KASSAY FAMILY HISTORY AND GENEALOGY

http://www.hejobaba.hu/anyag/1-166_oldal.pdf

A XVI–XVII. század
A XVI. századi oklevelekben egyre többször fordul elõ az Alsó- és Felsõ-Bába elnevezés, ami a falu egyes birtoktesteinek, nem pedig önál-

48. MOL. Dl. 15925. ill. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 80. fol. 49. Uo. ill. Szendrei, 1904. II. köt. 74–75.
50. Csíkvári, 1939. 64.

56 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET
ló községek megkülönböztetésére szolgált. A település továbbra is több nemesi birtokos kezén volt.
A XVI. század elsõ felébõl keveset tudunk Bábáról. 1503 márciusá- ban a jászói konvent elõtt személyesen jelent meg néhai Monthay-i Pé- ter Ilona nevû leánya, akinek férje bábai Zarwady János volt. Ilona saját férje, valamint gyermekei: György, Ilona és Orsolya nevében elõadta, hogy három Borsod megyében fekvõ ingatlanát – köztük a bábai ingat- lanait, melyet Sagh-i Horwath János többször is zaklatott – 200 arany- forintért eladja az egri káptalannak.51
1505-ben a Mátyus (Mathyw) család Benedek nevû tagja tûnik fel, mint birtokos a faluban.52 1510-ben Hatvani (Hathwan-i) András és fe- lesége Posog-i Ilona, Erzsébet leányának neve fordul elõ oklevélben, mint bábai részbirtokos.53 Egy másik oklevélbõl arról értesülünk, hogy Hatvani András és felesége, Ilona másokkal együtt Posog possessión lé- võ egész portiójukat az egri káptalannak adták azzal a kikötéssel, hogy az adományozók elhunyta után a káptalan köteles lelki üdvükért miséket mondatni. Fedezetként a bábai birtokukat is megjelölték.54
1511-ben, amikor Kisfalud possessió egészébe beiktatták Tamás esz- tergomi bíboros érseket, ott volt, mint birtokszomszéd Bábáról Mátyás (Matthwsa) Máté, Baba-i Baltazár és Borsod vármegye szolgabírája, Baba-i Benedek.55
A fentebb említett Hatvani András 1515-ben felsõbábai javait 62 fo- rintért zálogba adta Pethyen-i Erzsének.56 Ugyanõ 1522-ben királyi em- berként van megemlítve egy szomszédos birtokbeiktatáson.57
A békés, nyugalmas idõszaknak a török megjelenése hamarosan vé- get vetett. A török hódoltság Borsod megyére 1544-ben, Mehmed bu- dai pasa hadjáratával köszöntött be. Mehmed pasa 1544 tavaszán nyolcezres seregével Hatvan irányából tört a megyére és Heves megye középsõ részét, valamint a borsodi Bükkalját végigpusztítva egészen Mis- kolcig hatolt, majd onnan visszafordult. A török sereg mintegy 45 falu- ból közel négyezer magyar foglyot és számtalan állatot hajtott el. Nyo- mukban mindenütt felégetett és kifosztott falvak – ilyen volt Bába is – maradtak. A török sereg megjelenésekor Hatvan õrsége felgyújtotta a várost és a várat, s Egerbe menekült. A megfélemlítés légkörében

51. Sugár, 1980. 173. 52. Tóth, 1990. 134. 53. Uo. 148.
54. Sugár, 1980. 379. 55. Uo. 282.
56. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 91. fol. 57. Uo.

VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 57
Mehmed pasa, a birtokába került hatvani várban azonnal megkezdte egy új szandzsák székhelyének kiépítését. Az elsõ Borsod megyei falu, amelyrõl biztosan tudjuk, hogy már 1544-ben behódolt, Cserépfalu volt. A hatvani törökök 1544 tavaszától 1548-ig Heves és Borsod megye te- rületén mintegy 130 helységet kényszerítettek rendszeres adózásra.58
Az 1546. évi pozsonyi országgyûlés 40. törvénycikke Mehmed budai pasa fenyegetõ, hódoltató levelei miatt Heves és Borsod megye részére is segítséget helyezett kilátásba. A segítség a török adóztatás területi ki- terjesztése ellen kellett, mivel a be nem hódolt falvakat erre a törökök katonai erõszakkal kényszerítették. Eger várának további megerõsítése ekkor merült fel, szemben a hatvani török erõddel. Az egri várakhoz tar- tozó falvak adójövedelmeire fõlegények, tisztviselõk (officiális) kerültek kinevezésre, akik meghatározott terület adójövedelmeit bizonyos számú katona tartására fordították. Ilyen módon már a török terjeszkedés ele- jén a megye adófizetõ lakossága egyszerre szolgálta a hatvani törökök és az egri magyar végvár kölcsönös ellátmányi területét.
1544-ben a török Bábát is kirabolta.59 Az ugyanebben az évben ké- szült dica-jegyzék szerint Alsóbába 4 forintot, Felsõbába 3 forintot adó- zott. Ez az összeírás azonban még a török támadás elõtt készült. Alsó- bábán Thylai Bertalan, Felsõbábán Mátyás Mihály és Szemere Péter van birtokosként feltüntetve.60
Ezt követõen hosszú éveken át nem tudunk semmit a faluról. Dica- és dézsma-jegyzékekben neve nem szerepel. Könnyen lehet, hogy az 1544-es török támadás után pár évre elnéptelenedett, pusztává vált a település. Legközelebb az 1553-as dica-jegyzékben tûnik fel a neve Baaba névalakban. Annyit tudunk róla, hogy 2,5 nemesi portája volt. 1555-ben és 1556-ban a dica-jegyzékek mind Alsó-, mind Felsõbábán 5–5 nemesi portát említenek meg.61 A török által elpusztított falu tehát az 1550-es évek elején újra népesült. Népessége a következõ években is növekedett. 1564-ben a dica-jegyzék Alsóbábán 3 egész és 8 fél tel- ket említ meg 5 betegség miatt pusztává (deserta) lett telek mellett. Egy zsellérrõl is tudunk. Felsõbábán 4 fél telket és 4 puszta telket írtak ösz- sze. Az elõbbi birtokosának Fancsy János, utóbbinak Figedi János van feltüntetve. A népesebb Alsóbábát hódolt, míg Felsõbábát hódolatlan te- rületként említik.62

58. Vass, 1981. 49. ill. Borovszky, 1909. 85.
    
59. Sós, 1985. 105. ill. Borovszky, 1909. 85.
    
60. B.-A.-Z.-M. Lt. XXXII. 7. Borsod vm. dica-jegyzékei. A dica-jegyzékek adatait Bodnár Tamás
    miskolci levéltáros átíratában használtuk fel.
    
61. Uo. ill. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 4. fol.
    
62. Lásd a 60. lábjegyzetet.
    

58 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET
A pogányok környékbeli megjelenése a vármegye legsûrûbben lakott területét – Bükkalja az Eger-völgyétõl, Mezõkövesd, Miskolc városokon át Szikszóig – vetette vissza a fejlõdésben. Az 1544-es török támadás Bábára is pusztulást hozott, amit az 1550-es évekre kihevert a falu, ez azonban nem jelentette azt, hogy a töröktõl végleg megszabadult volna a település. 1564-re – a pontos idõpontot nem tudjuk – a népesebb Al- sóbába már hódoltsági település volt. 1562-ben a szomszédos Papit tö- rök támadás érte. Szeptember 10-én Kara Dsafer hatvani bég rátört Pa- pira, ahonnan négy gyermeket és egy lovat rabolt el, majd behódoltat- ta a falut.63 Könnyen lehet, hogy Alsóbába is ekkor lett a hódoltság ré- sze. A török jelenlét a nagy hadjáratok szüneteiben is állandósult.
A hatvani szandzsákban Eger vára magányos sziklaként ékelõdött be, s körös-körül már a szomszédos falvakban is török birtoklás volt. A si- kertelen 1552. évi török ostrom után Heves és Borsod megye a koráb- bi kettõsadózású terület állapotában maradt. Az ezzel kapcsolatos 1553- as török-magyar megállapodás egészen 1596-ig fennállt. A kisebb csa- tározások között kiemelkedõ jelentõségû volt az 1553–1559 között fo- lyó nógrádi várháború, amelynek során Hamza szécsényi szandzsák bég 1554. szeptember 4-én bevette Fülek várát. Fülekkel együtt néhány hó- nap leforgása alatt Gömör, Torna és Borsod megyék területén mintegy újabb 400 falu hódolt meg. Elsõ szandzsák bégjének kinevezésétõl, 1555. január 30-ára keltezhetjük a füleki szandzsák megalakulását, amely a fenti, újonnan meghódolt 400 falut foglalta magában.64
1564-ben meghalt Ferdinánd király, s a megszakadt béke következ- ménye a török és a törökbarát erdélyi csapatok Borsod megyei megje- lenése volt. A török, az erdélyi és a császári csapatok 1565. évi borso- di hadmûveleteinek következménye a török területi terjeszkedés elõre- nyomulása lett. 1567 körül már Ajnácsko, Dédes és Putnok palánk vá- rában is török helyõrség szolgált. Az 1568. február 17-én megkötött dri- nápolyi béke ezt a helyzetet rögzítette.
Bába a török adóztatás szempontjából az ónodi náhije falvai közé tar- tozott. A náhije területileg Bõcs–Sajólád–Sajópetri–Hejõkeresztúr– Emõd–Mezõnyárád–Mezõnagymihály–Borsodivánka–Poroszló vonal mentén hosszasan húzódott a Tiszáig, majd a Tisza és a Sajó folyó mel- lett visszafelé Bocsig. A náhije falvai többségükben lakatlanok voltak, határukat a lakott települések külsõ mûveléssel használták, s így adóztak utánuk.65

