Pages

Wednesday, May 19, 2010

ARCANUM

http://www.arcanum.hu/mol/lpext.dll/?f=templates&fn=main-h.htm&2.0

ZALÁNKEMÉNYI KAKAS ISTVÁN

http://mek.niif.hu/05600/05652/html/index.htm

Peláthy György "Heraldika" nevű irodája(R 272)

http://www.lovete.ro/jxcms/index.php?option=com_content&task=view&id=46&Itemid=101

észletes formában(Ø)
(<-)(|<) (<) 2/2 (>) (>|)(->)
X 6953

Peláthy György "Heraldika" nevű irodája(R 272)

16. század - 20. század

X 6953

B 1534-1563

Peláthy György nemességkutató irodája a két világháború között működött Budapesten. A fond az iroda működése során keletkezett iratokat (családi iratok, iratmásolatok, levelezés, különböző [pl. névváltoztatási] jegyzékek, családok cédulamutatója) tartalmazza. A mikrofilmezésből kimaradtak a jegyzékek és a cédulamutató.

Az iratok családok betűrendjében vannak elhelyezve:

Abeles-Auspitz B 1534
Bába-Brázda B 1535 - B 1539
Cseh-Czupy B 1539 - B 1540
Dabis-Dorogi B 1540 - B 1541
Erdélyi-Erdős B 1541
Feszl-Fiáth B 1541 - B 1542
Gámán-Gyarmathy B 1542 - B 1543
Hazay-Horváth B 1543 - B 1545
Janovich-Jármy B 1545 - B 1546
Kazay-Körbl B 1546 - B 1548
Leffter-Lehóczky B 1548 - B 1549
Makay-Nádaskay B 1549 - B 1551
Oláh-Olasz B 1551 - B 1552
Patyi-Porkoláb B 1552 - B 1554
Rhédey-Ribiczey B 1554 - B 1555
Scitovszky-Szép B 1555 - B 1558
Tarsoly-Tarcaly B 1558 - B 1559
Unghváry-Urányi B 1559 - B 1560
Wexler-Zytás B 1560 - B 1563

(Lásd még a 17671/1 sz. filmet is.)

Bogyay család


részletes formában(Ø)
(<-)(|<) (<) 1/2 (>) (>|)(->)
P 611.49 ifm

Bogyay család

1551 - 20. század

Állandó megőrzés!
MNM Növedéki naplószám: 1905/11.

MNM Lnsz. 136.

letevő: BOGYAI ELEMÉR
1905-02-21
XVI. sz. 33db
XVII. sz. 284db
XVIII. sz. 1272db
XIX. sz. 620db
genealógia 17db
rajzok, térképek 5db
lajstromok 1

Gyarapodás:
6157/1991 OL sz.
Nyomtatványok 5. t. (10. cs)
1792. B. JÓZSEF ÉS PÁL elleni birtokper kivonata
1843. BOGYAYAK elleni erdőper
(0. 01 ifm)

6009/2002 OL sz.
"A nagymadi és várbogyai Bogyay család története" c. kötet P 61 (11. k.) XIII-XX. sz. 0,03 ifm

Birtokok: Zala vm. Megyei hivatalokat viseltek.

Oklevelek: Q 46
Térképek: S 33 alatt!

Bogyay
(várbogyai és nagymádi)

Pozsony megyei eredetü család. Ősi fészke Nagymád, utóbb Komárom megyében Várbogya volt.
Eredetileg Bartalos-nak hivták.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor:
Pozsony megyében Antal, István, Ferencz és László,
Vas megyében László utódai,
Zala megyében József, Pál, József özv. fordulnak elő a kétségtelen nemesek között.
A családból 1774. Antal fia Gergely egri, majd mezőtárkányi lakos Pozsony megye bizonyitványával Heves megyében hirdeti ki nemességét.
A család 1833. Tolna megyében is lakott s nemessége legfelsőbb helyen is elismerést nyert.
Címer: kék paizsban zöld földön oroszlán kardot tart;
sisakdisz: daru követ tart;
takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Leszármazás:

I.

József ? 1752; Pál (? 1761); József; József; Pál Vigyázó Krisztina; Péter kisbarnaki Farkas Judit; Antal * 1828 ? 1881 Mihalovits Ida (1834?1891) l. II. tábla; Ignácz * 1791 ? 1844 Csabrendek Koltay Etelka (? 1896); Pál * 1797 Csabrendek ? 1886 Bogyay Teréz (? 1859); Péter ? 1859 II/10 Fajsz. 1) Bezerédj Magdolna 2) Mag Julia l. III. tábla; Ignácz Scastics Jozefa l. IV. tábla; János * 1841 XII/14 Csabrendek; Gizella * 1843 Oszterhueber Lajos; Karolina * 1844. Svastics Károly; Kálmán * 1832 Sármellék Füzik Lujza; Mária * 1834 Hetényi Ferencz; Hermin Nyáry Kálmán; Jenő * 1865 dukai Takács Ilona; Kálmán * 1897 Sármellék.

II.
Antal l. I. tábla; Elvira * 1856 Vogl István; Ilona * 1862 Mészöly Ferencz, Malvin * 1864 Áts Ferencz; Jenő * 1865 Bene Mária; György Glavina Margit; Ida * 1870 Scheffer Lajos.

III.

Péter ? 1859 1) Bezerédj Magdolna Mag Julia l. I. tábla; 1) Miklós ? P. Kovácsi Kund Antónia; Elek * 1812 VII/16 ? 1886 Domaniczky Teréz; Eleonora * 1808 XII/14 ? 1883 XII/26 Keszthely Bogyay Lajos; 2) Lajos * 1838 Gruber Anna; Karola Laipczig István; Gizella Juhász Kálmán; Margit; Ödön * 1842 főszolgabiró; Kálmán * 1844 ? 1899 kir. táblabiró Heufner Matild; Ilona * 1853 ? 1873 Maár Gyula alisp. ?; Viktória * 1855 Igmándy Aladár; Mária * 1832 Pa-kovácsi Tóth Kálmán; Vilma * 1834 ? 1871 Keppelmayer Miksa; Géza * 1838 ? 1870 apátpléb.; Vincze * 1840 csendőrőrnagy; Ida * 1853.

IV.

Ignácz Svastics Jozéfa l. I. tábla; Lajos * 1803 I/9 Zala m. főnöke Bogyay Eleonora; Sándor l. V. tábla; József l. V. tábla; Leontin * 1829 Hertelendy Károly; Hermin * 1833 Skublics Gyula; István * 1835 ? 1900 Nedeczky Konstanczia; János * 1838 ? 1861; Irén * 1836 ? 1884 Bogyay Máté; Pongrácz * 1841 ny. tvszéki biró Stromayer Karolina; Vilma * 1868 Zalahaláp gr. Batthány József; Jenő * 1869; Elemér * 1872 Hosszúfalva min. fogalm. nagymányai Koller Vilma; Artúr * 1876 Zalahalápi főhadn.; Stefánia * 1878 Fleischer Elemér dr.; Alice * 1881; Melanie * 1883; Leontin; Kornél; Lajos Pauler Katinka; Márta * 1899 Zalaegerszeg.

V.

