Pages

Friday, April 2, 2010

Košeca hrad Košecký hrad, 1272 Kaza, 1312 Kosycz, 1316 Kassa, 1318 Coscha, 1447 Kossatecz, Košatec

Košeca hrad
Košecký hrad, 1272 Kaza, 1312 Kosycz, 1316 Kassa, 1318 Coscha, 1447 Kossatecz, Košatec


Kraj: Trenčín | Okres: Ilava | Obec: Košecké Podhradie




História:
Prvú zmienku o Košeckom hrade obsahuje listina z roku 1272, podľa ktorej sa župan Smaragdus, syn Jána z Košece, pokonáva o chotárnych hraniciach s Damiánom, opátom zo Skalky. Niet pochybností o tom, že Košeca bola pôvodne kráľovským majetkom spravovaným kastelánmi. Jedným z nich bol Loránd, ktorý 12.marca 1312 vydal listinu na kolárovickú škultéciu. Loránd vo svojej honosti zostal ešte aj v roku1318. Patril medzi prívržencov Matúša Čáka Trenčianskeho. V týchto rokoch bol hrad známy pod názvom "Kassa" a bol sídlom provincie. Po smrti trenčianskeho oligarchu sa hrad dostal v roku 1323 do rúk trenčianskeho župana Demetera, prívrženca Anjouovcov. Karol Róbert v listine z 22. augusta 1330 vyhlasuje, že "hrad Kazcha" je kráľovský majetok. V listine o obchôdzke hraníc Podskalia je uvedené, že "Beluša leží pri ceste, ktorá vedie ku Košeckému hradu". Po roku1339 mal hrad v rukách Tomáš Farkaš, trenčiansky župan a sedmohradský vojvoda.

Počas vlády Ľudovíta Veľkého Košecu opäť spravovali kráľovský kasteláni. Podľa Žigmundovej donácie z roku 1397 hrad i s panstvom dostal Mikuláš, brat Ctibora z Beckova. Podľa listiny o Mikulášovom uvedení do držby hradného panstva patrili v tomto roku k hradu tieto lokality: Košeca, Košecké Podhradie, Košecké Rovné, Kopec, Malá a Veľká Poruba, Tunežice, Strmá Rieka, Nozdrovice, Podhorie, Hloža, Dolný a Horný Moštenec, Ďurďové, Mojtín.

Začiatkom 15.stor. začala hrať v dejinách Košeckého hradu významnú úlohu rodina Lieskovských, pochádzajúcaz Dolného Lieskova. Štefan Lieskovský,( István Kassay ) : syn Vavrinca, už v roku 1407 bol Košeckým kastelánom. V roku 1415 ho spomínajú ako hlavného župana Trenčianskej stolice. Rozšíril aj majetky hradu, ku ktorým získal ďalšie lokality, konkrétne Ladce, Horné a Dolné kočkovce, Nosice a Milochov. Rodina Lieskovských, ktorá sa nazývala Kassai alebo Košecký, zveľaďovala a podržala si svoje majetky viac ako pol storočia, a to aj v rokoch vzrastu husiskej moci na Považí, pretože členovia rodu sympatizovali s ideami husitského hnutia. V týchto časoch v listine Jána Jiskru z Brandýsa z roku 1443 sa Košeca spomína ako Košatec. Synovia Štefana Lieskovského alias Košeckého, Peter, Jakub, Ján, Stanislav, Ladislav a Štefan vlastnili Košecký hrad a k nemu patriace majetky až do roku 1462. Pretože sa rodina Košeckých otvorene pridala k husitom, Matej Korvín po upevnení svojej moci im pre ich zradu odňal v roku 1462 Košecký hrad aj s panstvom.

Košecu dostal Matejov vojvodca Blažej Maďar (Magyar) a jeho brat Klement, ktorý v značne nepokojných časoch sa exponovali proti husitským a bratríckym vojskám, za čo dostali aj ďalšie hrady a panstvá na Považí. Hoci Blažeja Maďara v roku 1462 zapísali ako vlastníka košeckých majetkov, príslušníkom rodu Košecký sa predsa len podarilo hrad získať späť, a to so zbraňou v ruke. Členovia tohto rodu sa s pomocou svojich husitských priateľov odvážili proti Blažejovi Maďarovi, hoci tento proti svojim protivníkom postupoval tvrdo a neľútostne, za čo si vyslúžil prezývku "hrozný". Blažejovi Maďarovi sa podarilo znovu sa zmocniť tohto hradu s použitím vojenskej sily až v roku 1467. Blažej Maďar zastával vysoké krajinské hodnosti. Ako chorvátsky bán(v rokoch 1470 -1474, 1483) a neskoršie ako sedmohradský vojvoda (v rokoch 1474 - 1475) sa málokedy zdržiaval v Trenčianskej stolici. Pretože jeho jediný syn Ladislav zomrel v mladom veku a jeho dcéra Benigna sa vydala za Pavla Kinižiho (Kinizsi), prepustil v roku 1472 polovicu košeckých majetkov svojmu zaťovi, jednému zo svojich podriadených vojenských veliteľov, ktorého Maďar adoptoval za syna. Aj Kiniži sa svojimi negatívnymi vlastnosťami veľmi podobal na svojho svokra. Obaja sa dopustili viacerých neprávostí voči vojenským zajatcom. Vlastníctvo košeckých majetkov Blažejom Maďarom a Pavlom Kinižim nemohlo byť nerušené, pretože Matej Korvín v roku 1488 vydal všetkým vrchnostiam v krajine oznámenie v tom zmysle, že osobne zaručuje košecké majetky - hrad i panstvo - Blažejovi Maďarovi a jeho rodine. Onedlho v roku 1490 Blažej Maďar zomrel a o štyri roky zomrel aj jeho zať a dedič Pavol Kiniži.

Po smrti Blažeja Maďara a Pavla Kinižiho, ktorí nemali potomkov, Košecký hrad sa dostal do rúk panovníka. Zápoľskovci, ktorí ho mali v záložnom užívaní od Pavla Kinižiho už predtým, dostali naň v roku 1496 od panovníka donáciu. Napriek tejto skutočnosti rodina Košeckovcov(Kassay) sa domáhala svojich práv na Košecu a protestovala v rokoch 1505 až 1525 proti tejto donácii, aj proti vlastneniu hradu Zápoľskovcami. Prívržencami rodu Zápoľskovcov boli členovia rodu Rožonovcov. Klementovi a Ladislavovi Rožonovcom Zápoľskovci za služby dali Košecký hrad aj s jeho pertinenciami do záložného vlastníctva takmer zadarmo, za 1500 zlatých ešte v roku 1506. Neskoršie so súhlasom Jána Zápoľského hrad prešiel do dedičného vlastníctva tejto rodiny. Po moháčskej bitke, v rokoch sporov medzi Jánom Zápoľským a Ferdinandom Habsburským, cisárske vojsko, ktoré viedol generál Ján Katzianer, zaútočilo aj na košecký hrad. Pri tejto príležitosti Katzianer hrad obsadil a Jána Rožona zajal. Cisársky generál hrad aj s panstvom dal Pavlovi Kišovi alias Petrocimu, šľachticovi balkánskeho pôvodu, za jeho vojenské zásluhy. Katzianer potom aj s vojskom odtiahol a na hrade nechal menšiu posádku. No ani za týchto priaznivých podmienok sa nový majiteľ nemohol stať skutočným vlastníkom panstva, pretože Rožonovci a ich protektori, najmä Ján a Rafael podmanickovci im v tom zabránili.

Až v rokoch, keď už vplyv Jána Zápoľského upadol, zmocnili sa Petrõciovci definitívne hradu a celého panstva. Napriek tomuto stavu Rožonovci ani potom nepoľavili v úsilí získať späť košecké majetky. Na ich podnet stoličná sedria zaviedla v roku 1580 súdne šetrenie. Sedria zistila, že hrad aj panstvo vlastnili pred Moháčom, ale aj niekoľko rokov potom Rožonovci, a to dedične. Po nich ho násilne okupoval cisársky veliteľ Katzianer, ktorý dal hrad Kišovi. Vplyvní Petrõciovci spríbuznení s viacerými magnátmi na Považí, síce dosiahli, že im zostala väčšina košeckých majetkov vrátane hradu, museli sa však v prospech Rožonovcov zriecť lokalít v Pružianskej doline. Posledný z Petrõciovcov, Štefan, na rozdiel, od svojich predchodcv, ktorí vo všetkom podporovali politiku Viedne, sa stal účastníkom vešeléniovského sprisahania. Pretože bol s vplyvným magnátom Štefanom Thokolym vo švagrovskom pomere, dopustil sa viacerých prechmatov voči tým, čo nesúhlasili s Thokolyho názormi Svedčí o tom napríklad jeho počínanie v roku 1660, keď Petrõci na čele asi 200 svojich poddaných prepadol Visolaje, majetok Valentína Balašu a jeho manželky Kataríny Suňogovej. Ako o tom vypovedal Ondrej Lieskovský z Horného Lieskova, košecký hradný pán nútil svojich poddaných pod vysokou pokutou 12 zlatých k útoku na Balašov kaštieľ. Ondrej Beniak zo Slopnej a Juraj Križanovič, poddaní Imricha Jakušiča z vršatského panstva, videli 6.januára 1660, keď sa vracali z belušského jarmoku, pri visolajskom kostole Petrõciho ozbrojencov z Košece, Košeckého Podhradia, Kopca, Košeckého Rovného, ako aj z iných obcí panstva. Pod priamym vedením svojho pána na Visolajskom kaštieli vylámali dvere, rozbili truhly, rozhádzali písomnosti a časť objektu aj podpálili. Po tejto akcii sa Petrociho ľudia na rozkaz svojho pána pobrali dobývať Budatínsky zámok, ktorý bol v tom čase v držbe Valentína Balašu a Kataríny Suňogovej, odporcov Štefana Thokolyho. V súvislosti s vešeléniovským povstaním Štefan Petrõci a Štefan Vitnedy, úhlavný nepriateľ Habsburgovcov, vymysleli plán únosu cisára Leopolda I. Cisára mala zajať a uniesť skupina odvážnych ľudí na poľovačke pri Viedni, pretože panovník ako vášnivý poľovník zašiel neraz do okolitých lesov. Po únose ho mali umiestniť na hrade Košeca a držať ho tam dovtedy, kým nepodpíše želania stavov. Vitnedy a Petrõci s týmto plánom oboznámili aj palatína Františka Vešeléniho, ten však s nimi nesúhlasil. Proti únosu bol aj Peter Zrínsky. Plán únosu panovníka v priebehu vyšetrovania účastníkov vešeléniovského sprisahania sa vyzradil. Pretože Vitnedy ešte predtým zomrel, bratislavský osobitný súd predvolal iba Petrõciho, ten sa však nedostavil. Aby si zachránil život, utiekol aj so svojimi synmi Štefanom, Imrichom a Mikulášom do Sedmohradska. Osobiný súd ho odsúdil aj v jeho neprítomnosti na stratu hlavy a majetkov. Akcia cisárskeho vojska proti Košeckému hradu a panstvu nedala na seba dlho čakať.

Palatín Pavol Esterházy hrad 16.novembra 1670 vojensky obsadil. Esterházy mal za úlohu nielen zaujať hrad, ale aj zatknúť Petrõciho. Toho však v Košeci už nebolo. Zostala tu len jeho dcéra, vydatá za Mateja Ostrošiča. V priebehu ďalšieho roku cisárske vojsko hrad zdemolovalo k nepoznaniu. Podmínovali a vyhodili do povetria bašty, múry a značne poškodili základy hradu. Týmto sa spečatil osud Košeckého hradu, ktorý sa premenil na zrúcaniny. Centrom košeckého panstva po zničení hradu sa stal kaštieľ, vybudovaný z dreva v mestečku Košeca. Sem sa premiestnil aj panský personál. Vo výkaze zo 17.júla 1671 sú uvedení správca panstva, kastelán, kľučiar, hospodár a šiesti drábi. Podľa údajov v tomto dokumente hradný kastelán dostal ročne 60 zlatých v hotovosti, 28 korcov obilia, 8 korcov fazule alebo hrachu, dva kusy slaniny, korec soli, 12 médií masla, 100 libier bryndze a šesť oviec. Každý z hradných drábov mal ročne 10 zlatých v hotovosti, 12 korcov chlebového obilia, 4 korce strukovín, 8 médií soli, 8 médií masla a 12 libier bryndze. Ku konfiškačnému odhadu košeckého panstva komora pristúpila 4.apríla 1672. K panstvu vtedy patrilo okrem Košece 11 obcí a odhadná suma bola 91 100 zlatých.

V roku 1676 panstvo dostala família Lipayovcov zo Zomboru, a to zámenou za hrad a panstvo Šášov v Tekove. Po smrti Mikuláša Lipaya v roku 1680 lokality panstva sa dostali do rúk niekoľkých držiteľov. Sestra Mikuláša Lipaya Barbora i so svojim manželom Imrichom Balašom si ponechali Hložu, Dolné a Horné Kočkovce a Nosice. Barón Feschofen získal Košecké Podhradie, Malú Porubu, Kopec, Ladce a Podhorie. Katarína Madočániová mala Košecu a Pavol Medňanský Košecké Rovné. Jednotliví majitelia častí panstva bývali vo svojich kúriách, čím sa panstvo rozdrobilo. A tak v druhej polovici 17.stor. zanikol Košecký hrad, ale taký istý osud postihol aj panstvo ako celok. Z posledných držiteľov častí košeckého panstva v priebehu 18. storočia a začiatkom 19. storočia treba spomenúť Alžbetu a Žofiu, dcéry Barbory Lipayovej a Imricha Balašu, Imricha Motešického s manželkou Juditou Tolvayovou a Jozefa Motešického.

Z knihy: Od Čachtíc po Strečno. Poslal Jozef Lendóci


Košecký hrad





Ladula 13. A trencsénmeg.yei kaszai uradalom iratai. XVÏI-XVIII. sz~ 
1. Kasza véréra, Vilcsnov kastélyra, Bén oppidumra és kastély-ra vonatkozé birtolcbaiktatasi iratok Magyar Balézs részére. Bonatio-k a Petréczy-csaléd ta^jainak, a kaszai ura-dalomrél. 
2. A Rozsony csaléd birtokjogi iratai Kasza vérénak tartozé-kairél: Podszkal.le, Aisé- és Pelsé- Moatenec^ Zavada, Gyurgyove, Pruaina, Aisé- és Pelsé-Lieszkov kdzségekrol, valamint Rozson, Mittic, Jastrabje, Nagy- és Kis-Neporéc, Luhka puszta, Petrova Lehota, Kalnica, Nozdrkovce, Liesz-ko, Pelsé-Dïdethoma, Egyhézas-Briethoma, Bvorec, Bolessov, TJjfalu, Bulov kbzségekrol. A Rozony csaléd généalogieJa. /Hiànyzik./ 
3. A barsiuegyei SéskÔ uradalomnak. a kaszai uradalominal valé eleserélésérôl szélé iratok. Érintett folek: a Petréczyak, Lippayak és a fiskus. 
4. Oaztqzkodés a kaszai uradalmon. Érintett felek: Staffenbergl Méria Tex-ézia /elébb Lippay Jé-ncf.;, majd Malvezy Alfonz felesege/, Lippay Miklés és fiai, valamint rokonaaguk. 
17. 5. A Lippajrak tartozésa nfiégi brbkosbdéssel kapcsolatban, és a t?rtczés kiegyenlitéee. /Schmidek Méria Zsuzsanna, Mado-csény Katalin./ 
6. A Lippayak fiégi brbkbsbdésével kapcsolatos tiltakozésok az Iiléshézy, Moteaiczky, Balassa csaléd részérôl. Erintett birtok: Kasza. 

7. A Lijpay C6aléd a-aemélyi iratai. 
6. A Lippay csaléd néégi brbkbabdésével kapcsolatos iratok. Erintett csalédok: Erdôdy, Pdlffy, Gabelahoffer. Erintett birtokok: Aisé- és Feleé-Kocokéc, Hlozaa és Nosic. 
9. A kaszai uradalom egyes részeinek /Ledeo, IILozsr , Kécs-kéc, Nosic/ elzélogoeitdaa lippay Mlklé" éltal Pfeffers-hoffen béré részére. /Hiényzik./ 
10. A Lippay craléd zélogugyleteivel és a néégi brbkbsbdéssel kapoeolatos iratok. Érintett csalédok: Straffenberg, Schmidek, Hicsold, Taller, Schwartz, Schreter, Prileszky, Iiléshézy, Moteaiczky, Tolvay. 
11. A Petréczy, Linpay, Iiléshézy csaléd zélogoldaai Siroké Mihély, Turza ïstvdn, Hosaé Iatvàn, Sdmbokréthy Mihdly, Vaské Sdmuel, Fbldvarozny GySrgy, Gyttry Pél és Rédeky Miklés részére, a kaszai uradalom egyes tartozékairôl 





P. 1341. Raktdri Pasc. T d r g y 
Bzâm ezdm 

17. 12. Kasza oppidum és Szavcsina, Ujxalu, Dulé, Nozdrovic, La-
dec, Tuneslc és Horéc kbzségekre vonatkozé iratok /acta territorialia/. ~ 
18. 13. Nagy- és Kisporuba, Ilavka, Bubnica, Csernolehota, Sipko, 
Nagy- és Kisszlatina, Kraszna kbzség hatàraira vonatkozé iratok. 
14. Hlozsa, Podhorje. Kocskéc, Belus oppidum, Alsé-Lieszko kozségek hatarvital. 
15. Kocakéo, Belus. Puchoc, Sztrezenicz, Nivnlce, Okruth, Podvazse, Noszio, Vdgbeszteree, Miloohov hatâr-iratai. 
16. A szkalkai apdtsdg és a kaszai uradalom vitds Ugyei legel-tetés és juhtized miatt. Érintett kbzaégek» Rovne, Zliecho. 
19. 17. Alsé-Mostenec hatérvitàja Vdgbesztercével és Szverepeccel. 
18. A nagyporubai és kaszai lelkész és tanité beiktatdsdra és jbvedelmére stb. vonatkozé iratok. 
19. A kaszai uradalom urbdriumal és bsszeiréeal, valamint irt-vdnyfbldek bsszeirdsai. Az uradalmat terhelé adéssdg meg-fizetésével és az uradalom felosztésâval kaposolatos iratok. Érintett coalâdok: Illéshdzy, Tolvay, Motesiczky. Lippay, Erdédy. A kaszai uradalom lakosaival kapcsolatos vizsgdlatok. Vegyes. 
20. Vegyes iratok. Paso, nélktil. 





P.1341. Raktari szdm 
Pasc. ezâm 
T à r g y 
29. 
25. 
Zavar, Szentmihdlyfalva, Eelvatta, Kiliti, Illéshdza, Kis-magyar és Vajk birtokokra vonatkozé iratok. 
• 
30. 
26. 27. 
20. 
Felsôlécra vonatkozé kUltïnféle iratok. 
Zavar, Vajka, Jéka, Uagyszarva, Caente, Kiamagyar, Belvatta és Kiliti birtokokra vonatkozé iratok. 
Szentmihdlyfalvdra vonatkozé iratok. 
31. 
29-30. 
Nagylécra vonatkozé iratok. 
32. 
... 
Kaszai és szarvai urbdriuraok, Ssazeirdaok. Egyéb jelzet nélkUli iratok. 