63. Takács–Kovács, 2001. 51. 64. Vass, 1981. 53.
65. Uo. 59.

VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 59
A falvakban megjelenõ török adórovók a falvak bíráival és esküdtjeivel együtt készítették el az adózás alapjául szolgáló adókatasztert, amihez a hároméves átlagtermést vették figyelembe. Az Oszmán Birodalomban senki saját földjét magáénak nem tekinthette, mivel minden föld birtoko- sa a szultán volt. A török kincstár a szultán nevében ismerte el a paraszti földbirtoklást, ha magukat a defterbe felíratták, s adóikat megadták. Az egyes falvak adóit pedig azért osztotta ki a török szultán a katonák és a tisztviselõk között, hogy az adók közvetlenül az állami szervek ellátmányát szolgálják. Bába töröknek fizetett adójának pontos nagyságát ezekbõl az évekbõl nem ismerjük. A dica-jegyzékek csak azt jegyezték fel, hogy Bá- ba töröknek hódolt falu volt, vagy hogy a töröknek adót fizetett.66
1566-tól a dica-jegyzékekben csak Alsóbába van feltüntetve. 1566- ban 10 portával Fancsy János birtokában, 1572-ben 11 porta nemesi tulajdonban, 1574-ben 8,5 porta Kövér Ferenc birtokában, míg 1576- ban azt jegyezték le róla, hogy Alsóbába a nemeseké, s töröknek hódolt puszta 6 adózóval. 1577-bõl 8 gabona tizedet fizetõ lakosáról tudunk. 1578-ban 3 portával ismét adót fizetett a töröknek, birtokosa Kövér Fe- renc volt. 1581-ben 6 tizedfizetõ lakosa ismert. 1582-ben és 1584-ben a dica-jegyzékek szerint a nemesi falu pusztán állt Muhival, Ónoddal, Oszlárral, Tarddal, Arnóttal együtt. 1599-bõl is hasonló feljegyzés ma- radt ránk: „Baba pusztán álló falu”.67
Az 1576-os gabonadézsma-jegyzék a bírón kívül egy zsellért, 2 féltel- kes és 2 pauper (szegényebb) jobbágyot említ meg. A gabonatermés adatai elhanyagolt gazdaságra utalnak.68 1583–1594 között csak szõlõ- dézsma-jegyzékben szerepel a falu neve. Egy bábai lakos mûvelt szõlõt Emõdön, egy pedig Nyéken.69
A fentebb taglalt adatok alapján valószínûsíthetõ, hogy a község észa- ki része, Felsõbába jórészt már az 1560-as évek közepén elnéptelene- dett. Alsóbába ugyanakkor 1574-ig nem mutatta a pusztulás jeleit. 1575 körül azonban a település újra nehéz éveket élt át. Természeti ka- tasztrófa, török pusztítás vagy valami más ok miatt rövid idõre Alsóbá- ba is pusztává vált, majd 1582 körül hosszabb idõre elnéptelenedett a település. Ez utóbbi pusztásodás oka a török újbóli megjelenése, amit a források 1583-ra tesznek, de a dica-jegyzékek adatai alapján valószínû, hogy az már 1582-ben bekövetkezett.70

66. Lásd a 60. lábjegyzetet.
67. Uo. ill. XV. 17. Alsóbába 9–10. és 20. fol. ill. Bába 103. fol.
68. N. Kiss, 1960. 213.
69. Uo. 473.
70. Sós, 1985. 105. ill. Várady, 1989. 118. ill. Borovszky, 1909. 90.

60 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET
A XVI. század második felében, a zavaros idõkben a tulajdonviszo- nyok is összekuszálódtak. 1554-ben Szõlõssi (Zölõssy) János özvegye, Zula Kata tiltakozott az ellen, hogy Szõlõssi Orsolya miskolci szõlõje mellett eladja felsõbá-
bai birtokrészét.71

1579-ben Plinyi Miklós tiltakozott az ellen, hogy Bárius András mind a tava- lyi, mind a harmadévi búzáját elcsépeltette, s a bábai jobbágyok által sem adja meg az õt megilletõ részt. Plinyi Mihály azt is közölte, hogy a török miatt nem tudta bir- tokjogát gyakorolni Bábán. Az elõbb em- lített Bárius családdal elõször 1560-ban ta- lálkozunk Bábán.72

Bábát említõ 1560-as birtokadományról szóló irat (MOL. Magyar Kancellári Levéltár Libri regii. 3. köt. 665.)