Sándor l. IV. tábla * 1804 XII/12 Haláp ? 1864 Guáry Erzsébet; Ilona 1829?1874 Kacskovics Antal; Gyula * 1832 Szengáloskér 1858 X/28: Gulyás Emma; Imre * 1833 I/20 Kazay Izabella l. VIII. tábla; Matild * 1835 III/6 1) Szép László 2) br. Ottinger Frigyes; Ferencz * 1835 III/6 Szentgáloskér Mille Gizella; (folytatás VI. táblán); Ferencz * 1870 IV/18 Svastics Szilárdka; László* 1872 IV/20; Andor * 1874 XI/16 kereskedő; Béla * 1860 V/3; Jenő * 1861 X/15 árvasz. ülnök 1888 IX/11 windsori Marteyn Angéla; Sándor * 1863 III/15 Szolcsek Berta; Elek * 1866 XII/10 Novák Margit; Ilona * 1869 XI/17; Emma * 1871 II/20 Kempaszt József; Ella * 1890 III/25; Elemér * 1900 IV/25; Kamil; Gabriella; Emma; Gyula.

VI.

Sándor l. V. tábla; Géza * 1837 I/5 ? 1896 Kacskovics Etelka; Zsigmond * 1839 IV/22 1862 II/26: nagyváradi Balogh Szeréna; Adél * 1843 I/29 ? 1886 Szép Béla; Viktor * 1845 Niklai Lujza; Erzsébet * 1865 I/5 Remete p. Lexa Zenó ?; Lőrincz * 1868 VIII/10 körjegyző Benyovszky Irén; Vilma * 1886 Igal; Ernő * 1888 uo.; Irén; Teréz; Gyula; Etelka; Géza; Vilma * 1862 XII/22 Ney Aladár táblabiró; Aladár * 1865 IV/10 máv. hiv. 1900 XI/19: Péchy Irén (* 1882); Béla * 1869 XII/21 v. tan. 1) Szokolay Margit 2) Bakó Irma; Zoltán * 1871 VIII/8 főhadn.; Elemér * 1882 X 21; István * 1901 VIII/23; Magda * 1903 V/17; Béla * 1903 II/28.

VII.

József * 1806 III/10 ? 1872 XI/14 1826 X/25. Z. Szentgrót: Novák Szidónia (1808?1873); Máté * 1838 VI/13 Sármellék 1) Tallián Karolin (? 1867) 2) Bogyay Irén (1836?1884); János * 1839 Keszthely szentgyörgyi Horváth Gizella; Ödön * 1841 VIII/27 Keszthely ügyvéd 1878 I/12: Tevely Mária; Jolán * 1871 IV/7 Malatinszy Ferencz; Olga * 1874 nagymányai Koller Ödön; Lenke * 1881 1904 VI/4: Ajtai Kovács Barna; Irén * 1874 Bauer József; Mirza * 1878 X/10; Margit * 1879 IX/9; Gabriella * 1880 VIII/16.

VIII.

Imre * 1833 I/2 Mernye Kazay Izabella l. V. tábla; Emil *1 1863 V/26 1) felsőbükki Nagy Sarolta 2) Svastics Anna; József * 1866 III/19. Fabrianits Irma; Irén; 1: Aglája * 1892 IV/24; Alice * 1892 IV/24; 2: Marianna * 1899 VII/12; Lujza * 1902 III/12; Emil * 1903 IX/3.

Vö.
N I. II/154., pk. 146.;
Siebm. 72.;
MNZsbk. II. R. I

Sándor (biai) család, (P 592)


észletes formában(Ø)
(<-)(|<) (<) 3/3 (>) (>|)(->)
X 101

Sándor (biai) család, (P 592)

(1263) 1529 - 1846 (1899)

X 101

V sorozat

Sándor (biai) család levéltára. A fondban a bajnai Both, a kaszaiBechich, a Réchány, a szlavnicai Sándor, valamint a Géczy, Kinchy és Páhy családok Komárom, Pest és Pozsega megyei birtokaira vonatkozóan is lehet iratokat találni.

A mikrofilmen középkori oklevelek, elenchusok és genealógiák vannak, tehát tartalmazza a Q 165 anyagát is.



DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Gyűjteményekből (P és R szekcióból és állagtalan fondok) • Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag (Q 10)

DL-DF:46151
Keltezés:1445-07-02
Kiadó:TURÓCI KONVENT
Régi jelzet:Q 10 / 1912 14
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Gyűjteményekből (P és R szekcióból és állagtalan fondok) • Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag (Q 10)
Fennmaradási forma:Átírás 1490
Nyelv:Latin
Irattípus:zálogosító
 
Névmutató:Kassai Beczycz György magán ; Felsőszenicei Miklós (András f) magán ; Bizthrycze Bisztrice Turóc m
Tárgymutató:forint
 
Regeszta:A turóci konvent bizonyítja, hogy Felsewstzewnycze-i András fia Miklós a turócmegyei Bizthrycze felét 112 forintért elzálogosította Cassa-i Beczycz Györgynek.

Vladár - 2 visits - 10:33pm - [ Translate this page ]
Vladár-könyv). Célszerübb elötte letölteni a saját gépre (jobb egérbillentyűvel rákattintani, és "Cél mentése más néven", Save as...) ...
vladar.eu/doku.html - Cached - Similar
észletes formában(Ø)
(<-)(|<) (<) 2/3 (>) (>|)(->)
P 56613.68 ifm

Radvánszky család radványi levéltára

1545 - 1945

Állandó megőrzés: 2718/1941 OL sz.
Áthelyezés: DL 84754 a P 566 1. cs. I.o. IV.cs. No. 58/a alá 6166/1986 OL sz. 1 db. (1577).
Gyarapodás: ajándék 1001/1978 OL sz.

Birtokok:
Abaúj,
Gömör,
Liptó,
Sáros,
Szepes,
Trencsén
Zólyom

Családok:
Görgey,
Meskó,
Pongrácz,
Szentiványi,
Zolnay, stb.

Családi rendezés. 1735. 5 osztály (tárgyi csoport).
I. Családra és birtokára vonatkozó iratok.
II. Nő-ági és idegen családok.
III. Levelezések, Radvánszky II. János kuruc-kori politikai iratai.
IV. Politikai és egyházi ügyek.
V. Másolatok.

Segédletek:
IV.o. XXVII. cs.
V.o.98-99.k.
Genealógiák: IV.o. XX., XXVI.cs.
Nyomtatványok: IV.o. XVIII.cs. 44.t.

Oklevelek: Q 153


Radvánszky
(radványi és sajókazai)
nemes és báró.

NI. IX-559-575.;
Siebm. 528.;
Forgon 207-208.;
MNZsbk. I. R. I-407-408.;
Szerencs 567-568.;
MNA. 110.;
Kősz. 309.;
Hont m. monogr. 446.;
Radvánszky László: A R. család története.



Zólyom megye legrégibb családainak egyike, melynek kimutatható első őse Jurk (György) a XIII. század elején élt; tőle a leszármazás szakadatlan.

A család ősi birtoka a nevet és előnevet adó Zólyom megyei Radvány.
Kiváló tagja György, kitől a mai nemzedék ered; Caraffa tábornok által Eperjesen elfogatván, 1687. 04. 18. halálra kinoztatott.

1875. 10. 03. a nemesi és bárói ágon élő családból Antal Zólyom- és Turócz megyei főispán és nejétől, br. Podmaniczky Máriától, származott János fia és Mária leánya, valamint Albert nevü elhunyt fivérének Géza és Béla nevü fiai bárói rangra emeltettek. (LR. LXVIII-191.)

