és 1828-ban Bihar, 1838-ban Komárom vármegyében hirdettetette ki. A család egyik ága Nyitra vármegyéből Budára költözött. Ádám és József, Mátyás fiai, Ferencz és János, hasonlókép Mátyás és János budai lakosok, Márton Ferencz és János zsámbéki, Ferencz tárnoki lakos 1802-ben, végül Imre pesti lakos és fia, Béla, 1839-ben Pest vármegye nemeseinek sorába felvétettek. Tagjai közül Miksa 1837-ben Bihar vármegye alispánja. A család a XVIII. század közepén telepedett le Komárom vármegyében. Ez ág sarja, Jónás (született 1764. november 10-én Kocson, † 1845. deczember 19.) kemeneshögyészi ágost. evang. lelkész és esperes 1837-ben Vas vármegye nemesei sorába iktattatott. Unokája, Gyula, (szül. 1835., † 1893.) zeneíró és tanár. Endre ez időszerint kir. kulturmérnök Komáromban. Czímer: hasított pajzs. Elől: vörösben, a vágási oldalra támaszkodó fekete sas, hátul hármas zöld halom középsőjén álló, jobb lábában golyót tartó természetes színű daru. Sisakdísz: a daru. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Bédy (Beddy)
Pál 1698-ban Komárom vármegye szolgabírája volt. Az 1754-1755. évi összeírásban István (2), Gergely özvegye, Both Katalin, fiai, Imre és László, továbbá Benedek özvegye, Kossa Ilona, szerepelnek a vármegye nemeseinek névsorában. Czímer:561zöld halmon álló természetes színű daru, felemelt jobb lábában kavicsot tartva. Sisakdísz: pajzsbeli daru (színjelzés nélkül).
Bende (máskép Hodosi).
A pozsonyvármegyei csallóközi Hodos községből eredő család. A XVII. század elején 1604-ben Hont vármegyében találjuk. János 1699-1708-ig Nógrád vármegye szolgabírája, 1709-ben II. alispán. Tagjai közül József van felvéve az 1754-1755. évi országos nemesi öszeírásban Komárom vármegye nemeseinek sorába.
Bereczk.
A család 1618-ban Nagymegyeren volt birtokos. Az 1754-1755. évi országos összeírásban a családból István van felvéve Komárom vármegye nemeseinek sorába.
Bereczky.
E család tagjait 1654-ben Komárom vármegye nemeseinek sorában már említik. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban János, Mihály, Sámuel és Ádám vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek sorába. A XIX. század első felében Csep helységben volt birtokos.
Bese.
E család tagjai közül János (szül. 1765-ben Ógyallán) különösen utazásaival tette ismertté nevét. Utazásai közül, melyek Kelet-Indiára és Madagaszkárra is kiterjedtek, legnevezetesebb volt az 1829. évi útja a Kaukázusban Humboldt kiséretében. B. János az »Ógyallai« előnevet használta.
Boday.
1745-ben és 1768-ban Komáromban birtokosok. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Mihály özvegye, Ráczkevei Zsuzsa, továbbá fiai: Mihály, József, Sámuel és János, valamint György vannak felvéve a vármegye nemeseinek névjegyzékébe. A XIX. század első felében Kis-Igmándon volt birtokos a család.
Bossányi (Nagybossányi és Nagyugróczi).
A család a Divék-nemzetségből származik. Őse, Folkomár comes a XIII. század közepén élt, a ki IV. Béla királytól Bosán földet kapta cserébe bizonyos turóczvármegyei birtokokért. Fiai, Divéki Bán és Kozma, 1275-ben osztoztak nyitra- és trencsénvármegyei birtokaikon. Bán fia, Barleus, és testvérei, Budmer (1277-1298.) és Iroszló (1277-1316.), IV. László királytól megerősítő levelet nyertek Bosán birtokára. Bán négy fia közül Barleus, Iroszló és Budmer fiai terjesztették tovább a családot. A XVII. században Komáromban is birtokos volt. Tagjai közül (János † 1622.) Komáromban telepedett le. Gábor 1600-ban komáromi alkapitány. János fia, Mihály 1635-ben Bars vármegye alispánja, bárói rangra emeltetett, ága azonban Juliannával (1776.) kihalt. János 1604-ben, 1608-ban és 1618-ban Nyitra vármegye követe. Gábor 1681-ben, 1715-ben és 1722-ben Nyitra vármegye követe.
Both (Bajnai).
B. András Mátyás király hadvezére és később (1505-1511.) horvát bán, 1502-ben Lábatlanon, 1511-ben Szent-Mihályon és Kis-Igmándon birtokos. Ily nevű család tagjai közül István (3), László (2), Mihály, Pál (2), János, Péter, Ferencz (2) és Sámuel vannak felvéve az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásba Komárom vármegye nemeseinek sorában.
Bozóky.
A család 1669-ben nyert czímeres nemeslevelet. A XIX. század első felében Izsap helységben volt birtokos.
Brogyány (Brogyáni).
Bars vármegyéből származik. Első ismert őse, Salamon, az 1447. évi országgyűlésen Bars vármegye követe. Idővel átköltözött Nyitra és Trencsén vármegyékbe. József 1732-1773-ban Brogyánban birtokos.
Bugár.
B. András, neje Szalay Ilona, gyermekei: András, Zsuzsánna és Judit 1713 szeptember 27-én nyertek czímeres nemeslevelet. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból János és Pál vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába.
Buzás.
E család 1702-ben Neszmélyen és Radványon volt birtokos.
Csajághy.
Komárom vármegyének legrégibb adományos családai közé tartozik. 1655-ben Keszegfalván és Abán birtokos. György és fia, Mihály, 1662-ben egész udvartelekre nyertek nádori adományt Nagy-Megyeren, ugyanez évben György Gyalla puszta felét nyerte királyi adományul. Mihály 1675-ben Bábolnán, Máté 1749-ben Gyallán és Alsó-Konkolyon birtokos. A XIX. század első felében Csepen bírt földesúri joggal. Tagjai közül János II. Rákóczi Ferencz hadseregében ezredes volt. E család ivadéka Laura, Vörösmarty Mihály költő neje. Hozzá írta egyik legkitünőbb versét »A merengőhöz« czíműt. Sándor (szül. 1810., † 1860.) csnádi püspök, egyházi író.
Császár.
A család a XIX. század első felében Bogyán volt birtokos.
Cseh (Vinári).
Cs. Ferencz 1676-ban igmándi részjószágát Csapó Györgynek elzálogosítja. József 1743-ban kömlödi birtokos. 1780-1790-ben Komáromban kuriális nemesek voltak.
Csejthey.
Cs. Ádám 1732-ben Aranyoson, Örkényen, Bökön, Újtelken, Vidaházán és Téken birtokos. 1755-1774-ben Nagy-Igmándon találjuk a családot. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban István (2), Zsigmond, János és Ádám (2) vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névjegyzékébe.
Csényi.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Gáspár van felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába.
Cséney.
A család a XIX. század első felében Megyercs helységben volt birtokos.
Csetke (Chetke, Chepke).
CSETKE.
Tagjai közül Mihály 1582-ben a család nemességét megújító czímeres levelet nyert. Első ismert őse János, a ki 1526 táján élt. Idővel Liptó, Fejér és Komárom vármegyékben szerzett birtokokat. Liptóban Lehotán, Fejérben Baracskán volt birtokos. Egyik ága Komáromban telepedett le, hol 1743-ban hirdettette ki nemességét. Midőn Rév-Komáromi Cs. Mihály és özvegy Baracskai Cs. Sándorné 1843-ban Fejér vármegyétől nemesi bizonyítványt kapnak, e nemesi bizonyságlevélben utalás történik az 1743. évi nemesség kihirdetésére. Tagjai közül Mátyás (1820-1830.) vármegyei táblabíró. Mihály 1848-1849-ben a komáromi nemzetőrség őrnagya († 1852.), Béla jelenleg naszályi birtokos és nagybérlő. Czímer: vörösben, hullámzó vízen jobbfelé úszó vadlúd, hátulról 562irányzott nyillal átlőtt nyakkal. Sisakdísz: czölöpösen állított, görbe kardot tartó pánczélos kar. Takarók: vörösarany-kékezüst.
Csóka (Aranyosi).
E családot 1622-től kezdve Aranyoson találjuk. 1700-tól Aranyoson, Bogyán, Szilason, Örsön és Nemesócsán birtokosok. Györgyöt 1731-ben Bökön, Újtelken és Aranyoson, 1735-ben Örkén találjuk. 1746-ban Nemes-Ócsán rétet szerez. Az 1754-1755. évi összeírásban a Cs. Ádám, István (2), János, Péter, Mihály és Antal vannak Komárom vármegye nemeseinek sorába felvéve. A család a XIX. sz. első felében Szilas helységben volt birtokos.
Csongrády (Gálospetri).
CSONGRÁDI.
A család Erdélyből származik s idővel átszármazott Nyitra, Esztergom és Komárom vármegyékbe. Első ismert őse István, a ki Érsekújvár visszavétele alkalmával kitüntette magát s ezért 1685-ben magyar nemességet nyert. Tagjai közül István († 1830.) érsekújvári birtokos. Farkas, a mult század elején a ref. egyház gondnoka Nagy-Enyeden. III. István 1848-1849-ben nemzetőrfőhadnagy, később magyarszölgyéni körjegyző. († 1889.) Béla jelenleg ászári tanító. Czímer: kékben, leveles aranykoronán könyöklő kardot tartó pánczélos kar. Sisakdísz: kardot tartó kinövő aranyoroszlán, a kardon átütött török fővel. Takarók: vörösezüst-kékezüst.
Csorba (Alsóborsai).
CSORBA.
A család a pozsonyvármegyei Alsó-Borsáról származik, honnan a XVIII. század elején telepedett le Komárom vármegyébe. Ferenczet és Jánost 1725-ben Andráshida puszta birtokába iktatják. A család 1722-ben nyert nemesi bizonyságlevelet. Kolosnéma, Nagytany és Nemesócsa helységekben volt birtokos. Nemességét 1833-ban igazola Komárom vámegyében. Tagjai közül János († 1868.) 1848-ban vármegyei ügyész; Zsigmond († 1879.) 1848-1849-ben nemzetőr; József 1848 előtt császári tiszt, 1848-1849-ben honvédkapitány, ez idő szerint nemesócsai birtokos. Czímer: vörösben zöldalapon egymással szemközt ágaskodó két arany oroszlán, melyek közül a jobboldali kardot tart átütött török fővel, a baloldali pedig lobogót. Sisakdísz: nyakán nyillal átlőtt kiterjesztett szárnyú sas. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Csontos.
E családdal 1617-ben találkozunk első ízben. Tagjai Ekelen és Megyercsen voltak birtokosok. 1622-ben Komáromban laktak. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Mihály özvegye, továbbá fiai: István, János és Mihály, valamint János vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névjegyzékébe. A XIX. század első felében Megyercs helységben volt birtokos.
Csúzy (Csúzi és Szentmihályi).
CSUZY.
A Szemere-nemzetségből származó család. Őse Sándor (1247.), kitől a leszármazás szakadatlan. János 1327-ben a velenczeiek elleni háborúban a magyar sereg egyik vezére volt. A család ősi birtokai Kürth, Lóth, Szemere és Csúz voltak. Mihály 1416-ban Csúz és Szemere birtokosa. 1529-ben Csúzon kívül Jászfalut, Kamocsát és Keszit bírja. János és Menyhért örökösei 1540-ben Csúzra új adományt nyernek, hol 1848-ig földesúri joggal bírtak. Ezenkívül 1659-ben és 1734-ben Vízvár pusztán, 1701-1718. Kamocsán. A XIX. század első felében Ógyallán, Jászfaluban voltak birtokosok. Ó-Gyallán 1848-ig a családnak szivargyára állott fenn. Tagjai közül János 1569-ben alországbíró. Gáspár 1764-ben helyettes, 1765-től 1772-ig I. alispán. Pál (szül. 1832.) cs. és kir. kamarás Felsőzsemberben, nővére, Camilla, Keszegfalván birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó, jobboldalra fordult szarvas, a nyakán hátulról jövő nyillal átlőve. Sisakdísz: ugyanaz növekvően. Takarók: kékarany-kékezüst.
Darányi (Puszta-Szent-Györgyi és Tetétleni)
Komárom- és Pestvármegyebeli nemescsalád. Tagjai közül Ignácz szül. 1849 január hó 15-én, Budapesen. Valóságos belső titkos tanácsos, m. kir. földmivelésügyi miniszter. A dunamelléki ref. egyházkerület főgondnoka, a komáromi reformált egyházmegyének tiz éven át volt gondnoka, jelenleg pedig tiszteletbeli gondnoka. A Lipót-rend nagykeresztese és az első osztályú vaskorona-rend vitéze, számos külföldi rendjel nagykeresztese. Komárom város és számos egyéb magyar város díszpolgára; Duna-Örs birtokosa. A komárommegyei gazdasági egyesület tiszteletbeli elnöke. - Atyja Ignácz, anyja Földváry Borbála (földvári és bernáthfalvi). Idősb D. Ignácz (született 1811-ben, Kecskeméten, † 1877.) kiváló nemzetgazda volt és az újra megalakult Országos Magyar Gazdasági Egyesület működésében annak idején tevékeny részt vett. 1861-ben Pestvármegye táblabírájává neveztetett ki és a későbbi időkben is szerepelt Pestmegye közgyülésén. Czímer: Három arany buzakévével megrakott vörös paizsfő alatt, kékben, zöld alapon, természetes szinű daru, fölemelt jobb lábában követ tart. Sisakdísz: paizsbeli daru. Takarók: kékezüst és vörösarany. Jelmondat: »Ordo et solertia.«
Esterházy (Galántai, gróf és herczeg).
A család a Salamon nemzetségből származik. Első ismert őse Mokud, 1186. III. Béla király pristaldusa. Ősi fészke a Csallóköz. A XVI. században mindegyre jobban emelkedik. Benedek fia, Ferencz (1580.) Pozsony vármegye alispánja, kinek Illésházy Zsófiától négy fia született. Köztük Miklós nádor, a ki 1632-ben és 1636-ban Nagymegyeren, Izsapon és Keszin birtokos. Miklós nádor 1613-ban testvéreivel együtt a bárói, 1626-ban grófi rangra emeltetett. Ő alapította a fraknói ágat, melyből Pál nádor 1687-ben herczegi rangra emelkedett. Antal, a vármegye főispánja (1703-1709.) kurucztábornok, 1705-ben szenátor, 1706-ban dunántúli főkapitány. József országbiró 1727-ben vette meg a tatai uradalmat a báró Krapff-családtól. József és ifj. Ferencz 1732-ben királyi adományt nyertek a gesztesi uradalomra, mely a II. Rákóczi Ferenczet a számkivetésbe is követő Esterházy Antalé volt († 1722 augusztus 10. Rodostóban). József 1708 augusztus 20-tól Komárom vármegye főispánja, 1733-ban horvát bán, 1741-ben országbíró. († 1748.) A fraknói grófi ágat, melyet Miklós nádor fia, Ferencz (szül. 1641., † 1685.) alapított, utóda Ferencz tárnokmester († 1758.) terjesztette tovább. Fiai közül Miklós (szül. 1711., † 1764.) oroszországi követ és koronaőr, az idősebb vagy tatai, ifjabb fia, Ferencz (szül. 1715., † 1785.) az ifjabb vagy cseklészi ág megalapítója. A tatai ágból Miklós (szül. 1804., † 1885.) cs. kir. kamarás, val. b. t. tan. fiai: Miksa (szül. 1837., † 1883.) a Magyar Athletikai Club elnöke. Miklós József (szül. 1839., † 1897.) a tatai versenypálya létesítője. A fent említett Miklós testvére, Pál (szül. 1805., † 1877.) a pápa-ugodi hitbizomány alapítója. Fiai közül Móricz (szül. 1856., † 1900.) Veszprém vármegye főispánja (1885-1898.), 565Ferencz (szül. 1859.) a tatai hitbizomány haszonélvezője, 1902 óta valóságos belső titkos tanácsos. A család czímerét l. a pozsonyvármegyei kötetben.