1580-ban Polyák Zsófia, néhai Mátyus Tamás özvegye, fia János és leánya Anna kereste a faluban régi jussát.73 Egy évvel korábban, 1579- ben Mátyus Tamásné azért emelt panaszt, mert Kövér Ferenc Alsóbá- bán elfoglalta rétjét, földjét és erdejét.74 1582-ben az említett Kövér Fe- renc tiltotta a szegedieket, bikkieket és felsõbábaiakat alsóbábai puszta földjeinek élésétõl.75
1580 és 1590 között számos adatunk van arra, hogy Csorba (Chorba) Mihály a Báriusokkal, illetve a Hatvani családdal pereskedett bábai javak tulajdonjogát illetõen. A vitatott birtokok Felsõbábán voltak: Pap rétje, Pap földje és az ún. Zavardy rész.76
1578-ban Bárius, mint néhai Bárius István Ferenc nevû gyermeké- nek törvényes gyámja kért szolgabírót és esküdtet, hogy néhai Bárius

71. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 95. fol.
72. Uo. 501/c. XVIII. I. 99/1579. ill. MOL. Magyar Kancelláriai Levéltár. Libri regii. 3. köt. 665. o.

73. Uo. XV. 17. Bába 101. fol.
    
74. Uo. Alsóbába 15. és 17. fol.
    
75. Uo. 18. fol.
    
76. Uo. Felsõbába 8. fol. ill. IV. A. 501/d. XVIII. I. 19. ill. IV. A. 501/c. XVIII. II. 20/1580. és
    XVIII. IV. 28/1590.
    

VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 61
István özvegyét, Csernelyi Mihály mostani feleségét, Csitneky Klárát int- sék meg a jegyajándék végett, ami az õ részére az alsózsolcai és bábai javakból és birtokjogból jár.77
Ugyancsak 1578-ban Alsóbábán Fáncsy, alias Deghy Anna, 1579- ben Bábán Bornemissza János és Gergely, illetve gyámjuk Chernel Pál, 1581-ben Felsõbábán Girincsi László, 1582-ben Alsóbábán Hatvani Já- nos, 1590-ben Felsõbábán Bárius Demeter, illetve gyámja Keczer And- rás és felesége, Demeter anyja, Pásztói Orsolya, Bábán Pataky Pálné született Fáncsy Anna és fiai, Kövér Ferenc és István, leánya, Kövér Do- rottya, illetve Meczky Benedek és Fáncsy Katalin, 1591-ben Hatvani Já- nos és leánya, Hatvani Zsófia, illetve Fáncsy Deghy Anna és gyermekei, Ferenc, István és Dorottya van feltüntetve birtokosként.78
A XVI. század végén Borsod vármegye nevezetes családja, a László- falvi Rinót család is Felsõ Bába részbirtokosa lett. A família eredeti ne- ve Szuhafõi volt. Szuhafõi Rénold (magyarosan Rinót) 1510–1521 kö- zött többször volt Borsod vármegye alispánja. Utódai letették a Szuhafõi nevet, s családi névül felvették atyjuk keresztnevét. A család fészke Lász- lófalva volt. Felsõbábán kívül birtokuk volt Tardonán, Harsányban, Kür- tön, Paraszt-Bikken, Kesziben, Dersen és Százdon.79
A XVI. század végén a település birtokos családjai tehát a következõk voltak: Plinyi, Mátyus, Fáncsy, Kövér, Hatvani, Csorba, Csernely, Bor- nemissza, Rinót és Bárius.80
A török-magyar határon az 1568-as drinápolyi békét követõ évtize- dekben sem volt teljes a nyugalom. Az 1590-es évek elején azonban a határvidék – fõleg Horvátország – valóságos tûzfészekké vált, s a helyi összecsapásokból 1591–1593 folyamán nemzetközi méretû háború bontakozott ki. III. Murád török szultán 1593 augusztusában hadat üzent a Habsburg uralkodónak, és ezzel kezdetét vette az úgynevezett tizenöt éves háború. A keresztény bécsi udvarban, s fõleg Magyarország terüle- tén sokan hitték, hogy elérkezett egy sikeres felszabadító háború lehetõ- sége, és a törököt kiûzhetik hazánk területérõl. Csalódniuk kellett.
1594-ben a katonai sikerek és kudarcok még kiegyenlítették egy- mást, de a törökellenes összefogás 1595-ben (Habsburgok, Erdély és a román fejedelemségek) már fényes eredményeket hozott. A császári és királyi csapatok visszafoglalták Esztergomot és bevették Visegrádot. Az

77. Barsi, 2001. 338.
    
78. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Alsóbába 11. fol., Bába 99. fol., Felsõbába 9. fol., IV. A. 501/d. X.
    I. 69/1592., XV. 17. Felsõbába 11. fol., Bába 108–110. fol.
    