Bárói czímer az 1875. évi okl. magyar szövege szerint:

?Egy álló vitézvért vörös mezővel és ebben gyürüformán görbülő, farkába harapó, szárnyas, zöldszinü sárkánynyal, az általa képzett körben arany koronán könyökben meghajlott egészen páncélzott jobb kar nyugszik, markában száraz ágat tartván, az e fölött lévő, fölfelé fordult ezüst félhold fölött egy arany csillag fénylik. A vért felső szélén nyugszik a bárói korona és e fölött egy koronázott nyilt lovagsisak, jobbról ezüst, balról arany béléssel váltakozó vörös sisaktakarókkal, a sisak koronáján nyugvó fölfelé fordult ezüst félhold fölött egy arany csillag fénylik.?

Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor
Bars megyében N. örökösei;
Borsod megyében László élnek.

Leszármazás

I.
Jurk, vagyis György; Dénes Comes 1254 1287; Tamás de Radván 1292.; Miklós 1292.; Dénes 1368. zólyomi főispán; Péter 1376.; János de Radván 1404.; László 1417. de Radván velezdi Kövér Veronka ?; Péter 1432. ?; Tamás 1450.; Zsigmond 1450.; György 1472. 1509. zólyomi alispán Kaszai Kata (l. II. tábla)

II.
György 1472. 1509. (l. I. tábla); Menyhért 1516. Svabovszky Zsófia; Boldizsár 1518. zólyomi alispán; Péter 1516. Palugyay Anna; Margit 1) Csepcsányi György 2) Domonkos János; Borbála 1518. Thotfalvi Elek; Katalin 1557. szentpéteri Dávid N.; Fruzsina 1557. szentpéteri Dávid Uriel; György 1557 zólyomi alispán Névery Ilona l. I. tábla; Ferencz 1557. Nedeczky Kata; Erazmus 1586. ?; Ferenc 1587. 91. Majthényi Sára; Gábor 1600. 1628. ?; Kata 1) petrovinai Horváth 2) Zolnai Stek; Anna sz.-miklósi Pongrácz Ákos; Zsigmond katona Tarnovszky Zsófia; Pál katona ?; Zsuzsánna 1602. 1) Névery István 2) Pápay János; Julianna Marczaly Miklós; Erzsébet 1634. Géczy Pál;

III.
György (l. II. tábla) 1557. zólyomi alispán Névery Ilona; Anna 1569 1) Karnovszky Elek 2) Szalay Gáspár; Ferencz 1600 ? 1645 zólyomi alispán 1) poltári Soos Margit 2) Bakó Fruzsina; Judit 1) Zolnay Péter 2) Maskó Jób; György (posthumus) 1645 ? 1687 Eperjesen kínozt. Máriássy Janka-Kata; János 1666 ? 1738 Rákóczy tanácsnoka Szent Iványi A.-Mária; Kata Gerhárd György; Janka b. Hellenbach Károly; Fruzsina Spielenberg Dávid; György Z. alispán kir. tanácsos ? 1763 b. Révay Zsuzsa l. V. tábla.; László 1744. követ ? 1758 1) b. Révay Janka-Zsuzs. 2) Szent-Iványi Anna-Mária; Borbála * 1706 Slav. Sándor Pál; István ? 1748 Szirmay Anna; Erzse Prileszky Elek; Miklós ?; Valéria ?; Janka-Magdolna ?; Mária-Ágn. 1737 Plathy László; János 1739 ? 1815 alisp. köv. kir. tan. Prónay Éva (l. IV. tábla); Róza 1742 b. Prónay László; Paulina ?; László ?; Zsigmond ?; Tamás ?; Anna-Mária ?; Teréz 1739; Johanna; Klára, Sembery Mihály; Sándor ?;

IV.
János 1739 (l. III. tábla); Miklós * 1768 Stan. Horváth Bora; Teréz Szerencsy N.; Karolina b. Prónay László; Antal * 1769 ? 1840 alisp. követ kir. tan. Kubinyi Bora l. VI. tábla; László őrnagy ? 1831; Polixena Ujházy Samu; Miklós ?; Teréz Kubinyi László;

V.
György zólyomi alisp. kir. tan. ? 1763 b. Révay Zsuzsa l. III. tábla; Dénes * 1725 ? 1760 kapitány; Zsuzsa 1750 Battik György; János ?; Mihály ?; Péter * 1731 ? 1788 Czipszer Fruzsina; Pál * 1734 ? 1820; Ferencz kapit. ? 1810 Pulszky Éva; György * 1742 ? 1810 alispán kir. tan. Grünblatt Zsuzsa; Lajos * 1745 ? 1803 őrnagy Okolicsányi Janka; Bora, Mocsáry István; Erzse, Sréter Pál; Krisztina, Bohus Péter; Julianna, Liassy Albert; Károly * 1764 ? 1832; Dénes * 1765 ? 1826; György * 1770 ? 1810; József Buócz N.; Antónia Paczolay László; Jozéfa * 1765 Osztroluczky József; Anna * 1766 Hainrich Jakab; Teréz Fluk Jakab; Imre * 1782 ? 1827; János Fridrik * 1783 ? 1810 Justh Jozéfa; Lajos * 1785 ? 1847 alisp. kir. tan. Hámos Karolina; Albert; Antónia Kalauz Sámuel; Gusztáv * 1810 Pulszky Apolló; Luza * 1812 Keczer Tamás; Károly * 1833 1861 sz. biró; Miklós ?; Lajos ?; Polixén ?; Ilona * 1861; Vilma * 1807; Ferenc * 1808 Justh Luiza; Ferdinand ?; Erzse * 1837; Gedeon ?; Natália Brogyányi Jenő; Ferencz ?; Gizella * 1843; András * 1844; Anna * 1851;

VI.
(bárói ág.)
Antal 1769?1840 Kubinyi Bora (l. IV. tábla); Antal * 1807 VI/7 ? 1882 VI/7 b. t. tanácsos, kamarás, főispán báró Podmaniczky Mária 1875 báró; Albert * 1806 ? 1857 XII/6 bárczai Bárczay Karolina; Géza * 1847 VI/20 kam., főispán 1875 VI/7 gr. Waldeck Kornélia 1875 báró; Béla * 1849 III/1 Sajókaza ? 1906 V/2 Bp. b. t. tan., kam., koronaőr 1885 IV/15 Tisza Paulina 1875 báró; Sarolta * 1854 III/1 1879 XI/25 b. Radvánszky János; Mária * 1850 X/12 báró Nyáry Béla esk. 1870 IX/28; János * 1854 VII/5 ? 1899 III/27 Zólyom vm. főisp. 1879 XI/25 Radvánszky Sarolta; Ella * 1876 VIII/29 Bp. 1901 VI/18 gr. Batthyány István; Kálmán * 1887 XII/28 Bp.; Béla 1889 XI/21; Dóra * 1896 V/31; Albert * 1880 IX/11 P.-Varsány kam., főrendiházi tag; Antal * 1882 VI/22 Dengeleg 1906 VI/16 Prónay Karolina; Karola * 1884 V/29 1907 IV/3 báró Lindelof Henrik; Éva * 1907 V/19; Antal * 1908 XI/6

Kassay István fejedelmi tanácsúr és protonotarius,


F24.58 ifm

Gyulafehérvári Káptalan országos levéltára

13. század - 19. század

A GYULAFEHÉRVÁRI KÁPTALAN ORSZÁGOS LEVÉLTÁRA 1527-1881

A Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára kettős hangsúllyal is országos levéltár. Egyrészt az erdélyi római katolikus püspökség székeskáptalanjának mint hiteleshelynek országos jellegű iratait tartalmazza, másrészt ezen túlmenően országos levéltár annyiban is, hogy az iratanyaga által átfogott korszak jó részéből az önálló erdélyi fejedelemség uralkodói levéltárainak bizonyos megmaradt töredékét is őrzi, mindenesetre korban átfogóbban, mint bármely más, ilyen töredéket tartalmazó levéltár. Lényegében véve a most ismertetésre kerülő archívumot lehet a fejedelmi korszak központi levéltárának tekinteni.