Ladula 20. Az Illéshazy csalddnak féként a Lippay caaldd-cal Kapcsolatos ùgyeit erintô iratok 


33. 
1. 
Szaszi, Kondorospuszta, Nagylucse, Nydrad, Szentvidpuszta, Kapolna puszta, mdsként Kisszap, Bodévdrkuria, Cseleszté, Kimle, Pusztaazamarja vagy Geaztence, Gdlos, Becskedhdza puszta, Kortvélyes, Kiliti, Kiskimle vagy Pusztakimle, Ovdr és Padvény birtokokra és részbirtokokra, valamint a Sopron megyei Stanhov nevu kuridra vonatkozé iratok. 



2. Szitnya, Cadbrig, Ugod, Bevecser birtokokra. s pozsonyi hazra, a récei illodiumra, a kismagyari kuridra, Nagyma-gyar, , Osenlce, Jorcba, Nagylég, Barihdza, Cselssté, Kiliti, Radvâny, Nydraû, Nagylucse, Bodévâr és Kondoros birtokokra vonatkozé iratok. /Hidnyzik./ 
3. Bdr, Nagylucse, Szdsz, Kondoros, Kiliti, Cseleszté, Nyd-raô, Radvdny, Puaztanomorja, Gdlos. Isogdanéc, Zvoncrin 
és Sz\*ha birtokoknak a Lippayak dltal tett elidegenitéeé-re vonatkozé iratok, I.Mikléoné és Wotesiczky Imréné til-takozdsaival. /Hianyzik./ 
34. 4. A Lippay csalddbél szdrmazott I.Miklésné Balassa Erzsébet 
és Motesiczky Pdl és felesége, Balassa Zséfia megszerzi ôrblcjogon Lippay Ferenctéi és Kdroly tel az aldbbi birto-kokatj Kiliti, Cseleszté, Bodévdr, Pelséozdz, Kondoros, Nagylucse, Becskedhaza, Nydrad, Badvany, Kisszap, Szent-vid és Kimle. 



5. A néhai Motesiczky Pdl és felesége, Balassa Erzsébet brë-késeinek I.Miklés részére tett zalogoldsi levelei és egyéb birtokjogi iratai Bodévdr, Cseleszté, Nagylucse, Kiliti, Pelsészdz, Kondoros puszta, Badvany és Nydrad birtokokra vonatkozéan. Gdlos, Pusztasomorja, Kiskimle, Nesider, Nyu-las, Pusztakimle vagy Vizeegeaztence, valamint Rare, Arak, Sejke puazta, Àsvdny, Szentpdl, Dunaszeg, Hédervdr, Lado-mér, Zdmoly, Bunaujfalu, Szabadi, Medve, Ottevény, Sziget, Gyulavic, Dercaika, Ottova, Radvdny, Nydrad. Lipold, Re-mete, Bodak, Szél, Darlé, Novdk puszta birtokokra vonatkozé egyéb iratok. Egyéb érintett csalddok; Lippay, Esz-terhdzy, Maholany, Mednydnszky és Kaunitz. 
6. Pusztakimle vagy Horvdtkimle, Nagylucse. Bezenye vagy Palersdorf és Kardcsony birtokokra vonatkozé kUlbnféle iratok. I.Perenc elzdlogositja Gomba birtok egy részét Szelepcsényi érseknek. Nagylucae, Radvdny, Nydrad birtokok bsszeirdsai, Kimle hatdrjdrdsa. /Hidnyzik./ 
7. Radvdny, Nydrad, Caeleazté éa Kiliti birtokokra vonatkozé Iratok. 
8. Szentvid vagy Likécs birtokra és a Jdklin Qrbkb'sbktél va-lé visszavdltdsdra vonatkozé iratok. hatdrjdrdssal. A Nagylucse, Nydrad, Radvdny, Cseleszté és Kiliti birtokok-rél elszbkott jobbdgyok jegyzéke. /Hidnyzik/. 






Mailáth de Székhely family


Zsuzsanna; m.Imre Lieszkovszky alias Kassay


DEKRET

auch auf Grund einiger Äußerungen von Matthias denken könnten, er habe das Gesetz als über sich stehend betrachtet, das zu übergehen auch nicht in seiner Macht stehe, so müssen wir einsehen, daß wir ein falsches Bild erhalten würden, wenn wir das Verhältnis von König und Gesetz auf dieser Grundlage beurteilen würden. In seinem Brief an Friedrich III. vom 16. Januar 1465, als er sich die Steuer der unter des Kaisers Oberhoheit stehenden ungarischen Gebiete sichern wollte, argumentierte Matthias damit, daß einem Dekret, das non ex aliqua privata causa, sedpro publico fidei negotio editum est, alle Untertanen, die ungarischen Untertanen des Kaisers mit eingeschlossen, Folge zu leisten haben, und er habe keine Macht (potestas), die Stadt Güns von der Zahlung der durch das Dekret erlassenen Steuer zu befreien. Dabei würde er, um seinen guten Willen gegenüber dem Kaiser zu zeigen, dies gerne tun, si esset in potestate nostra ius dispensandi super contributione suprafacta. Gleichzeitig befreite er noch im gleichen Jahr, am 8. September 1465, Ödenburg von der Zahlung der auf dem gleichen Reichstag festgesetzten Steuer, woraus offensichtlich wird, daß Matthias, wenn er es wollte, die Macht hatte, das Gesetz zu übergehen. 
Matthias war sich der verpflichtenden Kraft des Gesetzes bewußt (videanturque non aliud nisi equum atque iustum et precipue id postulare quod etiam per regni decretum facere compellimur, schrieb er am 19. März 1488 in einer Urkunde, die eine Kenntnisnahme entsprechend dem Gesetz verfügte).48 Er verlangte von seinen Untertanen, daß sie das Gesetz einhielten, und wenn er konnte, bestrafte er jene, die sich gegen das Gesetz auflehnten. (Am 30. September 1462 verurteilte er zum Beispiel die Brüder Kaszai wegen Untreue, weil non veriti generalia decreta predecessorum nostrorum regum Hungáriáé regnique nostri et nostra.)49 Das bedeutete selbstverständlich nicht, daß er die Einhaltung der Gesetze für die eigene Person ebenfalls immer für verpflichtend gehalten (Brandolinus Lippus, der die Prinzipien von Matthias gut kannte, läßt in seinem Werk Matthias sagen: Regem ergo non legum ministrum aut instrumentum esse, sed legibus preesse dominarique perspicuum est)50 und zugunsten seiner Anhänger oder aus anderen politischen Erwägungen auch ein neu erlassenes Gesetz nicht etwa übergangen hätte. Die lange Reihe der non obstante-Urkunáen ist der Beweis dafür, daß Matthias ex certa nostra scientia, de plenitudine potestatis mehrmals entgegen dem Gesetz vorging und im Interesse einzelner Untertanen eine Ausnahme machte. Es muß hier bemerkt werden, daß Matthias im ersten Jahrzehnt seiner Herrschaft sogar mehrmals die Übergehung des Gesetzes mit Billigung des königlichen Rates, ja sogar des Reichstags bzw. auf dessen Anraten hin verfügte, was über das Ansehen des Gesetzes hinaus 
48 Cod. Zichy XIpp. 486-487. 
49 Ungarisches Staatsarchiv, Dl 15772. 
50 Aurelius Brandolinus Lippus: De comparatione rei publicae et regni. Ed.: J. Ábel. Irodalomtörténeti Emlékek 2 (1890) pp. 77—183. Vgl. Bónis: Középkori jogunk pp. 80—81. 




Sopront még ugyanabban az évben, 1465. szeptember 8-án felmentette az ugyanezen országgyűlésen rendelt adó fizetése alól, amiből nyilvánvaló, hogy ha akarta, volt hatalma a törvény félretételére. 
Mátyás a törvény kötelező erejének tudatában volt (videanturque non aliud nisi equum atque iustum et precipue id postulare quod etiam per regni decretum facere compellimur — írta 1488. március 19-én egy tudományvételt a törvény szerint elrendelő oklevélben).48 Alattvalóitól a törvény tiszteletben tartását megkövetelte, és a törvénnyel szembeszegülőket, ha tehette, meg is büntette (1462. szeptember 30-án pl. a Kaszai fivéreket hűtlenség bűnében marasztalja el, mert non veriti generálta decreta predecessorum nostrorum regum Hungarie regnique nostri et nostra).49 Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a törvény megtartását magára nézve is mindig kötelezőnek tartotta (a Mátyás elveit jól ismerő Brandolinus Lippus mondatja Mátyással egyik művében: Regem ergo non legum ministrum aut instrumentum esse, sed legibus preesse dominarique perspicuum est50), és hívei kedvéért vagy egyéb politikai megfontolásból ne tette volna félre a csak frissen meghozott törvényt is. A non obstante oklevelek hosszú sora a bizonyíték rá, hogy Mátyás ex certa nostra scientia, de plenitudinepotestatis nemegyszer a törvény ellenére járt el, tett kivételt egyes alattvalói érdekében. Megjegyzendő, hogy uralkodásának első évtizedében többször is előfordult, hogy a király a törvény félretételét a királyi tanács, sőt, az országgyűlés egyetértő hozzájárulásával, illetve tanácsával rendelte el, ami a törvény tekintélyén túl, a király és a rendek közötti erőviszonyokra is következtetni enged. 1463. május 18-án pl. de plenitudine nostre regié potestatis prelatorum etiam et baronum ac nobilium nostrorum consilio prematuro ... non obstantibus Ulis articulis decretorum regni nostri ut alienigenis hereditates et honores conferre non possemus (1458, 1439, 1444) nevezi ki Vitovec Jánost Zagoria örökös ispánjává. Jellemző, hogy a kinevezési okmányt 1464. március 31-én, a koronázási országgyűlésen már csak de auctoritate nostra regia prelatorumque et baronum ad id accedente consilio erősíti meg és írja át ünnepélyes formában.51 1464. április 10-én pedig az országgyűlési határozat ellenére Töttös Lászlónak ex deliberatione baronum engedélyezi vára megtartását.52 Különösen a koronázási országgyűlés azon rendelkezését mellőzi gyakran a király, amely az adománylevelek megerősíttetését a koronázástól számított egy éven belül tette kötelezővé. Még 1484-ben, tehát 20 évvel a koronázási dekrétum kiadása után is találkozhatunk olyan oklevéllel, amelyben a törvény ellenére erősít meg Albertus Kaszai, nobilis comitatus Trinciniensis 








P 592 
SÁNDOR (BIAI) CSALÁD 1529-1846 
10 r.e. (9 cs. +1 k. )= 1,30 iratfm. 
A bajnai Both, a kaszai Bechich, a Réchány, a szlavnicai Sándor, valamint a Géczy, Kinchy és Páhy családok komarom, pest, és pozsegamegyei birtokaira vonatkozó, főként jogbiztositó iratai. 
Állandó megőrzés: 967/1937. OL. sz. 
1. cs. Tomus A. Bajnai Both család iratai 
Fasc. I. 35-50 1532-1573 
II. 1-40 1541-1647 
III. 34-41 1533-1629 
Appendix 
Tomus B. A Sándor családdal nőágon rokon 
Récheny család iratai 
Fasc. I. 118 1551 
III. 9 Appendix 1539 
Tomus C. Réchényi Anna, előbb Kosztolán 
Jánosné, majd Soóky Andrásné iratai 
1-48 1552-1635 
2. cs. Tomus D. Kaszai Bechich család iratai 
Fasc. I. 7-19 1529-1608 
Fasc. 3. 1-27 Nebojszai Balogh és szlavniczai 
Sándor család 1618-1644 
Fasc. 4. 1-19 Szlavniczai Sándor család 1646-1671 
Fasc. 5. Kerekes Éva Sándor Mihályné iratai, főként Csuny birtokjogával kapcsolatban 
1-10 1669-1782 
Fasc. 6. Sándor Menyhért iratai 1688-1723 
3. cs. Tomus E. Fasc. 1. 1-16 Szlavnicai Sándor Mihály iratai 1720-1767 
Fasc. 2. 1 Sándor család bajnai joga 1743 
3. 1-4 1703-1744 
4. 1-5 ' 1719-1765 
5. 1-2 1732-1743 
6. 1-2 1718-1749 
7. 1-4 1729-1753 
8. 1-10 Géczy család bajnai joga 1718-1762 











Mailáth de Székhely family






Miklós Mailáth de Székhely, fl 1646-73; m.Mária Jusztina Erõss de Világos; They had issue:

r.1431 vladol Koecou Stefan Kasszay podzupan trenciansky








VEGYES.