79. Borovszky, 1909. 253.
    
80. Lásd a 72–79. Lábjegyzet jelzeteit. ill. Csíkvári, 1939. 64.
    

62 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET
erdélyi csapatok elfoglalták Lippát, Solymost, Aradot, Csanádot, Vilá- gost és Jenõt. Gyurgyevónál a Bocskai István vezette erdélyi, császári és moldvai szövetséges hadsereg nagy vereséget mért az elpártolt román vajda megbüntetésére indult Szinán nagyvezér seregére.
A következõ évben a katonai helyzet jelentõsen megváltozott. A tö- rök a magyarországi hadszíntéren 30 év után újra a szultán személyes vezetésével indította meg támadását. A császári fõparancsnok, Miksa fõ- herceg kétheti ostrom után bevette Hatvant, de ezután túlzott óvatos- ságból visszavonult Esztergom alá, így a padisah akadálytalanul zárhatta körül a jól megerõsített és felszerelt Eger várát. Az olaszbástyás, jól véd- hetõ várat háromheti ostrom után a német zsoldosok – Nyári Pál és a fõtisztek véleménye ellenére –, a szabad elvonulás feltételével feladták. Miksa fõherceg nem sietett Eger felmentésére. A törökök a német zsol- dosok elõzetes, Európa-szerte hírhedté vált hatvani vérengzését az elvo- nuló egriek lemészárlásával torolták meg. A vár eleste újabb rést ütött az északi megyék, valamint a bányavárosok védelmén, és a török immár megszervezhette Magyarországon harmadik területi kormányzóságát, az Egri vilajetet, élén a beglerbéggel.
Eger eleste után Miksa fõherceg keresztény hadserege a török ellen indult, de az általa vezetett 60 ezer fõs szövetséges sereg Mezõkeresz- tesnél több napos ütközetben alul maradt. A gyászos kimenetelû csata az Oszmán Birodalommal vívott másfél évszázados küzdelmünk egyik legvéresebb nyílt színi összecsapása volt, amely az ütközetet megelõzõ nemzetközi összefogás eredményeként felvillantotta annak lehetõségét, hogy a törököt – Mohács után hetven évvel – kiûzzük Magyarország és Erdély területérõl. A csatavesztés után mindez közel száz évig csupán il- lúzió maradt. A gyõztesnek látszó keresztény sereg a katonák fegyelme- zetlensége, a korán elkezdett fosztogatás miatt 1596. október 26-án III. Murád szultántól katasztrofális vereséget szenvedett. A csata 15 00 ezer fõs keresztény veszteségét (a török hozzávetõleg 20 000 embert veszí- tett az ütközetben) tetõzte a vereség után Borsod megyére zúduló csa- pás, ami a vidék falvainak sorsát egy évszázadnyi idõtartamra megpe- csételte.81
A XVI. század végi pusztulás olyan nagyarányú volt, hogy Borsod megye negyedik, akkor vattai (késõbb ónodi) járását átmenetileg meg- szûntették. Helységeinek száma a XVI. század derekán még 45 volt, 1596-ban azonban már csak 31.82 A török a mezõkeresztesi ütközet

81. Lénárt, 2000. 125–127. ill. Takács, 2001. 7–9. 82. Borovszky, 1909. 176.

VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 63
után többek között felégette Miskolcot, Görömbölyt, Tapolcát, Mályit, Keszit, Nyéket, Petrit, Szögedet, Kisfaludot, Palkonyát, Tarjánt, Oszlárt, Százdot, Csabát, Noszvajt, Aranyost, Harsányt, Kistályát, Tárkányt, Szomoját, Kisgyõrt, Sályt, Darócot és Papit.83 Csak két évtized múlva, 1616-ban az Aszalón megtartott megyei törvényszéki ülés hozott olyan határozatot, hogy az elpusztult falvak helyén az itt-ott már épülni kezdõ falvakat addig is, míg a járást régi állapotába vissza nem állítják, Szirmay Mihály szolgabíró járásához csatolják, nehogy a közigazgatás teljes szü- neteltetésébõl valami baj származzék.84
A mezõkeresztesi csata után valószínûleg Bába is elpusztult. Az 1599-es dica-jegyzék feljegyzése pusztán álló falunak tünteti fel.85 A te- lepülés két része közül Alsóbába évtizedekre elnéptelenedett, lakatlan puszta lett. A település a dica- és a dézsmajegyzékekben nem szerepel.86 Határát azonban élték, használták a szomszédos falvak lakói. A nemesi birtokaikra további tulajdonosaik a pusztulás évtizedeiben is igényt tar- tottak, legtöbbjük ezt kevés sikerrel tette.
1610-ben Bárius Demeter 12 Ft büntetés terhe alatt tiltotta a szom- szédos település lakóit (ónodiakat, csécsieket, szegedieket, tarjániakat, oszláriakat és másokat) Alsó- és Felsõbába pusztán lévõ birtokrészeinek élésétõl.87
1615-ben Kövér Dorottya tiltotta minden alsóbábai földjének hasz- nálatától a szomszédos településeket és határosokat. 1625-ben ezt újra megtette.88
Pusztatelkeitõl tiltotta Alsóbábán a szomszédokat 1631-ben Kük- mezei Kristóf, 1636-ban és 1637-ben Felsõpulyai Bükk Zsigmond, 1638-ban Csanádi Jánosné született Móré Kata, 1648-ban és 1650- ben Csanádi János.89 Bükk Ferenc 1658-ban a nemesbikkieket tiltotta el Alsóbába erdejének vágásától és hordásától.90 1658-ban és 1663-ban ezt a tilalmát megismételte.91
Alsóbábával ellentétben Felsõbábát az 1610-es évek közepén már lakták. Ezzel kapcsolatos közvetett információnk, hogy Kövér Dorottya