A gyulafehérvári káptalan már a 13. században végzett hiteleshelyi tevékenységet. Területi hatásköre nem volt korlátozott. Elsősorban természetesen Erdélyből (és a szomszéd területekről) fordultak hozzá hiteles okmányok kiállítása stb. iránti kérelmekkel, rendeletekkel (Erdélynek is főleg azokból a részeiből amelyek számára a káptalan s nem a kolozsmonostori konvent volt a megközelíthetőbb). A hiteleshely működésének története a reformációig nem tartalmaz különösebb említésre méltó tényeket. 1556-ban azonban Erdélyben ténylegesen befejeződött a szekularizáció, s ez az erdélyi hiteleshelyek (a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent mellett ekkor még fennállott mint hiteleshely a váradi káptalan is) jogi helyzetét alapjában kellett hogy megváltoztassa. Az 1556. november 25 - december 7-i országgyűlés még úgy határozott ugyan, hogy "a káptalanok ügyét" a legközelebbi országgyűlésre halasztja, s az 1557. február 6-15-i tordai gyűlés ismét csak annyit mondott ki a gyulafehérvári káptalanról, hogy maradjon abban az állapotában, amelyben 1551 és 1556 közt a rendek határozata értelmében volt, az 1557. június 10-ére Tordára összehívott újabb országgyűlés azonban már megtette a döntő lépést a hiteleshely új szervezetének kialakítására. "Elhatároztatott" - mondja a törvény -, " hogy négy kitűnő nemes férfiú választassék ki, akik a keresztyén hit és a becsület által köteleztetve, Gyulafehérvárott hatalmukban bírják a szentélyben, vagyis az iratok őrzőhelyén található összes kiváltságleveleket és okleveleket, s szorgalmasan gondozzák azokat; tőlük vétessenek ki a régi szokás szerint iratok másolatai iratkerestető vagy felszólító levelekkel". (Ugyanezt rendelte el a törvény Kolozsmonostort illetőleg is.) Világi levéltárosok kerültek tehát a káptalani archívum élére, s vették át mindazokat a funkciókat, amelyeket a káptalan korábban e téren végzett. A requisitorok kijelölésének dolgában eleinte nem alakult ki egyértelmű gyakorlat; hol a fejedelem, hol az ország állította őket tisztükbe.

A fejedelmi kor további folyamán a levéltár gondozását legalább három-három világi "jó lelkiesméretű, és azon hivatalnak megfelelésére elégséges tudományú alkalmatos ember" látta el; ezeket beállításukkor, a többi requisitorok jelenlétében egy ítélőmester, a kancellár vagy egy fejedelmi titkár eskette fel szolgálati kötelességeik ellátására. Kiválasztásuk lehetőleg úgy történt, hogy valamennyi bevett vallás képviselve legyen a levéltár őrzésében. Feladatuk elsősorban egyes, külön megjelölt iratok gyűjtése volt. Ilyenek voltak az ún. királyi könyvek (Libri regii), a hiteleshelyi jegyzőkönyvek (protocollumok), a törvénycikkek, adólajstromok, a tizedbérletjegyzékek és tizedinstructiók, a vectigal. Hatóságok vagy magánszemélyek rendeletére, ill. kérésére a requisitorok tartoztak felmutatni egyes iratokat, transsumptumokat kiadni róluk. Továbbra is ellátta a káptalan mint hiteleshely a hiteles okiratok kiállítása terén volt korábbi teendőit. (Az Approbatae Constitutiones kikötötte, hogy procuratoria constitutión kívül minden más fassiót két-két requisitornak kell felvennie; a pecsétet közhelyen kellett őrizni, s pecsételésnél szintén két requisitor jelenléte volt szükséges.) Statutiókat és executiókat is hajthattak végre (homo regiusokkal együtt is), s a levéltár iratanyaga a tanúság rá, hogy gyakorta végeztek is ilyen teendőket. A levéltár gyűjtőköre azonban - amint majd a levéltártörténeti áttekintésnél látni fogjuk - sokkal szélesebb volt az itt leírtaknál.

Erdély Habsburg-kézre kerülte után a gyulafehérvári káptalan hiteleshelyi levéltára nem vesztette el ugyan kettős értelemben vett országos jellegét, de jelentősége (a Habsburg-Erdély országos kormányhatóságai külön levéltárainak kialakulásával) nem kis mértékben csökkent. Visszakerült eredeti egyházi felügyelete alá (1729-ben); világi requisitorai azonban továbbra is megmaradtak: hivatalban levő levéltárosai folytatták működésüket, üresedés esetén pedig a káptalan volt hivatva jelölést tenni a Guberniumhoz, az pedig az udvarhoz, tekintettel lévén a különböző bevett vallásokra. Hiteleshelyi működést továbbra is folytatott a káptalan - a hiteleshelyek tevékenységének megszűnéséig -, s anyagának a későbbiekben is volt országos jelentősége.

A levéltár anyagának története jóval mozgalmasabb az előbbiekben előadottaknál. Már a 13. században volt levelestára a káptalannak, ekkor érték a levéltárat az első pusztítások is. A tatárjárás alatt teljesen elpusztult Gyulafehérvár; 1277-ben a szászok támadták meg fegyverrel a székesegyházat, a káptalan által rájuk vetett mértéktelen census miatt. A székesegyházat felégették; kincstára stb. mellett levéltárát is kifosztották. 1308-ban újra a szászok törtek rá fegyveresen a gyulafehérvári egyházra.

A levéltár története a fejedelmek korában az anyaggyarapodás, ill. pusztulás szempontjából is ismertebb, mint a korábbi időszak. A gyarapodás bizonyos forrásairól már az előbbiekben beszámoltunk. Emellett azonban más módokon, másfajta iratanyag is került az archívumba. Elsőnek két hiteleshely anyagának a török elől idemenekítése említendő: az aradié és csanádié. "Aradbol és Chanadbol ide Feyervarra hoztak volt az veszedelem előt az Országh leveleit" - írták 1604. február 3-án az országgyűléshez intézett panaszos folyamodványukban a káptalani requisitorok. Ezek a levéltárat ért dúlások során s az anyagnak jó ideig amúgy sem kielégítő állapotában teljesen összevegyültek a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltárának eredeti anyagával.

Az anyag gyarapodásának legfontosabb útja azonban a fejedelmek levéltára bizonyos részeinek idekerülése volt. A levéltárban kellett elhelyezni a királyi könyveket (a fejedelem kancelláriáján kiadott jogbiztosító oklevelekről vezetett másolati könyveket). Ide került a fejedelmek levelezése. Ez, jellegét tekintve, sokrétű anyag volt. Szerepelt benne diplomáciai levelezés (portai követek jelentései, más külországokba küldött megbízottak, magyar közjogi méltóságok, idegen államok uralkodói - ez a kategória viszonylag kicsiny, s elsősorban a két dunai román fejedelemség uralkodóival folyt levelezés tartozik ide -, török nagyvezérek, pasák stb. levelei a fejedelmekhez s azok levélfogalmazványai ezekhez), belföldi hivatali levelezés természetű anyag (a fejedelem rendeletei kincstári szervekhez, várkapitányokhoz stb., nyílt parancsai, fontos végvárak kapitányainak jelentései, a fejedelmi katonaságot illető többrétű iratanyag: esküminták és okmányok, lajstromok, fizetéskimutatások, várinventáriumok stb.), részben hivatalos, részben magánjellegű levelezés (pl. a két Rákóczi György egymás közti levelezése). Nem jelentéktelen az udvartartás iratanyaga sem.