Dömjén.
1780-1790-ben udvartelkes nemes család Komáromban. A XIX. század első felében Koltán volt birtokos.
Erdélyi.
Márton 1743-ban Ácson, Keszin, Vason, Lovadon, Andrásházán és Újteleken birtokos.
Farkas (Gadóczi).
Márton 1560-ban Keszegfalván, Závadon, Véken, Asszonytelken birtokos.
Farkas (Losonczi).
F. Mihály 1624-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. György, András és János 1622-ben említtetnek. 1637-1744-ig Kömlődön birtokos e család. Nemeslevelét 1669-ben hirdettette ki Komárom vármegyében.
Farkas (Hügyei).
Pozsony vármegyéből származik. Gáspár, kinek neje Bodorfalvi Baranyay Anna volt, e házasság révén a XVIII. század második felében telepedett le Komárom vármegyében.
Fáy (Fáji).
FÁY.
A család őse Rugach, kinek fiai, Don és Barnabás, 1241-ben a muhi csatából menekülő IV. Béla királyhoz csatlakozva, saját lovukat átengedték a királynak. A tatárpusztítás után IV. Béla király az abaújvármegyei Fáj földét adta nekik, honnan a család nevét vette. Don fia, Orbán (1292.), ennek fiai: Kozma (1320.) és György (1331.) tovább terjesztették a családot. György ága kihalt. Kozma ága jelenleg is virágzik. Ez ág sarjai István (1584.) abaúji, később portai követ; fia, István (1654.), alispán: fia, László (1667.), ennek testvére, István, Thököly híve, ennek fiai: István († 1710.), Murányvár kapitánya és András. Ákos (szül. 1835.) galgagyörki birtokos. Fia, István (szül. 1881.) előbb főispáni titkár Komáromban, jelenleg a tatai járás főszolgabírája.Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó fehér ló, melynek kantárszárát az előtte álló balrafordult vörösruhás és kalpagos, sárgacsizmás vitéz balkezével tartja, jobbját csipőjére támasztja. fazéksisak dísze: kinövő fehér ló. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Fejérváry (Komlós-Keresztesi).
FEJÉRVÁRY.
Nemes és báró. Családi hagyomány szerint Erdélyből Nekes várából származik és első ismert őse Stephanus de Nekes volt († 1521.), az erdélyi segédcsapat kapitánya, ki Nándorfehérvárnak II. Szoliman által történt ostroma alatt esett el. Özvegye és egyéves fia, János fogságba kerültek, de később megmenekültek. A felserdült Jánost I. Ferdinánd neveltette, 1558 június 4-én a család régi nemességét megerősítette, 1570 május 25-én pedig II. Miksa Komlós-Keresztest adományozta neki az előnévvel együtt. († 1572. a kassai királyi kamara elnökeként.) László († 1769.) a Szirmay-féle szabadcsapatban szolgált. József († 1859.) altábornagy. Péter katonatiszt, részt vett a napoleoni háborúkban. Géza (szül. 1838 márczius 15.) 1864 április 25-én mint vezérkari százados és a Mária Terézia-rend lovagja osztrák, majd 1875 augusztus 17-én magyar bárói rangot nyert. Később táborszernagy lett, majd honvédelmi miniszter és legutóbb miniszterelnök és pénzügyminiszter. Jelenleg a magyar darabont testőrség kapitánya. II. Géza, volt honvédhuszáralezredes, jelenleg cs. és kir. kamarás és Nagykeszin birtokos. A család Sárosban Komlóskeresztesen és Gömörben Guszonán és Várgedén volt birtokos. Czímer: (nemesi) veres pólyával vágott kék pajzs aljában, zöld hármas halom középsőjéből kinövő hármas liliomszár, a pólyában jobbra haladó kétfarkú aranyoroszlán előtt hatágú aranycsillag, mögötte félhold. Sisakdísz: előlábával liliomszárat tartó kétfarkú aranyoroszlán növekvően. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Feszty (Martosi)
F. Szilveszter ógyallai földbirtokos, valamint gyermekei: Adolf, Lajos, Gyula, Árpád, István, Béla, Ilka és Gizella 1887-ben nyertek magyar nemességet Martosi előnévvel. A család tagjai közül Adolf (szül. 1846., † 1900.) építész, a Ferencz József-rend lovagja; Árpád (szül. 1856.) neves festőművész; Béla volt országgyűlési képviselő. Czímer: aranypajzs, talpazatából felnyuló kék ékkel, melyben hat (1:2:3) hatágú aranycsillag ragyog; az ék mindkét oldalán jobbról kettős ezüstkeresztet, balfelől görbe kardot tartó vörös oroszlán. Sisakdísz: csőrében aranymarkolatú görbe kardot tartó, kiterjesztett szárnyú sas. Takarók: vörösarany-kékarany.
Follinus (előbb Folly).
FOLLINUS.
A család Szatmár vármegyéből származik, de idővel elterjedt a dunántúli vármegyékben is. F. Gábor, továbbá neje és gyermekei 1741-ben Mária Teréziától czímeres nemeslevelet nyertek, melyet Nógrádban Terényben és Szatmárban Nagybányán tartott közgyűlésen hirdettettek ki. Tagjai közül I. Ferencz a XVIII. század második felében Kapnikbányán bányatulajdonos és kir. postamester volt. Fiai: János és István 1810-1820 között gyógyszerészek Mezőtúron és Szolnokon. II. Ferencz († 1858.) nagybányai bányatiszt. János 1848-1849-ben honvédőrnagy. Ede nyugalmazott katonai számvevőségi főnök tábornoki czímmel. Emil M. Á. V. felügyelő. Aurél (szül. 1854.) ismert nevű színműíró és szinész. János (szül. 1818.) színigazgató. Árpád jelenleg Komárom város főszámvevője. Czímer: két ezüstpólyával vízszint vágott pajzsban felül két hatágú aranycsillag, alul arany búzakéve. Sisakdísz: jobb lábában rögöt tartó természetes színű daru. Takarók: kékezüst - kékarany.
Fehér.
Mihály 1742-ben Nagy-Keszin birtokos. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Pál van felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába.
Fogarassy.
A család a XIX. század első felében Baromlakon, Udvardon és Vék pusztán volt birtokos. Tagjai közül Gábor, a ki Udvardon volt birtokos a XIX. század elején a nagyszombati kerületi tábla ülnöke volt.
Füssy.
Lukács és János 1528-ban Nagy-Füssön birtokosok. István 1604-ben Füss pusztán bírt udvartelkét Tóth Istvánnak és Akay Istvánnak elzálogosítja. János 1728-ban Andráshida puszta birtokába iktattatik. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Péter, Sámuel és Miklós vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába. A XIX. század első felében Izsap helységben volt birtokos.
566Galambos.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Mihály van felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába. A XIX. század első felében Nemes-Ócsa községben, Kis-Tany pusztán volt birtokos.
Gallay.
Ősi komárommegyei család, melyről már a XIV. századtól kezdve vannak adataink. Miklós 1388-ban tünik fel. László özvegye 1513-ban Csepen és Gallán birtokos. Miklós 1519-ben főszolgabíró. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból János van felvéve Komáromvármegye nemeseinek sorába.
Gerdenich (Gerdenics).
A család 1747-ben Csúzon, a XIX. sz. Nemes-Ócsán birtokos.
Ghyczy (Ghyczi, Assa- és Ablánczkürti).
Veszprém vármegyéből származó család. Első ismert őse Móricz, kinek fiai: Márton és Bertalan hatalmaskodásaikért 1244-ben Gicz földjük elvesztésével bünhődnek. 1299-ben, 1306-ban és 1307-ben Giczi Gergely fiai: István és Máté, Gicz birtokukat a szentmártoni apátságnak engedik át, mely birtokot az apátság 1653-ban Jánosnak, Péternek, Miklósnak és Mihálynak visszaadott. Bereczk részt vett az 1444. évi országgyűlésen. A családfa Lenárttól hozható le, kinek négy fia volt: 1. György érsekújvári kapitány (1564.). 2. József nyitrai alispán (1554-1559.) a verebélyi érseki szék nádora, ki Assa- és Ablánczkürtöt nyeri adományul († 1562.). Ő terjeszti tovább a családot. 3. János 1577-ben váradi kapitány. 4. Farkas steinisnáczi kapitány, a család erdélyi ágának megalapítója. A család 1676-tól kezdve Nagy-Igmándon birtokos. Tagjai közül József 1790-1806. Komárom vármegye alispánja, később Torontál vármegye főispánja. Ferencz 1806-ban II., 1810-1819. Komárom vármegye I. alispánja s több ízben országgyűlési követe. Rafael 1823-ban főjegyző, 1832-ben II., 1840-1844-ben I. alispán és több ízben követ. Kálmán 1840-ben főjegyző, 1844-ben I. alispán, 1847-ben nádori ítélőmester, 1848-ban igazságügyi államtitkár, 1861-ben a képviselőház elnöke,1874-1875. pénzügyminiszter, 1875-1879. a képviselőház elnöke. († 1888.) Dénes (szül. 1840.) a bölcsészet és jogtudományok doktora, a III. oszt. vaskorona- és a porosz kir. vörös sasrend tulajdonosa. Kis-Igmándon és Újpusztán birtokos. A czímer leírását a Bars vármegyei kötetben közöltük.
Győry.
Miklós 1745-ben Bőnyön birtokos. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Ferencz özvegye, Kürthy Erzsébet, fiai: Mihály és Ferencz, továbbá egy másik Ferencz, András és Mihály vannak felvéve a vármegye nemeseinek sorába.
Halassy (Dévaványai).
Komárom vármegyéből származik. Idővel elterjedt Heves és Külső-Szolnok, Szabolcs, Zala és Pest vármegyékben is. A család őse, János 1618-ban nyert czímeres nemeslevelet. Ennek két fia: István és Miklós terjesztették tovább a családot. István 1645-ben Nemes-Bogyán egész telek birtokára nyer királyi adományt. Ennek fia lehet az az István, a ki Apácza-Szakállason lakott és ott is halt el 1739 körül. Unokája, István, az 1754-1755. évi nemesi vizsgálatok alkalmával szintén mint apáczaszakállasi lakos igazolta nemességét. A nemességszerző másik fiától, Miklóstól származik a család jelenleg virágzó ága. Fia, Gergely, 1721-ben Komáromban lakik. Ennek fia, János, 1755-ben nyer nemesi bizonyítványt. Fia, Márton Duna-Szerdahelyre költözik. II. Márton (szül. 1740., † 1820.) Heves vármegye alispánja. Legidősebb fia Károly († 1839.) hevesi alispán, a XIX. század első felében Csúzon volt birtokos. Fia, Ede 1847-ben II., majd 1848-ban I. alispán, országgyűlési képviselő, 1849-ben kormánybiztos. († 1901.) A fentemlített Károly testvérei közül József († 1844.) Kőteleken, Ferencz (szül. 1768.) kir. táblai ülnök, Nádudvaron és Márton (szül. 1795.) huszárfőhadnagy Szent-Iványon telepedett le. Czímer:aranypajzsban, balharánt fekete pólyán ezüstoroszlán. Sisakdísz: kinövő pajzsbeli oroszlán, jobblábával nyílvesszőt tart. Takarók: kékarany - vörösezüst.
Hérics (Hericz).
HÉRICS.
H. Mihály, fia, György, továbbá néhai Tunya Mihálynak Herics Magdolnától született fia, Tunya Gergely, 1690 augusztus 27-én nyertek czímeres nemeslevelet Lipót királytól Ludányi előnévvel. A család eredetileg Felső-Magyarországból Turóczmegyéből származik, de idővel elterjedt a dunántúli vármegyékben is. A Vas vármegyében letelepedett H. családbeliek közül Tamás az Esterházy és Battyányi családok főfiskálisa, ki az 1671-iki notaperben a Thököly leányainak u. m. Thököly Éva, Esterházy Pálnénak és Thököly Kata, Esterházy Ferencznének vagyoni jussát sikerrel védelmezte. (Lásd: Pauler: Wesselényi és társainak összeesküvése II. 317 és 370 l.), Péter és Ádám és egy másik Ádám 1763 október 12-én igazolták nemességüket. Tagjai közül I. Antal a mult század elején zalaegerszegi polgármester. Ennek fia II. Antal 1848-1849-ben honvéd katonai lelkész, a ki az ószőnyi kath. templom rombalövetését meggátolta. Később czinfalvi plébános lett, 1875-84-ben országgyülési képviselő volt. Testvére János, a kit ipa Tóth Lajos fiusított, királyi engedélylyel fölvette a Tóth nevet is Jaáki előnévvel; jelenleg kuriai tanácselnök. A család egyik tagja János a XVIII. század utolsó negyedében Sopronmegyében alapított családot, beleházasodván a Pottyondy, Török és Füzy családokba. Ettől származik Márton, kisbéri plébános és Imre fővárosi orvos. Czímer: kék pajzs alsó részén hullámzó tengeren vasmacska úszik az alsó görbületeivel, melyek horogban végződnek, tőle jobbról meztelen kard, balról zöld pálmaág, melyre kígyó tekerőzik, szájában gyémántköves gyűrűt tartva. Sisakdísz: magas kőszál, csúcsán kiemelkedő zöld leveles, gyümölcscsel gazdag pálmafa. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Harmat (Keszi).
Keszi János és fratruelise Mihály, a kik nemes szülőktől származtak, 1667 június 22-én nyertek czímeres nemeslevelet. János fia András, ezé Izsák volt, a ki mostoha atyja után a Harmat nevet vette fel. Izsák Kis-Kesziből a XVIII. század közepén Szamosujvárra költözött, ennek fia, Kristóf, Tordára tette át lakását s nemességét 1839-ben igazolta. Czímer: kékben, zöld alapon, a pajzs jobb oldalán kiemelkedő karóhoz kötött szőlőtőke felé ugró fekete vadkecske. Sisakdísz: pajzsbeli szőlőtőke és fekete vadkecske növekvően. Takarók: mindkétfelől kékarany.
Hetényi.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Mihály van felvéve Komárom vármegye nemeseinek sorába.
Hollóssy.
E családból az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Ádám, Ferencz, Imre és Mátyás vannak felvéve. A család 1769-ben Aba pusztát bírta.
567Horváth.
E család tagjai közül Ferencz 1619-ben Virthen, Gergely 1622-ben Alsó-Gelléren, Mihály 1675-ben Czonczón, Balázs vajda 1680-ban Komáromban, János 1730-ban Neszmélyen birtokos.
Horváthy (Disznósi).