83. Szendrei, 1904. II. köt. 112. ill. Borovszky, 1909. 262.
    
84. Sárközi–Sándor, 1973. 66.
    
85. B.-A.-Z.-M. Lt. XXXII. 7. Borsod vm. 1599-es dica-jegyzéke.
    
86. Uo. XVI. századi dica- és dézsmajegyzékek. ill. Csíkvári, 1939. 64.
    
87. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/c. X. I. 274/1610.
    
88. Uo. XV. 17. Alsóbába 26. és 28. fol.
    
89. Uo. 12., 35. fol. ill. IV. A. 501/b. X. III. 1/1636. ill. IV. A. 501/c. X. III. 11/1637. ill. XV.
    17. Alsóbába 39. fol. és 36. fol. ill. IV. A. 501/d. X. I. 19/1638. ill. IV. A. 501/c. X. III.
    119/1648. és XV. 17. Alsóbába 41. fol. ill. X. III. 136/1650.
    
90. Uo. XV. 17. Alsóbába 42. fol.
    
91. Uo. 43. fol. ill. IV. A. 501/c. X. III. 213/1658. és X. III. 304/1663.
    

64 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET
Haller György feleségével, Nyári Borbálával a felsõbábai jobbágyai, Pongrácz István és Szüts Mihály holléte miatt vitába keveredett.92 Azt is tudjuk, hogy 1620 körül a falu már adózott a töröknek, a XVII. század elején pusztán álló felsõbábai részek ekkorra már ismét lakottá váltak.93 A török adója utóbb 95 forintot tett ki. Ez a magas fizetett összeg né- pes települést feltételez.94 A felsõbábaiak az 1640-es évek végén – való- színûleg már jóval korábban is – az alsóbábai földeket is használták, azo- kat élték.95
Felsõbába korszakunkbeli birtokosairól nincs sok adatunk. 1612-ben Bárius Demeter, 1615-ben néhai Hatvani János leánya, Anna, id. Kürk- mezey Lászlóné van feltüntetve birtokosként Felsõbábán.96 1616-ban az ún. Csorba Mihály részt, melyet korábban Malaky Gergely 50 forintért elzálogosított Hatvani Gergelynek, ki akarta váltani Lenkey Mártonné született Ludnay Anna és Dóczy Ferencné Ludnay Zsófia.97 1625-ben Malaky Gergely a zálogban lévõ javait kiváltotta, de a zálogbirtokosok a pénzt nem vették fel.98
1621-ben Bethlen Gábor Kis Gergelynek adományozta azt a birtok- részt, amely néhai Zsigmond Pálé volt.99
1628-ban Vathay Boldizsárné született Márkus Ilona kért esküdtet és szolgabírót bábai részjószágainak (erdõ, föld, rét) visszaszerzésére.100
1631-ben Szabó György Tarcsai Istvánt intette meg – kitõl Alsó- és Felsõbábán birtokrészeket vett zálogba –, mivel azt sehol nem találja, így azt másoknak fogja elzálogosítani.101 1632-ben Szabó Gáspár kerestet- te a vármegyével felsõbábai rétjét és szántóföldjét.102
1631-ben Felsõbába birtokosai között találjuk Kürkmezey Tamást, Kristófot és Lászlót.103
1632-ben Kassai Györgyné született Hatvani Judit egyik felsõbábai jobbágyát, Móré Katalint, özvegy Kürkmezey Lászlóné Ónod kapujában elfogta és elzáratta.104