A fejedelmi hatóságok ide került anyagának másik nagy csoportja a kincstári szervek terméke: fiscalis uradalmak számadásanyaga, tisztjeik egymás közti és felsőbbségeikkel való levelezése, bányaszámadások, termelési kimutatásaik, fizetési jegyzékeik, harmincadnyugták, -számadások, tizedbérletügyek iratai.

A fejedelmek és hatóságaik iratanyaga azonban erősen töredékes. A Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára nem az egyedüli ilyen jellegű volt Erdélyben. Ha az ország központi területétől távol eső, határszéli Váradon feltehetőleg kevésbé is őrizték eszmeileg a fejedelmi levéltárba tartozó anyagot, a Kolozsmonostori Konvent Országos Levéltárába már kerültek ilyen iratok - ha sokkalta kisebb mennyiségben is, mint a káptalanéba. Másrészt a fejedelmek halála után (ami gyakran azt is jelentette, hogy más család kezébe került az uralkodás) családjuk magával vitte levéltáruknak azt a részét, amelyet - törvények vagy kialakult közjogi gyakorlat által kötelezve - nem kellett a levéltárban hagyniok. Így egyes fejedelmek iratai ma családi levéltárakban (esetleg azok különböző részeiben) találhatók. Olyan fejedelmeknek, akiknek működési központja egy időben Magyarország - Kassa - volt, bizonyos iratanyaga a magyarországi kamarai hatóságok levéltárába került. A két kuruc fejedelem: Thököly és II. Rákóczi Ferenc levéltárából inkább csak véletlenül jutott valami a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltárába. Végül természetesen a fejedelmi levéltárak állománya is megtizedelődött a levéltár egészének 17-18. századi pusztulásai során.

További forrása volt a levéltár gyarapodásának családok vagy magánszemélyek levéltárának a káptalani archívumba kerülése. Ez többféleképpen történhetett. Juthattak családok arra a meggyőződésre, hogy - kül- vagy belháború zavarai közt - levéltáruk biztonságosabb helyen van a fejedelmi székhelyen, mint egy vidéki kúriában. Ilyenkor letétbe került a családi levéltár a hiteleshely archívumában, s esetleg végleg ott is maradt. Más ilyen természetű anyag feltehetőleg családok (vagy egyes ágaik) kihalásakor jutott ide. A levéltár méreteihez képest nagyobb anyaggal a következő családok vagy személyek szerepelnek: az Alaghy és Alvinczi család (elsősorban a két nevezetes Alvinczi Péter: Bethlen Gábor kassai prédikátora, Pázmány hitvitázó ellenfele és a 17. század végi ítélőmester és diplomata), Basire Izsák, a Cseffey, Gávai és Hatvani család, Geleji Katona István püspök, Ibrányi Mihály váradi alkapitány, Kassay István fejedelmi tanácsúr és protonotarius, Kornis Zsigmond tanácsúr, Mágochy Ferenc (Bocskai híve, Torna és később Bereg megyei főispán), Péchy Simon, Telegdy Mihály, Walkay Miklós.

Amellett a 17. század végéről jelentősebb mennyiségű elszámolás stb. került a levéltárba a katonaság tartásáról (bizonnyal amiatt, hogy ez a számvétel ekkor az országgyűlésen folyt, az pedig itt helyezte el iratanyagát, s nem adta a Gubernium őrizetébe). Végül gyarapodhatott még a levéltár fejedelmi kori anyaga részben későbbi ajándékozás folytán, részben a káptalani requisitorok levelezésének idekerültével.

Másrészt a fejedelmi korszak sem kímélte meg a levéltárat a katasztrófáktól. Ezek közt a legsúlyosabbak: az 1601-i dúlás (a goroszlói csata után Erdélybe nyomuló Basta és Vitéz Mihály keresztesmezei táborából, Rácz György vezetésével kicsapó katonák felprédálták Enyedet és Gyulafehérvárt, feltörték a levéltár ajtaját, szétszórták, karddal összevagdalták, és magukkal hurcolták a levéltár anyagának egy részét) és egyáltalán a 16. század végi - 17. század eleji uralmi válság során kialakult állapotok (újból idézünk a káptalani requisitoroknak az országgyűléshez intézett, 1604. február 3-i panaszos folyamodványából: az iratanyag "Mind ot vesz a' főldőn, ot rothad, az torony megh egese után, az eső viz nedvesseghe mia . . . Az mi magunk keőlchygen sokszor aytayat az Seghrestenek be chynaltattuk, törtön tőrik fel, horton horgyak az leveleket, mert hogy a templomnak ninchyen aytaya. . . Ez előtt is sokszor, de az el mult esztendőbe főképpen nagy iszoniu kar leve a Captalanba, mert kinek kinek az őn maga hasznara leve gondya, az közönseges jo senkinek eszibe nem juta."), azután az 1658-i pusztulás. A II. Rákóczi Györgynek fejedelemségétől való megfosztására Erdélybe nyomult török és tatár hadak felperzselték a fejedelmi székhelyet. A levéltár őrei előrelátók: Taraczközi Ferenc, a káptalan tudós requisitora Szebenbe menekítette az anyag
legféltettebb részét, "egy darab gránát posztoja lévén, az szekereseknek avval fizetett". Gyulafehérvárott azonban a könyvtárat és a levéltárat felégették a dúló hadak; betörtek ezek elfalazott őrzőhelyére, s "a' sok munkával, kőlcséggel szereztetett sok szép könyveket, s leveleket is, és protocollumokat is, avagy fejedelmi könyveket, s valamelyeket Toroczkőzi (így Keménynél) Ferentz nevü egyik káptalan magával Szebenben elnem vihetett volna. . . azon könyvtarto háznak közepire rakásra hordván, ugy gyujták, s égeték meg rettenetes, és Becsülhetetlen kárral. O szánnya meg az Ur Isten ! hogy annyi sok magok hasznokat kereső tisztek, praefectusok, udvar bírák közzül nem találtathatott vagy egy, ki az országnak a' levelekből, királyi könyvekből, protocollumokbol: az Ecclesiának pedig a' Bibliothé-kának sok szép, és nagy summa pénzben állo könyveknek romlásábol való nagy kárát, megkeserülte, szánta volna, s az romlás előtt Szebenben, avagy csak azakat bé költöztette volna !" - írta a történtekről Szalárdi Siralmas krónikájában.