A család Hont vármegyéből származik. A XVII. században egyik ága Nyitra, a másik Borsod vármegyébe szakadt. H. Györgyöt 1719-ben Keszegfalva birtokába iktatták.
Hunyady (Kéthelyi gróf és Kis-Kresztyenei nemes).
Első ismert őse a Hunyad vármegyéből származó Nagy András, a ki 1607-ben nyert czímeres nemeslevelet. Fiai közül László Barsban telepedett le, tőle származik a nemesi ág, míg az 1653 táján Somogyba költözött Ferencztől a grófi ág. A nemesi ág, mely a Kis-Kresztyenei előnévvel élt, a XVIII. században Kamocsa helységben (1754-1765.) és Csúzon (1746-1754.) volt birtokos. Lajos 1738-ban Komárom vármegye főszolgabírája volt. (Lásd a Bars vármegyét tárgyaló kötetben.)
Huszár (Nagybaráti).
A család Szatmár vármegyéből származik. Őse János és testvére, Ferencz 1572 október 27-én nyertek nemességújító czímeres levelet. János unokája, István, 1647-ben nyert királyi adománylevelet. Radványon és Lábatlanon volt birtokos. 1678-ban adományul kapta Lábatlant, Piszkét, Radványt és Virthet, ezenkívül zálogjogon Vízváron, Kamocsán, Szomoron, Csúzon volt birtokos, ugyancsak zálogjogon bírta a keszegfalusi kastélyt, melyhez a madari, marczelházi, keszegfalusi, pathi és szőlősi puszták tartoztak. Mátyás 1680-ban hadbíró. Imre 1702-ben Lábatlanban és Radványban birtokos. 1719-ben a család Keszegfalván, 1719- és 1722-ben Lábatlanban birtokos. László 1740-ben Komáromban lakik, ugyan ő előfordul az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Komárom vármegye nemeseinek sorában. László 1810-1817-ig Komárom vármegye szolgabírája. A XIX. század első felében Kis-Tagyos pusztát bírta. A család 1832 április 9-én nyer nemesi bizonyítványt Komárom vármegyétől. Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjéből kiemelkedő, hegyes tört tartó arany oroszlán. Sisakdísz: pajzsbeli oroszlán. Takarók: vörösezüst - kékarany.
Hőgyészy (Hőgyészi és Simonyi).
A XVII. században tünik fel. Idővel elterjedt Győr, Sopron és Komárom vármegyékben. Lajos főhadnagy 1814-ben Veszprém vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei közé vétetik fel. A XIX. század első felében Ácson volt birtokos, hol 33 18/32 telek földesura volt. Antal 1838-ban Komárom vármegye táblabírája.
Illés.
A család a XIX. század első felében Nagy-Kesziben volt birtokos.
Jankovics (Jeszeniczei).
Horvátországból származó család, honnan a törökök dúlásai elől előbb Trencsén vármegyébe költözött. Endre 1612-ben Kis- és Nagy-Bélen birtokos. Miklós és András 1686-ban nyertek czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól. Miklós fia, Miklós (1741-1760.) hétszemélynök. 1729-ben Miklós Udvardon és Ontopán egy udvartelket, Örs pusztán pedig két nemes telket nyer az esztergomi érsektől. Miklós fiai közül László (1756.) Nógrád vármegye főszolgabírája. Miklós (1787.) kir. táblai ülnök és György a család három virágzó ágát alapították. Miklós hétszemélynök testvérei közül Ferencz és György maradékai élnek. A fenti András unokája, Antal Szaniszló (szül. 1763., † 1847.) franczia bárói rangot nyert. A család a XIX. század első felében Szemerén volt birtokos.
Janicsáry (Dragomirestyi).
J. Miklós, a ki a magyarországi hajózásnak és gabonakereskedésnek egyik úttörője volt, 1844 október 24-én nyert czímeres nemeslevelet. Fia, Döme, az 1847-1848. évi országgyűlésen Komárom város követe.
Jaross (Nemesmiticzi).
JAROSS.
Hajdan Trencsén, majd Nyitra, Bars és Komárom vármegyékre kiterjedő család, melynek egyik őse a családi hagyomány szerint már Mátyás király hadseregében szerepelt. János 1659-ben újított czímeres nemeslevelet kapott. Okleveles adatok a XVI. század közepéig nyúlnak vissza a családról. A nyitrai káptalani levéltár egyik adata szerint Nemes-Miticzi J. László leánya 1581-ben ősi javaiba, Nemes-Miticzbe visszahelyeztetett. Trencsén vármegyéből egyik ága a XVIII. század közepén Komárom vármegyébe telepedett le, hol Csehi, Jászfalu és Kolta helységekben volt birtokos. Tagjai közül: Vincze († 1859.) esztergomi kanonok, 1848-ban érseki helynök. Károly 1848-ban főszolgabíró. II. Károly († 1885.) országgyűlési képviselő. Vilmos jelenleg Koltán birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon kétágú fatörzsön álló, repülésre kész fehér galamb, csőrében három búzakalászt tartva. Sisakdísz: repülésre kész fehér galamb, csőrében olajággal. Takarók: kékarany - vörösezüst.
Jókay (Ásvai).
JÓKAY.
Ásvai aliter J. Mihály neje Pesthy Zsuzsánna, továbbá gyermekei: Katalin és Zsuzsánna, nemkülönben testvérei: Ferencz és Jakab 1668-ban nyertek czímeres nemes levelet, mely még ebben az évben Komárom vármegyében kihirdettetett. J. Sámuel 1697 szeptember 23-án újból kihirdettette nemességét Komárom vármegyében. A család ősi fészke Ó-Gyalla volt. A XVIII. század végén az udvartelkes nemesek között foglal helyet Komáromban. Fiai: Károly (szül. 1814., † 1902. Hathalomban) 1849-ig Komárom városi árvagyám, majd az alkotmány visszaállítása után 1882-ig főszolgabíró. Mór, a legnagyobb magyar regényíró (szül. 1825. febr. 19., † 1904. május 5.) Czímer: kékben, jobbról emelkedő két őrtorony közti bástyafalon felállított ágyú mellett, melynek csöve a zöld alapon előnyomuló ostromló török seregre van irányozva, balfelől álló vörösruhás vitéz, jobbjában kardot, baljában vörös hadizászlót tartva. Sisakdísz: két különböző színű zászló közt könyöklő, egyenes kardot tartó vörösmezű kar. Takarók: kékarany - vörösezüst.
Jókay (Szivanyó-Jókay).
Pál 1731-ben Megyercsen birtokos. E család a XIX. század első felében is Megyercsen bírt földesúri joggal.
Jókuthy.
A XIX. század első felében Kömlődön volt birtokos.
Justh.
A család Turócz vármegyéből származik. Őse, Kusani J. Jodok, Véghles vár kapitánya 1541-ben nemesíttetett. Fia, András (1479-1501.) Véghlesről írja magát. A családot Ferencz (1565.) Turócz vármegye alispánja terjeszti tovább. Idővel átszármazott Komárom vármegyébe is. A XIX. század első felében Nagy-Lél helységben volt birtokos.
568Kajdacsy.
Tolna és Baranya vármegyékre kiterjedő család. A XIX. század első felében Füss helységben volt birtokos.
Kálnay (Nagy-Kálnai).
Bars vármegyéből származó család. Első nyomaira 1299-ben akadunk. Szendi István vajda, a ki először használta a K. nevet, 1377-ben új adományt nyer I. Lajos királytól és őseitől öröklött Kálna, Geletnek és Kisfalud birtokokra. Fia István comes 1405-ben ismét új adományt nyer Zsigmond királytól több vármegyében elterülő birtokokra, köztük a komáromvármegyei Bagotára is. Fia, László és vele együtt ennek fia György 1475-ben Mátyás királytól újabb megerősítő levelet nyertek. György fiai közül Ferencz 1499-ben új adománylevelet nyer Pál és Sári falvakra. István lévai kapitány, Imre pedig II. Lajos udvari titkára volt. A mohácsi vész utáni korszakban László (1505-1518.) négy fia közül Ferencz terjeszti tovább a családot. Fia Albert, 1567-ben alispán és követ. II. István lévai kapitány 1595-ben új adományt nyer Rudolf királytól az ősi birtokokra. Albert fiai, Ferencz és János 1640-ben utódok nélkül haltak el, mikor is javaikra a kir. kamara tette rá kezét. A XVIII. század végén János és József fia nevében is a magvaszakadt K. család utódának jelentvén ki magát, Rimaszombatról pert indított a K. birtokok visszaszerzése végett, a javakat öröklő Péli Nagy család ellen, de eredménytelenül. Ez az ág Gömör vármegyében Úzapanyiton bírt földesúri joggal. Jenő jelenleg Komáromban kir. törvényszéki hivatalnok.
Katz.
A család ősi fészke Ekecs és Csicsó, hol már a XVI. század végén lakott. A XVI. század második felében nyert czímeres neves levelet, melyet 1710-ben Komárom vármegyében kihirdettek. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Gáspár, Ferencz és Péter vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába, 1848 előtt még Keszeg falván és Vízvárott is birtokosok voltak. Tagjai közül: II. Miklós Mária Terézia idejében testőrtiszt. Péter 1848-1849-ben nemzetőrtiszt, 1861-ben Komárom város alkapitánya. Lajos jelenleg Komárom városi tanácsos. Fia, Endre festőművész. Jenő városi közgyám. József honvédhadnagy. Péter a gödöllői koronauradalom tisztviselője.
Kálmán.
A család Veszprém vármegyéből származik, hol 1643-ban már birtokosok voltak. Az 1754-1755. évi összeírásban János, Benedek és Mihály vannak felvéve Veszprém vármegye nemeseinek sorában. A XVIII. században Tatára és Kocsra telepedtek le. Nemességük 1818-ban Komárom vármegyében is kihirdettetett. E család sarja K. Rudolf, azelőtt országgyűlési képviselő, 1906-tól kezdve Komárom vármegye és Komárom város főispánja.
Karcsay (Karcsai).
Ősi csallóközi család, melynek ősei pozsonyi várjobbágyok voltak. A XIII. század első felében (1240.) tűnik fel Karcsán, honnan Komárom vármegyébe telepedett le; itt 1700-ban Aranyoson és Alsógeresden birtokos volt. Idővel Vas vármegyébe is átszármazott, hol, Egyházasrádóczon volt birtokos. Antal 1784-ben fordul elő Vas vármegye nemesei közt. A XIX. század első felében Nagy-Lél pusztán bírt földesúri joggal. Tagjai közül Miklós jelenleg Komárom vármegye aljegyzője.
Kasza.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Péter fordúl elő Komárom vármegye nemeseinek névsorában.
Keszegh.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban, e családból János, István özvegye, valamint fiai, Illés és András szerepelnek Komárom vármegye nemesei közt.
Király.
E család 1749-ben Almáson birtokos. András 1775-ben Komáromban lakik. Az 1754-1755. évi nemesi összeírásban e családból József és István vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába.
Kiss-Marossi.
K.-M. János 1649 február 4-én nyert czímeres nemeslevelet, mely Komáromban 1651-ben hirdettetett ki. András, pócsmegyeri lakos 1657-ben Komárom vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei közé vétetett fel. János 1696-ban kapott nemesi bizonyítványt.
Kisfaludy (Kisfaludi).
KISFALUDY.
A család Csák nemzetségből származik. Ősi fészke a Vértes erdő, melyet az első letelepedés jogán bírt s a melynek tövében legrégibb birtokai elterültek. Ezek: Csákvár, mely 1282 táján pusztult el, továbbá Ecsér, Vértes-Udvarhely, Vérteskeresztur (Vértes-Szentkereszt), Bokod, Tabajd, sb. Okleveles alapon kimutatható első őse Ugrin comes 1146-ban a vértesszentkereszti monostor kegyura volt. Ennek utódai: Ugrin 1185-ben zágrábi, 1188-1204-ben győri püspök, 1204. esztergomi érsek. Testvére Miklós (1212-1239.) előbb komáromi, majd bihari és pozsonyi ispán (főispán), kinek fiai közül Lőrincz comes (1231-1278.) a sopronvármegyei Kázmérról (Kisfalud) írja nevét, melyet a család 1198-ban nyert királyi adományul. Fia II. János, kinek fiai II. Miklós deák (1358.), István (1358-1363.), Lőrincz 1358. és László (1358-1363.) terjesztették tovább a K. családot. Tamás és fiai András, György, Miklós, János és Benedek, továbbá György fia Miklós, valamint László fia István és ezeknek vérrokonai 1419. január 8-án nyertek czímeres levelet Zsigmond királytól. A fenti Lőrincz (1358.) unokája Benedek (1417-1488.) Sopron várm. alispánja. Ennek utóda Balázs (1608.) Vas vármegye alispánja és követe, a kitől a jelenleg virágzó nemzedék származik. Fiai közül Mihály és István (1642.) Vas vármegye alispánja, a család két főágát alapították. Mihály utódai közül Mihály († 1826.) Győr várm. főbírája. Fiai: Sándor, a költő (1772-1844.), János tábornok, Károly a költő, színműirodalmunk megalapítója († 1830.) és Mihály, (szül. 1778. † 1849.), kinek fiai közül Elek († 1892.) Győr vármegye szolgabírája, Dénes († 1878.) és Móricz († 1893.) 1848-1849. honvédezredes. Elek fiai közül: Árpád Béla (szül. 1847., † 1903.) egyetemi tanár, czimz. prépost. Mihály igazgató-tanító Környén. Dénes fia Sándor kir. körjegyző Tatán. Czímer: balra dült ezüst pajzsban, hármas fekete halmon álló, aranycsőrű fekete holló, kiterjesztett szárnyakkal, jobb karmában feje felé nyúló arany keresztet tartva. Sisakdísz: pajzsalak. Takarók mindkétfelől: feketearany.
Komáromy.
Több ily nevű családot találunk a vármegyében. K. István 1686-ban nyert nemességet, de családjának 1728-ban magvaszakadt. Egy másik hasonnevű család tagjai közül György 1749-ben Gyallán és Alsó-Konkolyon, István 1750-ben Banán birtokos.569Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Ferencz (2), János (3), István, Ádám özvegye és fia, János vannak felvéve a vármegye nemeseinek sorába. A XIX. század első felében Banán volt birtokos. Az 1754-1755. évi összeírásban előfordul egy K. aliter Mészáros család is.
Kondé (Pókateleki).
Pozsony vármegye legrégibb családainak egyike. Őse Zomor fia Miklós 1342-ben Pókatelekre nyert adományt, mely a XIX. század közepéig a család birtokában maradt. A XIX. század első felében Lábatlan helységben volt birtokos.
Kosár.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból András utódai Ferencz, Simon, János és Péter, továbbá Ferencz, István és Mihály szerepelnek Komárom vármegye nemesei közt.
Kossa.
E családról a XVII. század elejéről vannak adataink. 1701-ben Kamocsán, 1744-ben Mihály Szilason birtokos.
Kovács.
Ez a család 1540-ben Füzitőn és Almáson birtokos. Egy másik hasonnevű család 1545-ben nyert nemességet. Valószínűleg e család ivadékai Márton és István, a kik 1771-ben Érseklélen birtokosok.
Kürthy (Fajkürti és Koltai).
KÜRTHY.