Smaragd vajda és utódai.
Kézai krónikája mondja: «A Sumbukiak Francziaországból, a champagnei grófok családjából származnak.»
Miután e család bejövetele legkésőbb a XII. század második felében történhetett, alig lehetne ma már kimutatni, vajjon az ősrégi champagnei grófok egy ága valóban kivándorolt-e Magyarországba, nem-e? – valószínűbb azonban, hogy ez esetben csak egyszerű champagnei lovaggal van dolgunk, kinek magyarországbeli ivadékai190leszármazásuk dicsfényét eredeti hazájuk dynastiájával való összekapcsolása által emelni akarták. Hogy pedig Sumbuk (a mai pestmegyei Zsámbék) a «Champagne» szónak ferdített alakja, több mint valószínű.
Már I. Smaragd, e nemzetség első magyarországbeli képviselője, 1166 október 24-ikétől 1167-ig az országnagyok sorában fordul elő, a nélkül, hogy a «comes»-i méltóságát közelebbről ismernők.1 Hazai Okmánytár, VII. k. 1. l.; Kubinyi, Árpádk. eml., I. k. 4. l.
* Magas állásáról eltekintve, mit sem tudunk felőle.
Minden valószínűség a mellett szól, hogy Egyed és II. Smaragd nevű fiakat hagyott maga után. A veszprémi egyházmegyéhez tartozó, Szent-Jánosról nevezett zsámbéki premontrei apátság kegyurai ők. Egyed adományozza neki Szerdahelyt (azelőtt Kenézrekesze, Temesmegyében), Pátkát (Hódhalom mellett); Smaragd Répást, Szörént és zsámbéki birtokának harmadát; mind a két adományozást IV. Béla király a kegyurak ivadékai kérelmére 1258-ban megerősíti.2 Fejér, Cod. Dipl., IV/II. k. 482. l.
*
II. Smaragd szerepet visz a közéletben, a mennyiben felette magas országos méltóságokat visel. 1205-ben már országbíró és szolnoki ispán,3 Hazai Okmánytár, I. k. 3. l., VII. k. 4. l.; Fejér, III/I. k. 22., 32. ll.; Wenzel, VI. k. 300. l., XI. k. 85. l.
* mely két méltóságban 1206-ig találkozunk vele. – 1206-ban erdélyi vajda;4 Wenzel, VI. k. 308. l.
* 1208–1209 években bihari ispán;5 Fejér, III/I. 166. l. és III/II. k. 470. l.; Wenzel, VI. k. 325. l.
* 1213–1222 között pozsonyi,6 Fejér, III/I. k. 163., 170., 272., 287., 320., 323. ll.; Wenzel, VI. k. 368., 402., 408. ll. és XI. k. 129., 156., 173. ll. (tévesen 1223.); Hazai Okmánytár, VI. k. 15. l.
* 1222-ben azonban még bácsmegyei ispán,7 Fejér, III/I. k. 370. l.
* 1222 után már nem szerepel az országnagyok sorában.
Ezeken kívül csak még azt tudjuk felőle, hogy a pannonhalmi apátságnak egynehány, a pozsonymegyei Galantha s a jelenleg nyitramegyei Sempte közelében feküdt szántóföldet és erdőrészeket adományozott, mely utóbbi adományozás 1235 táján a pannonhalmi apát és a semptei várjobbágyok között pör tárgyát képezte, mely avval végződött, hogy az apát részére az apátságának Smaragdtól adományozott földeket a várjobbágyokéitől elkülönítve, Smaragdnak a Vágon túl feküdt kastélya közelében, megítélték.8 Wenzel, I. k. 315. l. (tévesen 1233). II. k. 20. l.
*
Vajjon Egyed vagy II. Smaragd folytatta-e a családot? – nem tudjuk; valószinű, hogy Smaragd tette, s ez esetben az 1258-ban említett testvérek: III. Smaragd, I. Ajnárd és Gilét az ő fiai.
III. Smaragd a papi pályát szemelte ki magának. 1244 márczius 30-ikán a veszprémi egyházmegyéhez tartozott hantai káptalan prépostja, mellette még pozsonyi prépost és a király alkanczellárja.1 Wenzel, II. k. 151. l., VII. k. 181. l.
* 1248-ban székesfehérvári prépost és királyi alkanczellár.2 Wenzel, VII. k. 261. l.
* 1253 januárban hantai és pozsonyi prépost; ez évben megengedi neki III. Incze pápa, hogy más egyházi méltóságért is folyamodhat, de ez esetben egyik prépostságról le kell mondania.3 Fejér, IV/II. k. 177. ll.
* 1255–1256. években székesfejérvári prépost és királyi alkanczellár.4 Wenzel, II. k. 266. l., VII. k. 382., 410. ll.
* 1257 első fele óta választott kalocsai érsek. Mint ilyen, a IV. Béla és István trónörökös közt kitört viszályok alkalmával az utóbbi pártjára állt, s így történt, hogy az 1262–1263-ig Istvánnak kanczellárjaként működik. 1254 szeptember 16-ikán (akkor még pozsonyi prépost volt) küldte őt IV. Béla III. Incze pápához, hogy ezt unokanővérének IV. Béla ifjabb fiával, Bélával kötendő házasságára rábírja.5 Fejér, IV/II. k. 242. l.
* 1265-ben saját szolgái keze által mult ki.
Fivére, I. Ajnárd, 1244-től 1246 január 15-ig Valkómegye ispánja,6 Wenzel, VII. k. 181., 209. ll.
* 1257-ben Mária királyné lovászmestere és galgóczi ispán;7 Wenzel, VII. k. 467. l.
* 1258-ban szolgagyőri ispán. 1244-ben megveszi a bácsmegyei Szentmiklóst; 1272-ben azonban fiai Miklós, IV. Smaragd és fiának II. Ajnárd fia I. János a Valkómegyében feküdt racsai, atyai, görögmezői (ma a szerémmegyei Grk) és kükei (ma a szerémmegyei Kukujevczi) főbirtokokat osztják fel maguk között.8 Csánki: Századok, 1893. évf. 218. l.
*
I. Ajnárdnak ez ivadékai három ág alapítói.
a) Miklós ága.
Miklósról 1272-ben történt fellépésén kívül mitsem tudunk. Három fia volt: Beke, III. Ajnárd, László, és egy leánya: Aglent.
Aglent a Ratold nb. «Porch» Istvánhoz (ez Mária királyné tárnok- és lovászmestere, később Erzsébet ifjabb királyné lovászmestere, ki 1265-ben V. Istvántól nagy kiterjedésű birtokokat kapott) ment férjhez, s ő tőle származnak női ágon a Pásztóiak, Tariak, Putnokiak, Kazai Kakasok és Kazai Gyulafiak. 1327-ben már özvegy; ez évben kijelenti a budai káptalan előtt, hogy fivérei: III. Ajnárd és (Szár-) László, továbbá fivérének, Bekének fiaDomonkos leánynegyedét 50 márka finom ezüst erejéig kifizették.9 Anjoukori Okmánytár, II. k. 339. l.
*
E László 1328 május 12-ikén pestmegyei 191szolgabíró1 Anjoukori Okmánytár, II. k. 357. l.
* és még előfordul 1348 május 16-ikán, midőn fivérével Ajnárddal és rokonával, Istvánnal együttesen Czudar Péterrel és Gutendorfi Jánossal egynéhány Zsámbék melletti földek dolgában egyezséget köt.2 Anjoukori Okmánytár, V. k. 187. l.
*
Fennebbi Beke fia Domonkosnak fiai Tamás és Smaragd (Somrák). Ez utóbbi a Kükei nevet viseli. Halála után († 1398) birtokait Zsigmond király 1398-ban Maróti János székely ispánnak adta. Ezeket a jószágokat a király azelőtt Atyai Vér Miklós fia Jánostól (Smaragd rokonától) elvette és Kükei Smaragdnak adta.3 Pesty, Eltünt vármegyék, I. k. 307. l.
*
III. Ajnárd-nak 1349 május 8-ikán a Zsámbék melletti Somodor ügyében pöre van, melyet 1350 május 30-ikán Ajnárdnak időközben megtörtént elhalálozása miatt halasztottak. Jogutódja fia: János.4 Anjoukori Okmánytár, V. k. 275., 383. ll.
*
A Kükei ágból még Ajnárd fia Ferencz fia László (1409-ben) ismeretes.
b) Smaragd ága.
IV. Smaragd, ki 1272-ben I. Miklóssal és I. Jánossal együttesen osztozik, máskülönben ismeretlen. 1332 augusztus 19-ikén és 1342 február 21-ikén már László nevű fiára akadunk,5 Wenzel, XII. k. 604. l.
* kinek fia, István 1348-ban Szár-Lászlóval és III. Ajnárddal együttesen Czudar Péterrel és társával egyezkedik. (Lásd fent.)
c) János ága.
I. Ajnárd fiáról, II. Ajnárd-ról IV. László király 1276-ban azt mondja, hogy úgy V. Istvánnak, mint ő neki is kitünő szolgálatokat tett,6 Wenzel, XII. k. 173. l.
* melyek elismeréseül zsenge fiát, János-t, azzal tünteti ki, hogy a Száva és Baza közt lévő jobbágyai bizonyos adók alól fel vannak mentve. 1291 október 9-ikén Bácsmegye ispánja. Miután 1291 nyarán az osztrákok elleni hadjáratban részt vett s ott ki is tűntette magát, III. András király IV. László szabadalmi levelét 1291-ben megerősíti.7 Wenzel, XII. k. 509. l.
* 1297-ben már csak János «mester»; ez évben rokonától Báncza nb. Péter fia Tamástól és fiától, Páltól (a Horvátiak őseitől) valkómegyei Szat nevű ősi birtokukat kapja meg.8 Wenzel, XII. k. 603. l.
* 1310 márczius 20-ikán elmondja róla Károly király, hogy István szerb királylyal szövetkezvén, Ugrin, a király hű embere ellen, fegyvert ragadott és elvtársaival együtt a szerémi és valkómegyei vidéket mindaddig pusztította, míg a Drusma nb. Pál (a Garaiak őse) őt fogságba ejtette és Ugrin hatalmába kerítette.1 Anjoukori Okmánytár, I. k. 197. l.
* Hogy Ugrin mit tett vele, nem tudjuk. Nem szenved azonban kétséget, hogy birtokait elvesztette és miután a IV. László és III. András királyok által számára kiállított adományozási okiratot a bácsi káptalan 1332 augusztusa 19-ikén IV. Smaragd fia László számára átírja, valószínű, hogy nem is hagyott fiutódot maga után.
* * *
Láttuk, hogy IV. Béla 1258-ban Ajnárd, Smaragd és Gilét fivérek kérésére az elődeiktől a zsámbéki apátságnak tett adományozást megerősítette. Már most az a kérdés, hogy Gilét-ről mit tudunk? A nélkül, hogy az okiratok ezt határozottan állítják, mégis hiszem, hogy e Gilét (= Cletus) utódaira a következőkben ráakadhatunk:
1258 január 20-ikán I. Gilét IV. Béla tárnoka és Mária királyné bölényvadászainak a főnöke s valamely pozsegamegyei birtokügy rendezése alkalmával a királyné kiküldöttje.2 Wenzel, XI. k. 445. l.
* 1266-ban már (vagy talán hasonnevű fia) pozsegamegyei birtokos.3 Hazai Okmánytár, VI. k. 141. l.
*
II. Gilét 1200 június 28-ikán pozsegamegyei Zavarsia nevű birtokát Hippolit nevű tisztjére ruházza át; az illető okmány Gilét fiairól is tesz említést, a nélkül pedig, hogy megnevezné őket.4 Hazai Okmánytár, VIII. k. 280. l.
* Gilét fia Gilét még 1296 márcziusban pozsega megyebeli nemesember és 1299 januáriusában ottani földbirtokos.5 Wenzel, V. k. 214. l. X. k. 233. l.
* Fiai János és Miklós.
János 1321 február 22-ikén és 1328 július 16-ikán valkómegyei birtokos.6 Anjoukori Okmánytár, I. k. 599. l., II. k. 2. l.
*
Miklós, ki 1328 július 16-ikán a tordasi birtokot megveszi,7 Anjoukori Okmánytár, II. k. 367. l.
* 1330 márczius 25-ikén már a Pozsegai nevet viseli,Anjoukori Okmánytár, II. k. 478. l.
* 1335 augusztus 8-ikán már nem él. Özvegye Klára az Aba nb. Nekcsei Demeter országbíró leánya, kinek (és örököseinek) a nevezett országbíró 1336 május 3-ikán a pozsegamegyei Szentmártont és Bresztolczot mint leánynegyedi illetményt kiadja.9 Anjoukori Okmánytár, III. k. 191., 278. ll.
* 1348 június 18-ikán az Osl nb. Kanizsai János a pozsegamegyebeli Gilét fia Miklós özvegyének mindazon ékszert és értéktárgyat, továbbá a körösmegyei Gyelekovecz birtokot visszaadja, melyet leánya kezével együtt megkapott.10 Anjoukori Okmánytár, V. k. 205. l.
* E szerint 192Miklós leánya akkor már vagy nem élt, vagy férjétől elvált.
* * *
Teljesség kedvéért még említem, hogy 1205 és 1235 között bizonyos Pál a «Smaragd nemzetség» tagjaként szerepel.1 Reg. Varad. 247. l.
*
Dr. Csánki Dezső kutatásai szerint 1401-ben Pest Pilismegyében az Ajnárd-Smaragd nemzetségnek következő négy családja fordul elő: 1. Atyai, 2. Kükei (Ajnárdfi), 3. Gömörmezei Vér, 4. Zsámbéki. Az 1–3. sz. alattiak «Ajnárd nembeliek»; Zsámbékon, Perbálon és Monoron birtokolnak. Atyai Vér László fia Miklós 1398 előtt hűtlenség bűnébe esik. 1414-ben Ferencz fia László Kükei Ajnárdfi néven fordul elő. 1447-ben és 1467-ben Zsámbéki Pálra akadunk. 1437-ben azonban a Vér család valkómegyei birtokait már idegen kézben találjuk.
Úgy látszik tehát, hogy Smaragd vajda öszszes utódai már kihaltak.
Az eddigiek szerint a következő nemzedékrendi táblát nyerjük:
I. Smaragd 1166–1167; ? Egyed; ? II. Smaragd 1205–1206 országbiró és szolnoki ispán, 1206 erdélyi vajda, 1208–1209 bihari ispán, 1213–1222 pozsonyi ispán, 1222 Bácsmegye ispánja; ? Pozssegai ág; ? I. Ajnárd1244–1258 1244–1245 Valkómegye ispánja; 1257 a királyné lovászmestere és galgóczi ispán; 1258 szolgagyőri ispán; III. Smaragd 1244 † 1265 hantai, pozsonyi és székesfehérvári prépost; IV: Béla és (V.) István? trónörökös alkanczellárja, kalocsai érsek; I. Gilét 1258–1266 1258 királyi tárnok s a királyné bölényvadászai főnöke; II. Gilét1290–1299; János Miklós (1299) (1299) 1328 † 1335 e. 1321– neje: Aba nb. (1299) Nekcsei Klára 1335–1348; II.Ajnárd † 1276 előtt; I. János 1276–1310 1291 bácsi ispán; I. Miklós 1272; IV. Smaragd 1272; II. László 1332–1342; István 1348; Leány férje: Osl nb. Kanizsai János 1348; Beke † 1327 előtt; Domonkos 1327; III. Ajnárd 1327 † 1350; II. János 1350; I. szár László 1327–1348 1327 pestmegyei szolgabiró; Aglent 1327 férje: Ratold nb. «Porch» István † 1327 előtt; Tamás; Kükei Smaragd † utód nélkül 1398
images/1897-98xw250.jpg
Dr. WERTNER MÓR.















VEGYES.

Smaragd vajda és utódai.
Kézai krónikája mondja: «A Sumbukiak Francziaországból, a champagnei grófok családjából származnak.»
Miután e család bejövetele legkésőbb a XII. század második felében történhetett, alig lehetne ma már kimutatni, vajjon az ősrégi champagnei grófok egy ága valóban kivándorolt-e Magyarországba, nem-e? – valószínűbb azonban, hogy ez esetben csak egyszerű champagnei lovaggal van dolgunk, kinek magyarországbeli ivadékai190leszármazásuk dicsfényét eredeti hazájuk dynastiájával való összekapcsolása által emelni akarták. Hogy pedig Sumbuk (a mai pestmegyei Zsámbék) a «Champagne» szónak ferdített alakja, több mint valószínű.
Már I. Smaragd, e nemzetség első magyarországbeli képviselője, 1166 október 24-ikétől 1167-ig az országnagyok sorában fordul elő, a nélkül, hogy a «comes»-i méltóságát közelebbről ismernők.1 Hazai Okmánytár, VII. k. 1. l.; Kubinyi, Árpádk. eml., I. k. 4. l.
* Magas állásáról eltekintve, mit sem tudunk felőle.
Minden valószínűség a mellett szól, hogy Egyed és II. Smaragd nevű fiakat hagyott maga után. A veszprémi egyházmegyéhez tartozó, Szent-Jánosról nevezett zsámbéki premontrei apátság kegyurai ők. Egyed adományozza neki Szerdahelyt (azelőtt Kenézrekesze, Temesmegyében), Pátkát (Hódhalom mellett); Smaragd Répást, Szörént és zsámbéki birtokának harmadát; mind a két adományozást IV. Béla király a kegyurak ivadékai kérelmére 1258-ban megerősíti.2 Fejér, Cod. Dipl., IV/II. k. 482. l.
*
II. Smaragd szerepet visz a közéletben, a mennyiben felette magas országos méltóságokat visel. 1205-ben már országbíró és szolnoki ispán,3 Hazai Okmánytár, I. k. 3. l., VII. k. 4. l.; Fejér, III/I. k. 22., 32. ll.; Wenzel, VI. k. 300. l., XI. k. 85. l.
* mely két méltóságban 1206-ig találkozunk vele. – 1206-ban erdélyi vajda;4 Wenzel, VI. k. 308. l.
* 1208–1209 években bihari ispán;5 Fejér, III/I. 166. l. és III/II. k. 470. l.; Wenzel, VI. k. 325. l.
* 1213–1222 között pozsonyi,6 Fejér, III/I. k. 163., 170., 272., 287., 320., 323. ll.; Wenzel, VI. k. 368., 402., 408. ll. és XI. k. 129., 156., 173. ll. (tévesen 1223.); Hazai Okmánytár, VI. k. 15. l.
* 1222-ben azonban még bácsmegyei ispán,7 Fejér, III/I. k. 370. l.
* 1222 után már nem szerepel az országnagyok sorában.
Ezeken kívül csak még azt tudjuk felőle, hogy a pannonhalmi apátságnak egynehány, a pozsonymegyei Galantha s a jelenleg nyitramegyei Sempte közelében feküdt szántóföldet és erdőrészeket adományozott, mely utóbbi adományozás 1235 táján a pannonhalmi apát és a semptei várjobbágyok között pör tárgyát képezte, mely avval végződött, hogy az apát részére az apátságának Smaragdtól adományozott földeket a várjobbágyokéitől elkülönítve, Smaragdnak a Vágon túl feküdt kastélya közelében, megítélték.8 Wenzel, I. k. 315. l. (tévesen 1233). II. k. 20. l.
*
Vajjon Egyed vagy II. Smaragd folytatta-e a családot? – nem tudjuk; valószinű, hogy Smaragd tette, s ez esetben az 1258-ban említett testvérek: III. Smaragd, I. Ajnárd és Gilét az ő fiai.
III. Smaragd a papi pályát szemelte ki magának. 1244 márczius 30-ikán a veszprémi egyházmegyéhez tartozott hantai káptalan prépostja, mellette még pozsonyi prépost és a király alkanczellárja.1 Wenzel, II. k. 151. l., VII. k. 181. l.
* 1248-ban székesfehérvári prépost és királyi alkanczellár.2 Wenzel, VII. k. 261. l.
* 1253 januárban hantai és pozsonyi prépost; ez évben megengedi neki III. Incze pápa, hogy más egyházi méltóságért is folyamodhat, de ez esetben egyik prépostságról le kell mondania.3 Fejér, IV/II. k. 177. ll.
* 1255–1256. években székesfejérvári prépost és királyi alkanczellár.4 Wenzel, II. k. 266. l., VII. k. 382., 410. ll.
* 1257 első fele óta választott kalocsai érsek. Mint ilyen, a IV. Béla és István trónörökös közt kitört viszályok alkalmával az utóbbi pártjára állt, s így történt, hogy az 1262–1263-ig Istvánnak kanczellárjaként működik. 1254 szeptember 16-ikán (akkor még pozsonyi prépost volt) küldte őt IV. Béla III. Incze pápához, hogy ezt unokanővérének IV. Béla ifjabb fiával, Bélával kötendő házasságára rábírja.5 Fejér, IV/II. k. 242. l.
* 1265-ben saját szolgái keze által mult ki.
Fivére, I. Ajnárd, 1244-től 1246 január 15-ig Valkómegye ispánja,6 Wenzel, VII. k. 181., 209. ll.
* 1257-ben Mária királyné lovászmestere és galgóczi ispán;7 Wenzel, VII. k. 467. l.
* 1258-ban szolgagyőri ispán. 1244-ben megveszi a bácsmegyei Szentmiklóst; 1272-ben azonban fiai Miklós, IV. Smaragd és fiának II. Ajnárd fia I. János a Valkómegyében feküdt racsai, atyai, görögmezői (ma a szerémmegyei Grk) és kükei (ma a szerémmegyei Kukujevczi) főbirtokokat osztják fel maguk között.8 Csánki: Századok, 1893. évf. 218. l.
*
I. Ajnárdnak ez ivadékai három ág alapítói.
a) Miklós ága.
Miklósról 1272-ben történt fellépésén kívül mitsem tudunk. Három fia volt: Beke, III. Ajnárd, László, és egy leánya: Aglent.
Aglent a Ratold nb. «Porch» Istvánhoz (ez Mária királyné tárnok- és lovászmestere, később Erzsébet ifjabb királyné lovászmestere, ki 1265-ben V. Istvántól nagy kiterjedésű birtokokat kapott) ment férjhez, s ő tőle származnak női ágon a Pásztóiak, Tariak, Putnokiak, Kazai Kakasok és Kazai Gyulafiak. 1327-ben már özvegy; ez évben kijelenti a budai káptalan előtt, hogy fivérei: III. Ajnárd és (Szár-) László, továbbá fivérének, Bekének fiaDomonkos leánynegyedét 50 márka finom ezüst erejéig kifizették.9 Anjoukori Okmánytár, II. k. 339. l.
*
E László 1328 május 12-ikén pestmegyei 191szolgabíró1 Anjoukori Okmánytár, II. k. 357. l.
* és még előfordul 1348 május 16-ikán, midőn fivérével Ajnárddal és rokonával, Istvánnal együttesen Czudar Péterrel és Gutendorfi Jánossal egynéhány Zsámbék melletti földek dolgában egyezséget köt.2 Anjoukori Okmánytár, V. k. 187. l.
*
Fennebbi Beke fia Domonkosnak fiai Tamás és Smaragd (Somrák). Ez utóbbi a Kükei nevet viseli. Halála után († 1398) birtokait Zsigmond király 1398-ban Maróti János székely ispánnak adta. Ezeket a jószágokat a király azelőtt Atyai Vér Miklós fia Jánostól (Smaragd rokonától) elvette és Kükei Smaragdnak adta.3 Pesty, Eltünt vármegyék, I. k. 307. l.
*
III. Ajnárd-nak 1349 május 8-ikán a Zsámbék melletti Somodor ügyében pöre van, melyet 1350 május 30-ikán Ajnárdnak időközben megtörtént elhalálozása miatt halasztottak. Jogutódja fia: János.4 Anjoukori Okmánytár, V. k. 275., 383. ll.
*
A Kükei ágból még Ajnárd fia Ferencz fia László (1409-ben) ismeretes.
b) Smaragd ága.
IV. Smaragd, ki 1272-ben I. Miklóssal és I. Jánossal együttesen osztozik, máskülönben ismeretlen. 1332 augusztus 19-ikén és 1342 február 21-ikén már László nevű fiára akadunk,5 Wenzel, XII. k. 604. l.
* kinek fia, István 1348-ban Szár-Lászlóval és III. Ajnárddal együttesen Czudar Péterrel és társával egyezkedik. (Lásd fent.)
c) János ága.
I. Ajnárd fiáról, II. Ajnárd-ról IV. László király 1276-ban azt mondja, hogy úgy V. Istvánnak, mint ő neki is kitünő szolgálatokat tett,6 Wenzel, XII. k. 173. l.
* melyek elismeréseül zsenge fiát, János-t, azzal tünteti ki, hogy a Száva és Baza közt lévő jobbágyai bizonyos adók alól fel vannak mentve. 1291 október 9-ikén Bácsmegye ispánja. Miután 1291 nyarán az osztrákok elleni hadjáratban részt vett s ott ki is tűntette magát, III. András király IV. László szabadalmi levelét 1291-ben megerősíti.7 Wenzel, XII. k. 509. l.
* 1297-ben már csak János «mester»; ez évben rokonától Báncza nb. Péter fia Tamástól és fiától, Páltól (a Horvátiak őseitől) valkómegyei Szat nevű ősi birtokukat kapja meg.8 Wenzel, XII. k. 603. l.
* 1310 márczius 20-ikán elmondja róla Károly király, hogy István szerb királylyal szövetkezvén, Ugrin, a király hű embere ellen, fegyvert ragadott és elvtársaival együtt a szerémi és valkómegyei vidéket mindaddig pusztította, míg a Drusma nb. Pál (a Garaiak őse) őt fogságba ejtette és Ugrin hatalmába kerítette.1 Anjoukori Okmánytár, I. k. 197. l.
* Hogy Ugrin mit tett vele, nem tudjuk. Nem szenved azonban kétséget, hogy birtokait elvesztette és miután a IV. László és III. András királyok által számára kiállított adományozási okiratot a bácsi káptalan 1332 augusztusa 19-ikén IV. Smaragd fia László számára átírja, valószínű, hogy nem is hagyott fiutódot maga után.
* * *
Láttuk, hogy IV. Béla 1258-ban Ajnárd, Smaragd és Gilét fivérek kérésére az elődeiktől a zsámbéki apátságnak tett adományozást megerősítette. Már most az a kérdés, hogy Gilét-ről mit tudunk? A nélkül, hogy az okiratok ezt határozottan állítják, mégis hiszem, hogy e Gilét (= Cletus) utódaira a következőkben ráakadhatunk:
1258 január 20-ikán I. Gilét IV. Béla tárnoka és Mária királyné bölényvadászainak a főnöke s valamely pozsegamegyei birtokügy rendezése alkalmával a királyné kiküldöttje.2 Wenzel, XI. k. 445. l.
* 1266-ban már (vagy talán hasonnevű fia) pozsegamegyei birtokos.3 Hazai Okmánytár, VI. k. 141. l.
*
II. Gilét 1200 június 28-ikán pozsegamegyei Zavarsia nevű birtokát Hippolit nevű tisztjére ruházza át; az illető okmány Gilét fiairól is tesz említést, a nélkül pedig, hogy megnevezné őket.4 Hazai Okmánytár, VIII. k. 280. l.
* Gilét fia Gilét még 1296 márcziusban pozsega megyebeli nemesember és 1299 januáriusában ottani földbirtokos.5 Wenzel, V. k. 214. l. X. k. 233. l.
* Fiai János és Miklós.
János 1321 február 22-ikén és 1328 július 16-ikán valkómegyei birtokos.6 Anjoukori Okmánytár, I. k. 599. l., II. k. 2. l.
*
Miklós, ki 1328 július 16-ikán a tordasi birtokot megveszi,7 Anjoukori Okmánytár, II. k. 367. l.
* 1330 márczius 25-ikén már a Pozsegai nevet viseli,Anjoukori Okmánytár, II. k. 478. l.
* 1335 augusztus 8-ikán már nem él. Özvegye Klára az Aba nb. Nekcsei Demeter országbíró leánya, kinek (és örököseinek) a nevezett országbíró 1336 május 3-ikán a pozsegamegyei Szentmártont és Bresztolczot mint leánynegyedi illetményt kiadja.9 Anjoukori Okmánytár, III. k. 191., 278. ll.
* 1348 június 18-ikán az Osl nb. Kanizsai János a pozsegamegyebeli Gilét fia Miklós özvegyének mindazon ékszert és értéktárgyat, továbbá a körösmegyei Gyelekovecz birtokot visszaadja, melyet leánya kezével együtt megkapott.10 Anjoukori Okmánytár, V. k. 205. l.
* E szerint 192Miklós leánya akkor már vagy nem élt, vagy férjétől elvált.
* * *
Teljesség kedvéért még említem, hogy 1205 és 1235 között bizonyos Pál a «Smaragd nemzetség» tagjaként szerepel.1 Reg. Varad. 247. l.
*
Dr. Csánki Dezső kutatásai szerint 1401-ben Pest Pilismegyében az Ajnárd-Smaragd nemzetségnek következő négy családja fordul elő: 1. Atyai, 2. Kükei (Ajnárdfi), 3. Gömörmezei Vér, 4. Zsámbéki. Az 1–3. sz. alattiak «Ajnárd nembeliek»; Zsámbékon, Perbálon és Monoron birtokolnak. Atyai Vér László fia Miklós 1398 előtt hűtlenség bűnébe esik. 1414-ben Ferencz fia László Kükei Ajnárdfi néven fordul elő. 1447-ben és 1467-ben Zsámbéki Pálra akadunk. 1437-ben azonban a Vér család valkómegyei birtokait már idegen kézben találjuk.
Úgy látszik tehát, hogy Smaragd vajda öszszes utódai már kihaltak.
Az eddigiek szerint a következő nemzedékrendi táblát nyerjük:
I. Smaragd 1166–1167; ? Egyed; ? II. Smaragd 1205–1206 országbiró és szolnoki ispán, 1206 erdélyi vajda, 1208–1209 bihari ispán, 1213–1222 pozsonyi ispán, 1222 Bácsmegye ispánja; ? Pozssegai ág; ? I. Ajnárd1244–1258 1244–1245 Valkómegye ispánja; 1257 a királyné lovászmestere és galgóczi ispán; 1258 szolgagyőri ispán; III. Smaragd 1244 † 1265 hantai, pozsonyi és székesfehérvári prépost; IV: Béla és (V.) István? trónörökös alkanczellárja, kalocsai érsek; I. Gilét 1258–1266 1258 királyi tárnok s a királyné bölényvadászai főnöke; II. Gilét1290–1299; János Miklós (1299) (1299) 1328 † 1335 e. 1321– neje: Aba nb. (1299) Nekcsei Klára 1335–1348; II.Ajnárd † 1276 előtt; I. János 1276–1310 1291 bácsi ispán; I. Miklós 1272; IV. Smaragd 1272; II. László 1332–1342; István 1348; Leány férje: Osl nb. Kanizsai János 1348; Beke † 1327 előtt; Domonkos 1327; III. Ajnárd 1327 † 1350; II. János 1350; I. szár László 1327–1348 1327 pestmegyei szolgabiró; Aglent 1327 férje: Ratold nb. «Porch» István † 1327 előtt; Tamás; Kükei Smaragd † utód nélkül 1398
images/1897-98xw250.jpg
Dr. WERTNER MÓR.