A Habsburg-uralom kora (amelyet a 17. század végi katonai elszámolások kapcsán már érintettünk) a hiteleshelyi anyag szaporodása és a törvénycikkeknek a levéltárba kerülése mellett egyetlen vonatkozásban hozott nagyobb anyaggyarapodást a levéltárnak. I. Ferenc meghiúsult úrbérrendezési kísérletének egyik erdélyi kerületi biztosa, Majláth György, a levéltárba helyeztette el az 1819-1820-i úrbéri összeírás másodpéldányait (kerületét illetően). Ez az anyag a Conscriptio Czirákyana egész Erdélyt felölelő, de itt-ott hiányos első példányának hasznos kiegészítője. Az anyag pusztulása azonban a Habsburg-időszakban is tartott. 1755-ben commissio regnicolarist küldtek ki a két hiteleshelyi országos levéltár állapotának megvizsgálására, amely aztán rendezést (pontosabban: elhatárolást) végzett a gyulafehérvári levéltárban. Különválasztották egyrészt a csonka, töredékes s így jogbizonyításra már nem használható okleveleket, más részt az egyéb "haszontalan" anyagot: a fejedelmek levelezését a portával (s feltehetőleg az egyéb diplomáciai levelezésanyagot is), a "praecise oeconomica"-t: a fiscalis uradalmak urbáriumait, a fejedelmi jószágok stb. tisztjeinek utasításait, a gazdasági és egyéb vonatkozású levelezésanyagot - lényegében véve az egész mai Lymbust, s aztán külön, a tulajdonképpeni levéltári helyiségen kívül helyezték el őket. A bekövetkezett pusztulás méreteinek érzékeltetésére egy adat: a Lymbus ma 4,5 fm-t tesz ki a levéltár 24,86 fm-nyi egész állagából. Még ha leszámítjuk ebből a Conscriptio Czirákyana ide került részének 4,1 fm-ét s a később készült hiteleshelyi jegyzőkönyvek kb. 1 fm-ét is, akkor is kb. 4:1 lesz a két rész közt az arány. Az egykori Lymbusnak csak töredéke maradt meg a levéltárban. Pusztulása történetének csak olyan kiugró részletei maradtak meg, mint Benkő Mihály lector-kanonok egy felelőtlen intézkedésének következménye. Benkő 1785 táján (a káptalan és a többi requisitorok tudta nélkül) átalakíttatta a levéltár berendezését, s a már korábban is mostohán kezelt Lymbust a székesegyház előcsarnokába tétette ki, ahol aztán el is tűnt belőle jócskán, míg a káptalan többi tagjai észbe kapva, a káptalan felső sekrestyéjébe záratták el ezeket az iratokat. A levéltár anyagának csökkenését idézte elő az Erdélyi Fiscalis Levéltár felállítása is; gyakorlatilag 1769-től hozták létre a kincstári jogokat biztosító iratok őrzésére. (A magyar kamarai archívum megfelelője volt.) Széles gyűjtőkört nyert: a két hiteleshely országos levéltárából is kiemelhette a kincstári jogokat biztosító iratokat. Minthogy a segédkönyvekben nem jegyezték fel, hogy mi került át az új levéltárba, s ott sem rögzítették az iratok provenienciáját, pontos képünk nincs az átvett anyag mennyiségéről, de feltehető, hogy ez jelentős volt. Méretében jelentéktelenebb, de értékét illetőleg igen komoly volt az a veszteség, amely Batthyány Ignác erdélyi püspöksége alatt érte a levéltárat. A könyvtárgyűjtő püspök négy vaskos kötetre való iratot válogatott ki a Lymbusból, elsősorban a fejedelmek diplomáciai és egyéb titkos levelezését és udvartartásukat illetőleg. Ez az iratanyag azután nem került vissza a levéltárba; Kemény József közölte jegyzékét a "Notitia Historico-Diplomatica archivi et Literalium Capituli Albensis Transsilvaniae" II. kötetében. Jelentős káptalani levéltári anyag jutott más magángyűjtők (elsősorban Kemény József) kezére is.

A levéltár rendjének történetében 1658 jelenti a legfontosabb határvonalat. Korábban is lehetett valamiféle rendszer az iratok őrzésében, mint erről a Lymbus-ban található segédkönyvtöredékek tanúskodnak; 1658 után kezdték azonban kialakítani a mai rendet, s segédkönyvekbe foglalni az iratanyagot. A rendezés lényegében csak a jogbiztosító iratokra terjedt ki. Ezeket először minden különösebb (tárgyi, területi stb.) szempont nélkül, az időrendre se lévén figyelemmel kezdték százasával csoportosítani. Egy-egy ilyen százas egységet centuriának neveztek el; az így keletkezett sorozat a mai "Centuriae". A munka folyamán azonban rá kellett jönniök a rendezőknek arra, hogy e módon az iratok kikeresése még mindig csak nagyon nehézkesen történhet. Az anyagot tehát két fő elv szerint osztották sorozatokba: azokat a jogbiztosító iratokat, amelyek nem kívánkoztak valamilyen speciális sorozatba, a területi elv szerint, törvényhatóságonként csoportosították. Kialakult hát a Cista Comitatuum anyaga: egy-egy törvényhatóság anyaga egy fasciculusba került; több fasciculus képezett egy cistát. Ha a megye, szék vagy vidék iratai nagyobb volumenűek voltak, egy vagy több cista anyagát is megtölthették. Kevésbé képviselt törvényhatóságok anyagát viszont egyetlen fasciculusba csaphatták össze. Minthogy pedig a birtokjog-biztosító oklevelekben gyakran az ország legkülönbözőbb törvényhatóságaiból voltak helységek felsorolva, s így ezeket nem volt célszerű a törvényhatóságok valamelyikénél elhelyezni, ezek számára külön sorozatot alakítottak ki: a Cista Diversorum Comitatuumot. A második fő elv az iratfajták elve volt: bizonyos különleges iratfajtákat (címereslevelek, határjárások, leszármazási tabellák stb.) külön sorozatokba osztottak; így jött létre az Armales, Metales, Genealogiae stb. . . Az osztályozás során kiválasztódtak olyan iratok is, amelyek az említett kategóriák egyikébe sem illeszkedtek, de mégis megtartandónak vélték őket. Ezekből alakították ki a Miscellaneát és ennek pótsorozataként a Cista Appendicist; a két sorozat közjogi s egyéb, nem birtokjog-biztosító, de általában jogi fontosságú iratokból áll. Külön állagot képezett a törvénycikkek gyűjteménye. Külön állagban őrizték a Conscriptio Czirákyana ide került másodpéldányait is.

A sokáig hányódott Lymbus rendezésére feltehetőleg csak a 19. század harmadik negyedében került sor; a munka elsősorban Beke Antalnak, a levéltár utolsó egyházi őrének érdeme. A rendezés nem folyt egészen következetesen; a szempontok többszörösen keresztezték egymást (egy személynek egy sorozatba tartozó levelezése gyakran három-négy helyen volt található: az illető nevét viselő csoportnál, valamely különleges esemény iratainál, a csak időrendbe szedett iratoknál stb.). A proveniencia elvét a rendező nem alkalmazta: az egyes fejedelmek által kiadott rendeletek tisztázatai és a hozzájuk érkezett jelentések, levelek ugyanabba a sorozatba kerültek stb. Mindenesetre kialakult egy bizonyos használható rend, s minthogy ezt az anyagot (mint az önálló Erdély korának egyik legértékesebb és legkompaktabb belföldi forrását) igen sűrűn használta a kutatás, ez is némileg indokolja az anyag mai rendjének megtartását. Ez a rend tárgyi jellegű; az egyes sorozatok időrendjére csak néhol fordítottak gondot (ott is inkább csak nagyjában-egészében véve ezt az időrendet).