Komárom és Bars vármegyék ősi nemzetsége. A család eddig kimutatható első őse András testvére: Chephan mester (de Faykywrth, a Kalosz nemből), a ki 1290-ben feleségétől, Erzsébettől, az Aba nembeli Bench comes leányától származott egyetlen gyermekét, Margitot (Fyss comes feleségét) Ármával (jelenleg is e néven nevezett terület Bars vármegyében Nagy-Salló, Vezekény és Fajkürth között), mint leánynegyeddel elégíti ki. Fiúágon Andrásból következik a további leszármazás egész Lukács leányáig Borbáláig (Nyéki Miklósné 1394-1409.), ki Faykywrth, Vezekény, Thüre, Cseke, Koltha és Kerekszálláshoz kapja a magvaszakadt György után (apja testvére) Kaloszt, Pomázt, Békásmegyert és Orost Pilis megyében, miután fia, Balázs érdemeiért 1394-ben fiusíttatott. Balázstól kezdve állandóan már Kywrth, mint családnév használtatik. András, (Balázs fia) 1422-ben nógrádi alispán. I. László, 1465. Bosnyákországban Mátyás király zászlóvivője, czímerlevelet nyer. Bálint 1529-ben Szapolyai kapitánya. Miklós 1527-ben hűtlenségbe esvén, birtokai elkoboztattak s azokat báró Szluha Ferencz kapja. Később azonban fia, Albert azokat a poroszok elleni harczokban szerzett érdemeiért Mária Teréziától visszakapta. Ignácz 1760-ban a testőrség felállítása alkalmával Komárom vármegye részéről kijelöltetett. Ádám a 10-dik huszárezred kapitánya, az 1788-iki (jun. 15.) chotymi ütközetben kitünteti magát és a hadi parancsban megdicsértetik. 1793-ban 100 huszárral ki volt rendelve, hogy Moira generális seregéhez csatlakozva, a convent ellen lázadó Vendée segítségére menjen (ez a küldetés azonban diplomácziai okokból elmaradt). I. Lajos (szül. 1785., † 1863.) Komárom megye alispánja 1828-ig. Ő volt az első alispán, a ki megkapván a törvénytelen adóbehajtási parancsot, a közgyűlésen kijelentette, hogy annak engedelmeskedni nem fog. József 1848-ban Bars megye alispánja, később a lévai kerület országgyülési képviselője. István (szül. 1820., † 1898.) 1848-iki Bocskay huszárezredes, mint dandárparancsnok Nagyváradon teszi le a fegyvert. Halálos ítélete kegyelemből tizennégy évi várfogságra enyhíttetett, miből hét évet kitöltött Josefstadtban. Később az apatini kerület országgyűlési képviselője. II. Lajos (cs. és kir. kamarás) 1890-ig Komárom megye főjegyzője. -1890-től liptói, 1894-től e mellett árvai főispán. - 1901-től Zólyom megye főispánja. Czímer: Kékben, zöld mezőn, fehér lovon vágtató vörösruhás vitéz, jobbjában törökfejes kardot, baljában a kantárt és kétnyelvű kis vörös zászlót tat. Sisakdísz: pajzsbeli vitéz, jobbjában törökfejes kardot, baljában zászlót tartva. Takarók: Kékarany-vörösezüst.
Kovácsy.
E család Tatán lakott a XVIII. században. József 1761-ben Tatán jegyző, Károly ügyvéd; 1777-ben Tatáról Pestre költözött.
Kruplanicz.
Már a XVII. században feltűnik. Radványban és Karván birtokos. A XIX. század első felében is Radványban volt birtokos.
Kubányi.
K. Péter 1693. márczius 13-án nyert czímeres nemeslevelet, mely ugyanez évi június 18-án hirdettetett ki Komárom vármegyében. Czímer: kékben, zöld alapon, egy lábon álló természetes színű gólya, csőrében kígyót, felemelt lábában bogarat tartva. Sisakdísz: ágaskodó zöld takaróval borított fehér lovon ülő vörösdolmányos, kék nadrágos, zöld öves, sárga csizmás, fehér kalpagos magyar vitéz, jobbjában kivont görbe kardot tartva. Sisakdísz: kékarany-vörösezüst.
Konkoly-Thege.
KONKOLY-THEGE.
A XIII. század közepén tűnik fel. Ősi fészke Konkoly puszta, mely a XIII. század óta a család birtokában van. Őse István (1242.). Fiai István Thege de Konkoly és Barnabás. István fia, Miklós, Abán birtokos. (1357.) Barnabás fia, András comes 1306-ban Konkolyt sógorának, Hindi Tamásnak adja el. István unokája, Balázs 1390-ben Konkolyt a Hindi családból per útján visszaszerzi. 1392-ben elzálogosítja Abát, 1414-ben Konkolyt bírja. Orbán 1438-ban Komárom vármegye alispánja. János 1471-ben kir. adományt nyer Konkoly és Merche helységekre. Albert 1485-ben kir. ember. A jelenleg élő nemzedék őse, Péter (1572-1611.), a kik valószínűleg egy személy azzal a Péterrel, a ki 1602-ben Erdélyben a hajduk kapitánya volt. György és Mihály 1677-ben a Biklyektől megveszik alsókonkolyi és mercsei birtokaikat. Pál 1692-ben Esztergom vármegye alispánja. 1697-ben a család már Ógyallán is birtokos volt. János és neje 1717-ben a Csajághy kuriába, Komáromban, továbbá Bökön, Örkényen, stb. levő birtokrészekbe iktattatnak. A jelenleg élő nemzedék Istvántól származik, kinek fiai, István és György a család két ágát alapították. István ágán: Elek († 1884.). Fia: Miklós (szül. 1842.) min. tanácsos, nagynevű csillagász, az orsz. meteorológiai és földmágnességi intézet igazgatója, a III. oszt. vaskorona-rend lovagja, stb. Pál (szül. 1815., †1884.) 1861-ben és 1865-ben oszággyűlési képviselő, 1872-ig Bars várm. alispánja. 1872-1884-ig az aranyosmaróti kir. törvényszék elnöke. Fia: Sándor (szül. 1852.), 1896-1901. országgyűlési képviselő. Szántón birtokos. Balázs ügyvéd, a komáromvidéki takarékpénztár ügyésze. György ágán: József (szül. 5701836., † 1903.), volt országgyűlési képviselő. Czímer: kékben, hármas zöld halomból kinövő fehér egyszarvú, előlábaival arany markolatú görbe kardot tartva. Sisakdísz: kinövő egyszarvú. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Lády.
E családból Ferencz neve fordul elő Komárom vármegye nemeseinek névsorában az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban.
Laky (Alistáli).
István 1635-ben Tagyos pusztára nyer kir. adományt. 1619-ben János egy udvartelek harmadát Lakon elzálogosítja. 1642-ben János örökösei közt, Lak, Vősthe és Hideghét helységekben levő jószágokra nézve csere jön létre. Bálint 1719-ben Nemes-Ócsa részeibe iktattatik. A XIX. század első felében Nagy-Tany és Nemes-Ócsa helységekben volt birtokos.
László.
E családból János 1622-ben Alsó-Gelléren birtokos. Ádám előfordul az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Komárom vármegye nemesei közt.
Lehner.
L. György, Mihály és János 1741. október 28-án nyernek czímeres nemeslevelet Mária Teréziától. Czímer: vörössel és kékkel haránt vágott pajzsban zöld alapon két egymással szemközt ágaskodó arany egyszarvú között felugró harmadik egyszarvú. Sisakdísz: kinövő, arany egyszarvú. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Lehoczky.
E családból az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Pál van felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába. A XIX. század első felében Nagy-Keszi helységben volt birtokos.
Lély.
Ősrégi család, melyből János mester 1356. előtt Komárom vármegye alispánja volt. Az 1754-1755. évi összeírásban is találunk egy L. Ferenczet Komárom vármegye nemesei közt.
Lévay (Kis-Szecsei).
1631-ben nyert nemességújító czímeres levelet. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban, e családból Péter és Sámuel vannak felvéve a vármegye nemeseinek névjegyzékébe. A XIX. század első felében Kolthán volt birtokos.
Lieszkovszky (Lieszkói).
Trencsén vármegyéből származik. Első ismert őse Miklós fia, Lőrincz 1381-ben szerepel. A család 1579. márczius 25-én nyert új adományt Lieszkóra. A XIX. század első felében Kamocas helységben volt birtokos. Czímer: kékben zöld alapon, fehér lovon ülő, vörösruhás, sarkantyus csizmás, fekete kalpagos magyar vitéz, jobbjában aranymarkolatú görbe kardot tartva. Sisakdísz: kinövő pajzsbeli vitéz, jobbjában buzogányt tart. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Lipovniczky (Lipovnoki).
A család a Lipovnuk nemzetségből származik, melynek ősi fészke Nyitra vármegye. 1247-ben Megyered, 1283-ban Berencs birtokosa. Mikus és Dénes 1291-ben Szimőn birtokosok. A család egyik ága a XIX. század első felében telepedett le Komárom vármegyében. Vilmos, a hétszemélyes táblánál váltóügyi előadó, 1848-ban Csehiben volt birtokos.
Losonczy.
Nyitra vármegyéből származik. Őse L. máskép Halassy István 1677-ben tűnik fel. Utódai János és József 1826-ban nemesi bizonyítványt nyernek Nyitra vármegyétől, mely bizonyítvány alapján János, királyi sótárnok 1827. október 13-án Komárom vármegye nemesei közé felvétetvén, utóbb táblabíróvá választatott. János, valamint fiai János, István és Alajos 1828. augusztus 15-én hirdettették ki nemességüket Pest, utóbb 1847-ben Árva, Liptó és Verőcze vármegyékben. János fiai közül István maradt Komárom vármegyében, a ki szintén a vármegye táblabírájává választatott. 1848-1849-ben mint nemzetőr kapitány, majd mint honvéd hadibiztos működött. Később ügyvédként több uradalom jogi képviselője volt. Három fia közül Ödön mint vármegyei szolgabíró kezdte pályáját, majd Komárom város főjegyzője, később kir. itélőtáblai és kuriai bíró lett, 1906-ban nyugalomba vonulásakor a Lipótrend lovagkeresztjét kapta. István megyebizottsági tag. Ernő 1893-ig a csallóközi járás főszolgabírája. Ödön fia, Elemér cs. és kir. tart. huszárhadnagy, Gönyőn birtokos. Czímer (színjelzés nélkül): hasított pajzs mindkét felében egy-egy egymással szembenéző koronás oroszlán. A jobb oldalon levő kivont kardot, a baloldalon levő buzogányt tart. Sisakdísz: buzogányt tartó, pajzsbeli koronás oroszlán növekvően.
Madarassy (Mezőmadarasi).
Borsod, Gömör, Szatmár, Pest és Komárom vármegyékben birtokos család, mely Erdélyből, Mezőmadarasról származik. Gömörben 1670. táján hirdették ki a nemességét. Szatmárban 1785-ben és Komáromban 1785-ben, valamint 1836-ban újból igazolták. Itt Koltán voltak birtokosok. Tagjai közül: Bertalan 1840-ben testőr, Mór 1848-ban és 1869-ben alispán, 1871-ben törvényszéki elnök († 1899.). Károly 1869-1874 között Pest vármegye főszámvevője († 1885.), Pál jelenleg megyei árvaszéki ülnök. Czímer: kékben, fészkében ülő, s fiait a saját vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: görbe kardot tartó, kétfarkú oroszlán, növekvően. Takarók: vörösezüst-kékarany.
Magyary-Kossa.
Régi csallóközi nemes család, melynek első eredeti okmánya 1381-ben a pozsonyi káptalan előtt kelt. A család hol Kossa, hol Magyari néven fordúl elő. K. Albert 1599. április 1-én nyert újított czímereslevelet Rudolf királytól. Nemességét a család 1699. márczius 10-én hirdettette ki Komárom vármegyében. János 1739-ben Füssön birtokos. A XIX. század első felében Nemes-Ócsán bírt földesúri joggal.
Mányoky.
Mihály 1673-ban Érseklélen birtokos. Ádám, a híres arczképfestő (született 1673., † 1741.), II. Rákóczi Ferencz udvari festője (1707-1711.), ebből a családból származott.
Márkus.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból János, Mihály és István vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába.
Mátéffy (Nemes-Csetei).
E család Csanád, Bars és Komárom vármegyékben volt elterjedve. A család leszármazása okleveles adatokkal Jánosig vezethető vissza, ki 1570. körül élt. Mihály és neje, továbbá Meszlényi János 1702-ben Csetére és a hozzátartozó pusztákra kaptak kir. adományt. Azonkívül Koltán, Fajkürtön és Köröskényen is birtokosok voltak. Tagjai közül Mihály 1647-ben Komárom vármegye esküdtje, Bálint († 1651.) királyi ember, II. Mihály (sz. 1637.) szintén megyei esküdt, III. Mihály 1745-ben és 1749-ben 571gyalogsági kapitány, András 1765-ben barsmegyei táblai jegyző, később főszolgabíró, Sándor 1832-1840. megyei eskütt, János 1837-ben ügyvéd, 1842-1846. tatai majd neszmélyi főszolgabíró, Ferencz (sz. 1856.) jogtudor, szentesi polgármester, Kálmán (sz. 1858.) csongrádmegyei főjegyző, Pál (sz. 1862.) orvos, Sándor (sz. 1865.) jelenleg kir. főmérnök Komáromban. Czímer (színjelzés nélkül): zöld alapon ágaskodó kétfarkú oroszlán, jobbjában görbe kardot markol. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, kardot tart.
Meszéna (Hívvári).
MESZÉNA.
Olasz eredetű család, mely hagyomány szerint már Róbert Károly alatt jött be. Ferencz, nyitrai várkapitány 1656-ban nyert czímeres nemeslevelet. I. Ferencz pedig M. János századost 1818-ban, mint a Mária Terézia rend vitézét, bárói rangra emeli. A család Nyitra megyéből Esztergom és Hajdu vármegyékbe származott és csak a múlt század végén került Komárom vármegyébe is. Tagjai közül még Sándor († 1816.) Debreczen város polgármestere, János 1848-ban Esztergomi vármegye első alispánja, Ferencz 1848-ban főügyész és 1867-től ismét megyei tiszti főügyész, Lajos jelenleg érseki uradalmi intéző. Czímer (bárói): ezüsttel és vörössel hasított pajzs zöld pajzstalppal, abban természetes színű talajon egy négyormós torony zárt kapuval, a pajzsban a hasítási vonalon hegyével lefelé fordított, zöldkoszorún keresztül dugott, kivont egyenes kard. Sisakdísz: három ezüstvörös ezüst strucztoll. Takaró: mindkétfelől ezüstvörös. Pajzstartók: két pánczélos alak, fejükön vöröstollas hegyes sisak, derekukon kard, külső kezüket csípőjükre teszik.
Matkovics.
A XVII. században tűnik fel. Horvátországból származik, idővel elterjedt Győr, Moson és Komárom vármegyékben. Tagjai közül: Mihály 1649-ben győri apátkanonok, Pál 1786-1808. a kőszegi kerületi tábla ülnöke. István (1825.) kir. táblai ülnök.
Mészáros.
A család 1715-ben Szent-Mihály pusztát bírta, a XVIII. században Kis-Igmándon is birtokos volt, 1780-1790-ben Komáromban az udvartelkes nemesek közt foglal helyet.
Micsky.