 Štefan Lieskovský( István Kassay )


  Košeca hrad
Košecký hrad, 1272 Kaza, 1312 Kosycz, 
1316 Kassa, 1318 Coscha, 1447 Kossatecz, Košatec


Začiatkom 15.stor. začala hrať v dejinách Košeckého hradu významnú úlohu rodina Lieskovských, pochádzajúcaz Dolného Lieskova. Štefan Lieskovský,( István Kassay ) : syn Vavrinca, už v roku 1407 bol Košeckým kastelánom. V roku 1415 ho spomínajú ako hlavného župana Trenčianskej stolice. Rozšíril aj majetky hradu, ku ktorým získal ďalšie lokality, konkrétne Ladce, Horné a Dolné kočkovce, Nosice a Milochov. Rodina Lieskovských, ktorá sa nazývala Kassai alebo Košecký, zveľaďovala a podržala si svoje majetky viac ako pol storočia, a to aj v rokoch vzrastu husiskej moci na Považí, pretože členovia rodu sympatizovali s ideami husitského hnutia. V týchto časoch v listine Jána Jiskru z Brandýsa z roku 1443 sa Košeca spomína ako Košatec. Synovia Štefana Lieskovského alias Košeckého, Peter, Jakub, Ján, Stanislav, Ladislav a Štefan vlastnili Košecký hrad a k nemu patriace majetky až do roku 1462. Pretože sa rodina Košeckých otvorene pridala k husitom, Matej Korvín po upevnení svojej moci im pre ich zradu odňal v roku 1462 Košecký hrad aj s panstvom.











 Ladce a Tunežice sú najmenej od 14. storočia úzko spojené s Košeckým hradom. Najstaršia zmienka o ňom je z roku 1272 a posledná z roku 1671, keď cisárske vojská hrad zbúrali, majetok prepadol v prospech kráľa a panstvo sa presťahovalo do Košece. Až Pavol Motešický premiestnil sídlo do Ladiec, keď v roku 1747 postavil kaštieľ. 
Najstarším známym písomným údajom oTunežiciach je listina z roku 1397, podľa ktorej sa obec pod názvom Tuniuk na základe rozhodnutia kráľa Žigmunda dostáva do majetku košeckého panstva. Ďalším z viacerých majiteľov bol v 15. storočí vojvodca, obľúbenec cisára Blažej Maďar, ktorý Tunežice daroval ilavskej fare. 
Prvá zmienka o Ladcoch je z roku 1472. Matej Korvín daruje dedinu Ledcze Ladislavovi Podmanickému, majiteľovi bystrického panstva. Posledné výskumy hovoria o tom, že niekedy v 15. storočí (ešte pred rokom 1472) Štefan Lieskovský – Kassay získal Ladce a ďalšie obce do svojho majetku. 
Ani ďalší osud Ladiec v panstve Košece nebol priamočiary. Majetok bol viackrát kráľovský, potom ho vlastnila rodina Lippay de Zombor, Štefan Zápoľský, jeho vdova Hedviga. Akési rozuzlenie a stabilita nastala po príchode Pavla Motešického (spolu s Illešházym sa priženili do rodiny Lippay). Majetok sa rozdelil medzi týchto dvoch zemepánov. Potom Illešházy dal do zálohu svoju polovicu Motešickému. Odvtedy sa Motešického rod usadil v Ladcoch na dvesto rokov. Posledný z tohto rodu (druhá polovica 19. storočia) mal sedem detí, ale ani jedno nezostalo v Ladcoch. Keď Karol Motešický v roku 1878 zomrel, kúpil už značne oklieštený majetok a kaštieľ barón Popper, ktorý ho dal ako veno dcére Jeanette – manželke Adolfa Schenka. To je už história známa, to už sú dejiny i cementárne v Ladcoch, najvýznamnejšej zmene v ekonomickej, sociálnej a kultúrnej oblasti našej obce. 
Osud našich obcí v dvadsiatom storočí nebol jednoduchý. V rôznych etapách tohto iste najbúrlivejšieho storočia v ľudských dejinách boli občania nielen svedkami, ale i účastníkmi politických, sociálnych, kultúrnych zmien, zažili výrazný pokrok i utrpenie, radostné udalosti i tragédie. 
Generácie za generáciami zanechávali po sebe stopy. Ladce i Tunežice menili svoj vzhľad, občania sa stávali vyspelejšími, náročnejšími. Tak sa život našich občanov pretransformoval do dnešnej podoby. 
Teraz, keď si pripomíname výročia prvej známej zmienky o našich obciach si uvedomujeme, že najdôležitejšie je myslieť na prítomnosť a budúcnosť. Ale vieme i to, že sa musíme zamýšľať aj nad tým, odkiaľ sme vyšli, zaujímať sa o korene našej národnej a obecnej identity.

Nie všetky obdobia v histórii našej obce boli prajné pre prostého občana. Prichádzali vojny, epidémie, živelné pohromy. Aj napriek tomu obec a občania už po celé stáročia jestvujú, sú životaschopní a je isté, že ich čakajú úspešné a dúfame i pokojné časy. 


PRÍLOHA
Štatúty kuriálnych dedín.25
1.
pred 7. II. 1594, Hanzlíková26
Dohoda spolumajiteľov Hanzlíkovej o spoločnom hájení lesov, pasení zvierat a udržiavaní
ciest a mosta.
Orig.; čistopis; pap.; poškodený (poškodený je vrchný aj dolný okraj a najmä časti, v ktorých bol dokument
zložený, poškodenie je najvýraznejšie na miestach, kde sa vertikálne a horizontálne zloženie
stretávalo, teda v strede hornej a dolnej tretiny dokumentu); dvojhárok 21,3 * 32,7 cm; slov.; nespeča-tený jednoduchý odpis, ktorého hodnovernosť je podložená len dorzálnou poznámkou notára Trenčianskej
stolice o predložení dokumentu. Indorzáty: (rukou Štefana Šomodiho, notára Trenčianskej
stolice:) (15)94, feria secunda post Dorotheae,27 pro nobilibus introscriptis, nobilis Nicolaus Liezkowsky,
aliter Dubka,28 praesens scriptum [produxit], et petit superinde [li]teras sub sigillo comitatus. (rukou 17.
storočia:) Compromissum inter Georgium Vadgyon.29 Inferioris.30 (rukou 18. storočia:) No. 164. Compositionales
inter compossessores hanzlikfalvenses, ratione conservationis communium silvarum, viarum et
pontium. 1594. K 8. VI. 2009 nezaradené, (Trenčianska župa I).
My Jakub a Jan Petryk, Gyrik Waden, Martin Kawka, Ssymon Jezzensky, Raphael Petryk, Jan
Jaros a Jan Kotrhan Gywrichkowyech;31 wssem wuobecz, zwlasstye geden druhemu, wiznawame
a slibugeme dole psane artykule zachowawath y plnity.
Nayprwe. Stare a nowe hage w nassem chotary ležicze, samy y skrz swe poddane budeme
powinny odewssech prespolnich sausedow branith podle decretu. Samy pak, geden bez dowoleny
druhich, w tychze hagech nerubath. Pakli by kdo z nas, bud drew, bud riadu smel z hagow
wozity, atth ostatnym nam w ssest zlatych, bez wssey wimluwy, do patnasteho dne platy.
Druhe. Žadny sam od sebe prespolnemu nebudu mocz dopustith, bud riad, bud drewa, neb
czo[… …]p[… … .] zbyerat a wiwesty. Gestli by kdo dopustyl ge w bukowine, ath ostatnim,
[zl]ate dwa, do patnasteho dne, plat položy.
Trety. Gestly by ktery z želarow osobne z sekerow nalezen byl w hagy, atth platy geden zlaty.
Pakly [by] želar w hagech postyzen byl z wozem, atth gest dan do klady a prw nebyl propussten,
pokud by nezaplatyl dwa zlate.
Czwrte. Gestly bi ktery z nas nadepsanych zemanow riadu z hagow potrebowal k staweny,
atth od ginich wespolek žada. Tolykemu y salarzy, att gemu vkazy dwa z nas, zwrch psanych,
kolik ma vtiaty.
Pate. Czesty a mosty budeme powinny wssiczkny spolu oprawowath. Ploty kazdy swe ohrazow[
atty, aby] se sskoda [w ž]adnem poly a we zbožy necžinila. Kdoby diery proty swemu
[… …], att ostatnim platy geden zlaty a nicz mine, plot do osmeho dne hrady.
Sseste. Dom pastyri swinskomu, att se obecznim nakladem a praczy wistawy, tak abychom
my hore psany riadu dodaly, a želery att wistawy, a omažy, a do koncze sprawy.||
Sedme. Kdokoly bude popaden plotty lamath, domuw odnasseth a palyty, takoweho, rychtar
toho czasu, att do klady wsady a potud nepropusty, pokud by geden zlaty nezaplatyl.
Osme. Wsselyke czesty nowe, chodniky nezwikle, atth sau zapowedene. Gestly bi kdo nowe
czesty a chodniky dielal prespolny, gsaucz postyžen, at platy dwa zlate; domaczy z wozem att
platy denarow 10, pessy denarow 25.
Dewatte. Mostek wedle kolarze att oprawugy zedlaczy pana fararze trencžanskeho, tamže
messkagiczy.
Desathe. Kdi se ktere pole obs[gewat] bude [… …m], neb yarinu, atth tam wicze žadny zadney
lychwy, [any] husy tu pasty. Budely kuon popaden, atth platy denarow 4; wuol, neb krawa,
aneb yalowe, at denarow 3. Pakly husy kazyth budu, kdo ge do chlewa wžene, [od] kazde att
bere po gednem penezy.
27 7. II. 1594.
28 Mikuláš Lieskovský-Dubka.
29 Juraj Vaďon.
30 Dolný slúžnovský okres.
31 Jakub a Ján Petrík; Juraj Vaďon; Martin Kavka; Šimon Jesenský – narodený 8. septembra 1530 – zomrel
okolo roku 1600, 1576 – 1590 notár Trenčianskej stolice, neskôr perceptor a nakoniec richtár mesta Trenčín;
Rafael Petrík, Ján Jaroš a Ján Kotrhan-Ďuríčkoviech.

POZNÁMKY KU KRÍZE ZEMIANSKEHO STAVU V 16. A NAJMÄ V 17. STOROČÍ
Gedenaste. Czestu hradsku, my zwrchu psany, potom y wssyczkny poddany nassy, att gednostayne
oprawugeme.
Dwanaste. Do Zygothy za Wach att dobytka nehony, aby trawa a pruty zrosty mohlo.
Tyto hore psany artikule, my wssechny y obzwlasstne geden kazdy, zawazugeme se geden
druhemu we wssech punktech plnith, zachowawath y czele wikonawath, pod pokutamy predepsanimy.
Pakly kdo z nas, na pred gmenowanych zemanow, bud sam w osobe, nebo pry swych
zelarzych, nechtel držath, než ge lamath, nepristupowath, aniž take pokuty neplatith, at takowy
za protywnika obeczneho poczt[iweho .. my o]statny takoweho z gednany a artikule zachowatele
gedn[any …], proty takowemu mame powstat a geho na kazdu obzwlasstne wecz rokowath
a na nem byrsagy dobywath, yakoz poradek prawa vkazowaty bude.||
Naposledy. Ponewadž na tento cžas, pro walky a gine rozmissky kralowstwa vherskeho, zadne
sudy a prawa konaty se nemohu, any listy pod pecžety stolycžnu wydawath nemohu, pro
pewnosth a gistotu predepsanych zawreny nasseho spolecžneho, my, cžasto zwrchu gmenovany,
wzaly sme sobe mezy sebuw rzezane czedule, abychom ge vzywath mohly, nicz ginacze, než
yako by takoweto artikule, pod peczety stolycžnu wjdany bily. Genž se stalo w Henzlikowey wsy,
w stolyczy trencžanskey, w domu Gyrika Wadena,32 pry prytomnosty vrozenych panuw.
2.
5. III. 1625, Horný Lieskov33

Štatúty kuriálnej dediny Horný Lieskov.
Orig. čistopis; slov.-lat.; papier; 21,1 * 32,2 cm; 10 pag. (zošité dvojhárky); mierne poškodené vrchné
listy; dobre zachované pečate so spoločnou papierovou clonou 19,7 * 9,8 cm, tmavozelený pečatný
vosk, (LS 1) zach., osemhran 10 * 11 mm, srdce z ktorého vyrastajú tri kvety (ruže?), iniciály pravdepodobne
KI; (LS 2) zach., osemhran 12 * 12 mm, v renesančnom štíte srdce, zdola diagonálne prestrelené
šípom, okolo štítu lineárne znázornené prikrývadlá, v strede nad štítom tri bodky umiestnené nad
sebou, iniciály CD; (LS 3) neúplný odtlačok – bez poškodenia, zach., ovál 16 * 18 mm, prevrátená,
renesančný štít, vpravo náznak šachovnice, vľavo buď ozbrojené rameno, alebo jelení paroh, po obvode
perličkový vzor; (LS 4) zach., nezreteľné, ovál 18 * 19 mm, usporiadanie obrazu do kríža – letiaci vták
alebo kompletný erb, je však možné, že je to odtlačok gombíka; (LS 5) zach., totožná s LS 2, prevrátená,
obraz upravený vtláčaním tenkého predmentu (nechtu?) do vosku, v priestore majuskuly C a v rohoch
štítu; (LS 6) zach., ovál 17 * 17 mm; v renesančnom kolčom štíte ozbrojené rameno, majuskuly IM;
(LS 7) zach., ovál 16 * 17 mm; v strede nepravidelného kruhu koliesko, pravdepodobne opäť gombík;
(LS 8) zach., prevrátená, totožná s LS 1, avšak upravený podobne ako LS 5. Indorzáty: (regest) No. 180.
Compromissum possessionis Felso Lyszkow,34 ratione diversarum, inter dominos compossessores vigentium
violentiarum, dehonestationum, et illarum damnorum, et aliorum praeiudiciorum, de anno 1625
initum. (kancelárska poznámka rukou 17. storočia) Anno domini 1652, feria secunda proxima post Dominicam
Cantate,35 nobilis Raphael Lieszkowszky aliter Pohanka36, ex consensu nobilium de Felso Lieszko37,
ab iidem expeditus, publice exhibens et petit literas sub sigillo comitatus authentico. Concedentur.
Scriptae literae. TrŽ-Inquisitiones, Familiae, Lieskovský, č. 1.
32 Juraj Vaďon.
33 Okres Považská Bystrica.
34 Horný Lieskov.
35 29. IV. 1652.
36 Rafael Lieskovský-Pohánka.
37 Horný Lieskov.