A levéltár önálló története 1882-ben zárult le. Hosszas előzetes tárgyalások után ebben az évben született törvény (az 1882: XXIII. tc.) a gyulafehérvári káptalani és kolozsmonostori konventi országos levéltárnak a Magyar Országos Levéltárral való egyesítésére és Budapestre szállítására. A törvény szentesítésekor (1882. június 15.) azonnal hatályba lépett; 3.§-a azonban háromhavi határidőt biztosított arra, hogy az erdélyi felekezetek alapítványi és más magánokirataikat kiválogathassák a levéltárból és magukhoz vehessék, s a városok, községek, testületek, családok és egyes személyek is határozhassanak a levéltárakban levő irataik visszavétele vagy otthagyása iránt. A kiválogatást egyházi részről csak az erdélyi római katolikus egyházmegye végeztette el; azok a világi szervek és személyek pedig, akik okmányaik visszanyeréséért folyamodtak, nem feleltek meg a törvény végrehajtásával megbízott belügyminisztérium rendeletében pontosan körülírt feltételeknek. A levéltár átadása - igen részletes leltárral, amely azután nyomtatásban is megjelent - 1882. október 20-án történt. A Magyar Országos Levéltárban a káptalani levéltár 1526 előtti anyagát kiemelték, s a Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményében helyezték el.

A továbbiakban fondonként és állagonként ismertetjük a levéltár anyagát. A birtokjog-biztosító anyagnál részletes tárgyi elemzést nem adunk, s az anyag iratfajták szerinti jellegét sem tartjuk itt szükségesnek részletesen taglalni. A levéltár segédkönyvei együtt, külön állagban vannak elhelyezve; külön is ismertetjük őket.
Orbó (Felső-).

Nevének változatai: 1315-ben* Wrbou. 1325-ben* és 1393-ban* Orbou. 1553-ban* Arbo. 1506-ban* Oláh-Orob. 1613-ban* Arbó. 1631-ben* Arrbó és Csicso-Orbo. 1750-ben* Felső-Orbó. Oláhul Girbou.

Felső-Orbó nevét a szláv orba: fűz szóból veszi.* Előnevét magas fekvése után kapta.

Magas hegyek között a róla nevezett azon patak fejénél fekszik északról délre huzódva, a mely Kozárvár és Monostorszeg között jobbról a Nagy-Szamosba siet. Deéstől 13.8 kilométernyire a deési járásban.

Orbó első birtokosai a mai Losonczi Bánffy család elei, Dénes {293.} nádor s fia Dénes ispán voltak. Ezen Dénes iaitól Tamás és Istvántól a XIV. század elején uralkodó zavaros időben Orbót a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukat csak 1315-ben* Róbert Károly parancsára nyerték vissza.

A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Orbó Bánffy Istvánnak jutott, ő pedig 1335-ben* Losonczi Tamásnak adja ennek nógrádi birtokaiért cserébe, de úgy látszik a csere nem történt meg, mert Bánffy Istvánról fiára Dénesre szállott s majd ennek halálával 1393-ban* a Bánffyak közti osztály szerint néh. Dénes bán fiainak: Péter, György és Lászlónak és azon néhai István fiainak: László és Istvánnak jutott.

1455-ben*5 Bánffy István fiai: László, János, György, András és Mihály Orbót Odoardo olasz deési sókamarásnak zálogba vetették.

1502-ben* Losonczi Bánffy János Orbót Csicsó urának István moldvai vajdának s fiának Bogdánnak eladja.

1530-ban* Sztarhira Bánffy Pál a birtokosa.

1553-ban* emlittetik, hogy Orbót Báthory András a ráczoknak adományozta oda.*

1566-ban* F.-Orbót II. János király birja, idevaló jobbágyok: Vajda, Sándor, Vele Lukács és Metgyes István esküdtek.

1590-ben* birtokosai: Bánffy Pál és Báthory Borbála fiai Boldizsár és Bánffy Gábor.

1595-ben* itteni birtokoosk néh. Bánffy Boldizsár és Patochy Erzsébet árvái és Bánffy Gábor.*.

1603-ban* Bánffy Gábor fia István itteni részét Moldvai Pangili Ponának, Básta udvari tisztjének elzálogositja.

1606-ban* Bogáthi Menyhért e birtokát nejére Bánffy Margitra hagyja.

1606-ban* Bánffy Gábor fia István itteni részére, melyet még mostoha anyja Sombory Borbála vetett Bogáthi Menyhértnek zálogba, most Bogáthi özvegyétől újabb kölcsönt vesz föl.

1607-ben* Rákóczy Zsigmond Allya Farkast és nejét Bánffy Margitot e birtokban megerősiti, de az igtatásnál Gyulaffy László özvegye Széchy Katalin s gyermekei Sámuel, Zsuzsának és Borbála ellentmondtak.

{294.} 1611-ben* Allya Farkas és neje Bánffy Margit Kendy Istvánnal 1609-ben kötött e birtokra vonatkozó egyezségüket visszavonják, mely szerint* ők e birtokot bizonyos feltételek mellett neki adták.

1613-ban* Lissibon Gerárd óvást emel az ellen, hogy nóha e birtok 1611-ben a fejedelem által most neki lőn elzálogositva, azt mégis 1612-ben Csáky István özvegyének Wesselényi Annának adományozta.

1614-ben* Bethlen Gábor elrendeli, hogy e birtok Lissibona Gerárdtól, ki annak jogtalanul van birtokában elvétetvén, Allya Farkasnak visszaadassék.

1618-ban* Lissibona özvegye birja, ki ez évbeli lustrára itteni birtoka után egy gyalogpuskást állit ki.

1620-ban* birtokosai Lisbone Gerárd fiai Henrik, János és Rajnáld Baczával együtt birták.

1630-ban* Arbon Dán vajda és fiai: Gábor, Kelemen, János inscriptióban Mikó Ferencztől, a fejedelem Bethlen Gáborné 1630 jun. 15-én kelt jóváhagyásával, egy telket kapott, azelőtt pedig 1627-ben november 15-én Kolozsvártt nemességét.

1631-ben* Mikó Ferencz e birtokba igtattatik s 1636-ban* Mikó József birja.

1642-ben* néh. Mikó Ferencz után a fiskus birja.

1650-ben* a fejedelem e birtokát Kassai Ferencznek, Miklósnak és Annának, később Nemes Györgynének adja cserébe.



Karatnai Alia cs. czímere.*
1658-ban* Kassai Ferencznek itt 25 adózó jobbágya volt.

1660 jan. 11-én* Orbói Szabó Istvánt egy itteni telkével együtt a fejedelem megnemesiti.

1666-ban* birtokosai: Királyfalvi Kassai Borbála Keresztesi Sámuelné és Deési Makay Mihály.

1676-ban* itteni nemes család a Dán és Nemes.

1693-ban* Lázár Imréné Nemes Klára birja.

1694-ben* birtokosa Keresztesi Sámuel.

{295.} 1703 körül* egy telkes nemesek: Nemes László, János, Kosztán, György, Danila és Ilyés.

1713-ban* idevaló egytelkes nemes a Dán család, kik 7-en laknak 8 házban, mely itt egy örökséget teszen.

1717-ben* VI. Károly császár a hűtlenségbe esett Mikes Kelemen (az iró) itteni részét Lázár György feleségének Bethlen Juditnak adományozza.

1723-ben* VI. Károly császár a Keresztesi Sámuelné Kassai Borbála halála után Mikes Kelemenre, rodostói bujdosóra szállott itteni részt, annak hűtlensége miatt báró Jósika Imrének adományozta.

A Kassai család leszármazása így: Kassai István leánya: Anna Nemes Györgyné, ennek leánya: Klára Mikes Györgyné, ennek fia: Pál és ennek fia: Kelemen.

1757-ben* gr. Lázár István birja.

1786-ban* birtokosa gr. Lázár János és neje Teleki Kata; van 30 jobbágya, 4 zsellére, 5 szegénye.

1800 tájt* gr. Lázár János és neje Kornis Anna birja.