Bars vármegyéből Kis-Mányáról származik. Idővel elterjedt Pest, Moson és Komárom vármegyékben, hol 1772-ben és 1821-ben hirdettette ki nemességét. Csepen volt birtokos. Czímer: kékben, aranyleveles koronás zöld halmon, görbe kardot tartó pánczélos kar. Sisakdísz: pajzsbeli kar. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Mihályi.
A Csák nemzetségből származik. Őse János (1232-1283.), utódai részint Mihályi Csáki, részint Mihályi, részint Mihályi Csák családnevet használták. Domokos és rokonai, 1409-ben a Vértes mellékén, többek közt Bokodon birtokosok.
Milkovics (Méhkerti).
János, a ki állítólag Dalmácziából származik, s Miksa főherczeg alatt Lengyelországban vitézkedett, 1606-ban nyert czímeres nemeslevelet János és György nevű gyermekeivel egyetemben. Jakab az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Győr vármegye nemeseinek sorába vétetett fel. 1804-ben Ekelen és Ácson, 1848. előtt Banán volt birtokos.
Mohácsy,
másként Mohácsi Fazekas. Ez utóbbi nevét a család a XVIII. század második felében elhagyta. E család 1682-ben hirdettette ki nemességét Komárom vármegyében, melyet Korosi János, fia Ferencz, továbbá Mohácsi Ferencz és István, valamint Korosi Róza (alkalmasint az utóbbinak neje) nyertek. A család Szend községben volt birtokos. Tagjai közül János jogtudor és Komáromban ügyvéd.
Muray.
A XVII. század elején tűnik fel. 1731-ben Megyercsen és Komáromban, 1745-ben László Örsön és Czudor Illésen, 1752-ben Ferencz Őrsön, Kis-Tanyon, Czudor-Illésen, Eklen birtokos. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Ferencz özvegye, szül. Maraskó Judith fordúl elő Komárom vármegye nemesei közt. A család 1781-ben Eklen birtokos. Czímer: kékben, természetes hullámokból kiemelkedő, egy szikla felé fordult természetes színű szarvas hatágú aranycsillagtól kisérve. Sisakdísz: pajzsbeli szarvas. Takarók: (színük ismeretlen.)
Molnár.
Ily nevű család 1666-ban Gelléren és Bogyán, 1715-ben Lakon, Gelléren, Kis-Igmándon és Szentmihályon birtokos. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban 13 tagja van felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába.
Nádasdy (Nádasdi és Fogarasföldi, gróf).
A Nádasd nemzetségből származik. Ősi birtokai Vas vármegyében a Hegyháton terültek el. Első ismert őse Pethend fia, László 1246-ban Nádasdot szerzi meg a nemzetség másik tagjától, István fia, Miklóstól. Utóda Deák Tamás (1385-1394.) a Nádasdy család őse. A család a Hunyadiak korában emelkedik. I. Ferencz Mátyás király pánczélos lovas ezredének kapitánya (1492.). Fia Tamás (szül. 1498., † 1562.) budai kapitány, majd horvát bán és nádor, 1530-ban Fogaras várát nyeri I. Ferdinánd királytól adományba. Fia II. Ferencz († 1604.) Vas vármegye főispánja, kir. főlovászmester. Fia, Pál Vas vármegye főispánja 1625-ben grófi rangra emeltetett. Fia III. Ferencz (szül. 1625., † 1671. április 30.) országbíró, mint a Wesselényi-féle összeesküvés részese vértanuhalált szenvedett. Fia, IV. Ferencz 1714-ben lovassági tábornokká neveztetett ki. Fiai közül Boldizsár (1748-1750.) Komárom vármegye főispánja. Ferencz (szül. 1708., † 1783.) Mária Terézia korának egyik leghíresebb hadvezére. Elsőszülött fia, Lipót Flórián 1751-ben kapta a komáromvármegyei örökös főispánságot. Fia Mihály (1761-1822.) Komárom vármegye főispánja. Fia, II. Lipót (szül. 1772., † 1836.) és ennek fia, III. Lipót (szül. 1802., † 1873.) Komárom vármegye főispánja. Az utóbbinak fia, Ferencz (szül. 1842.) val. belső titk. tanácsos, Duna-Eörsön birtokos. Czímer: kékben, természetes náddal benőtt vízből kiemelkedő, repülésre kész, természetes színű kacsa. Sisakdísz: pajzsbeli kacsa. Takarók: mindkétfelől: kékezüst. Jelmondat: Si Deus Pro Nobis Quis Contra Nos.
Nagy (Alsócsicsói).
Komáromvármegyei család, mely 1650-ben kapott czímeres nemeslevelet. A N. András és fiai, András, István, György, Sándor és Gábor, valamint néhai testvérének, Jánosnak fia, András részére 1650-ben nyert nemesség 1716. szeptember 15-én megerősíttetett. A nemességet Komáromban hirdették ki és 1872-ben ismét igazolták. Péter Alsó-Csicsón két nemestelekre királyi adományt nyer. A család ezenkívül Alsó-Gelléren és Nemes-Ócsán volt birtokos, az utóbbi helyen jelenleg is birtokos. Tagjai 572közül Antal nemesócsai birtokos és megyebizottsági tag és fia Nándor. Czímer: Vörösben ágaskodó arany oroszlán, jobb előlábával görbe kardot markol. Sisakdísz: a paizsalak növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Nagy (Alsó-Szopori).
Sopron vármegye egyik legrégibb családja, 1277-ben tűnik fel. Jakab fiai, Miklós, András és József, továbbá Farkas fiai, János, István és Mihály 1313-ban említtetnek a győri káptalan egyik kiadványában. A család az 1529-ben szereplő N. Pétertől származik. János 1756-ban nyert Sopron vármegyétől nemesi bizonyítványt, melyet Pest vármegyében hirdettetett ki. A XVIII. század végén Komáromba telepedett. Tagjai közül: Antal († 1868.) komáromi ügyvéd. Elek († 1860.) a herczeg Pálffy-féle uradalmak főügyésze, Károly († 1870.) a báró Riedl család jószágigazgatója, Vilmos jelenleg komáromi kir. közjegyző. Ákos, jelenleg gazdasági főtiszt. Czímer: kékben, zöld halmon, csőrében vörösköves aranygyűrűt tartó bibicz. Sisakdísz: görbe kardot tartó könyöklő pánczélos kar, felette három (2:1) ötágú aranycsillag. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Nagy (Ráczkevi).
NAGY (Ráckevi).
Régi pestmegyei nemes család, melynek egyik tagja Budának a törököktől történt visszafoglalása évében (1886.) nemességmegerősítést és Ráczkevén egyes birtokrészekre kir. adományt nyer. A család 1820. táján telepedett le Komárom vármegyében, hol Kömlődön volt birtokos. Tagjai közül Sándor († 1887.) komáromi ügyvéd, Mihály jelenleg szemerei birtokos és megyebizottsági tag. Czímer: kékben hármas zöldhalmon ágaskodó aranygriff, karmai közt hegyével lefelé álló nyílvesszőt tartva. Sisakdísz: pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Nagy (Felső-Eőri).
NAGY (Felsőeőri).
Vas megyéből származik. Egyike ama felsőeőri nemes családoknak, melyeknek szabadalmait II. Mátyás király 1611-ben megerősítette. Idővel átszármazott Komárom vármegyébe, hol 1848. előtt Nemes-Ócsán bírt földesúri joggal, jelenleg is ott birtokos. Czímer: vörössel és kékkel vágott pajzsban felül arany oroszlán, alul mindkét oldalán egy-egy hatágú aranycsillagtól kisért aranyszárú és aranylevelű vörösrózsa. Sisakdísz: görbe kardot tartó arany oroszlán. Takarók: vörösezüst-kékarany.
Nedeczky (Nedeczei).
Régi birtokos család, melynek őse N. Domokos, kinek unokái László, Péter és János 1384-ben Mária királynénak tett hű szolgálataik jutalmául Nedecze-falvát nyerik örök adománykép, melyet 1412-ben Zsigmond király is megerősített. A családot János terjesztette tovább. 1458-ban, 1475-ben és 1526-ban új adományt nyer Nedeczére továbbá 1702-ben Virth, Radvány, Lábatlan s több más komárom vármegyei birtokokra. Tagjai közül: Sándor, 1691-1692-ben hadbíró Komáromban, Virten, Lábatlanon, Radványon, 1695-ben Sándor és Mihály Szőlősön, vagy Závodon birtokosok. Sándor 1713-ban Esztergom és Komárom vármegyék alispánja. 1714-ben országgyűlési követ. Mihály 1719-ben Komárom vármegye főjegyzője, később alispán. Ferencz 1727-ben szolgabíró, 1738-ban helyettes alispán; Radványon, Piszkén, Keszeghfalván és Nemes-Ócsán birtokos. András 1757-ben Komárom vármegye főjegyzője, 1762-ben másodalispán: József 1771-1781. Komárom vármegye alispánja. Benedek 1809-ben a felkelt nemesi sereg hadnagya,1810-ben eskütt Komárom vármegyében. Gáspár 1819-1823. és Kálmán 1844-1848. Komárom vármegye főjegyzője. Gáspár (született 1822., † 1893.) dömösi plébános, történetíró. Czímer: kékben nyakán nyíllal átlőtt természetes színű medve. Sisakdísz: pajzsalak növekvően. Takarók: Kékarany-vörösezüst.
Ordódy (Ordódi és Alsólieszkói).
O. György 1340-ben a mai Bács-Bodrog vármegyében tűnik fel. Gergely 1504-ben Bács-Bodrog vármegye alispánja. 1502-ben Bagota helység egy részéhez formáltak jogot és azt vissza akarták foglalni, de a Posár-család által, mint a mely család Désházy István, Bagota akkori birtokosának leányági leszármazója volt, megakadályozták. 1534-ben György és János, Désházy István magvaszakadtával, az egész Bagota helységet nyerték királyi adományul. Tagjai közül Péter 1737-ben Komárom vármegye szolgabirája. Péter 1757-ben helyettes alispán, 1762-ben udvari tanácsos és I. alispán. Mihály 1773-ban főjegyző, 1781-90-ben alispán. János 1810-ben főjegyző. 1811-ben országgyűlési követ, a magyar nyelvnek buzgó harczosa. Czímer:kékben arany koronás, zöld dombon, kiterjesztett szárnyú aranykoronás, jobbranéző fekete sas, nyakán nyíllal átlőve. Sisakdísz: pajzsbeli sas. Takarók: mindkétfelől vörösezüst.
Pálffy (Tolna-Szent-György-Bereghi).
PÁLFFY.
P. Mihály, ki Győrben katonáskodott, nejével, Martonfalvay Liska (Katalin, továbbá János, István fiaival, Katalin, Éva leányaival I. Lipót királytól 1688. junius 10-én fenti előnévvel, czímeres nemeslevelet nyert, melyet Győrött 1690-ben hirdetett ki. Fia, P. János, Szomori és Szomodori Pázmándy Gergely és neje, Mózes Katalin leányát, Ilonát feleségül vevén, Kömlődön telepszik le, hozományul kapván a kömlődi és parnak-pusztai birtok egy részét, miről 1723. julius 24-én végrendelkezik. Az 1754-1755-iki nemesi összeírásban Komárom-megyében János, István és Mihály, a nemesség szerzőinek unokái szerepelnek. A család 1773. január 27-én, Győr, 1773. május 24-én Komárom-vármegyétől nyer nemesi bizonyítványt. Tagjai közül József 1848-49-ben főszolgabíró, a szabadságharcz leverése után bebörtönöztetik, öcscse, Ferencz, mint a 6-ik számú Würtemberg huszárezred altisztje, Lenkeivel hazajön s a komáromi második csatában, Ács közelében, julius 2-án elesett. János 1848-ban, mint főhadnagy s Perczel tábornok parancsőrtisztje, a szabadságharczot végigküzdötte. Jelenleg élő tagja a családnak: Adolf és Lajos kömlödi földbirtokosok, József galgóczi kir. járásbiró, Imre honvédhuszár százados Budapesten, Zsigmond vasúti tiszt Budapesten, továbbá Jenő és Aladár, József fiai Galgóczon. Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó kétfarkú arany oroszlán, jobbjában kivont egyenes kardot, baljában levágott vérző török főt tart. Sisakdísz: egyenes kardot tartó könyöklő piros mezű kar, a kardon átütött turbános török fővel. Takarók: kék, arany, vörös, ezüst.
Pamhakel.
P. Bernát 1712-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Károly királytól. Mihály 1713-1719. Komárom vármegye főjegyzője; 1744-ben Gyermelen, 1745-ben Tagyoson vagy Mesterin birtokos. Czímer: vörössel és kékkel hasított pajzsban, elől két fehér haránt gerenda, 577egy-egy zöldleveles ágon ülő harkálylyal diszítve, a gerendák felett és alatt egy-egy ötágú fehér rózsa; hátul görbe kardot tartó kétfarkú aranyoroszlán. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Palkovich (Kertesi).
A család Sopron vármegyéből származik és idővel Esztergom és Komárom vármegyékben is letelepedett. János és Mihály 1662-ben kaptak czímeres nemeslevelet, melyet 1663-ban Sopronban hirdettek ki. A család a sopronmegyei Kertesen volt birtokos és egyik ága a mult század negyvenes éveiben telepedett le Komárom vármegyében, hol nemességét igazolta. Tagjai közül Károly 1861-ben Sopron vármegye alispánja, Imre († 1897.) komáromi telekkönyvezető, II. Imre jelenleg tarjáni községi jegyző. Czímer: kékkel és aranynyal négyelt pajzs. 1 és 4-ben: befelé fordult arany oroszlán, jobbjában görbe kardot markol. 2 és 3-ban befelé néző, kiterjesztett szárnyú fekete sas. Sisakdísz: a pajzsbeli oroszlán növekvően. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Pathó (Patófalvi).
Erdélyből, Patófalváról származik. P. Ferencz 1665-ben Abafi Mihály fejedelemtől kapott czímeres nemeslevelet, melyet Marosvásárhelyen hirdettek ki. Később a család Szatmár, Esztergom és Komárom vármegyékben terjedt el, a hol nemességüket Esztergomban 1839-ben is igazolták. Komáromba csak a mult század végén telepedtek meg. 1848 előtt a család az esztergommegyei Magyar-Szölgyénben volt birtokos. Tagjai közül Pál a XVIII. sz. végén muzslai főszolgabíró, - fia II. Pál 1820 körül szintén főszolgabíró, Flóris († 1891.) ugyancsak muzslai főszolgabíró, Géza († 1890.) volt honvédszázados, József († 1889.) honvédhadnagy, Gyula, jelenleg komáromvárosi gépész, II. Flóris, jelenleg komáromi h. ig. tanító. Czímer: kékben, hármas zöld halmon ágaskodó, szarvai között aranykeresztet viselő, szűgyén nyíllal átlőtt, természetes színű szarvas. Sisakdísz: pánczélos kar, kardot tart. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Pázmándy (Szomori és Somodori).