Auxiliante Deo.||
Anno domini 1625, die 5. Martii. Nos possessores, fratres, totaque communitas aportionisa
pagi nostri Faelső Lieskow,38 Raphael Lyeskowski, una cum filiis suis Nicolao, Gabriele et
Andreae;39 Stephanus cum filiis suis Nicolao et Andreae;40 Joannes, Gabriel, Daniel, Nicolaus
et Georgius Dolnych Mikulaškowiech;41 Mathias Pohanka, una cum filiis suis Joanne et Raphaele;
42 Petrus Belianski, una cum filiis suis Joanne, Gabriele et Daniele;43 Georgius, Paulus
et Joannes Belianski;44 Nicolaus Kozik, cum filiis suis Michaele et Gabriele;45 Andreas Hlobik,
una cum filiis suis Nicolao et Martino;46 Paulus, Nicolaus, Cristophorus et Stephanus Kudlik;47
Joannes Szabo, cum fratre suo Daniele,48 ac Joannes Lyeskowski aliter Babušinecz.49
Wezmucze na sebe terchy predne wlastnych y strycženych pritely našych, quorum interest,
anebo y bududczne, kdy prinaležeti bi gmelo, wiznawame skrze toto naše wlastne psany, že
my spolubratri, susedi a obywatele Horneho Lyeskowa,50 k stoliczy trencžanskei prinalezegiczj
a zwrchu psany, znesly sme se ku sprawe dedynskey dobrowolne a gednomislne. Strany mnohych
roztržitosti, neswornosti spolecžnych, které až posawad mezy namy panowalj tak, že prinutely
nas k tomu mnohe škody, které skrze lydi prostopašne a bezbožne, yak w dedine pri domiech,
tak také w zahradach, ploty palenie, snopi na poli branie y w ginych našych žywnostech, w sume
obsahugiczych, k cžemu toliko kdo mohol, aneb kdo nad kim faleš, zwady welike pronesti mohol,
ya||kožto zloreczenstwym prylyšnym, cžarodeystwym, zlodeystwym, recžyma vštipliwimi
proti pocztiwosti dobrych lidy, od mnohych rozpustylych a oddawna k tomu zwyklych, stawu
obogiho pohlawy, od kterichžto welmi sužowany bywaly daremne, skrze podwraczeny nuoh
dobrym lydem, yak mohly naywicze, zawisti toliko, rozbroy cžinicze mezy braty, abi dobre nebilo.
I chtegicze giž my dale spolu, bratri z wrchu psany, yak za našeho weku, tak potomkuow
našych buduczych, neyaki dobry poradek zbudowati a pretrhnuti takowe zle weczi, skrze které
rozpustilosti a zle poriadki, ne žebychme pana Boha wšemohucziho na sebe laskaweho a dobrotiweho
gmiti mohly, než gistotne hnew, geho smrti sprawedliwe, sme na sebe pritahowali,
y také pricžinu k zwadam, k hnewu a k hrichom takowy zawdawaly. Techda, geden každj z nas
wespolek, comprommitowali gsme se, a pre zachowawany lepšiho poradku mezi namy a wikonany
wšelikeho dobreho spolecžneho, acžkoly tito naše potreby wšeczki, ku ochrane našey
prinaležegicze, in summa obsahnute by mohli biti, než pro lepšy spamatowany aa navcženia osobam,
k tomu od nas wywolenym; nacž se wespolek comprommitugeme a articulatim zepsane
gsme daly, gednu každu potrebu, takto:

38 Horný Lieskov.
39 Rafael Lieskovský a jeho synovia Mikuláš, Gabriel a Ondrej.
40 Štefan Lieskovský a jeho synovia Mikuláš a Ondrej.
41 Ján, Gabriel, Daniel, Mikuláš a Juraj (Lieskovský) Dolných Mikuláškoviech.
42 Matej Pohánka a jeho synovia Ján a Rafael.
43 Peter Belianský a jeho synovia Ján, Gabriel a Daniel.
44 Juraj, Pavol a Ján Belianskovci.
45 Mikuláš Kožík a jeho synovia Michal a Gabriel.
46 Ondrej Hlobík a jeho synovia Mikuláš a Martin.
47 Pavol, Mikuláš, Krištof a Štefan Kudlíkovci.
48 Ján Sabó a jeho brat Daniel.
49 Ján Lieskovský-Babušinec.
50 Horný Lieskov.

POZNÁMKY KU KRÍZE ZEMIANSKEHO STAVU V 16. A NAJMÄ V 17. STOROČÍ
I. Artikul.
Czo se nayprwneyšieho artikule doticže, predewšemy weczmy ma biti woleny odewšech nas,
zwrchu psanych bratruow, rychtar a cžtiria prisažny ex familia bhaereditariab possessionis Faelső
Lyeskow,51 bonae constientiae, pocžnucze od nay||staršych, od kterych y ostatny, mladši, buduczne
vcžiti bi se mohli. Yakožto predne rjchtar po wiwoleny, magi biti prisahany na tento spuosob; žeby
gednemu každemu, chudemu y bohatemu, ne toliko zde meškagiczimu, ale y prespolnimu, ne toliko
podle artikulow tychto zepsanych, ale gestlibi y niektere weczi potrebne biti mohly a stehowali
by se ku obecznemu dobremu, aby swogi rozšafnosti sprawedliwe cžiniti se vsylowali. Kterežto
osoby magi trwati do roku a po wiplneny roku, abi bily zase potrzeny, anebo, že giny na gegich
místo wiwoleny. A gestlibi se zbehla neyaka welika wecz mezy nami a swim prawem obsahnuti bi
sme nemohli, magi požadati k sebe niekterich okolnych dobrich lidi a suseduow, kolik bi gim potrebowalo,
do domu richtarskeho ku rozeznany dostatecžneyšiey sprawedliwosti. Kterižto, žeby
bily od nas tak šanowany, yak na wrchnost zaležj. Wedle teho dawame gim mocz takowu na sebe,
penes compromissionem nostram, aby oni nas podle zapsanych artikulow, swobodne, gedneho
každeho trestaly, yak kdo gest cžeho hoden, prawem sprawedliwim, wšak poriadne, yak prinaleži
na sudcze, vkrutne a wšetecžne, obzwlašte pri executii, aby nezachazely statku winneho, swobodne,
aby wzaly odsudek sprawedliwj a gestli se zbranowat bude takowi wistupnik, magi winiti
wen z domu takoweho z oswecženym, než potem wedle moczi dule psaney, vigore tantum istius
compromissi, proti takowemu vmeti se budu zachowat. Podobne gine weczi, gestli bi se nachazely,
zlodeystwy, necžistota, lotrstwy ya||kimkoli gmenem gmenowane, nikoli netrpeli a pretrhnuti
vsilowali y w ginych potrebach dedinskich, aby pilnost nakladali. aGestli bi kdo zwadu zacžinal
w dome rychtarskem, abi bil convincowani denarios 25, toties quoties irremisibiliter.a
II. Articul.
Predewšemi weczmi, rychtar at ma obzwlastny starost na wšelke potreby a nedostatki chramu
našeho wysolayskeho,52 pri kterem se dosti nedostatkuow nachazi. Czokoli na nas, wedle powinnosti
našey patronskey sluši wikonawat, a to at nikoli nezanedba, než kdi nayspišiey vhlida k tomu
prihodni cžas. At ma mocz prinutiti gedneho každeho z nas, czo na koho prinaleži, acž skrze
nedbanliwost naši a neswornost, skrze kteru y k tomu spuosobni sme, at by k zmizine a k pustotine
c neprišel. Kterižto chram božy od našych predkuow z nakladem gest zbudowany, pri kterem
y predkowe našy odpocžiwagi. A kdo bi se koli panu rychtarowi zbranowal a nechtel by na geho
rozkaz wikonati a to bi nechtel dati, czo na koho prigde, yakowa impositia, at ma mocz rychtar,
cum sibi adiunctis, pokutu na takowem, ze statku geho wziti florenum 1 na chram božy. aRychtar,
kdo by bil woleni a nechtiel by vradu prigati takowj, abi položil florenum 1 na dedinu.
III. Articul.
Czo se dotycže stolicžnych weczi, rychtar žeby starost gmel na wšelike contributie, yakekoli
stolicžne, wedle taxi gedneho každeho, aby wibieral a stolicžnemu panu perceptorowj abi oddawal.
Quitancie k sobe prigimal a pilne chowal tak, žeby spolubratri skrze to žadney škodi nemely,
aniž take pomluwy od wrchnosti. Publicatoria gestli od geho milosti pana služneho dworskeho
prigde k nam do dediny, at pan richtar ma na to pilnu starost, ze by precžtnuwše cžym
nahlegi a || spišegi, kde bude potrebowat wedle intitulowany na publicatory takowey, abi hnedki
oddal wedle poriadku dedinskeho. Congregatio kdi se bude nekteri cžas publicowati, obzwlašte
gestli kdi potreba welika vkazowati bude, ma se poriadek zachowati takito; na kteri poriadek,
51 Horný Lieskov.
52 Visolaje, okres Púchov.

aby rychtar gmel pamet, abi gedneho každeho tklo, yak kdo bidly. Techdi, kdi na koho prigde,
abi geden každi wikonal wedle poucženy rjchtarskeho a do congregatie abi yšyel. Ktomu, abi se
takowemu odewšech panov bratow na strowu dalo, a to bezewšeczkey wimluwy. A gestli bj bil
y kdo takowj nemoczny anebo nedostižny, giti gineho ma za sebe nagati a do stolicze giti. Pakli
by kdo zanedbal a nešyel by wedle porucženy rychtarskeho a od slawney stolicze priwedel by
na wšech pokutu a pan iudex nobilium gestli bi mel na wšeczkich exequouat takowi birsagh,
abi potem na takowem, takowa se pokuta stala, aneb z geho statku, kolik bi koli tey pokuti bilo.
Rownym spuosobeom y taxi wšelike stolicžne at ma mocz rychtar wziti na gednem každem
z geho statku a gestli bi se kteri zbranowal dati, yak kdo bude taxowany od slawney stolicze,
takowu impositiu aby pan rychtar oddal, komu prinaležeti bude, yak zwrchu psano gest.
IV. Artikul.
Pastyr dedinsky, gestli bude zgednany k drobnemu dobitku, wšiczkny aby pred pastire takowy
dobitek odhanely, yak chudy, tak bohaty. Pakli by y kdo doma zanechawal, aby na to starost
gmel, žeby susedom škody s takowym statkom necžinyl. Gestli bi se škoda od cžieho statku
komukol wek stala a ten bi, cži bi statek škodu vcžinil a nechtel by tomu zaplatiti, abi pan rychtar
s prisažnimi swimy zadosti tomu vcžinyl ze statku toho, cži by statek škodu vcžinil. Pastyrowi
pak, gestli bi se mu||kdo zbranowal platiti geho mzdu, ma se žalowat pastir rychtarowy a pan
rychtar s prisažnimi swimy powinen bude s toho dlužnika pastirowi zadosti vcžinit.
V. Artikul.
Zlodeystwy, gestli bi se na komkoly aneb na kterejkoli našlo, predne welike, yakožto w domiech,
w komorach, yakekoly weczi anebo widierany wcžiel, owjecz kradeny y gine weczi k tomu
podobne, ktere by bily neznesitedlne. Podobne mordary, wešticze welike, yakemkolj gmenem
gmenowane aneb gmenowany a hodni bi bily smrti aneb pokuty teškey, aby bily polapeny a dany
wrchnosti, ku kterey ochrane prinaležime w takowjch weczech, anebo že prawem sprawedliwym
a dostatecžnym opatreny, aby bily skrze rychtare. Rychtar ma opatriti poriadkem swjm, gjž gemu
zwrchu zmocznenym a psanym, at ma mocz takowych y polapiti. Gestliže by pak sam rychtar sto
nemohel biti, cum sibi adiunctis, powinny budu gemu, yak kdo bidly na pomoczi biti ku polapeny
takowych bezbožnykow, a kdo bi koli nechtel a zbranowal se wikonati takowey weczj potrebney
ku pretrženy bezbožnosti takowey, gmiet bude mocz rychtar cum sibi adiunctis, na takowem
wziti pokutu geden zlaty. Czo se ginych zlodegi doticze, ktery menšy pokutu nesu, yakožto gestli
bi se našly takowy, ktery w zahradach yakychkoli, w štepniczach, awe zbožya, nocžnu hodinu
z dobitkom abi wipaslya, aneb yakukoli weczj dobrim lidem by škodily a bili bi, budto postiženy,
anebo gestli bi se y doswecžiti mohlo na take, wedle vznany rychtarskeho, aby byl wzaty do kazne,
a že by pokutowan bil dna geden zlatýd, toties quoties, bit byl yakehokoly stawu, obzwlašte giž
dospeleho weku. Czo se pak gynych menšych zlodegi doticže, yakožto chasa menšy, gestli by komukolwek
škodu vcžinili, bud||to w zahradach czibulu wibierany, hrach na poly brany, takowym
aby nikoly nebilo odpušteno. Gestli bi weliku škodu vcžinily, aby y zaplatily, toties quoties. Gestli
se pak pogednucz nenatrescze, podruhe wicze, potreti wše wetšy pokutu takowa chasa ma znesti.
Roy gestli bi cžikolwek syadel na czy strom /: ponewacž to gest swobodny ptak :/, obzwlašte, gestliže
by ten, cži bi ruoy bil spatril leticzi, pricžiniwše ktomu swey bedliwosti, abi mu zbranowano
nebilo wziti takowi ruoy. Pakli bi yaki omilek se w tom stal, rychtar, cum sibi adiunctis, swogj
rozšafnosti w to aby nazrel, vznawše yaki-taki duowod od gedney y druhey strany.
VI. Articul.
Kdo bi se koli našiel takowy aneb takowa, obzwlašte stawu našeho, seberowneho, azemanskehoa,
a zlorecžil by geden druhemu prilišne yakkoli, czož by y geho sameho y gey necztilo, aneb
y proti pocztiwosti y druhemu bj bilo, rychtar, cum sibi adiunctis, w to abi nazrel, yak ma dru41
POZNÁMKY KU KRÍZE ZEMIANSKEHO STAVU V 16. A NAJMÄ V 17. STOROČÍ
a teho czasu niekto bi zbranowal timi czestamj a chodniki choditi, w to abi pan rjchtar, cum sibi
adiunctis nazrel, vznawše sprawedlnost, gestli tak prinaleži. aGestliže by, kdo neprišel do domu
rjchtarskeho, kdj se bude rozkazowat skrze pana rjchtare a neprišel bj, ma položit na dedinu
denarios 12, toties quoties.a
VIII. Articul.
Kdobikoli geden druhemu budto z bratiow aneb y z inšych, zeme odorawal, skladi pohibowal
a sebe gine, k swey wuli delal, luki odkašal, obzwlašte, ktere su pred osobami hodnowernimj
delane a zbudowane, aneb y tym spuosobem gestlibj y od predkuow worano aa zavgatoa
bilo wicze, nežlibj mu swecžilo wedle dictu sprawedliweho, pan richtar, cum sibi adiunctis, aneb
i zginimi susedmi, na takowe mista, na žadost vkriwdeneho abi wišiel, a tak yak sama sprawedliwost
vkazuge a yak su powedomi, meli mocz vspokogiti a czile giste vstanowiti. A na stoliczu,
czo se w dedine muže vpokogiti nedopuštel, ponewacž y tak podle vznany susedskeho musilo bi
biti, obzwlašte starych lidj, kteri su toho powedomi. Kdo bi se pak koli našel, takowi rušitel, yak
zwrchu psano gest a nechtel bi dobrowolneho našeho dokonani držetj, bud wodorawani, mezy
pohibowany, aneb y executiu richtare aneb y boženikow nedržal bi a w tom bi stati nechtel, yak
pan rjchtar mezu vcžini, mat bude rjchtar, cum sibi adiunctis, na takowem wziti florenos 12.||
IX. Articul.
Kdobikoli aneb kterabikoli bili bi dostiženy, aneb y na koho bi se mohlo doswedžiti, kteri bi
ploty brali, lamali a kuolie winimali s plota ku paleni do domu sweho, potom podobne y chasa
na poli, gestli bi se doswecžiti mohlo, gestli bi palelj cži plot na poli, e pan rjchtar, cum sibi
adiunctis, mat bude mocz wziti na takowem florenum 1, toties quoties. Podobne, gestli by bil,
aneb bila postižena w lukach, w zahradach, trawu aneb zbožie do batoha berucze, hnedki abi
gi bila plachta wzata a nikokli nawraczena nebila, krome wiplaczeny podle zmlowy. Ze skutku,
gestli by y všla a doswecženo bi biti mohlo na ni, ut supra, ma se take wziti na ny, czo za plachtu
stogi, z gey statku denarios 25, toties quoties.
X. Articul.
Czo se doticže sprawy dedinskey, strany prespolych okolnych lydi, dawame mocz na sebe
panu rychtarowi takuto, abi ne toliko nam, zde obiwagiczim, sprawedliwosti obecznu hotowy
bil služit, ale y ginym dobrim lidem prespolnym a widiecžnym, gestli bi se k nemu vtikaly
a sprawedliwosti by swey kriwdi žadali. Yakožto y strany dlhuow, gestliže by kdo z nas dlžen byl
komu, dawame mocz takowu na sebe panu rychtarowy, cum sibi adiunctis, abi z nas, z gedneho
každeho do dwanasti zlatych, mal mocz zadosti vcžiniti komukoliwek.
XI. Articul.
Czo se doticze articule tohoto, w hayoch našych zastawenych, w chotari našem Hornieho
Lyeskowa,53 kterzto hage od našych predkow aneb y||od nas bili, aneb su spolecžne y s pani susedi
zastawene, kterežto su k mnohey potrebe zastawene gednemu každemu obiwateli toho chotara
meškagiczimu, yak budowami stawania y wšeliyakeho riadu potrebneho; protož gestliže bi
se kteri našel z nas, s panow zemanow, žeby bez wule pana rychtara aswehoa y opatrnych panow
susedow a gegich rychtara yšiel do hagj swewolne a rušitel bi bil toho dobrowolneho dokonania,
abj bil birsagem, aneb zawaskem zapowedenym, bez milosti wšelikey potrestani. Gestli bj bila
osoba zemanska, abi pan rychtar zemanskj, cum sibi adiunctis, gmel mocz wedle prawa wziti na
takowem wistupnikowi florenos 12; a gestliže bj pak s poddanych takowi rušitel se nachazel a do
hagi bez spuosobu a bez wuole pana geho milosti a rjchtara sweho wuole, abi takowi timže gistim
zawaskem zapowedenim bil trestanj, totižto florenos 12, na pana sweho dedicžneho. A gestliže
by y prespolny cžlowek w hayoch bil postiženy yakimkoli nastroyem, budto žebi na sebe
bral aneb na wuoz, aby bil wzati do dediny a wedle prawa abi bil pokutowan. Czo se pak doticže
kopania w chotari našem, to se moczne stawuge, yak zwrchu psano gest, pod tym zawaskem
/: totižto :/ pod dwanastimi zlatimi a gestli bi se našel takowi, stawu našeho, žeby nad stawku
pana rychtara, cum sibi adiunctis, kopal, pasienki kazel, at ma mocz pan rjchtar, cum sibi
adiunctis, na takowem wedle prawa sprawedliweho wziti pokuti florenos 12, toties quoties; a za
tym, žebi po prawe pan rjchtar, cum sibi adiunctis, abi wišli wen a kdo czo pod stawku wjkopal,
abi zase na miesto pre pasienek obeczni a spolecžni odetkly a nahradilj. Pakliže bi se
kdo||zbranowal a nedopuštel bi takoweho podstawku kopania a pasienku, prwnieyšieho s pani
susedj spolecžneho, od pana rjchtare z geho bozeniki odetnuteho, abi takowi rušitel bil wedle
articule trinasteho, faciente florenos quinquaginta, wedle prawa sprawedliweho bil pokutowan
irremisibiliter.
XII. Articul.
Gestli bi kdo geden druhemu popašu vcžinil kdekoli, bud w yakem zboži aneb y w lucze
z dobitkom, z malim, neb z welikimkoli, rjchtar ma wen winiti, cum sibi adiunctis, na tiže giste
miesta popasene, na zadost toho, komu se škoda stane. Škodu aby vložil a nacž bi se kolwek
takowa škoda exdendowala, a ten, kteri bi škodu vczinil, aby zaplatil. Gestli bi se zbranowal
takowj, rjchtar at ma mocz ze statku toho, zaplatiti takowu škodu.
XIII. Articul.
Pakli bi kdo z nas, z wrchu psanych bratrow, penes suam compromissionem, w takoweyto
w dobrowolney zmluwe aneb dokonany držeti a stati bi nechtel, in parte, vel in toto rušiti bi
chtel; richtare z geho boženiki bi nešanowal; executiu bi turboual; dawame mocz panu rjchtarowi
na sebe takowu, abi na takowem prestupnikowy, prostredkem gedneho pana služneho
dworskeho a pana boženika, penes commissionem domini vicecomitis comitatus trencžiniensis,
vinculum compromissi florenos quinquaginta gmel mocz wzitj, ze statku takoweho, yakehokoli,
quoties toties a swobodne exequouati, toliko doswecženym hodnower||nym, skrze osobi
zemanske, vigore tantum istius compromissi. Dwe cžastki birsagu partif compromissu gobservantg,
tretia cžiastka panom executorom a sudczom bila dana, simili modo y w ginich pokutach
y byrsagoch in articulis zepsanych, w malych neb welikich, aneb y w ginych articulich, prawem
sprawedliwim pokutowanych. A gestli bi se kdo zbranowal rjchtarowi, cum sibi adiunctis,
a w dome swem nedopuštel bi exequouat ze statku sweho, techda tym wšim spuosobem skrze tichže panow sudczuow zwrchu psanych, in duplo, ze statku takoweho rušitela exequouat swobodne,
z nakladom wšak wšeczkey dediny, kteri se stane na pana služneho dworskeho, wšakže
tak, abi se potom ostatnym panom bratom taže vtrata y z ostatnym birsagom, s takoweho
prestupnika wzala. Tym wšim spuosobem zwrchu psanym, in omnibus punctis et clausulis,
ponewacž y rychtar, cum sibi adiunctis, acžkoli su prisahane osobi, ale su spoluobyvatele našy
a prinaležegi k sprawe teyto našey obeczney; gestli bi se y od nich nieczo takoweho nachazelo
w sume obsahugiczj, w osobe yakekoliwek, pokuty magi take tym wšim spuosobem, yak na
gedneho každeho prinaležegi, wedle articulow zepsanych ut supra, yakekolwek weczi, yak violowani
totius compromissi, tak take menšie pokuty, pokutowany biti magi a zadosti se y s nych
stati ma, tym wšym spuosobem, yako y z ostatnych panow bratrow, yak zwrchu psano gest, nec
non contradictione, inhibitione, appellatione, repulsione, citatione, novo iuditio, et aliis quibusvis
iuridicis remediis non obstantibus. In cuius rei firmimus testimonium et robur literas has
confectas et sigilis nostris roboratas, tenendas et bene observandas scripsimus.
Iidem, qui supra.||
(L.S. 1) Nicolaus et Andreas Lieskowskj, manu propria; (L.S. 2) Nicolaus et Andreas Hornich
Mikolaškowjech aliter Lieskowsky, manu propria; (L.S. 3) Gabriel Kozik; (L.S. 4) Raphael et Joannes
Pohanka, manu propria; (L.S. 5) Joannes, Nicolaus et Andreas Dolnich Mikulaškowiech,
manu propria; (L.S. 6) Andreas Holobik, cum filiis suis, manu propria; (L.S. 7) Joannes Szabo et
Joannes Španik, manu propria; (L.S. 8) Georgius, Paulus, Gabriel Beliansky et iunior Georgius,
manu propria.
a – a doplnené nadpísaním; b – b doplnené nadpísaním nad škrtnuté et proprie; c škrtnuté aby; d
– d doplnené nadpísaním nad škrtnuté florenum 1; e škrtnuté att; f škrtnuté koncové m; g – g doplnené
nadpísaním nad škrtnuté existenti.
53 Horný Lieskov.