92. Uo. IV. A. 501/c. XIII. VI. 262/1614.
93. Uo. XV. 17. Bába 116. fol.
94. Csíkvári, 1939. 64.
95. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Alsóbába 40. fol. ill. IV. A. 501/c. X. III. 136/1650. 96. Uo. XV. 17. Felsõbába 14–15. fol.
97. Uo. 16–17. fol. ill. IV. A. 501/c. XI. III. 70/1616.
98. Uo. IV. A. 501/c. XVIII. IX. 21/1625.
99. Uo. XV. 17. Bába. 114. fol. ill. Csíkvári, 1939. 64. ill. Borovszky, 1909. 369.
100. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/c. XIII. X. 36/1628. 101. Uo. XV. 17. Felsõbába 23. fol.
102. Uo. 26. fol. ill. IV. A. 501/c. XIII. XI. 148/1632. 103. Uo. XV. 17. Felsõbába 24. fol.
104. Uo. 25. fol.

VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 65
1659-ben részbirtokos a településen Garay Borbála, özvegy Bárius Andrásné.105 A néhai Bárius Péter javait 1668-ban írták össze bábai szõ- lõket is megemlítve.106
Mint látható Felsõbábán a XVII. században több nemesi család is osz- tozkodott. A kisebb birtokosok mellett azonban megjelent két tekinté- lyes, a település történetében egészen a XX. századig fontos szerepet játszó család is: a Bükk és a Bay család. A Bükk család elsõ bábai emlí- tése 1614-re nyúlik vissza, amikor is Bükk György Kövér Dorottya fér- jeként szerepel egy a felsõbábai jobbágyok holléte miatt támadt per- ben.107 A következõ évben György azonban meghalhatott, mert felesé- ge, mint özvegy tiltotta 1615-ben az alsóbábai földjeinek élésétõl a szomszédokat.108 Bükk György tehát házasság útján a Velezdi Kövér csa- lád birtokait megszerezve került Bába egy részének birtokába, s lett ho- nos Borsod vármegyében. Utódai a késõbbi századokban is megtartot- ták a bábai javakat.109
Maga a család Bük, Büki és Büky néven is szerepel forrásokban. A família igen szerteágazó volt, leszármazottaik éltek Sopron, Pozsony, Szatmár és Bács vérmegyékben.110 Pulyai, illetve Felsõpulyai elõnévvel az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor a bábai birtokos Zsig- mond, László özvegye és Sándor Borsod vármegyében igazolta nemes- ségét. A család címere: kék pajzson, zöld földön szemközt fordult két fe- kete medve ellenkezõ mellsõ lábaikkal ezüst kereket tartanak a magas- ba, sisakdísz: növekvõ oroszlán kardot tart; takarók: kék-arany, vörös- ezüst.111
1614-ben említett Bükk György fia, Zsigmond 1640-ben elzálogosí- tott Felsõbábán egy egész- és egy fél házhelyet, Alsóbábán fél házhelyet a Nemesbikken lakó Birtha alias Kis Györgynek.112
Zsigmond fiáról, Ferencrõl azt tudjuk, hogy 1658-ban nem volt haj- landó kiadni Kürkmezey Ilonának, néhai Szabó Lukács özvegyének a nála zálogban lévõ Pap Bálint, Pap István és Garay György nevû jobbá- gyok telkeit, hiába fizetné le érte a Kürkmezey Ilona a 200 forintot. A zálogba adás még Bükk Zsigmond idejére nyúlik vissza, és azóta számos

105. Uo. Bába. 119. fol.
     
106. MOL. E. 156. U. et. C. 118:7/1668.
     
107. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/c. XIII. VI. 262/1614.
     
108. Uo. XV. 17. Alsóbába 26. fol.
     
109. Csíkvári, 1939. 64. ill. Borovszky, 1909. 254.
     
110. Nagy I., 1857. II. köt. 282.
     
111. Kempelen, 1911. II. köt. 486.
     
112. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Felsõbába 30. fol. ill. MOL. NRA. fasc. 947. nr. 35. ill. Borovszky,
     1909. 254.
     