1820-ban* birtokosai: gr. Lázár Istvánnak van 36 telke. Több egytelkes adózó nemes.

1838-ban* 55 adózó irástudatlan oláh ajku nemes lakosa van.

1863-ban* gróf Lázár József örökösei részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.

1866-ban* nemesi jogú birtokosai: 40 Vajda és egy Koszta családbeli.

Jelenlegi birtokosa (1898): gr. Zichy Antal 486 h. 40 öl. Öröklés gr. Kornis Miklóstól.

Mint a község szláv nevéből gyanitjuk, lakói kezdetben a szlávok voltak, a XVI. században magyarok s jobbára, mint a birtokviszonyok közt már emlitettük, ráczok költöztek ide tömegesebben, kik idő folytán oláhokká lettek s ezek lakják jelenleg is.

Öltözetüket házilag állitják elő gyapjuból és kenderből s télen darócz, nyáron vászonnemüben járnak. Táplálékuk ritkán hús, főkép a málé. Házaikat rakófából zsindelytető alá épitik.

1820-ban* lakosai mind gör. keletiek, 44 családfővel alkotják az egyházközséget.

1831-ben* gör. kath. és gör. keleti temploma van.

{296.} Jelenleg két gör. kath. és egy görög keleti temploma van. Az egyik gör. kath. templom állitólag 200 éves. A másik Felső-Orbó községhez tartozó s ettől mintegy 6 kilométerre fekvő „Leorda” házcsoport számára épült 1894-ben.

Minthogy ezek vallásukat gyakran változtatták, templomukat is többször szentelték föl. Az egyiknek felszentelése 1880-ban, a házcsoport számára épült templomot 1896-ban, mindkettőt szűz Mária tiszteletére. Anyakönyeit 1880 óta vezetik. Lelkészei: Vajda Demeter 1848 körül, jelenleg Vajda Tivadar és fia Demeter.

Gör. kel. egyházközség temploma szintén fa, állitólag ezelőtt 200 évvel épült. Többszörös felszentelése után 1878-ban szenteltetett fel utoljára Mihály archangyal tiszteletére. Lelkészei: Vajda Demeter 1858 körül, Vajda Tivadar 1878-ban, jelenleg Purdea Tivadar.

Iskolát mind a két felekezet együtt 1870-ben, bérházban állitotta fel. 1882-ben községivé változtatják, hogy gör. kath. tanitó után gör. kel. és viszont következzék. 1884–85-ben az állam is segélyezi a „siralmas állapotba” került iskolát 413 frttal* s azután 110 frttal.

A felekezetek egymással hadilábon állván, a községi iskolát ismét felekezetivé tették*

E magas hegytetőn fekvő község éghajlata szeles, de egészséges, jég ritkán bántja.

1703 körül* adó alatt van 27 ökör, 4 tehén a jobbágyság, a nemesek részén szolgáikéval együtt 13 ökör, 5 tehén, 3 ló, 8 juh.

1750-ben* határának harmada termő, a többi terméketlen s mivelésre nem alkalmas; évi szükségletre nem terem elég gabonájuk, hanem csépléssel szerzik be a szomszédos községekből s egy rész malomkővágással s ennek az ország minden részébe való szállitása és elárusitásával foglalkozik. Vásárra barmait hajtja; Deés, Szamosujvár és Retteg vásárait keresi fel. Két fordulós határa 8 ökörrel szántható, a javitást évenként megkivánja, de szekeres trágyával nem juthatnak hozzá magas, hegyes volta miatt. Egy köböl őszi, tavaszi vetés 4 kalangyát, szemül kalangyája másfél vékát ereszt.

Évenként kaszálható rétje 10 szekérre való, különben fordulónként kaszálnak. Egy veder közepes minőségü must ára 12 kr. Tüzelésre való fás erdeje bőven, de legelője igen szűk s Felső-Kosály határán legeltetnek s ezt robottal fizetik. Többen Lábfalva, Guga, Pecsétszeg határain vesznek haszonbérbe szántókat.

{297.} Határa 160 köbölnyi, elvetettek 115 3/4 köb. őszi, 1 köb. rozsot, 28 3/4 köb. zabot, tengeri termése 2 1/3 köböl, kaszálója 97 5/6 szekérnyi, szőlője 103 vederre való. Van 154 ökör, ló, 80 tehén, 9 tulok, csikó, 126 juh, kecske, 61 disznó, 70 méhköpű. Iparosa 4 ács, 2 malomkővágó s 1 kádár.

1822-ben* határa oldalos, közepes termésü, adózás tekintetében II. osztályú.

Adó alatt van: 425 1/2 köb. szántó, 361 szekérnyi kaszáló, 118 vedernyi szőlő, 35 igás, 28 fejős marha, 29 juh, 8 disznó, 2 méhköpű.

Jelenleg közepes termésü földjében búzát, zabot és tengerit termelnek. Állatai: hazai fajta szarvasmarha, juh és kevés ló. Gyümölcse jobbára szilvafából áll, alma, körtve kevés. Itatója a Nagy- és orbói patak.

Gr. Zichy Antalnak van itt gy kétkövű felülcsapó malma.

Határhelyek: 1642-ben* Kapus, oláhul Kurmatura; Sármás-Csicsal alatt való bércz. Sármás-Csicsal, melyet oláhul Piatra Leorzi-nak hivnak; Boczián, patak; Puzior lunka; Oszalypataka, Almáspataka, oláhul Válye meruluj; Orbó és Csicsó-Ujfalu közt való Kapus, oláhul Kurmatura nevü domb.

1864-ben* Mohile Dupe Lacu, Ritu budiuluj, Leurda.

1898-ban Dupe lák, mocsaras helye után, Leorda, nagy juhlegelő határrészben 1858 körül kezdettek épitkezni s jelenleg nehány ház tartozik a községhez, templomában a községbeli pap teszen szolgálatot. Prilázsa, Vadu din Sus, magyarul felső kolostort jelent. Ritu Budailor, egykori Budai birtokosa után.

Lakossága: 1603-ban* összesen 9 lélek lakik benne.

1703 körül* Orbón van 18 jobbágy s 1 szegény lakos, kik egy-egy telken laknak, el van pusztulva 12 telek. Egy telkes nemes 6. Együtt 24 ház van az egész községbne.

1750-ben* van 23 egy telkes nemes lakosa egy telken 16 házban s 1 szabados egy telken s házban, 42 jobbágy s 1 ily özvegy 21 1/4 telken 34 házban, 3 telkes zsellér 1/2 telken 3 házban és 5 külsőség nélkül való zsellér 5 házban és 3 kóborló lakosa, kik 23 7/12 telken 57 házban laknak. El van pusztulva egy ház, melyből kihaltka.

1830-ban* 586 gör. kath. és gör. kel. lakossal.

1857-ben* 634 lakossal, melyből 165 gör. kath., 469 gör. keleti. Házak száma 117.

{298.} 1886-ban 744 lakosból 443 gör. kath., 301 gör. kel.

1891-ben 852 lakossal, melyből 445 gör. kath., 401 gör. kel., 2 ev. ref. és 4 izralita.

Adója: 1703 körül* 38 frt, 8 1/3 köb. búza s ugyanannyi zab, 2 1/2 szekér széna egy húsra való marha, az egy telkes nemesekével együtt. 1748-ban* 204 frt 50 kr. 1749-ben* 200 frt 43 kr. 1775-ben* 500 frt 59 kr. 1822-ben* 308 frt 53 kr. 1898-ban 1804 frt 83 kr.

Onok. TARTALOM Ormány.