Miroslav Martinický




Panstvo Ladce Koseca

História kaštieľa a kostola sv. Valentína

Záznamy o prvých majiteľoch panstva Ladce, ktoré malo v dejinách veľký význam, siahajú až do roku 1272. V tomto čase je tu prvý raz spomenuté meno grófa Smaragdusa.
Neskôr v roku 1330 dostalo sa panstvo do kráľovských rúk, v roku 1339
bolo udelené pánu Farkašovi de Karimne, trenčianskemu vojvodcovi a grófovi, ktorý ho mal vo vlastníctve do roku 1364. Potom do roku 1404 stalo sa panstvoznova majetkomkráľa a prešlo v roku 1404 na Ctibora Stiborzitce, vojvodu a grófa z Bratislavy, neskôrv roku 1425 na Ctibora Stiboricha II.

V roku 1413 udaný je ako majiteľ vicišpán z Trenčína Štefan Kaszay (Kassay) (po ňom pomenovanie Košeca), ktorého meno je zaznamenané do roku 1462.
Od toho času sa stal majiteľom panstva Blazius Magyar, neskôr vodca Čierneho pluku Mateja Korvína.

Po ňom sa objavuje do roku 1515 ako majiteľ rodina Zápolyských. V roku 1516 bol za-znamenaný ako majiteľ Klemens a Ladislaus Rozsoy
(Rožoň) a v roku 1527 Paul Petróczy .
Od roku 1573 do 1589 bolo panstvo v rukách bratov Nikolasa, Jána a Štefana Petróczy,ktorí ho v roku 1589 rozdelili.25

V roku 1676 dal Nikolas Lippay de Zombor Košecu na výmenu za svoj zámok Sachsenstein.
V roku 1680 je zaznamenaná ako majiteľka Barbora Lippay, sestra Nikolasova a manželka Imricha Ballašu III. Jej dcéry Alžbeta, vydatá Illyésházy a Žofia,manželka Pavla Motešického sa o majetok podelili.
Pre Ladce má najväčší význam Imrich Motešický s manželkou Juditou, rodenou Tolvay.
I mrich dal v Ladcoch postaviť kaštieľ v barokovom slohu ako svoje
budúce sídlo.

22 Porov.: ASDKL: Kronika Ústredného domu Dcér kresanskej lásky, Kníhtlačiareň Dcér kresťanskej lá-
sky, Ladce 1944, s. 26.
23 JUDÁK, V. - DANKOVÁ, S.: Exodus „Oslavujeme a, Boe...„ alm 75, Kňazský seminár sv. Gorazda,
Nitra 1996 s. 15.
24 Porov.: ASDKL: Kronika Ústredného domu Dcér kresanskej lásky, Kníhtlačiareň Dcér kresťanskej lá-
sky, Ladce 1944, s. 13.
25 Tamtiež s. 26.

Stavbu začali v r. 1741 podľa plánu viedenského architekta. V r. 1747 sa do nového sídla nasťahoval.
Súčasne s kaštieľom boli postavené aj ďalšie obytné a hospodárske budovy, väčšinou priamo v obci, alebo na druhej strane stoličnej cesty.
Patril k nim „Horný majer“a mlyn, kováčska dielňa, pálenica, krčma, veľké humno a budovy pre úradníkov.
Záhrada a neskoršie založený park bol ohradený tehlovým a kamenným
múrom.
Pôvodná stavba kaštieľa mala dve časti: mužskú, ženskú a spoločné salóny. O niekoľko rokov bola k hlavnému traktu kaštieľa pristavená kaplnka,posvätená v roku 1660.

Dala ju postaviť vtedy už vdova po Imrichovi, Judita, k úcte sv. Valentína. Na stavbu prispeli aj občania Ladiec sumou 20 zlatých.
Alojz Medňanský v peštianskom časopise v roku 1826 napísal: „Skoro presne oproti kaštieľu v Horovciach, na ľavom brehu Váhu, upúta pozornosťkaštieľ v Ladcoch. Dlhá, podľa novšieho spôsobu postavená budova, ale priečelím obrátená do dediny, ktorú pretína hradská, nie je
pre cestujúceho na plti viditeľná. Postavili ju Motešickovci,
keď im kráľ daroval jednu a IIlešházymu druhú po lovicu panstva v Košeci, kde starý hrad našli noví majitelia až po základy
zničený, takže nezostali nad zemou ani zvyšky rumov.“26

Jozef Motešický, ktorý sa narodil v Ladcoch v roku 1771, dal kaštieľ dostavať a zmodernizovať do konečnej podoby.27

Karol Motešický, hoci vychoval sedem detí, bol posledným Motešickým žijúcim v Ladcoch.
V tom čase bolo panstvo už značne oklieštené. V Ladcoch k nemu patrili ešte lesy, polia a pasienky, brehy Váhu s rybolovným právom, majer,
kováčske dielne, krčma, pálenica a pivovar.
Deťmi Karola Motešického boli Arpád, Šándor, Pavol, Melánia, Berta
, Gabriela a najmladšia Otília. Ani jedno z nich však už v Ladcoch nežilo, roztratili sa po celom Rakúsko-Uhorsku. Keď ich otec v r. 1878 zomrel predali kaštieľ i celý majetok.

Kúpil ho barón Popper z Veľkej Bytče a Orlového. Zaplatil 500.000 zlatých a majetok odovzdal ako veno dcére Janette, ktorá sa vydala za baróna Adolfa Schenka, budúceho zakladateľa cementárne v Ladcoch.

Obidve barónske rodiny patrili do podnikateľských kruhov, Schenk bol vieden ským bankárom a Popper obchodníkom s drevom, majiteľom pivovaru v Bytči a via cerých hospodárskych aktivít. Adolf Schenk, pôvodom Slovinec, získal barónsky titul od cisára Františka I. za finančné služby. Po získaní ladčianskeho majetku si pripájal k titulu a
menu aj prídomok „von Lédecz.“ S rodinou vlastnili kaštieľ takmer päťdesiat rokov.28

26 LIPTÁK, B. a kolektív: Ladce, Ametyst 2003, s. 30.
27 Tamtiež s. 31.

V roku 1910 získal kaštieľ gróf Jozef Degenfeld. V septembri roku 1916 dostalo sa ladecké panstvo do rúk Richarda Neumanna, Felixa Neumanna, Edler von Ditterswald,dr. Karola Pfeffera a Mariany Pfeffer, rodenej Neumann.
Hneď po prevrate zakúpili celý majetok dvaja spoločníci, český merník Anton Vlach a bývalý panský úradník Andor Klár. Na majetku sa podelili takto:
Vlach si vzal do užívania kaštieľ a polia, Klár vapennú továreň a vyhradil si právo obývať polovicu kaštieľa do roku 1927.29

Súčasťou kaštieľa je aj park. Vznikol takmer súčasne s postavením kaštieľa v dru hej polovici 18. stor. Generácie Motešických a po nich aj Adolf Schenk park subtílne udržiavali, dopĺňali, či aj menili jeho podobu výsadbou nových drevín.

Park bol vzorne udržiavaný aj v rokoch 1925 - 1950, keď patril kláštornému osadenstvu.
Je charakterizovaný ako prírodno - krajinársky, s veľkou biologickou a kultúrnou hodnotou. Svojou transpiračnou schopnosťou významne ovplyvňuje vlhkosť vzduchu a spríjemňuje životné prostredie Ladčanov.



Po vstupe do parku, vľavo, je dvojradová aleja z 23 líp, zväčša malolistých.
Pozoruhodné sú z nej najmä štyri lipy s obvodom kmeňa 262, 263, 266 a 300 cm. Vstup do parku okrášľuje aj skupina javorov mliečnych a jeden agát biely. Od hlavného vchodu do parku vedie jednoradová aleja s 13 lipami, ktorých obvod kmeňa je 200 až 240 cm.


Na konci aleje vyniká jeden javor mliečny s obvodom kmeňa 200 cm. Neďaleko neho je skupina 15 agátov bielych s obvodom kmeňa 60 až 100 cm.
Vedľa nich rastie aj pagaštan konský s obvodom kmeňa 265 cm a patrí medzi najväčšiev bývalom okrese Považská Bystrica.

Povedľa dlhého tehlového plota sa tiahne stromoradie, ktoré sa skladá najmä z líp, najsilnejšie majú obvod kmeňa 260 až 305 cm.
Medzi lipami rastú pagaštany kon ské a javory poľné s impozantnými obvodmi kmeňov 147 až 230 cm.30
Sú pravdepodobne najväčšie na označenom území. Na konci tohto stromoradia je ďalšia skupina javorov poľných.

V ľavom rohu parku stoja tri mohutné lipy malolisté s obvodom kmeňov 250 až 290 cm. Vzácnou ozdobou parku je platan západný s obvodom 328 cm, čo je tretí naj väčší v označenom území. V zadnej časti parku rastie i katalpa bognóniovitá s obvodom kmeňa 240 cm. Vedľajší priestor neďaleko nej zdobia tuje západné,kríčkovité magnólie,
borievky a iné dreviny. Aj tu rastie lipa malolistá s obvodom kmeňa 316 cm. 28 Tamtiež s. 30.
29 Porov.: ASDKL: Kronika Ústredného domu Dcér kresanskej lásky, Kníhtlačiareň Dcér kresťanskej lá-
sky, Ladce 1944, s. 27.
30 LIPTÁK, B. a kolektív: Ladce, Ametyst 2003, s. 111.



V zadnej časti parku je ešte skupina šiestich tuji západných, buk lesný, pagaštan konský, borovice sosny a ďalšie stromy.


Najväčším pokladom ladčianskeho parku sú dva tisy obyčajné. Jeden rastie ako dvojitý s obvodom kmeňov 200 a 193 cm, druhý s obvodom kmeňa 228 cm. Sú to po ti soch v Pruskom najväčšie tisy na strednom Považí.
Posted by at No comments:

Friday, March 26, 2010

NAGYTEREMI, KIRÁLYFALVA, MEGGYKERÉK, DRASSÓ,TIBORCZ Néhai Kassai István árváinak Küküllő és Fehér vármegyei udvarházainál lévő javak leltára

Kassai család. (Kolosvári †.)

Erdélyi család, mely főleg a fejedelmek korában virágzott. Kassai István Bethlen Gábor alatt fő-ember Történelmi tár. Kiadja a m. tud. akademoa IV. 186.*; 1626-ban egyik küldött Brandenburgi Kata elé Kemény János önéletirása, kiadta Szalay L. 78. – Lásd róla Engel Monumenta ung. 362. 367. 370.*. Rákóczy I. György alatt itélőmester. Neje volt Viczei Anna, kinek Drassó egészen a springi és vingárdi részekkel átiratott 1635-ki dec. 10-én K.-fejérvári káptal. Lib. Reg. 20. fol. 204.*, és e jószágokra nézve az ő javára 1636-ban lemondott az Apaffy család B. Bornemisza levéltárából adat.*. Fia volt István, ennek neje Gerendi Klára.
A családfa Török Antal közlése szerint.* következő:
Kassai István 1619–1635. itélőmester (Viczei Anna); II. István (Gerendi Klára); Miklós † 1662. körül; Ferencz (Bánffy Sára); Anna (1. Nemes György 2. Mikes György.); Borbála (n.-megyeri Keresztesi Samu).
II. Istvánnak gyermekei 1655-ki mart. 24-én osztoztak. Ferencz jelen volt Ali basa táborában, midőn Apaffy Mihály fejedelemmé tétetett Benkő Transylv. gen. I. 301.*.
A mult század első felében Borbála-ban kihalt a család, és a Kassai jószágok publicáltatása iránti rendelet 1733. martius 30-án adatott ki B. Bornemisza levéltár.*.























1647
NAGYTEREMI, KIRÁLYFALVA, MEGGYKERÉK, DRASSÓ
Néhai Kassai István árváinak Küküllő és Fehér vármegyei
udvarházainál lévő javak leltára

NAGYTEREMI

Itt vagyon az Kassai uram árvái számára is egy udvarház, mely azelőtt zsendelyes
volt, de az elmúlt nyáron mind elégett, de mint törtint légyen, végére nem
mehettünk. Fedele rossz perelyékkel, szalmával fedett félig, de az fele fedél nélkül
vagyon. Melyre nyílik egy kétfele nyíló, öreg zsendelyes kapu kisajtóstól, vassarkú,
pántú, szegezőjű, reteszű.
Az első házra nyílik egy vassarkú, pántú, tolyózárú, kolcsú ajtó, három
üvegablaka hat tálnyér héján. Vagyon benne két padszék, két karszék, egy paraszt
nyoszolya, egy paraszt kemence, egy paraszt asztal, egy pohárszék.
Ebből nyílik más házra még olyan ajtó, melyben most vagyon:
Sajt nro. 17. Borsó metr. nro. 3. Szalonna nro. 11 hájastól, orjástól, aprólékjával.
Egy ószalonna, óhaj harmadfél. Vaj just. nro. 20. Köles metr. 16. Lencse
metr. 1. Tömlőtúró 1. Vasrosta nro. 2. Paraszt asztal nro. 3. Egy záros, kolcsos
láda. Egy bélyegzővas. Egy kapura való vaskolcs. Öt véka liszt. Egy vasas
faásó. Egy kupa. Egy lyukas serpenyő. Egy viselt üst. Egy darab lánc. Öt darab
vadászó háló. Három kosár méh. Kendermag metr. 1. Aszú túró nro. 3.
Ebbel esmet nyílik az harmadik házra egy vassarkú, pántú, reteszű,
lakatú ajtó. Vagyon egy paraszt asztal, két padszék, két rossz nyoszolya, egy almárium,
egy paraszt kemence, vas az ajakán. Egy szekérkötő lánc. Egy ecetes általag.
Két paraszt fogas. Három üvegablaka három tálnyér héján. Egy vasreteszű
lakatú szekrény, egy szita.
Ebből nyílik ki az udvarra egy vassarkú, pántú, tolyózárú, kolcsú ajtó, mely
mellett volt egy sütőház s egy konyha, de most az égéstől fogva pusztán
81
állanak, fedelek sincs. Egy lóbőr és egy tehénbőr vagyon benne. Ajtaja, kemencéje
még fennáll.
Az udvaron való épületek és pertinentiák
Az konyha ellenében vagyon egy boronából rótt, lábon álló, tapaszos, zsendelyes
gabonásház. Az tornácának ajtaja vassarkú, pántú. Az gabonásház ajtaja
is olyan, reteszes, lakattal. Vagyon benne nyolc részben álló szuszék. Abban
vagyon az idei búza cub. maior. nro. 70, metr. 7. Tavalyi férges búza cub. maior.
nro. 12, metr. 4. Verembeli búza cub. maior. nro. 3. Árpa cub. nro. 18. Rozs
cub. 7//5. Vetni való zab cub. maior. 9. Esmet zab cub. nro. 12. Alakor cub.
maior. nro. 6.
Az udvar közepin vagyon egy kőpince, új, szalmával fedett. Ennek külső
ajtaja fasarkú, vasreteszű, lakatú. Vagyon benne két szuszék. Egyikben zab cub.
maior. 1. Két kád káposzta. Egy általag csiger.
Az belső pincére nyílik egy fasarkú, vasreteszű, lakatú ajtó.