66 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET
sikertelen zálogkiváltási kísérlet történt (1625, 1635, 1635, 1649 és 1655).113 Kürkmezey Ilona 1659-ben sem tudta visszaszerezni Bükk Fe- renctõl a hajdan zálogba adott bábai javait.114
A Bükk család más kisebb nemesi birtokosok bábai javadalmát is megszerezte, de a família vagyona különösen akkor szaporodott meg, amikor Bükk László beházasodott a gazdag Dõry családba.115 A Bükk családnak birtoka volt Alsó- és Felsõbábán kívül Miskolcon, Nyéken, Vakarácson, Békés-Tokajon, Aranyoson, Tulloson, Diósgyõrben és Har- sányban. A családi birtokok elsõ felosztására 1725-ben, özvegy Bükk Lászlóné született Dõry Zsófia halálakor került sor, négy gyermeke és unokái között.116
A Bay család legkorábbi bábai jelenlétére 1641-bõl, majd 1652-bõl leltünk fel adatot. Elõbb Bay Gáspár, majd Bay István van bábai birto- kosként feltüntetve.117
Maga a család Nógrád vármegyébõl származott, de megtalálhatjuk le- származottaikat Szatmár, Bereg, Máramaros, Szabolcs, Zemplén és Borsod vármegyékben is. A família elsõ Borsod vármegyében szereplõ tagja László, aki az 1447. évi országgyûlésen képviselte a vármegyét. Nevezetes tagja még a család ezen ágának András és Ferenc, akik Do- bó István mellett harcoltak Egerben, annak 1552-es török ostromakor. Nádori adományként Bay Zsigmond 1566-ban kapta meg Bekény, El- les, Máma, Felgyó és Anyás községet. Késõbb Bába is a kezükbe került, melyre 1732-ben új adományt nyertek. A család Bábai elõnevet viselõ egyik, katolikus ága Gyõr vármegyébe szakadt. A család címere: kék mezõben hármas halom koronás középsõjén könyöklõ páncélos kar kardot tart; sisakdísz: a kar, takaró: kék-arany, vörös-ezüst.118 Hogy a család milyen úton került Bába részbirtokába, nem tudtuk kideríteni, de a református família tagjai egészen a XX. század közepéig fontos szere- pet játszanak a település történetében.
Bába történetének egyik leghomályosabb idõszaka a XVII. század második fele. Alig tudunk valamit a településrõl. Az akkor protestáns fa- lunak tulajdonképpen csak a fentebb felsorolt birtokosait ismerjük, illet- ve, hogy az egyházközösség Nemesbikknek volt filiája.119 1683 után a török kiûzésének éveiben a pogányok valószínûleg Bábát is felégették.

113. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/c. X. III. 213/1658.
114. Uo. XVIII. X. 41/1659.
115. Csíkvári, 1939. 64.
116. Borovszky, 1909. 254. ill. Takács–Kovács, 1998. 36. 117. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 116. és 118. fol.
118. Nagy I., 1857. I. köt. 87–90. ill. Kempelen, 1932. 498. 119. Dienes, 2001. 197.

VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 67
1737-ben az egri püspök kérésére a vármegyében számos tanút kikér- deztek azzal kapcsolatban, hogy 1681 körül és után néptelenek voltak-e a falvak. Bábai lakos ugyan nem szerepelt a tanúk között, de minden kör- nyékbeli falu (Papi, Keresztes, Örös, Igrici, Ónod, Nemesbikk stb.) kihall- gatott lakosa egyöntetû véleménye volt, hogy a Tisza és Hejõ menti te- lepülés lakossága szétszéledt, elmenekült, s csak Eger keresztény vissza- foglalása (1687) után kezdtek visszaszállingózni pusztává vált falvaikba. A legtöbb település azonban csak évtizedek múlva népesedett be.120
1683 és 1685 között Bába is elnéptelenedett. 1685-ben Bükk Fe- renc alsó- és felsõbábai puszták javainak élésétõl tiltotta el az ónodi ka- tonákat, az igrici, a nemesbikki és más települések lakosait. A falu ek- kor már néptelen volt, az erdejének fáit a szomszéd települések lakói vágták, szántóit, rétjeit azok használták.121
Bába egy része rövid idõre a Rákóczi-birtokok közé került. Ott talál- juk az 1687-es és az 1692. májusi összeíráskor is elõbb, mint 40 Ft-ot jövedelmezõ, mint pusztán álló, lakatlan prédiumot.122
A település XVII. század végi történetéhez még három adalékkal szol- gálhatunk. 1693 júniusában Csanády Judit és férje Latráni István Alsó- és Felsõbába faluban lévõ egész jószágát, úgyszintén prédiumbeli részét 50 forintért elzálogosította Szabó Györgynek.123 1696-ból azt tudjuk, hogy a kálvinisták által használt, egykori katolikus templomból csak ro- mok látszottak.124
A két év múlva készült összeírás szerint, 1698-ban Alsó- és Felsõbá- bát már kilenc jobbágy lakta. A település tehát még a XVII. század vé- gén újra benépesült.125

120. EÉ. Lt. AV. 685. irat.
121. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/c. X. IV. 81/1685. ill. XV. 17. Felsõbába 32. fol. 122. MOL. E. 156. U. et. C. 93:16/1687. ill. 5:15/1692. máj. 7.
123. MOL. NRA. fasc. 1754. nr. 49. ill. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Alsóbába 45. fol. 124. Sós, 1985. 105.
125. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/b. III. I. 498/1698.