Ősi komáromvármegyei család, mely a XVII. század elejétől fogva birtokos a vármegyében. György 1513-ban a Krakkóban tanuló magyar ifjúság sorában említtetik. Gábor 1603-ban egy történeti munkát adott ki. A család 1638 június 28-án nyert czímeres levelet, mely Komárom vármegyében hirdettetett ki. Tagjai közül Ferencz 1614-ben Radvány és Ócsa helységekben 4 udvartelek birtokosa volt. 1638-ban zálogba veszi Kömlőd pusztát, hol 1672-ben György birtokrészeket szerez. János 1659-ben Kocson, 1671-ben Parnakon birtokos. 1673-ban Apáthiban, 1717-ben Csep helytörzstisztjét említik. 1744-ben a család báró Sándor Mihálylyal egyezkedik Szomor birtoka ügyében, ekkor már Somodort is birják. Sámuel, Fejér vármegye táblabírája 1786-1794. a magyarok eredetéről egy latin munkát adott ki. Pál 1810-1817. Komárom vármegye alispánja. A család fejérvármegyei ága 1826-ban Károlylyal kihalván, birtokait (Baracska) a Dénes-ág örökölte. Dénes (szül. 1781. Kömlődön, † 1854. Baracskán) 1806-1811. al-, majd főszolgabíró, 1825-27. országgyűlési követ, 1828-ban Komárom vármegye I. alispánja, az 1830, 1832-36. és 1839-40. országgyűléseken követe. 1848-ban Fehér vármegye főispánja. Fia: Dénes (szül. 1816. Kömlődön, † 1856. Baracskán), 1843-ban Komárom vármegye országgyűlési követe, 1847-ben a magyar országgyűlés kiküldöttje a frankfurti alkotmányozó gyűlésre. 1848-ban az első népképviseleti országgyűlés elnöke. Fia, Dénes (szül. 1848. Kömlődön) 1878-1896-ig országgyűlési képviselő. Czímer: kékben, zöld alapon, ágaskodó fekete medve. Sisakdísz: három zöldszárú és levelű fehér liliom. Takarók: vörösezüst-kékarany.
Pázmány (Szilasi és Laki).
Csallóközi ősnemes család, a melynek feljegyzéseiben található káptalani adatok szerint, Szilas község már 1431-ben ősi birtoka. A család 1518-ban Laak, alias Zakalos községben lévő birtokra királyi adományt nyer. Ebben az oklevélben, Zewlews(Szőlős) név alatt említtetik. A budai káptalan iktató levele azonban ugyancsak 1518-ból a családot tényleges, százados lakóhelye után Pazman de Zylas névvel jelöli. 1639-ben Pest vármegye meghirdeti György czímerlevelét; ez azonban még nem került elő. Ugyancsak a XVII. században a család hosszú pert folytat gróf Pázmány Miklós halála után ennek bihari birtokaiért. 1730-ban nádori, 1744-ben érseki, 1831-ben főapáti adományt nyer. Pozsony vármegye 1689-ben s 1905-ben, Komárom vármegye 1758-ban, s így 1824-ben s 1905-ben, Heves és Külső-Szolnok vármegyék pedig, minthogy az egyik ág Mező-Túrra származott, 1826-ban adnak nemesi bizonyságlevelet. Szilason, Lakon és Aranyoson a mai napig szakadatlanul birtokos. Egyéb birtokai voltak és vannak Ekel, Ekecs, Bogya, Alsó-Gellér, Füss, Nemesócsa, Ontopa, Új-Telek, Réti, Szőlős, Nemesszeg, Puszta-Födémes, Körtvélyes, Réthe, Bezi, Sövényháza, Lidér-Tejed, Ollétejed, Osztár, Szolgagyőr, Radvány, Saáp, Alistál, Nagymegyer, Apáczaszakállas, Kurtakeszi, Mád, Bústelek, Karcsa, Nagybajcs, stb. helységekben. A szakadatlan leszármazás az 1518. évben adományt nyert Simontól, a ki már 1480-ban szilasi földesúr, lehozható. A család több tagja viselt megyei s egyéb hivatalt. Bogyai János diák, Komárom megye nótáriusa (1518), P. Ferencz győri kanonok (1521.), János győri főbíró (1611.), Ferencz győri ülnök (1614.). A kihalt vajdaságból Bellai P. János, a ki Ócsainak hivatja magát, Komárom vármegye jegyzője (1549-1565), Ferencz győri fővajda, a sajkások főkapitánya, korának országszerte hírneves, törökverő hőse volt (1626-1636.). Szilasi P. Péter az érsekleéli nemesiszék alispánja, illetőleg alnádora (1585., 1626., 1636.); Szilasi és Laki P. János érsekleéli alispán, komárommegyei szolgabíró (1820.), Zsigmond (1806-1865.) komárommegyei első alispán, Tádé, az előbbi testvére komárommegyei szolgabíró, Kálmán (1833-1894.) győri kir. törvényszéki bíró kir. ítélőtáblai bíró czímmel és jelleggel, Kornél komáromi ügyvéd, Zsigmond (1800-1881.) komárommegyei főszolgabíró, Elek († 1901.) kir. törvényszéki bíró, Dániel jelenleg Csongrád vármegye levéltárosa, Jenő (sz. 1868.) jog- és államdoktor, fiumei statisztikai főtiszt, testvére Lajos Trencsén vármegye főlevéltárosa. Zoltán (sz. 1869.) jog- és bölcsészetdoktor, pozsonyi kir. akadémiai ny. r. jogtanár, budapesti egyetemi magántanár, a német lovagrend Mária keresztese. A család 1549-ben már czímeres pecséttel él. Czímeralakja azonban már kivehetetlen. A későbbi czímerek egymástól elütők. Több nemzedék óta használatos jelenlegi 578czímere: kékben, zöld halmon álló repülésre kész fehér hattyú egyik lábával kardot tart. Sisakdísz: vörösfehér-kék strucztoll. Takarók: kékezüst-vörösarany.
Petrics.
A XIX. század első felében Kamocsán, Szemerén és Jászfalun voltak birtokosok.
Pethes (Kecskeméti).
A család a XVII. század elején (1625.) tűnik fel. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban belőle Márton, Ferencz, András és István vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek sorába.
Platthy (Túróczvidéki és Nagypalugyai).
A család multját a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Komárom vármegyében a XVIII. században találkozunk e családdal. 1715-ben Baromlakon birtokos.
Pogrányi (Derfeli).
POGRÁNYI.
Nyitra vármegyéből származik. Egyik ága a Nemeskürthi előnevet használta; de ez is Nyitrából került ide, a hol 1622-ben már szerepel, míg a Derfeli-ág csak 1847-ben telepedett meg itt. Benedek és fiai, János, György és István 1608-ban bárói rangot nyertek; ez az ág azonban már kihalt. A nemesi ág György részére 1634-ben nemesség megerősítő czímereslevelet nyert. A nemességet kihirdették Nyitra vármegyében 1660-ban és később 1823-ban és 1842-ben igazolták. A Nemeskürthi ág Ács és Ekel községekben volt birtokos; a család tagjai Ácson már 1635-ben előfordulnak. Tagjai közül András és György Thököly Imre vitézei. A Nemeskürthi ágból Mihály 1540 körül nyitrai alispán, fia, Benedek a török világban vitézkedett, 1594-ben egy lovasezred parancsnoka volt és 1605-ben részt vett a Bocskayval kötött bécsi béke alkalmával folytatott alkudozásokon. József, volt komárommegyei főszolgabíró, majd árvaszéki elnök, később orsz. képviselő, jelenleg megyei tiszti főügyész. Czímer: hasított pajzs. Elől, vörösben, zöld alapon ágaskodó aranyoroszlán, karmai között egy kék és egy zöldessárga szőlőfürtöt tart. Hátul, kékben 3 vörös rózsa (2:1). Sisakdísz: pajzsbeli oroszlán a szőlőfürtökkel, növekvően. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Pogrányi (Nemes-Pogrányi).
A XVI. században tűnik fel. Első ismert őse Zsigmond (1556.) Nyitra vármegyében birtokos. Benedek (1593-1694.) korponai és (1598-1602.) nyitrai kapitány. A család 1635-ben Ácson birtokos. János előfordul az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Nyitra vármegye nemeseinek sorában. Czímer: (színjelzés nélkül): szarvaival lefelé fordított holdsarlón álló oroszlán, jobb előlábával vízszint fektetett görbe kard markolatát tartva, a ballal pedig annak pengéjét.
Posztóczky.
POSZTÓCZKY.
Eredetileg Posztovszky. 1769-ben, a Baarban kötött confoederatió után Eperjesre telepedett lengyel származású család. Később Pest, Nógrád és Fehér vármegyékben is elterjedt. Komárom vármegyébe Fehér megyéből jött, a mult század második felében. Nógrádban Jobbágyin volt birtokos, Pest megyében pedig Baracson, és bérlő Máriaházán. Tagjai közül Károly előbb kir. táblai tanácsjegyző, most gazdálkodó. Ágoston († 1881.) 1848-1849-ben honvéd, Károly (ifj.) jogtudor. Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó szárnyas griff, karmai között három nyílvesszőt markol. Sisakdísz: a pajzsbeli griff, növekvően. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Poda.
A XVII. század elején (1622.) tűnik fel. 1731-ben Szilason birtokos. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Ferencz és István fordulnak elő Komárom vármegye nemeseinek névsorában.
Pulay (Nemespulai).
Pollyay János 1711-ben nyert czímeres nemeslevelet, melyet Pozsony, Sopron, majd Komárom vármegyékben hirdettek ki. Egyik ága a XIX. század elején telepedett le Komárom vármegyébe, hol Bana és Bőny községekben volt birtokos. A nemességszerző, mint gróf Pálffy János titkára, részt vett a szatmári békepontok megszövegezésében és erről emlékiratot is adott közre. Egy másik János 1730-ban a nagyszombati tábla ülnöke. Ferencz 1774-ben a tiszai kerületi tábla ülnöke. Kornél († 1894.) volt országgyűlési képviselő. Géza († 1906.) törvényszéki elnök kuriai bírói ranggal, a Ferencz József rend tiszti keresztese. Aladár jelenleg komáromi ügyvéd. A XIX. század első felében Bana helységben bírt földesúri joggal. Czímer: zöld alapon álló, görbe kardot tartó oroszlánnal díszített kék czölöppel hasított vörös pajzsban, elől a jobboldali szélből kiemelkedő, kormánypálczát tartó, könyöklő pánczélos kar. Hátul a baloldali szélből kiemelkedő, markában ezüstkoszorút tartó kék mezű kar. Sisakdísz: két vörös, az egyik patriarcha-kereszttel, a másik ezüst félholddal díszített lobogó közt görbe kardot tartó kinövő aranyoroszlán. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Pyber (Gyérkényi).
Ősi, már a Hunyadiak korában előkelő szerepet vitt család, melynek tagjai sorából Benedek 1481-ben Budavár gondviselője volt. Ezt a Benedeket 1480-ban Wincze Tamás örökbe fogadván, Szent-Györgyöt nyerte a hozzátartozó, s Zala, Veszprém, Fejér és Tolna vármegyékben elterülő birtokokkal. Tagjai közül: János (szül. 1562., † 1633.) hírneves egri püspök. István (1684.) Divény várában szolgált. Testvére, László esztergomi kanonok, czímzetes püspök. Zsigmond, a Csáky-féle huszárezredben kapitánya, a törökök elleni háború alkalmával 1737-ben Viddinnél esett el, ága fiával, Jánossal 1791-ben kihalt. A jelenleg virágzó nemzedék a fenti Istvántól (1684.) származik, kinek neje báró Nadányi Katalin volt († 1724.); fia, István 1724-ben Bars vármegyében volt birtokos. Fiai Gáspár és Ferencz. Testvére, József Nógrád vármegye alispánja volt. Ferencz fia Benedek († 1823.), ennek fia Ignácz († 1883.). A XIX. század első felében Radványban bírt földesúri joggal; fiai közül Pál Virt pusztán birtokos. Czímer: vörössel, kékkel és ezüsttel vágott pajzsban, felül, aranyleveles koronába helyezett két arany jogar, közepén passziókeresztet tartó, kinövő hód. Alul: zöld hármashegy. Sisakdísz: nyílt, jobbról vörössel és ezüsttel, balról aranynyal és kékkel vágott szárny közt a pajzsbeli kereszt. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Rácz (Nagymegyeri).
1558-ban Lábatlanban birtokos. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Mihály, István, Gergely, Ferencz, Pál, György, János (2), Miklós, Péter özvegye, valamint fiai, János és Péter vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába. Pál és fia, Frigyes, Péter és fia, Salamon, Sámuel-Ágoston és fia, 579József, végül János, Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1815-ben Pest vármegye nemeseinek sorába felvétettek.
Reviczky (Revisnyei).
Árva vármegye legrégibb családainak egyike, mely eredetét Hontimertől veszi, a ki 1272-ben IV. László királytól Revisnye birtokára nyert adományt. Fiai Lodán, Bodor és Miklós terjesztették tovább a családot, mely idővel több ágra szakadt. Károly Imre 1770-ben bárói, Ádám, a m. kir. udvari kamara elnöke 1825-ben grófi rangra emeltetett, ága azonban kihalt. A család egyik ága 1832-ben telepedett le Komárom vármegyében, hol Kürt helységben volt birtokos. Tagjai közül István 1848-1849-ben honvédszázados, Sándor († 1880.) Kürt község főjegyzője és birtokos. Gábor jelenleg nyug. főpénztáros. Győző († 1904.) volt főszolgabíró. Károly (szül. 1853. jan. 1.) volt országgyűlési képviselő és főszolgabíró. János († 1902.) nyug. honvédelmi min. számtiszt. Béla Komárom város rendőrkapitánya. Czímer: kékben, zöld alapon, vöröstakarós fehér lovon ülő pánczélos, sarkantyús vitéz, három vörös strucztollal díszített sisakban, vaskeztyűs jobbjában görbe kardot, baljában a kantárt tartva. A pajzs felső jobbsarkában hatágú aranycsillag és a balsarokban ezüst félholdtól kisérve. Sisakdísz: három zöldszárú és levelű vörösrózsa, mindenik száron két-két levéllel. Takarók: mindkétfelől kékezüst.
Reinprecht (Rainprecht).
A XVII. század első felében (1628.) tűnik fel. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban József van felvéve a vármegye nemeseinek névsorába. 1780-1790. közt a komáromi udvartelkes nemesek közt foglal helyet. A XIX. század első felében Nagy-Keszi és Baromlak helységekben bírt földesúri joggal.
Rosos (Szentkirályszabadjai).
Veszprém vármegyéből eredő család, honnan idővel Zala és Komárom vármegyékbe is átszármazott. 1770-ben már Csúzon volt birtokos. Tagjai közül Pál 1790-1810. veszprémi püspök volt. A XIX. század első felében Baromlakon, Csúzon és Jászfalun bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, zöld alapon nyakán balfelől irányzott nyíllal átlőtt, felugró természetes színű szarvas. Sisakdísz: görbe kardot tartó könyöklő pánczélos kar, a kardpenge mindkét oldalán egy hatágú arany csillagtól kísérve. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Ruttkay (Alsó- és Felső-Ruttkai).
Túrócz vármegyéből származik. Családfáját a XIII. század közepéig viszi fel. IV. Béla királytól adományt nyert Alsó- és Felső-Ruttkára. 1609-ben Mátyás királytól czímer megerősítő levelet kapott. A XIX. század első felében Nagy-Lél pusztán bírt földesúri joggal. Béla P. Szentpálon birtokos. Czímer: kékkel és vörössel négyelt pajzs 1. és 4. mezejében felugró arany griff, a 2. és 3.-ban felugró fehér egyszarvú. Sisakdísz: csőrében olajágat tartó természetes színű sas. Takarók: vörösezüst-kékarany.