(Következik
18 hordó bor felsorolása.)
Item vagyon ez pincében egy fa szivárvány. Egy vasabroncs. Egy vaspánt, két
vassark, egy öreg reteszfő. Observandum: Az mi egyéb dézsma volt Árgyason,
úgymint búza, zab, köles, borsó, bab, kender etc., Drassóba vitték.
Item az udvar szegeletin vagyon egy szalmás szekérszín. Mellette egy
rakás fa. Azon alól egy szalmás istálló. Padlása sövény, jászla boronából rótt.
Ez mellett egy régi szalmás gabonásház, három üres szuszék benne, egy
hitván kas.
Az udvar közepin vagyon egy gárdás kút, egy vasas veder rajta, kötéllel és
egy darab lánccal.
Külső pertinentiák, kertek
Az istálló fara mellett vagyon egy kilenc táblából álló lugasos veteményeskert,
melyben szép szőlőtők és kevés gyümölcsfa is vagyon, sövénye
alkolmas.
Az udvarház fara mellett más, egy nagyobb veteményeskert, ebben
is vadnak gyümölcsfák.
Item az pincén felyül egy gyümölcsöskert.
Item az mező felől egy csűröskert, melyre nyílik egy öreg, zsendelyes,
deszkás, alatt vascsapon, fenn fakáván forgó kapu. Az csűr szalmás, ennek is
deszkás kapuja vagyon mindkét felől. (Következnek a szántók.)
KIRÁLYFALVA
Vagyon Királyfalván egy új udvarház, melyre nyílik az utcáról egy öreg, cifra,
töredezett deszkás kapu, új zsendelye(zé)s alatt, vascsapon forgó, fenn vaspánton,
egy reteszfő rajta, lakat nélkül. Mellette egy félszer ajtó, vassarkú, pántú, reteszfejű,
lakat nélkül, ez is zsindelyes.
Ezen belől vagyon egy udvar, melyben vagyon 24 öl fa. Item két jó istálló,
újak, jó, deszkás padlású, borona jászlú. Ajtaja egyiknek vassarkú, pántú,
vas tolyózárú, az ajtón egy vaslánc jár által, keresztül.
82
Ez külső udvarból nyílik az palánkon belől való udvarra más, öreg, deszkás,
új zsendelyes kapu, vascsapon és vaspánton forgó, vasreteszű, lakat nélkül.
Mellette egy kis, rossz, deszkás ajtó, semmi vas nincs rajta, új zsendelyes.
Ezen belől egy új konyha, tapaszos, zsindelyes. Az konyhája kő, négy
öreg vasrúddal öszvekapcsolva. Ajtaja béllett, vassarkú, pántú, kilincsű, leeresztő
táblája vassarkú, pántú, reteszű. Vagyon benne egy asztal. Az mi konyhaszerszám
volt, Kassai Ferenc uram Fejérvárra vitte.
Az konyha előtt vagyon két rakásban fűrészdeszka nro. 277. Zsendely nro.
200.
Ezen felyül vagyon egy új élésház, ajtaja vassarkú, pántú, csapózárú,
kolcsú, fogontójú. Három deszkaszék benne, cöveken álló. Egy húsvágó bárdocska,
másfél óháj. Egy paraszt nyoszolya. Olvasztott faggyú just. nro. 6. Egy üvegablaka
egy tálnyér héján. Egy abrakmerő sisak. Padlása új, deszkás. Három nyereg
készségestől. Ezen élésházban egy kerékkötő lánc. Ember lábára való vas 2.
Egy körömvágó, faragó harapófogó. Egy kasza. Egy zsendelyhornyoló, két retesz,
két farkasbőr, szépek. Egy öreg vascsákán, két ásó. Egy kis ajtó-vaspánt. Sajt 12.
Tömlő 3. Szalonna nro. 10. Új háj nro. 7. Egy kétköz háló. Egy szarvastekenő,
három dagasztótekenő.
Ez mellett egy új fákból felállatott gabonásház, csak felrótták s bezsindelyezték.
Szekerek. Az udvar közepin egy zsendelyes, lábokon álló szekérszín.
Alatta egy régi, paraszt, vasas társzekér, eszközöstől. Egy nyoszolya. Nyolc hoszszú
asztal. Három paraszt, hosszú padszék. Egy festékes, kisded, kasos, de bőr
sárhányójú kocsi minden szerszámával.
Vagyon esmet egy régi, tapaszos, szalmás gabonásház. Ajtaja vassarkú,
pántú, reteszű, lakatú. Benne egy öreg, két részben álló üres szuszék. Item más
egy szuszék, búza benne cub. min. 22. Item más szuszék, tönköly benne cub.
min. nro. 10. Esmet egy kasban köles, cub. min. nro. 2. Négy általagban alakor,
cub. min. nro. 7. Esmet egy üres kas. Egy öreg cseber. Egy serfőző üst. Egy
feredőkád. Egy vasrosta. Hét töredezett üvegablak. Három öreg, vasas kerék. Egy
új vasatlan kerék csatlóstul. Négy vasas lőcs. 9 szőrzsák, 3 vászonzsák. 6 véka
liszt. Csávált báránybőr nro. 6. Tíz óháj. Négy karika palack. Egy pincetok
palack nélkül. Négy lóra való viselt hám. Csinált kender gel. nro. 1. Két kis
szekrény. Egy tonna. 14 málha darab só. Két vasas ablakfa. Egy szekérborítékra
való fekete bakacsin. Veres tönköly cub. min. nro. 8. Egy mérővéka. Két üvegablaka
rossz, vasas. Az ház héján három rossz nyoszolya. Egy hintóhoz való lánc.
Két ószalonna. Zab cub. min. nro. 4. Az gabonásház ajtaja előtt egy paraszt
asztal.
Ellenbe egy tapaszos, zsendelyes szekérszín. Kapuja vassarkú, pántú,
vasreteszű, lakatú. Vagyon benne két jó hintószekér minden készségével. Az hintókon
boríték vászon.
Vagyon esmet szalmás szín egy, hordókat tartanak benne. Hordó in
toto nro. 26. Öreg kád nro. 4, kettő kisebb. Item vagyon egy főzőház ajtóstól,
kemencéstől, üvegablakostól.
Az udvarház körül félig zsendelyes palánk vagyon, fele meg sövény. Ezen
palánkon vala kiterítve egy ónos háló uln. nro. 12.
Az palánkon kűl egy szalmás sütőház. Ajtaja vassarkú, kilincsű. Két rossz
töredezett ablaka. Benne egy tábori, vaspántos, öszvefogó asztal, 3 padszék, egy
83
paraszt kemence, egy hitván székel kárpit, 3 szita. Elegy fakupa apróstól nro. 10.
Fatál nro. 19. Fatálnyér 20. Egy tokban apró fatálnyér nro. 9. Négy töredezett
üveg ablaktábla. Egy vasfazék. Egy réztálnyér. Négy kopónyákra való lánc. Egy
patkós táska eszközöstől. Egy vas font. Egy égettbor főző fazék fedelestől. Egy
vasnyárs. Egy vágókés. Egy lantornás lámpás. Két kis ónpalack. Két vasrostély.
Négy apró általag. Két hitván páncélujj. Egy rossz kapa. Egy rossz ásó. Egy
szíjas pléhpalack.
Ebből esmet nyílik egy béllett, vassarkú, pántú, zárú, kulcsú, ajtó egy kamarára,
melyben az megírt apróságok, portékák vadnak, és egy karszék.
Esmet más házra nyílik egy béllett, vassarkú, pántú, csapózárú, kolcsú ajtó.
Egy paraszt kemence benne, egy hitván szekrény.
Esmet az sütőkemencére nyílik egy béllett, vassarkú, pántú, reteszű
ajtó, lakat nélkül. Egy hitván asztal benne, 8 tekenő, egy vasserpenyő, tizenhat
rossz fapohár.
Maga az udvarház
Az udvarházat szegény Gerendi Márton uram fundamentomból építtette, melyre
megyen fel egy hitván fagrádics.
Az grádicsról nyílik egy kis tornácra egy festékes, béllett, bogláros,
vassarkú, pántú, új ajtó, az mellyék(e) fa; keresztül által egy szegező gerenda
jár vaskapcsokban (így!). Egy ablak az tornácon ráma nélkül, négy vasvesszős.
Ebből az ház híjára megyen az fagrádics, annak felső ajtaján egy lakat reteszestől.
Az ház héján vagyon két béllett ajtó, egyik festett, másik fejér, két vaspánt
rajta.
Ebbe esmet más olyan ajtó, vas tolyózárú, nyílik más hosszú pitvarra.
Egy üvegablak, rajta hat tálnyér héján. Benne egy padszék, egy karszék, az faloldalon
egy rossz kecse. Ez pitvarnak egyik felében vagyon egy kis takaros jó kőkonyha.
Ebből esmet napkeletre nyílik más olyan bogláros, festékes, csapózárú, kilincsű,
kolcsú ajtó egy kis házra, melybe maga lakott.
Vagyon benne egy festett asztal. Egy új fejér szőnyeg. Három üvegablaka
ép. Egy zöldmázas kemence, jó. Egy vasmacska. Égy vaskalán. Egy karszék. Két
festett padszék. Az fal mellett két festett deszka. Egy paraszt pohárszék. Két nyoszolya.
Három darab festett fogas, négy üvegpalack rajta. Az falba egy festett almárium,
kolcsos, záros. Az almáriumban vagyon egy bőrtáskában puska forma
nro. 7. Egy darab sárga kordovány, egy pecsételő vastábla. Egy rézporozó. Egy
újkeresztyén porozó. Fél sing kék kamuka. Egy darab kék fajlondis. Egy darab
veres fajlondis. 25 veres, száratlan selyemgomb. Két darab posztószél, apró üvegpalack
nro. 6. Egy kis üvegpohár. Egy kis mérték-serpenyő. Egy török oszlopos
kárpit az ház oldalán.
Innét a secretusra nyílik egy festett, bogláros, vaskilincsű ajtó.
Esmet az asszony házára nyílik olyan festékes, bogláros, tolyózárú,
kolcsú ajtó. Vagyon benne három darab festékes fogas, három festett padszék,
egy festett asztal. Az fal mellett festett deszka három darab. Egy nyoszolya, egy
paraszt kályhás kemence, kűlfűtő, egy vasajtó rajta. Az ház falán egy veres, jó
szűnyeg; három üvegablaka ép.
Ebből az udvarra nyílik ki esmet olyan festett, bogláros, tolyózárú ajtó.
84
Esmet nyílik az konyhás, hosszú pitvarra olyan festett, bogláros, tolyózárú
ajtó.
Ebből esmet az öregházra napnyugot fele nyílik egy olyan festett, bogláros,
csapózárú, kilincsű ajtó.
Vagyon abban egy zöldmázos, kűlfűtő kemence. Egy öreg festett pohárszék,
ajtaja vassarkú, pántú. Egy festett asztal, egy darab szebeni posztó rajta. Négy
darab paraszt padszék, egy paraszt, hosszú asztal, három paraszt padszék. Két
ecetes általagban plus minus urn. 4, egy veres bőrös sesselszék. Egy nyoszolya,
vagyon rajta két viselt, kittelyes derekaly, két vereses, négynyüstös héjú
derekaly, két mezítelen derekaly, négy öreg vánkos, három kisebb vánkos, esmet
két vereses vászonvánkos, egy paplan is. Az fal körül egy vég székel kárpit. Esmét
az fal oldalán két oszlopos, szürke teveszőrből szőtt, új kárpit. Az kemence
mellett egy viselt, veres szőnyeg. Az asztalnál egy fejér csókás szőnyeg, új. Egy
öreg, eltörött, réz gyertyatartó. Nyolc lapos, rózsavíznek való üveg. Egy darab festett
fogas. Hat üvegpalack, hárma sutus. Az ház közepin egy vaskarikás gyertyatartó,
vason függ. Három üvegablaka öt tálnyér híján. Ebből nyílik egy pervátára
egy festett, tolyózárú, kolcsú ajtó. Vagyon benne egy hat táblájú öreg üvegablak,
egy kétköz háló.
Ezek penig az házak mind padlásosok, padimentomosok, jó új zsendelyesek.
Az megírt öregházból megyén egy boltra egy új, bogláros, záros, kolcsos
ajtó. Ez boltnak vagyon két üvegablaka. Egy hosszú asztal benne és egynéhány
rend polc. Az szegény Gerendi Márton halála után az atyafiak minden jovait,
köntösit, ládáit ebbe rakták volt, melyeket azután mi inventáltunk ugyan, de akkor
is Pekri Mihály uram jussát praetendálván azokhoz, esmet azon boltba rakatta
be, avagy inkább maga rakta be. Így ezért, mivel az gondviselőnek ehhez több
közi nincs az vigyázásnál – kolcsa is penig az boltnak az úrfiaknál áll – inventáriumba
nem írtam. Ha mikor az szükség kívánja, akkor ezt az többitől külön
megírhatni. Mindazáltal ez álljon az urunk őnagysága kegyelmességén.
Az udvarház alatt vagyon egy kőpince, igen vizes, az alját mind megpadlották.
Ennek külső ajtaja béllett, vassarkú, pántú, reteszű, lakatú. Vagyon
benne egy öreg cseber. Az belső ajtaja is béllett, vassarkú, pántú, reteszű, lakatú.
Vagyon benne egy vasabroncs, egy csapfúrú, egy vascsákány, hegyes, egy vasbot.
Az pincetorkában négy kád káposzta, vereshagyma, fokhagyma elég. (Következik
29 hordó bor és 2 hordó csűgör felsorolása.)
Külső pertinentiák, kertek
Az udvarház mellett vagyon egy gyümölcsöskert, jó sövényes. Item
az sütőház mellett egy jó veteményeskert, jó sövénye, ajtaja lakatos, reteszes.
Fenn az oldalan vagyon egy szalmás csűrkert, az két oldala deszkás,
melyben vadnak ó és új asztagok, egy szalmás jégverem. (Következnek a szántóföldek.)
MEGGYKERÉK
Vagyon Meggykereken egy fából csinált, tapaszos, zsendelyes udvarház, melyre
nyílik az utcáról elsőben egy új, deszkás, leveles, kétfelé nyíló, alatt vascsapokon,
fenn két öreg vaspántokon forgó kapu, fenn galambbúgos, zsendelyes, egy retesz
85
rajta lakat nélkül. Mellette egy bejáró kisajtó, az is fenn vaspánton, alatt vascsapon
forgó, egy vas tolyózár rajta lakat nélkül.
Ez kapu előtt vagyon kűvül 13 szál fenyőgerenda, épületre, hat szál vagy
darab tölgyfa.
Az kapun belől egy tyúknak, lúdnak való szalmás ól, boronából
rótt. Mellette egy rakás palánk támaszoknak való tölgyfa nro. 39. darab.
Azon felyül vagyon egy rossz, zsendelyes, deszkás sütőház, két sütőkemence
benne. Egy öreg cseber, egy kis üst, egy vaskalán, egy fa borstörő. Mellette
egy rakásban hét öl tűzre való fa.
Ez mellett nyílik az udvarról az mezőre egy új kijáró ajtó, alatt vascsapon, fenn
vaspánton forgó, vas tolyózárú, lakat nélkül.
Az udvaron vagyon két öreg tölgyfa gerenda, faragott. Item 58 szál faragatlan
tölgy szaru- és koszorúfa.
Mellette egy rossz, zsendelyes, tapaszos, két részben álló istálló. Egyikre
nyílik egy rossz, félszer, vassarkú, pántú ajtó, padlása félig diribdarab hajódeszkás.
12 ló eltér benne, mindkét felől válú benne.
Az másik is szinte olyan istálló, ajtaja félszer, vassarkú, pántú, egy kis
lánc-retesz rajta lakat nélkül. Két válú benne. Az istállók előtt vagyon 28 faragott
hasfa, 3 kis általag, egy tölgyfa ajtómellyék.
Item ez mellett volt egy igen rossz szekérszín, melyet most elbontván,
új talpokra újólag felcsinálták. Egy darabja zsendelyes, sem oldala, sem padlása
nincs. Alatta vagyon nyaláb zsendely, ló terehben való; két kosár méh.
Az mellett vagyon egy rossz, régi, leomladozott kőház, melyre nyílik egy
régi, rossz béllett ajtó, vassarkú, pántú, fogontójú, famellyékű, belől két vaskapocs
szegezőnek való, egy csapózárnak való retesszel.
Abból nyílik más házra egy rossz, béllett, vassarkú, pántú, reteszű ajtó,
lakat nélkül. Abból esmet nyílik az kertre egy kis félszer ajtó, vassarkú, pántú.
Ismét egy boltra nyílt más olyan ajtó, két vassark rajta, de ez mind melylyékestől
leromlott. Ablakain ez házaknak apró vasvesszők vadnak. Ez házak penig
mind pusztába vadnak, csak az fala vagyon, se padlása, se zsendelye, az bolt
is leszakadt.
Maga az udvarház
Ez udvar közepin vagyon más, tapaszos, fából csinált, lakó udvarház, melynek
tornácára megyen fel egy rossz fagrádics. Az tornácban vagyon egy rossz,
paraszt asztal, egy paraszt padszék, egy fakaloda, két vasretesz rajta lakat nélkül.
Ebből az első házra napnyugotra egy paraszt, béllett ajtó, vassarkú, pántú,
fogontójú, rossz tolyózárú, belől rajta két vaspánt, szegezőnek való.
Vagyon benne egy fekete gyontáros asztal, egy paraszt pohárszék, ajtaja vassarkú,
pántú, reteszű. Két darab paraszt fogas. Egy paraszt padszék, egy béllett
padszék, két festékes karszék, egy embernek való festett karszék. Egy újkeresztyén
zöld kemence, az ajakán egy öreg singvas. Három üvegablaka, kettei merő kristály,
egyik ép, másiknak három tálnyér héja. Harmadik ablak közönséges üveg,
de ép. Padlása, pádimentoma deszkás.
Ebből nyílik egy kis házra egy paraszt, béllett ajtó, vassarkú, pántú, tolyózárú,
kolcsú, reteszű. Vagyon benne egy paraszt asztal, két paraszt padszék,
egy paraszt nyoszolya, egy zöldkályhás kemence, egy singvas az ajaka alatt. Item
két darab paraszt fogas. Egy üvegablaka ép, ennek is pádimentoma deszkás.
86
Ebből nyílik egy kis kamarára egy paraszt, béllett, vassarkú, pántú, vékony
reteszű, reteszfejű ajtó, lakat nélkül. Vagyon benne három rend polc, sajtnak
való, vagyon rajta öt apró sajt, de megette az egér. Item vagyon négy új szalonna
~ nro. 4. Új háj kettő ~ nro. 2.
Ebből esmet egy hitván secessusra nyílik más tossz ajtó.
Innet megtérvén az tornácra, napkelet felé nyílik egy béllett, paraszt ajtó,
vassarkú, pántú, rossz kilincsű, félszer ajtó egy konyhára. Ennek kéménye tapaszos,
vagyon benne egy vasrostély, egy öreg vasnyárs.
Ebből nyílik más házra egy paraszt, béllett ajtó, vassarkú, pántú, fogontójú,
vagyon benne egy paraszt asztal, két paraszt padszék. Három lantornás ablaka.
Egy paraszt kályhás kemence, az ajakán egy singvas. Egy hitván kis nyoszolya,
két darab hitván fogas, egy paraszt táltartó.
Ebből esmet nyílik egy kamarára egy rossz, béllett ajtó, vassarkú, pántú,
reteszű, de semmi nincs benne.
Az udvarháznak egy darabja jó zsendelyes, de az többi igen rossz zsendelyes,
csepegő, el is kell bontani az fedelét, kétfele kell hasítani s csatornára csinálni.
Ez udvarház alatt vagyon egy kőből rakott padlásos pince, melyre nyílik egy
faragott deszkából csinált, félszer ajtó, vassarkú, pántú, reteszű, lakatú. Vagyon az
torkában egy öreg szuszék, üres.
Az belső pincére ajtó nincs. Ebben is vagyon más öreg szuszék, üres,
egy szarvastekenő, hét üres, tapaszos kas, gabonának való.
Két szőrzsákban vagyon búza cub. min. nro. 1. Item egy kádban és öt
szőrzsákban vagyon köles cub. min. nro. 6. Tyúknak való rozs, cub. min. nro. 2.
Lenmag metr. nro. 3. Item két kád káposzta, veres- és fokhagyma elég. Faggyúgyertya
nro. 50. Item Királyfalváról hoztak volt egy bort, urn. nro. 27, de megkezdették,
ki kell adni.
Az egész udvarház körül rossz sövény vagyon, melynek fele felyül zsendelyes,
az több része tövises.
Külső pertinentiák. Kertek
Az puszta kő udvarház mellett nyílik egy veteményes- és gyümölcsöskertre
egy félszer ajtó, vassarkú, pántú, reteszű, lakatú. Igen jó veteménnek
való kert, sövénye jó, lészás.
Ez mellett esmet egy puszta gyümölcsöskert, félszer ajtaja vassarkú,
pántú, reteszfőjű.
Csűrkert
Vagyon az udvarházon felyül egy csűrkert is, sövénye jó, lészás, ösvény
kapuja. Egy kisajtó is megyen reá, fasarkú, faszegezőjű. Vagyon benne egy
szalmás csűr, az oldala rossz, tapaszos. (Következik a gabona- és szántóföldek felsorolása.)
DRASSÓ
Drassón vagyon az udvarházra egy kétfele nyíló, öreg, deszkás kapu, alatt
vascsapon, fenn vaspánton forgó. Egy kisajtó rajta, három vaspánttal, reteszfővel,
lakat nélkül mindenik.
87
Az kapun kívül vagyon 31 szál tölgy koszorúfa. Item egy zsendelyes filegória,
vesszővel font.
Az kapu között vagyon egy fakaloda, retesszel, lakattal. Item az kapun belől
mingyárt vagyon egy boronából felrótt tömlöc. Ajtaja vassarkú, pántú, lakatú.
Ez kapu felett vagyon egy tapaszos, zsendelyes ház, melyre megyen egy fagrádics,
melynek felső felén vagyon egy félszer, vassarkú, pántú, horgas kolcsú ajtó
egy kis folyosóra. Abban vagyon egy asztal, két rossz padszék.
Ez folyosóról nyílik az házra egy félszer, vassarkú, pántú, fakilincsű ajtó,
ennek két rossz lantornás ablaka. Benne két padszék, két paraszt fogas, egy rossz
nyoszolya, egy paraszt kemence. Ebben most az udvarbíró lakik.
Innet lejővén, és az kapu mellett bal kézre térvén, vagyon egy kulcsárház,
melyre nyílik egy paraszt, vassarkú, pántú, fakilincsű ajtó, retesszel, lakat nélkül. Két
rossz papiros ablaka. Egy rossz padszék benne, egy paraszt kemence, két kis általag
ecet.
Ez mellett egy rossz kéményalja, egy nyers disznóbőr benne.
Ez mellett egy rossz ház, kemence nélkül. Vagyon benne rossz báránybőr
nro. 39. Öreg juhbőr nro. 27. Szőrös tehénbőr nro. 17. Tinóbőr nro. 8.
Udvarház és abban való lakóházak
Innet kijővén, egy kőből rakott, új, zsendelyes udvarházra megyen fel egy
fagrádics, ennek felső részén egy kis folyosó. Padlása gyalult deszkás. Itt függ
egy régi, rossz gyalom.
1. Ebből nyílik napnyugotra egy festékes ajtó, vassarkú, pántú, tolyózárú,
kolcs nélkül egy festett mennyezetű házra. Ablaka ennek kettő, kilenc részből álló,
kilenc tálnyér héján. Vagyon benne három padszék, egy paraszt asztal, rajta egy
fekete szőnyeg. Egy paraszt, vas nélkül való zöldkályhás kemence.
2. Ebből esmet nyílik egy festékes, vassarkú, pántú, tolyózárú ajtó kolcs nélkül
más olyan házra. Benne egy zöldkályhás kemence, egy paraszt asztal, két
padszék, két nyoszolya, egyik festett, egy paraszt almárium. Négy ablaka kilenc
részben álló, három tálnyér héján. Mennyezeti zöld.
3. Ebből meg is nyílik más olyan festett ajtó, más kis házra, vassarkú,
pántú, tolyózárú, reteszű. Vagyon benne egy padszék, egy zöld kemence. Az ablaka
kilenc részben álló, ép. Vagyon ebben egy jó szúnyogháló. Ebből az secessusra
egy festékes ajtó.
4. Innet megtérvén az folyosóra, nyílik abból az középső házra egy új, festékes
ajtó, vassarkú, pántú, tolyózárú, kolcsú. Vagyon ebben egy kűlfűtő, zöld
kemence, körül padszékkel bepárkányozva. Az házban körös-körül új padszékek vadnak.
Benne egy új, paraszt asztal egy viselt szűnyöggel. Ablaka öt, kilenc részben
álló, egy fiókablak héján. Egy pincetok benne, hat ónpalackkal.
5. Innet kijővén, nyílik napkeletre egy festékes padlású ebédlőházra
olyan festékes, vassarkú, pántú, tolyózárú, kolcsú ajtó. Vagyon benne egy zöldkályhás
kemence, egy vaskalán, egy iratos nyoszolya, benne egy derekaly, három
rossz vánkos, két paplan; két festékes padszék, három új padszék, két paraszt asztal,
egyik asztalon egy viselt szűnyög. Négy öreg üvegablaka kilenc részben álló, új,
két tálnyér héján. Egy legyező, két réz gyertyatartó, de egyik igen rossz.
88
6. Ez házból esmet nyílik egy olyan festékes, vassarkas, pántos, vaskilincsű,
zár nélkül való ajtó, más festett padlású, kisebb házra. Vagyon ebben három új,
hosszú padszék, egy zöld kemence, egy tükör. Három ép, új ablaka kilenc részben
álló. Egy paraszt, új asztal, egy kis vasrostély, egy rézmozsár, egy darab réz törőjével.
Az fal oldalán egy jó csókás szűnyög.
Ebből az secessusra nyílik egy olyan festett ajtó, vassarkú, pántú.
Esmet ezen házból az kertre is, egy kis folyosóra nyílik olyan festékes ajtó,
vassarkú, pántú, csapózárú. Ez folyosóról esmet nyílik az szalonnásházra
egy vassarkú, pántú, csapózárú ajtó, melyet belől zárnak be. (Következik a benne
lévő „élés” felsorolása.)
Ebből esmet nyílik ki két házra két festékes, vassarkú, pántú, zárú ajtó,
egyiken retesz s lakat áll.
Az udvaron való pertinentiák
Ez házakból megtérve az udvarra, vagyon napnyugot fele egy szalmás szekérszín,
boronából rótt, vagyon alatta egy hintószekér, de igen rongyos állapattal.
Ez szín előtt vagyon 12 faragott sasfa.
Mellette vagyon egy rend istálló, szalmás. Elsőbe elfér 12 ló. Jászla
boronából rótt, padlása félig sövény, ajtaja rossz. Az másikba két részben elfér 8 ló.
Padlása ennek is sövény, ajtaja rossz. Jászla két rend, boronából álló. Esmet ez
mellett egy kis istálló, négy lónak való, rossz, deszkás padlású.
Az istállók előtt az udvaron vagyon egy szalmás pince, melynek felin vagyon
egy deszkás szán, két hosszú korcsolya, négy földes hordó.
Ez pincére nyílik egy félszer, fasarkú, reteszű, lakatú ajtó. Az pince oldala
faragott fából vagyon felállatva. Belső ajtaja vassarkú, pántú, reteszű, lakatú. (Következik
22 hordó bor jelsorolása.) Item ez pincében vagyon egy kis háromágú
fúrú, egy faszivárvány, egy tölcsér.
Az kolcsárház alatt való pincére nyílik egy vassarkú, pántú, reteszű,
lakatú ajtó, melyben vagyon (több hordó gergelyfái és vingárdi bor). Tota
summa vasorum vini facit nro. 53, urnarum vero facit nro. 2114//6.
Vagyon ez pincében egy vasabroncs kolcsostul, egy csapfúrú, egy faszivárvány,
egy szarvastekenő, öt méhkosár mogyoróhagyma, egy liu, egy veder, egy kancsó,
egy kis tekenő. Ez pince is faoldalú.
Harmadik kőpince. Ennek ajtaja vassarkú, pántú, reteszű, lakatú. Másik
ajtaja is olyan. Vagyon ebben hét kád káposzta, két hordó csiger, vereshagyma
cub. 6. Ennek gerendái és padlása leszakadtak, elrothadtak.
Innét kijővén, az pince felett nyílik egy ajtó, vassarkú, pántú, az tyúkház
pitvarára. Vagyon itt két üres általag, egy kád korpa. Az tyukász házának
ajtaja nincsen, de ezen házból megyen fel egy kis tornácra egy kis grádics.
Azon felyül egy béllett ajtó, vassarkú, pántú, reteszű, lakatú. Vagyon ez
tornácban egy vasas fogontós veder, teli árpakásával. Más faabroncsos veder, teli
köleskásával. Egy veder üvegtálnyér. Egy kis börböncében bagolyborsó metr. 1. Egy
kosárban zsendelyszeg nro. 3000.
Ez ház előtt vagyon egy hosszú korcsolya. Héjazatja penig igen rossz ez háznak.
89
Az tornác héján vagyon kosár méh nro. 10.
Ez ház fara mellett tűzre való fa, most elegedendő.
Ez mellett vagyon egy sütőkemence, egy hosszú asztal mellette; ez fedél alatt
nincsen.
Ez mellett esmet egy sütőkemencés házra nyílik egy vassarkú, pántú,
lakatú ajtó. Vagyon benne egy égettbor főző fazék, de ez királyfalvi. Öt cseber.
Ez mellett egy kőkonyha, négy vasrúddal öszvekapcsolva. Egy leeresztő
táblája vassarkú, pántú, ajtaja fasarkú. Vagyon benne egy szakácsasztal, két vágókés,
négy vasfazék, egy serpenyő, két vasrostély, két nyárs. Egy réz mákőrlő, egy réz
abárló, egy rossz tormareszelő, egy szűrőszita, ennek is fele igen rossz. Tálak, tálnyérok
az úrfiaké, magokkal hordozzák.
Item vagyon esmet az udvaron egy cövekeken álló, deszkás gabonásház.
Ajtaja vassarkú, pántú, reteszű, lakatú, vagyon benne hat részre osztott szuszék. Vagyon
benne búza cub. min. nro. 8//1, alakor cub. min. nro. 192//3, zab cub. min.
nro. 23//3, rozs cub. min. nro. 25. Egy vasrosta.
Az udvarház körül palánkkal vagyon bekerítve.
Item az udvar közepin egy kút eszközöstől, jó.
Külső pertinentiák. Kertek
Az udvarból nyílik egy erős, faragott deszkából csinált ajtó, alatt fasarkon, fenn
vaspánton forgó, fazárú, láncon függő, vas szegezője. Az csűr félig rossz zsendelyes,
félig rossz zsúpos, az két oldala deszkás. (Következik a gabonaasztagok és szénakazlak
felsorolása.)
Az csűrkertnek vagyon az mező felől egy öreg, deszkás kapuja, alatt vassarkon,
fenn vaspánton forgó. Zárja fa, vasrúd az szegezője, s láncon függ lakattal.
Ezen kertben vagyon egy jégverem is teli jéggel.
Item vagyon az csűröskert mellett egy jó lókert. Az mellett egy tök veteménnek
való kert, rossz sövényű. Ehhez közel egy káposztáskert.
Vagyon esmet az udvarház fara mellett egy meggyeskert. Esmet az mellett
egy jó sövényű kert, apró oltoványok és ültetések vadnak benne. Ajtaja fasarkú,
fazárú.
Item az udvarház előtt, az tó felől vagyon egy lugaskert. Három renddel
veteményes tábla közte. Vagyon ebben egy szalmás pince, répa, retek, petrezselyemnek
való.
Az csűrkertből nyílik egy faragott kis ajtó az majorházra, melynek az fedele
igen rossz, elrothadt. Az udvarán vagyon egy hosszú pajta, fele boronából rótt,
fele erős sövény.
Mellette egy jó sövényű tehénbarom akol, két rend akol benne, ajtaja
sövény csak.
Item az udvarház kapuja előtt vagyon egy juhoknak való pajta.
Mellette disznóknak való pajta. (Következik a szántóföldek felsorolása.)
90 Tiborc ~ Tiborctelke * Ko (Kolozsvár-É, Bodonkút és Kajántó közt » Kajántó hr) 1285.VI.28.:
... p. Thybwrczthelke intra metas et limites annotatarum p-um Mariathelke et Kajantho ... (Er I.
412). 1332.III.12. Károly Róbert király a magvaszakadt Tuburtius és Sándor Tiburctelke és Bénye
nevő lakatlan birtokát Ugrin fia Jánosnak adta, mivel az ı koppándi részjószágát az újtordai királyi
hospeseknek engedte át. 1341: Tiborctelkén kápolnát építenek (Gyalu XI). 1347: part. terre
Tyburchtelke inter metas p-is Kayantho; 1355: nobilis de Tyborchteleke; 1363: nobiles de Tyburch;
1380-83: p. Benye a. n. Tyburchteleke; 1452: p. Thyburcz; 1499: plebanus p-is Thyborch. Km
apátsági birtok (1347–1499. Cs 5: 418). 1439.III.17.: Thyburch-i Benedek Zalaháziak személyét
igazolta (KmJkv 141); 1452.X.16.u.: Thyburcz felé nagybudai erdı (1069). 1569–77: Forgách
Ferenc birtoka. 1579: Bogártelke, Kajántó és Tiborc birtokot Blandrata György fejedelmi udvari
orvostól közösen megvásárolja Lónai Kendi Sándor és Losonci Bánffy Farkas (Gyalu 1/2).
1579.X.31.: Tiburc. Bánffy Farkas jobbágyai: 1. Gellért Kelemen; 2. Török Márton; 3. Antal Pál;
4. Kovács András és Kovács Máté fél házzal, fél házhellyel és fél házhoz való öröksiggel; 5. Szász
István négy fiával és egy unokájával; 6. Gellér Pál; 7. Bakos Ferenc {-> 1590}; 8. Tornai Pál; 9.
Damakos György; 10. Vajas Mihály; 11. Diósi György; 12 Barabás Máté; 13. Kis Lukács; 14.
Egyed Pál; 15. Mészáros Imre; 16. Gelérd András; 17. Gere Vince; 18. Szindi Boldizsár; 19. Bakos
Ambrus 20. és Szindi Mihály együtt. Az mely pusztát bír Szász István, aztat is bírja. {21.} Egyed
Mester fia Balázs és Fen Jakab fia Miklós (Gyalu 420); =: Tyburchy Zegin nepek zama kik Kendy
Sandornak Jwtotak: {Folyamatosan sorszámozzuk:} {22.} Szabó Gergely; {23.} Barabás Lénárt;
{24.} Szász Gáspár; {25.} Kovács Márton; {26.} Kovács Jancsi fél házzal, és fél házhellyel, és fél
házhely örökségével; {27.} Túros Mihály öt fiával, házával; {28.} Mészáros András; {29.} Török
János; {30.} Molnár Sebestyén; {31.} Bakos Máté; {32.} Babon Antal; {33.} Szabó László; {34.}
Kis Gergely; {35.} Szilágyi Gergely; {36.} Mészáros Benedek; {37.} Szabó Imre; {38.} Szindi
Balázs; {39.} Antal Máté; {40.} Kis Mátyás vagy Csengeri Mátyás; {41.} Bakos István az özvegy
Mészáros Ambrusné házával, fiával, örökségével. Az mely pusztákat bír, Túros Mihály {27.} bírja
most is. {42.} Szabó Józsának három árva fia: Márton, István, és az harmadiknak nevét nem
tudjuk (Gy 2-3). 1588: Tybvrc. A kolozsvári jezsuita rendház birtoka. In Tyburc Anno 1588 in
Augusto fuerunt coloni 35. Ex quibus sunt 15 qui habent boues (excepto iudice) 100. Conficeri
possunt aratra 10. Prouentus pagi Tyburc ... (Gy 8). 1590: Tyborcz Gyaluhoz tartozó fejedelmi
birtok. Bakos Ferenc bíró. 42 családfı. Ostoradó minden harmadesztendıben fl. 18. egy harmadfő
vágó tehén. Szent Márton és Szent György adaja d. 72. Karácson ajándikába adnak 3 köböl zabot.
Tized, borárulás, erdı, gira és kolcsárpénz (Gy 18). 1638 Szászfenes: Szász György Tibortzi volt
(37); 1652: Tiborcz. Integra. Carsai {Kolozsvári Kassai István protonotarius} jószágaféle fejedelmi
birtok. Kis András falusbíró, Öregbik Gellért János, Kis Gellért János Ezek esküdtek meg. 9 csf (1
özvegy, 2 nıtelen) 6x2 = 12 + 3 = 15 + 6 fiú {és 6 leány} = 27 magyar; Egerbegi olahok: 4 csf (1
nıtelen) 3x2 = 6 + 1 = 7 + 3 fiú {és 3 leány} = 13. Fugitivus: Szindi Mihály. Hn: Nyr pad, Bereg
torok, Vereıfel szántó (127-128). 1652 Sólyomtelke: Gál Lázár mostohafia Tiburczon lakik (103).
1674.XII.22.: Tiburc Keresztesi-birtok. 1704: Toborcz ~ Tiburcz falubeli kuruc katonák: Tiburczi
Mihály (178), Pap László, Körösi Mihály (225), Krisán Flora (237), Bika Thamás (254). 1727
Vistai András János: Tekintı – erdélyi helynévkönyv Harmadik kötet Q-Zs
1073
Hévszamos, Fugitivi közt: Szalánczi ... két fiaival ... Tiburczon laknak (Gyalu 342). 1806: Tiburcz
(Kajántó-ÉNy). 1808: praedium Tiburcz (169). Hnt. 13: azh {!} – Su 2: 415. 1341–1652.
Posted by at No comments:
Labels:
Subscribe to: Posts (Atom)