Sándor (Szlavniczai báró és gróf).
Trencsén vármegyéből származó család. 1456-ban új adományt nyert az e megyebeli Szlavniczára. Gáspár 1706-ban bárói rangra emeltetett, ága azonban kihalt. Menyhért a XVIII. század első felében bárói rangot nyert. Mihály 1743-ban Kömlődön, 1744-ben Gyermelen birtokos. Antal 1755. és 1774-ben pert kezdett Nagy-Igmánd birtoka miatt a Pázmándyak és más birtokos családok ellen. Mihály előfordúl a magyarországi főurak 1764. évi összeírásában, Komárom vármegye főurai között. Antal báró és gyermekei 1787. augusztus 27-én nyertek grófi rangot, mely Móriczban (szül. 1805., † 1878.) fiágban kihalt. Móricz Gyarmat pusztán, Szomor és Gyermely helységben volt birtokos. Leánya, Paulina (szül. 1836.) Metternich Richárd herczeg özvegye, családja grófi ágának utolsó sarja, a Both, Bia, Bajna, stb. helységekre kiterjedő uradalom birtokosa. A család nemesi ága Nyitra vármegyében virágzik.
Sáry (Vámosi).
A XVI. század végén tűnik fel a Dunántúl, Győr és Veszprém vármegyékben. Idővel átszármazott Komárom, majd innen Pest vármegyébe.
Sárkány (Ákosházi).
Egyike azoknak a családoknak, melyek már a mohácsi vész előtti korszakban birtokosok voltak a vármegyében. Legrégibb nyomaira a XVI. század elején akadunk. Ambrus 1516-ban Szenden volt birtokos. Valószínűleg ugyane család tagjai voltak Csuzon, Jászfalun és Szemerén birtokosok. A család 1587-ben nyert nemességújító czímereslevelet I. Rudolf királytól, melyet 1682-ben Lipót király megerősített. A XVIII. század folyamán Komárom városában telepedett le. A XIX. század első felében Gadócz pusztán bírt földesúri joggal. Tagjai közül: János Ferencz (szül. 1833.) ismert nevű sportíró, 1872-1895. a magyar lovaregylet titkára. Miklós (szül. 1802., † 1891.) bakonybéli apát, Lajos (szül. 1815., † 1881.) 1848-ban nemzetőrkapitány. Ferencz (szül: 1811., † 1876.) Komárom vármegye főszolgabírája, 1847-1848-ban Komárom sz. kir. város követe, később a város főkapitánya. Ferencz jelenleg Komárom város rendőrfőkapitánya. Czímer: vágott pajzs. Felül aranyban, zöld színű kiterjesztett szárnyú tüzetokádó, ugrásra kész sárkány, alól vörösben, vörös rózsával megrakott, alólról felfelé nyúló ezüsték, az ék mindkét oldalán egy-egy ezüstrózsával. Sisakdísz: természetes színű daru, felemelt jobb lábában szőrzetet, csőrében 3 búzakalászt tartva. Takarók: kék- arany-vörösezüst.
Sárközy (Nádasdi).
Csallóközi régi nemes család, melynek első ismert őse, a kitől a leszármazás lehozható, Nádasdi S., máskép Erchy Albert mester 1510. okt. 10-én nyert czímereslevelet II. Ulászló királytól, a kitől 1511-ben a pozsonymegyei Nádásdra, 1519-ben Zomborra (Zemplén vm.) és Boltra (Szabolcs vm.), 1522-ben pedig a barsvársmegyei Nagy-Törére nyert adományt. Fiai közül Kristóf terjesztette tovább a családot (1519-1571.), kinek fia János (1549-1598.), ennek fiai Gáspár 1609. és János, utóbbi 1623-ban Bábolnán birtokos. Gáspár utóda, János 1717-1722. Somogy vármegye alispánja, 1723-ban nádori adományt nyert Eötvösre, Kisasszondra és Fenékre, 1723-ban Magyaródra, 1724-ben Szt-Iván pusztára. Tőle származik a jelenleg virágzó nemzedék. Tagjai közül István (szül. 1759., † 1845.) Somogy vármegye alispánja. Fia, Albert (szül. 1790., † 1860.) Somogy vármegye alispánja (1836-1848.) majd 1848-ban főispán és kormánybiztos. Albert testvére, Kázmér (szül. 1799., † 1876.) Fehér vármegye alispánja (1836-1847.), a hétszemélyes tábla bírája, stb. Fia Aurél 1894-1905-ig Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város 580főispánja. Czímer: jobbra dült vágott pajzs alsó vörös mezejében arany liliom jobbról, balról egy-egy fehér rózsától kísérve, felső kék mezőben kiemelkedő természetes színű, vérző torkán arany nyíllal átlőtt farkas. Sisakdísz: pajzsbeli farkas. Takarók: vörösarany.
Sibrik (Szarvaskendi).
Vas vármegyéből származik. Első ismert őse, Péter (1471.) Szarvaskend birtokosa. László 1505-ben Vas vármegye követe. Osvát (1523.) kir. kamarai tanácsos. 1655-ben Dániel királyi adományt nyer Kurtakeszire, Aba és Path pusztákra, ezenkívül Madaron, Szőlősön, Keszegfalván és Véken volt birtokos.
Simonyi (Simonyi és Varsányi).
A család leszármazását a Bars és a Hont vármegyéket tárgyaló kötetben ismertettük. A XIX. század első felében Keszegfalván volt birtokos.
Somody.
E családból Ferencz 1731-ben Megyercsen, 1742-ben Némán birtokos.
Az 1754-1755. évi orsz. nemesi összeírásban e családból István, Miklós, Ferencz és János vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek sorába. A XIX. század első felében Kolos-Néma helységben bírt földesúri joggal.
Somogyi (Dergi).
A XVI. században Pozsony vármegyében tűnik fel. 1744-ben Füssön volt birtokos. E családból az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban Ferencz és Péter neveivel találkozunk Komárom vármegye nemeseinek névsorában.
Somogyi (Endrédi).
Ferencz 1526-ban komáromi és tatai várnagy. Gáspár 1593-ban Izsán birtokos. Ferencz 1750-ben Banán volt birtokos.
Stupeczky (Sztupiczky).
Trencsén vármegyéből származik, honnan 1754-ben nyert nemesi bizonyítványt.
Steiner (Péterházi).
STEINER.
S. Mihály, ógyallai nagybirtokos 1905-ben nyert czímeres nemeslevelet Péterházi előnévvel. Czímer: vágott pajzs. Felül aranyban, háromágú buzakalászszal megrakott jobb harántpólya. Alól vörösben, zöld alapon, fészkében ülő és fiait vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: kinövő arany oroszlán. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Süke.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Péter van felvéve Komárom vármegye nemeseinek sorába.
Szabadhegyi (Csallóközmegyeresi).
Sz. János és fia Nándor 1686-ban nyertek I. Lipót királytól czímeres nemeslevelet, mely Komárom és Veszprém vármegyékben hirdettetett ki. A család Ácson és Megyercsen kívül a veszprémvármegyei Nagy-Dém helységben volt, az utóbbi helyen jelenleg is birtokos. A jelenleg virágzó nemzedék Sz. Andrástól és ennek nejétől, Hunkár Johannától származik, kinek fiai, Móricz és Antal a család jelenleg virágzó két ágát alapították. Móricz († 1873.) fiai: Sándor († 1891.), 1848-1849-ben huszárkapitány, később a boszniai közalapítványi uradalmak igazgatója. László jelenleg budapesti ügyvéd, György, Komárom vármegye első alügyésze, később szolgabírája jelenleg Ácson birtokos. Sándor fiai, Zoltán (†), Ákos cs. és kir. kamarás, huszárkapitány és Imre. A fentemlített Antal fiai közül Géza Hont vármegyében birtokos és Biharillyén gazdálkodik. Kálmán Nagy-Démen birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon, vörös takarós fehér lovon vágtató, fehér attilás, vörösnadrágos, sárga csizmás, három fekete sastollal díszített vöröskucsmás magyar vitéz, jobbjában kivont karddal, melyen török fő van átütve. Sisakdísz: czölöpösen állított vörösmezü kardot tartó kar. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Szabó.
E család 1647-ben Ekecsen birtokos. György 1702-ben Neszmélyen és Radványon, Miklós 1731-ben Megyeresen, Péter 1742-ben Némán birtokos. 1780-1790-ben Komáromban udvartelkes nemesek.
Szakál (Kis-Jókai).
Pozsony vármegyéből származó család. Idővel átszármazott Komárom és Békés vármegyékbe is. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból István özvegye, Sóky Judit, továbbá fiai, János, Ferencz, Pál és Gergely, ezenkívül István id. és ifj. vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek sorába. Békés vármegyében 1831-ben hirdettette ki nemességét.
Szalacsy.
A család multját a Győr vármegyét tárgyaló kötetben közöljük. A XIX. század első felében Csúz helységben volt birtokos.
Szalay. I.
Tamás 1526-ban Bajcson birtokos.
Szalay. II.
Sz. Dániel és Pál 1658-ban nyertek czímeres nemeslevelet. Dániel fia, Péter danavecsei lakos. János és fia István 1754-ben Komárom vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétettek.
Szalay. III.
1691-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely 1708-ban hirdettetett ki Komárom vármegyében.
Szalay. IV.
Sz. István 1662-ben nyert czímeres nemes levelet, mely 1665-ben hirdettetett ki Komárom vármegyében.
Szarka.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból András (2), György, László, Mihály, János és István szerepelnek Komárom vármegye nemesei közt. A XIX. század első felében Nemes-Ócsán volt birtokos.
Szathmáry.
Sz. István 1792-ben nyert czímeres nemeslevelet I. Ferencz királytól. Czímer: négyelt pajzs 1. és 4. vörös mezejében, hármas zöld halom középsőjén, aranyleveles koronán könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar, a kardpenge felett ezüst félhold, alatta hatágú aranycsillag, 2. és 3. kék mezejében lángok között ezüst phönix madár ég, felette sugaras arany nap. Sisakdísz: nyílt fekete szárny közt pajzsbeli kar. Takarók: vörösezüst-kékarany.
Szegedy (Mező-Szegedi).
A Sz. családnak Pozsony vármegyében letelepedett ága a XVII. század első felében szerez Komárom vármegyében birtokokat. Gáspár 1622-ben említtetik első ízben Komárom vármegyében, 1633-ban nádori adományt nyer Nagy-Megyer helységben levő birtokrészekre, 1651-ben ugyanott két nemes telket vett zálogba Bartal Istvántól. Gáspár 1657-ben Nagy-Tany helységben birtokos. Ez az ág a XVIII. század közepén kihalt. A család dunántúli ága a XIX. század első felében a Rosos család után Csúz helységben bírt földesúri joggal, hol György, cs. és kir. kamarás, jelenleg is birtokos.
581Szemerey. (Répcze-Szemerei). I.
A család Sopron vármegyéből származik, hol a XV. században Répcze-Szemerén már birtokos volt. Oklevelei elveszvén, György 1659-ben nyert nemességmegerősítő czímereslevelet. Fia, Pál a ki 1692-ben osztozott testvéreivel, Kis-Igmándra költözött. Fiai közül Pál előfordúl Komárom vármegye nemesei közt az 1754-1755. évi összeírásban. Fia, Pál 1781-1797. kömlődi birtokos. Ennek fia, Pál (szül. 1797.) szintén Kömlődön volt birtokos. Fiai közül: Zsigmond (szül. 1825. † 1872.) Lajosmizsére költözött. János (szül. 1837.) Kömlődön él.
Szemerey II.
A család a Szemere nemzetségből származik. A XVII. században (1665.) Szemerén volt birtokos. Czímer (színjelzés nélkül): szarvaival felfelé álló holdsarló felett hatágú aranycsillag.
Szenthe (Szente).
Sz. Pál és János füssi lakosok 1700. augusztus 23-án nyertek nemesi bizonyságlevelet Komárom vármegyétől; ezt a bizonyságlevelet az utóbbi Győr vármegye közgyűlésén felmutatván, fia, Balázs 1728. május 21-én Győr vármegye nemesei sorába felvétetett. Balázs előfordul az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Győr vármegye nemeseinek sorában. Fia, Pál Nagykőrösre költözvén, 1796-ban Komárom vármegye bizonyítványával igazolta nemességét. E családból Bálint 1658-ban Bogya helységben udvartelekre nádori adományt nyert.
Szelle (Nemes-Ócsai).
SZELLE.
Őse Zelle Miklós, Világosvár ura (1490.), fiai Tamás, Antal és Kelemen Nádvárra (Pozsony várm.) nyertek adományt. Antal (1504.) fia, Benedek (1554.), kinek fiai közül (1607.) Bálint Pozsony vármegyében Nagy-Abonyban, Simon az ugyanazon vármegyében fekvő Doborgazon, Mihály, Nemesócsán telepedtek le. Mihály fiai, Mihály és Ambrus 1622-ig Komárom várm. alispánja. Ambrus fiai Gergely és András, a kik 1654-ben Nemesócsán levő nemesi telekre tartottak igényt. Gergely utóda, István, nemesócsai birtokos 1809. évi április 13-án a családjára vonatkozó bejegyzésekről hiteles kivonatot nyert a garamszentbenedeki konventtől. A fenti Gergely fivére András, kinek fia, Mihály Gömör vármegyében telepedett le. Fia, Mihály 1755-ben Zemplén vármegyében Magyar-Zsipen lelkész. A XIX. század első felében Nemesócsán bírt földesúri joggal. Czímer: vörös pajzs, három ezüst Anjou-liliommal megrakott kék pajzsfővel. A pajzsban zöld alapon búzakalászok közt ágaskodó fehér ló. Sisakdísz: két elefántormány közt kinövő fehér ló, nyakán nyíllal átlőve. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Szigethy.
E családból János 1744-ben Komáromban volt birtokos. Az 1754-1755. évi összeírásban e családból János, Ádám és Zsigmond fordúlnak elő Komárom vármegye nemesei között.
Szluha (Ikladi gróf, Verbói nemes).
Sz. Márton, valamint testvérei János és István 1593-ban nyertek czímeres nemeslevelet, melyet ugyanez évben Nyitra vármegyében hirdettek ki. Márton utóda, II. Ferencz Komárom várm. országgyűlési követe (1712.), majd alispánja 1726-ban bárói rangra emeltetett. Fia, György (1726-1790.) az örökösödési háborúban Komárom vármegye felkelt nemességének vezére, 1743-ban grófi rangra emeltetett.
Szokolyi.
Sz. Jakab baranyavármegyei szolgabíró és mostoha fia, Chojan Zsigmond, az utóbbi Sz.-ra való névváltoztatással 1795. július 9-én nyertek czímeres nemeslevelet. E családból jelenleg özv. Sz. Gyuláné Tagyos pusztán birtokos. Czímer: négyelt pajzs, ezüst szívpajzszsal, abban zöld alapon, kinövő három szőlővessző. A nagy pajzs 1. és 4. kék mezejében, arany naptól és ezüst félholdtól kísért, befelé fordult, görbe kardot tartó arany oroszlán, 2. és 3. vörös mezőben három ormós négyszögű nyitott kapus tornyon könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar. Sisakdísz: kinövő pánczélos, vörös strucztollal díszített sisakos vitéz, vörös övvel, mindkét kezében egy-egy arany csillaggal díszített vörös lobogót tartva. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Szombathely (Szemereharaszti).
SZOMBATHELY.
Sz. János 1811-ben kapott czímeres nemeslevelet, mely később Gömör-Kishont és Komárom vármegyékben hirdettetett ki. A család Békés vármegyéből 1830. táján jött Komárom vármegyébe, a hol Csúzon és Koltán volt birtokos és most is az. Tagjai közül: János († 1831.) tábornok, Antal († 1864.) dragonyos főhadnagy, Győző, Komárom vármegye volt alispánja, 1872-1875. között orsz. képviselő, 1883-ban kir. tanácsos, 1904. óta udvari tanácsos. A XIX. század első felében Szemerén bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, a pajzs felső jobb sarkában arany nap és a balsarokban ezüst félholdtól kísért koronából kinövő arany griff, mely felett fehér galamb lebeg. Sisakdísz: kardot tartó pánczélos kar. Takarók: mindkétfelől kékarany.
Szücs.
E család sarjai a XVII. század végén tűnnek fel Komárom vármegyében, 1696-ban Bábolnán, 1749-ben Neszmélyen és Lakon birtokosok. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Pál fordul elő Komárom vármegye nemesei között.
Tamássy.
T. Ambrus 1572-ben nyert czímeres nemeslevelet Miksa királytól, mely 1574-ben hirdettetett ki Vas vármegyében. A XVII. század első felében (1633.) tűnik fel Komárom vármegyében, melynek nemessége sorában az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Mihály, István, János, Benedek özvegye született Czina Erzsébet, továbbá ennek fiai János, Pál, Antal és Márton fordulnak elő. A XIX. század első felében Izsap helységben volt birtokos.
Thaly.
THALY.
A család Pozsony vármegyéből Mária-Thalból származik, mely hajdan Thalnak neveztetett. A mohácsi vész utáni korszakban, mint János király hívei és utóbb az újított hit követői innen elűzetvén, Komárom vármegyébe költöztek. János, a ki a komáromi vár tiszttartója volt, 1602-ben czímeres nemeslevelet nyert János, Gergely és András nevű fiaival, valamint Ujfalusy Pál és Jakab nevű unokáival egyetemben. András 1615-ben Komáromban egy kúriát szerzett. Gergely 1634-ben a tatai járás szolgabírája, 1635-1645-ig Komárom vármegye alispánja. Ferencz 1652-ben adórovó, 1567-1668-ig főszolgabíró, 1683-ban a komáromi felkelt nemesség élén a párkányi ütközetben esett el. Legidősebb fia 1704-ben mint Rákóczi Ferencz tisztje esett el. Ferencz, 1745-ben Komáromban birtokos, Józseffel együtt előfordul az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Komárom vármegye nemeseinek névsorában. A család a XIX. század első felében Csépen bírt földesúri 582joggal, itt született 1814-ben Zsigmond, 1848-1849-ben Komárom várának erődítési igazgatója, honvédezredes († 1886.) és Kálmán (szül. 1839. jan. 3.), a Rákóczi-korszak nagynevű búvára, kiváló történettudós, és politikus, 1878. óta országgyűlési képviselő, a Szent István rend kiskeresztese, a török császári Medsidje rend I. osztályának tulajdonosa. Ferencz, országgyűlési képviselő P.-Szentmihályon birtokos. Czímer: kékben, ezüst sziklákból kinövő leopárd, jobb előlábával görbe kardot, baljában három (ezüst-vörös-ezüst) strucztollat tartva. Sisakdísz: kinövő pajzsalak. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Tornyos.
A család Nógrád vármegyéből származik. Őse, Mátyás 1651-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól, mely ugyanez évben Nógrád vármegyében hirdettetett ki. Idővel átszármazott Hont és Gömör vármegyékbe is. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból István van felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába. A XIX. század első felében József Gután birtokos.
Tóth.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból István (2), András, Miklós, István özvegye és fiai, Imre, István, János, György és Sámuel vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába.
Töltéssy.
Gömör vármegyében birtokos család. A XVII. században tűnik fel T. István (1685.), a ki az alábbi czímert használta. Ily nevű családból az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban István szerepel Komárom vármegye nemeseinek névsorában.Czímer: kékben, zöld alapon hegyes szikla felé ugró fehér egyszarvú. Sisakdísz: hegyével felfelé egyenes kardot tartó, könyöklő pánczélos kar, a kardpenge felett ezüst félhold, alatta hatágú arany csillag. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Tersztyánszky (Nádasi).
Trencsén vármegye legrégibb birtokos családainak egyike. Őse Fekete András, a ki 1330-ban csereadományban kapta Nádast, vagyis Tersztyét, s ez adományt Nagy Lajos király is megerősítette. A XIX. század első felében Radvány községben volt birtokos.
Uhlarik.
U. György és fivére, András 1655-ben nyertek czímeres nemeslevelet, mely Trencsén vármegyében hirdettetett ki. Idővel nagyon elszaporodott. 1837-ben Trencsén vármegyében Rajeczen 48, Suján 45 férfitagja volt e családnak. A XIX. század első felében báró Szopek család után Ácson volt birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon kiemelkedő, három zöldlevelű jegenyefa. Sisakdísz: vörösruhás, kalpagos magyar vitéz növekvően, jobbjában aranymarkolatú görbe kardot, baljában egy zöldleveles ágat tartva. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Ullmann (Szitányi).
U. Móricz továbbá fiai, Frigyes, Izidor, Adolf, Vilmos, Sámuel és Gábor 1825. deczember 2-án nyertek czímeres nemeslevelet. A XIX. század első felében Ácson egy udvartelket bírtak.
Varga.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Ferencz (4), Péter (2), Márton (2), János (3), István (2), Mihály (2), Ferencz özvegye és ennek fiai, Ferencz, Miklós, Mózes, György, továbbá István özvegye és fiai István és Márton vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába. 1776-ben Rév-Almáson volt birtokos.
Vásárhelyi (Kézdi-Vásárhelyi).
Ősrégi székely család, mely a tatárpusztítások alkalmával kifejtett vitézsége jutalmáúl IV. László királytól 1289-ben Aranyosszéket kapta adományba, a mely adományt 1291-ben III. Endre király, utóbb I. Lajos és Zsigmond királyok, 1629-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is megerősítettek. A család Erdélyből Bereg, Szatmár és Szabolcs vármegyékbe telepedett le. A beregi ág Pest és Arad vármegyékbe, a szatmári ág 1866-ban Komárom vármegyébe telepedett le, hol Imre jelenleg Szomoron birtokos, ügyvéd és orvostudor. A pestvármegyei ágból Sámuel tinnyei birtokos 1833-ban igazolta nemességét, s 1841-ben táblabírónak neveztetett ki. Fia Géza jelenleg szintén tinnyei birtokos, ismert régiséggyüjtő. Czímer: zöld színű, koronás, ugrásra kész sárkánynyal díszített ezüst harántgerendával vágott kék pajzsban felül a pajzs felső balsarkában balrafordult ezüst félhold és hatágú arany csillagtól kísért fekete koronás sas, alul három fehér sziklán emelkedő, három torony tetején egy-egy zászlóval. Sisakdísz: nyílt fekete szárny közt görbe kardot tartó vörösmezű kar. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Veres (Kiskéri).
A család 1609-ben nyert czímeres nemeslevelet, melyet András tatai alkapitány 1651-ben hirdettetett ki Komárom vármegyében. A család idővel elszármazott Bars, Borsod vármegyékbe is; az utóbbiban László, Mihály és István fordulnak elő az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban, e vármegye nemeseinek sorában. Tagjai közül Sándor ez időszerint a magyaróvári gazd. akadémia igazgatója, kir. tanácsos, Pál a kassai gazdasági intézet tanára. Czímer: kékben, hármas zöld halmon álló, vörös attilás, kék nadrágos, sárga csizmás, vörös kucsmás magyar vitéz oldalán karddal, mindkét kezében nyílvesszőt tartva. Sisakdísz: kinövő arany oroszlán jobb előlábával kardot, baljában levágott török főt tartva. Takarók: kékarany-vörösarany.
Világhy (Palotási).
VILÁGHY.
V. Mihály és Nándor a mult század hetvenes éveiben kaptak czímeres nemeslevelet. Tagjai közül: Nándor 1848-1849-ben honvédfőhadnagy. Gyula honv. huszárfőhadnagy szolg. kív. jelenleg országgyűlési képviselő. Czímer: három (2:1) hatágú arany csillaggal megrakott kék pajzsfővel ellátott vörös pajzsban, zöld alapon álló természetes színű daru felemelt jobblábában rögöt tart. Sisakdísz: két fehér pólyával vágott vörös ormány (szarv) közt álló pajzsbeli daru. Takarók: vörösezüst-kékarany.
Vass (Vasdinnyei).
Törzsökös komárommegyei család. Ösi fészke Vasdinnye puszta. János 1505-ben a vármegye követe. 1516-ban Mátyás, 1522-ben Péter, Menyhért és János Vasdinnyén földesurak. E család 1540-ben Füzitőn, Almáson, 1613-ban Bottyánban Vasdinnyén, 1668-ban Várbogyán, a XIX. század első felében Alsó-Gelléren birtokos.
Végh.
1628-ban nyert czímeres nemeslevelet. 1643-ban Lakon, 1686-ban Gelléren, Lakon, Bogyán, 1700-ban Osztopán, Újtelken, Ócsán, Aranyoson és Szőlősön birtokos. Tagjai közül 1806-ban Antal főjegyző, Pál 1823-ban a vármegye szolgabírája.
583Vigyázó (Bojári).
Pest, Komárom, Veszprém és Tolna vármegyékre kiterjedő család. Pest vármegyében Abonyban, Bátyán és Bojárpusztán birtokos. 1742-ben Némán birtokos. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Mihály van felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába. A XIX. század első felében Kolos-Néma, Kis- és Nagy-Keszi helységekben volt birtokos. Sándor 1895-ben grófi rangra emeltetett.
Vizváry.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Gergely, István és Mihály vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába. A XIX. század első felében Aranyos helységben bírt földesúri joggal.
Vörös.
V. István, valamint neje és gyermekei 1714-ben nyertek czímeres nemes levelet III. Károly királytól. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból István (3), János (4), István övegye, Magyari Kossa Éva és fiai Mihály, János, András és Ferencz, továbbá Péter, Imre, Ferencz, Pál és Mátyás vannak felvéve Komárom vármegye nemeseinek névsorába.
Vrána (Hlozsai).
Trencsén vármegyéből származik. 1660-ban tűnik fel. Idővel átszármazott Nyitra, majd Komárom megyékbe is. A XIX. század első felében a báró Szopek család után Ácson volt birtokos.
Zámoly.
Z. István 1711-ben nyert czímeres nemeslevelet, III. Károly királytól. György előfordul az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Komárom vármegye nemesei közt.
Zámory (Patkós-Teszéri).
Hont vármegyéből származik. Eredeti neve Zakách volt. Z. Miklós 1571-ben Zsarnóczán házat nyert a Dóczyaktól. Fia, János terjesztette tovább a családot. Unokája István (1662.), kinek fia György a XVII. század végén Naszádoskapitány Komáromban, ennek testvére János terjesztette tovább a családot, ennek fia, vagy unokája, György 1742-ben Nagykeszin birtokos. Tagjai közül György 1744-ben Komárom vármegye felkelt nemességének kapitánya; Elek 1832-ben főszolgabíró, Kálmán 1865-ben országgyűlési képviselő. Sándor 1838-ban esküdt. Béla a nemesócsai kerületnek volt országgyűlési képviselője. A család a XIX. század első felében Kis- és Nagy-Keszi, Bana és Érseklél helységekben bírt földesúri joggal. Czímer:kék pajzsban zöld alapon bal előlábával török fejet, jobbjával görbe kardot tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: szemközt álló vörös ruhás vitéz növekvően, jobbjában kardot, baljában levágott török fejet tart.
Zichy (Zichi és Vásonkeői gróf).
ZICHY.
A család leszármazását a Pozsony vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A jelenleg virágzó grófi nemzedék őse, György másodszülött fia Pál veszprémi alkapitány, († 1638.) még II. Ferdinánd királytól, zálogjogon Komárom várához tartozó hét helységet szerzett meg, melyeket gróf Puchaim János Kristófnak engedett át. Fia, I. István (szül. 1616., † 1693.) 1657. után a komáromi várhoz tartozó jószágokat, - Nagymegyer mezőváros, Izsap, Ekecs, Nagytany, Kétcsicsó, Megyeres, Bogya és Szőny helységek, Aszód, Kecs, Bök, Felső- és Alsó-Aranyos, Füzitő és Monostor puszták, - visszaszerezte Puchaim Adolftól. 1649-ben királyi adományt nyert a vásonkői uradalomra is, 1661-ben koronaőr, 1690-ben tárnokmester lett, 1679. augusztus 21-én grófi rangra emeltetett. Fia, Ádám győri kapitány és Moson vármegye főispánja, testvére II. István 1681-ben vasvári kapitány. 1680-1695. Szabolcs majd Komárom vármegye főispánja, a törökök ellen kivívott diadalai emlékére Győrött a Zichy-kápolnát alapította. Fiai közül László (1700.-1703.) Komárom, majd Szabolcs vármegye főispánja. Péter 1695-ben Szabolcs vármegye főispánja, fiai közül Ferencz győri püspök (1743-1783.), Miklós 1734-ben Szőnyben birtokos, majd Szabolcs vármegye főispánja (1726-1747.), benne II. István ága kihalt. A fenti I. István tárnokmester fia Pál, kinek fia, János († 1727.) 1707-ben kir. tanácsos. Fiai közül: János (szül. 1710., † 1764. ) a palotai, István (szül: 1722., † 1764.) Komárom vármegye főispáni helytartója (1761-1767.) az oroszvári főágazatot alapította. Az utóbbi főágazatot alapító István fiai közül Ferencz a vedrődi, Károly a vázsonyi és István a csicsói ágazatot alapította. A vázsonyi ágazatot az alapító Károly fiai három - az oroszvári, a libényszentmiklósi és a darufalvi - vonalon terjesztették tovább. E vonal sarja, Gábor (szül. 1827., † 1899. Várpalota) fiai közül Miklós a ki Szentpéteren birtokos és Vladimir országgyűlési képviselők. Frigyes cs. és kir. kamarás Szemerén birtokos.Czímer: kékben, lebegő arany koronából kiemelkedő két arany szarvasagancs között lebegő, egyenlő szárú aranykereszt. Sisakdísz: a pajzsalak. Takarók: kékarany.
Zseve.
Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban e családból Mihály fordul elő Komárom vármegye nemeseinek névsorában.
Zsidó, al. Marthon.
Nemességét 1802. április 9-én igazolta, mely alkalommal a család neve a királyi könyvekbe is bejegyeztetett.
* * *
Források:
Fényes Elek: Komárom vármegye leírása. 1848. - A komáromvármegyei és komáromvárosi történelmi és régészeti egylet 1890-1891. évi jelentése. - Illéssy-Pettkó: A királyi könyvek. - Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pest vármegyében. - Siebmacher: Allg. Wappenbuch. Der Adel von Ungarn. - Illéssy János kézirata: Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírás. - Turul 1883-1907. - Nagy Iván. Családtört. ért. - Végül az egyes családoktól beérkezett levéltári adatok.
